Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-23 / 146. szám

1994. június 23., csütörtök 12 Kelet-Magyaiwszág A Móra újdonságai Budapest (MTI) — Új is­meretterjesztő sorozatot jelentetett meg a Móra könyvkiadó a közelmúlt­ban. Az „Otthonunk: a vi­lág” című négyrészes mű első két kötete az óceánok és a madarak világával is­merteti meg fiatal olva­sóit. A sorozat következő darab­jában az állatok világáról olvashatnak a természettu­dományok iránt érdeklő­dő gyerekek. A negyedik, és egyben utolsó könyv A Föld címet viseli majd. A kötetek oldalpáronként négy-nyolc nagyon színvo­nalas, színes illusztrációval és kevés, de pontosan infor­máló szöveggel tekintik át az élő és az élettelen termé­szet világát. A Móra klasszikusok so­rozatban jelent meg Molnár Ferenc híres regénye, a Pál utcai fiúk. A mű sikerét jel­zi, hogy eddig csaknem két­tucat nyelvre fordították le, és ajánlott olvasmány nem­csak a magyar iskolákban, hanem távoli földrészeken is. Szintén a kiadó klasszi­kusokat tartalmazó soroza­tában látott napvilágot Car­lo Collodi meseregénye, a Pinokkió kalandjai. A ver­seket kedvelő idősebb kor­osztályra gondolva adta ki a Móra a 99 híres magyar vers című kötetet. A könyv a lírai darabok mellett köz­li a költők portréját is. Kü­lön érdekessége a műnek, hogy a versek után ne­ves irodalomtörténészek vállalkoznak azok értelme­zésére. Szintén a versek szerel­mesei örülhetnek három magyar költő — Illyés Gyu­la, Juhász Gyula, Janus Pannonius — legszebb ver­seit tartalmazó köteteknek. Az egyes könyvek mintegy 3000 sornyi terjedelemben nyújtják egy-egy költő élet­művének lényegét. A világ- irodalom gyöngyszemei sorozatban William Shakes­peare szonettjei mellett, John Keats és Rainer Ma­ria Rilke legszebb verseit nyújtja, át az olvasóknak a Móra. Az amerikai és az orosz irodalom gyöngyszemeit, kötetenként száz elbeszé­lésből álló gyűjteményt kí­nál a kiadó a Világirodalmi dekameron című soroza­tában. Az említett válogatá­sok mellett várható még összeállítás a japán, a ma­gyar, a spanyol, az olasz, valamint a skandináv iroda­lom kisprózájának legjavá­ból. A tárgyi és az épített kör­nyezet történetét tárgyalja Kleineisel János A forma hatalma című könyvében. A Képzőművészeti Főisko­la professzora, a vizuális környezetet a társadalom életének teljességéből kiin­dulva vizsgálja. A háromkötetes vállalko­zás átfogó, szemléletes kép történelmünk kezdeti nap­jaitól egészen a századfor­dulóig. Az őskort és az ókort bemutató első kötetet félezer rajz és színes tábla illusztrálja. Néptánctábor... ...kezdődik június 26-án a kisvárdai művészetek házá­ban. A táborban alsó és fel­ső tagozatos gyerekek gyer­mekjáték és néptáncoktatá- ban részesülnek. (KM) Sport a bélyegen... ...címmel bélyegkiállítás nyílik a nyíregyházi műve­lődési központban június 25-én 10 órakor. A kiállítás július 4-ig tekinthető meg. (KM) Népzenei... ...