Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-25 / 148. szám
1994■ Június 25., szombat Napkelet • A KM hét végi melléklete Verseket zenésít a Dongó Örülnek a siker és a szeretet apró megnyilvánulásainak Balázs Attila felvétele Amikor Bálint Pált, a megyei könyvtár zenei részlegének munkatársát meglátom, arra gondolok: ha ő és az általa vezetett Dongó együttes — amely idén ünnepli fennállásának 18. évfordulóját — Pesten élne, minden bizonnyal több nagylemezzel, kazettával büszkélkedhetne. Gyakran szerepelnének a tévében és a rádióban, sőt talán nemzetközi hírnévnek is örvendenének. A sikerből természetesen jutott nekik megyénkben is, hiszen Nyíregyházán vagy Szabolcs-Szatmár-Bereg más tájain sok rendezvényen lépnek fel, adnak színvonalas műsort gyerekeknek és felnőtteknek. Alig van olyan hely a környéken, ahová még nem hívták őket. — Az eddigi utunkon, sorsunkon nem kesergünk, mert úgy döntöttünk, amit csinálunk, az számunkra megmarad hobbinak, komoly hobbinak — mondta Bálint Pál. — De tény, furcsa érzés kerít hatalmába bennünket, amikor hallunk egy, a zenélést profiként — ez alatt azt értjük: abból élnek — űző társaságot, s nincs kétségünk afelől, hogy azt a mércét, amit ők, simán megütjük mi is. A Jósavárosi Művelődési Házban heti két alkalommal próbálunk. S ez így megy 18 éve. A siker és a szeretet apró megnyilvánulásainak is örülünk. Például az ünnepi könyvhét megnyitóján Nyíregyházán, a Nyírfa Áruháznál zenéltünk. — Egy nyugdíjas hölgy azt mondta: Palikám, csodállak benneteket. A gyermekeim a ti zenéteken nőttek fel, s most már az unokáim is azt hallgatják. Uton-útfélen megismernek bennünket. A múltkor a buszajtónál egy kismama azt mondta kicsinyének: tessék felengedni Dongó bácsit. Az együttes több magas állami elismerést is kapott. Az öt zenész közül Balázsi Gyula, Martinovszky István és Bálint Pál alapító tag. Ők szinte világéletükben zenéltek. A Dongó elődje a Pásztortűz nevű társaság volt. Sok Sebő-, Tolcsvay-, Bob Dylan- és Dinnyés Jós- ka-dalt játszottak. Bőven vannak saját szerzeményeik is. Később csatlakozott hozzájuk Romanovits István, majd Járdán Károly. Ez utóbbit Vannai László, őt pedig Cseke Zoltán váltotta. Bendzsózott náluk Jónás Tibor is. — Néha vitatkozunk — folytatta Bálint Pál —, de ennyi év után egymás hibáit kellően toleráljuk. Addig egy számmal sem merünk kimenni, ameddig nem érezzük tökéletesnek. Szerencsére — egymás között úgy mondjuk — nem kell lemennünk kutyába, s azt játszani, amit követelnek tőlünk. Ha a fellépési lehetőség nem szimpatikus, nem vállaljuk. Egy nagylemezen két dallal szereplünk, s van egy önálló kazettánk. Ez utóbbi 18 megzenésített verset tartalmaz. Ezek eléréséhez a Nyíregyházi Városi Önkormányzattól jelentős segítséget kaptunk. — Számos országos fesztiválra hívnak bennünket, de sajnos ritkán tudunk elmenni. Az 1980-ban kapott ausztráliai felkérésre pedig egyéni okok miatt nem utazhattunk el. Sose tudtuk eldönteni, profik legyünk, s ebből éljünk-e? A zömmel műszaki értelmiségi létünk ellenére a zene és az irodalom nagyon vonz. Pregitzer Fruzsina színművésznővel is gyakran adtunk műsort. □ Terveik? — Megfelelő támogatás, vagy szervezés mellett szívesen ellátogatnánk a határon túli magyarsághoz, legyen szó Erdélyről, Kárpát- aljáról, Szlovákiáról, vagy Ausztriáról. A színházban zenés gyermekdarabban lelkesen működnénk közre. A felszerelésünkre még ugyan lehetne áldozni, de a jelenlegivel már bárhova elmehetünk, még szabadtérre is. Évente 30-60 helyen lépünk fel. Az igények ennél jóval nagyobbak. Gond, hogy az utóbbi időben általában hétközben és napközben, azaz délelőtt, vagy kora délután szeretnék a koncertet, amit nem tudunk vállalni. A szombati és a vasárnapi rendezvények szinte kivesztek. Imádjuk a népzenét, a folkmuzsikát. És pártsemlegesek, azaz pax- és Dongó-pártiak vagyunk. Foglalkozása: antalimre Hat meg hat nála is tizenkettő, de a Bors utolsó epizódját dobozba zárták Barabás Tamás A színházi évad egyik szenzációja: Antal Imre Menelaoszként, a Szép Heléna című Of- fenbach-nagyoperettben. Szinetár Miklós rendezőnek volt bátorsága olyan szerepet bízni a tv show-manjére, amelyet annak idején a nagy Latabár Kálmán játszott. Merészsége kamatozott: Antal Imre óriási sikert arat. — Nem először vagyok színész. Játszottam néhány mozifilmben, a Circus Maximus, a Szevasz, Vera!, A hamis Izabella, A nagy kék jelzés címűekben, olyan tévésorozatban, mint a Bors, az itt forgatott The Fixer (A mesterember) című amerikai filmben. Jól fogadott a közönség a Meseautóban is a Karinthy Színházban, pedig ott is egy zseni, Kabos Gyula egykori szerepét osztották rám — mondja Antal Imre. □ A Borsnak nagy sikere volt, és benne neked, mert akkor még az egész ország nézte a magyar tévét, nem voltak égi csatornák. Hány részből is állt a Bors? • — Eredetileg hatrészes volt, de a közönség fellázadt a korai befejezés ellen, ezért hozzáforgattunk még hatot, szóval összesen tizenegy epizódból állt. □ Hat meg hat az nálad nem tizenkettő? — Nálam is annyi, de a hatodik részt, úgy ahogy volt, dobozba zárták és soha a közönség elé nem került. — Ez lett volna ugyanis a befejező rész. Kicsit sajnáltam, mert engem például agyonlőttek, és olyan szép halált produkáltam benne, mint az igazi színészek. Azt is sajnáltam, hogy Edének hívtak, mert ezt a nevet nem lehet becézni. □ Miért ne lehetne? Edus! — Jé, erre nem is gondoltam. S hogy miként kerültem most az Operettszínházba? Tavaly nyáron én vezettem a Ki mit tud? műsorát, Szinetár zsűritag volt, ott határozta el már az elején, hogy szerződtetni fog. Attól kezdve, ahogy mondtam a Madách színpadán a műsorvezetés alatt a magam hülyeségeit, vicceit, poénjait, Szinetár mindig azt mondta: Remek! Nekem dolgozol! És aztán a Szép Heléna próbáin is engedélyezte a szövegbe beledolgozott külön vicceimet és poénjaimat, mármint azokat, amelyeket jónak talált, elfogadott a szövegkönyvben ma is megtalálható külön Latyi-poénok mellett. □ A profi színészek hogy fogadtak? — A Karinthy Színházban és az Operett Színházban is szeretettel, barátsággal. Befogadtak, nem éreztettek velem semmi olyat, hogy netán civil vagyok a pályán, hogy mit keres közöttünk ez az amatőr Antal? □ Akkor hát az egykori zongoraművész, a későbbi tévésztár most már inkább Egy jellegzetes Antal Imré-s mozdulat színész? A személyi igazolványod szerint mi a foglalkozásod? — Aszerint még mindig zongoraművész vagyok, holott már évtizedek óta nem gyakorlom tanult mesterségemet, mert mozgásképtelenné vált a jobbkezem néhány ujja. □ Es ez nem változhat, javulhat? — Egyetlenegyszer csoda történt a huszonkét év alatt. Angliai vendégszereplésem idején elmentem egy kínai orvoshoz, akupunktúrával kezelt, és ott és akkor újra zongoráztam. A magyar nagykövetség igen rendes volt, fizette a drága orvosi díjat. Idehaza ismét próbálkoztam az akupunktúrával, de ez már sajnos nem vált be. □ Akkor hát mi a foglalkozásod? — Csupa kisbetűvel és egybeírva: antalimre. Ezt a személyi igazolványba így nem lehet beírni. Beíródott azonban régen a közönség szívébe. A Szép Heléna próbáján Kalocsai Zsuzsával és Dániel Gáborral (Dolezsál-felvétel) A. RITMUS Fiata-rock Nyíregyháza (KM) — A Magneoton Kiadó sajtótájékoztatót tartott a napokban azzal kapcsolatban, hogy a magyar könnyűzenei élet fellendítése érdekében elindítja a Fiata-rock című sorozatot. Ez a sorozat tulajdonképpen a fiatal . tehetséges együtteseknek kínál bemutatkozási lehetőséget. A sorozat egyik kiadványaként a közelmúltban jelent meg a Géniusz együttes kazettája. A zenekar tagjai: Binder Róbert (basszusgitár, ének), Knapp Zoltán (dob, ének), Oplaznik Péter (ének, gitár), Székely Tamás (billentyűs hangszerek). A gimnázium elején dobozok pü- fölésével és saját készítésű gitárok nyűvésével kezdődött a Géniusz pályafutása. Az eredeti hármasból Csengery Attila a Rock Színház szólistája, Oplaznik Péter és Knapp Zoltán ma is a Géniusz meghatározó egyéniségei. Az együttes különböző fesztiválokon nyert, a kis falvaktól a Budapest Sportcsarnokig mindenhol fellépett, s a srácok szerepeltek egy amerikai és egy magyar filmben is. A zenészek azt mondják, igazi rockzenét játszanak. Gyökeresen nem különbözik zenéjük a többi zenekartól, azonban mégsem lehet ráhúzni egyetlen stílust sem, hiszen legjobban a hangulatok, a tempók változása, a dinamika jellemzi a zenekart. Aki már volt Géniusz-koncerten, az tudja, hogy a tomboló, a táncoló, és a csak zenét hallgató emberek jól megférnek egymás mellett. A Géniusz együttes Mókusok a punkbandában Nyíregyháza (F. O.) — Vannak még olyan nem tétlenkedő fiatalok, akik nagy tiszteletben tartják az örökké szidott punkzenét. Ilyen az Alvin és a Mókusok elnevezésű nyíregyházi formáció. Név szerint Bressel Géza énekkel, Pásztor Pepe István gitáron, Duklesz Mihály basszus- gitáron, Béres Gábor dobon szórakoztatja a nagyérdemű tizen- és huszonéveseket. A jól hangzó nevet egy, a televízióban nemrégiben vetített rajzfilmből kölcsönözték. Debütáló koncertjüket 1993 júniusában tartották, kellene egy színvonalas punkbanda a városban gondolattal. Alvinék szövegeit az életből merítik, ami magába foglalja a katonaság, a politika, a szerelem problémáit. Stílusuk az angol Joy Division és az amerikai Sonic Youth együttesek határmezsgyéjén mozog, némi egyéni ízzel fűszerezve. Repertoárjuk közel harminc számot tartalmaz, meghökkentő feldolgozásaikból kiemelkedik Honthy Hanna Az én anyám, valamint Kovács Kati Rock’n roller c. felvétele. Sűrűn megfordulnak a megye nagyobb helyein, a meghívásokat örömmel veszik. A közönség reagálása fellépéseik láttán meghatározza koncertjük színvonalát, oldott állapotba kerülnek, ha a „publikum veszi a lapot.” Legfontosabb céljuk kiharcolni az EFOTT-on való részvételt, amit idén nyáron is megrendeznek. Az Alvin és a Mókusok Amatőr felvétel Pl 151 ■HUHHMmJ Cseiényi György