énektáborba jelentkezhet­nek az általános iskolások és az ének-zene szakos pe­dagógusok a nyíregyházi művelődési központban. Az érdeklődők az énekhez kapcsolódó néphagyomá­nyokkal és a tájegységek néprajzával is megismer­kedhetnek. A tábor július végén kezdődik. (KM) A Szegedi... ...Szabadtéri Játékok meg­tekintését könnyíti meg a Váci Mihály Városi Műve­lődési Központ utazási iro­dája. Jegyek értékesítése mellett, igény esetén külön autóbuszt is indítanak. (KM) Tüzzománctábort... ...szervez a mátészalkai művelődési központ kez­dők számára. Bővebb fel­világosítást a 44/310-010- es telefonon lehet kérni. (KM) Drámatábor Gyulán Szakemberek tartanak előadásokat Gyula (MTI) — Várható­an mintegy száz hazai s határainkon túli magyar résztvevője lesz a Gyulán június végén —július ele­jén megtartandó országos drámatábornak, amelybe szép számmal jelentkez­tek kárpátaljaiak, erdé­lyiek és vajdaságiak. A június 27-től július 6-ig tartó gyulai tábor résztve­vői három csoportban tevé­kenykednek majd. A szín­játszás iránt érdeklődő ja­varészt középiskolás és egyetemista műkedvelő színjátszók a színi mester­séggel, a színjátszás eszkö­zeivel való nevelésre vállal­kozó tanítók s tanárok a drámapedagógiával, a tár­sadalomkutatási alapisme­retekre kíváncsi diákok pe­dig — a szociodráma szek­cióban — a valóság drámá­jával ismerkedhetnek. A gyulai drámatáborban ne­ves szakemberek — köztük ír drámapedagógusok — tartanak előadásokat, ve­zetik a műhelymunkát és a különböző foglalkozásokat. A tíznapos, több mint fél­száz erdélyi érdeklődőt vonzó tábort a Körös-Vidé­ki Drámapedagógiai Társa­ság és a Békés Megyei Mű­velődési Központ szervezi. A rendezvény záróestje — amelyen a résztvevők meg­hívott vendégek előtt be­mutatják s megbeszélik a táborban tanultakat — júli­us 5-én lesz. Iskolanézőben Finnországban Tanítási óra egy finn iskolában Amatőr felvétel Kuknyó János Nyíregyháza — A közel­múltban, május 22-29. kö­zött megyénk 20 iskolaigaz­gatója és oktatási szakembe­re a finnországi Oulu város egyik gyakorlóiskolája ven­dégeként iskolanézőben járt Finnországban. E vállal­kozás nem újkeletű, hi­szen 1992-ben Dániában 1993- ban Franciaországban, 1994- ben pedig Ausztriában már hasonló utazásokban — az MPI szervezésében — több mint százan vettek részt. Iskolavezetőinknek közel fele mondhatja el, hogy közvetlen élménye van abból az iskola­világból, amely a pedagógus szakmán (és szakirodalmon) belül minden haladó iskolafej­lesztési törekvés előtt mint el­érhetetlen, de követendő példa jelent meg. Lehetőségek Talán a legfontosabb tanulság, hogy ezeken az utazásokon a résztvevők hamarosan rádöb­bennek arra, az iskolafejlesz­tés sokféle elveken vezérelhe­tő. Nincsenek megváltó isko­lamodellek, s hogy a miénktől eltérő struktúrát, pedagógiai és didaktikai elveket valló, más értékhierarchiában gondolko­dó iskolamodell is működőké­pes, sőt lehet sikeres, társadal­milag jobban elfogadott. A finn iskolarendszer — mint Észak-Európában általá­ban — szélsőségesen libe­ralizált és társadalmasított. Ugyanakkor ebben az iskola- modellben, ami a Magyarhon­ban valósággal eretnekségnek számítana, az igazgató jogosít­ványa oly mértékben korláto­zott, hogy sem önálló gazdál­kodási, sem önálló munkálta­tói jogosítvánnyal nem rendel­kezik. A pedagógusokat ugya­nis az igazgatót is munkáltató városi önkormányzati oktatási bizottság nevezi ki. A pedagó­gus viszont szélsőségesen au­tonóm és szabad, munkáját di- rektben senki nem ellenőrzi (nincs felügyeleti rendszer). Működnek viszont másféle kontrollmechanizmusok: ilye­nek a hathetes ciklusokat záró vizsgadolgozatok, a szülői kö­zösségek és a továbbhaladás visszajelzései. Elgondolkodtató az az isko­lafenntartó oktatáspolitika is, mely valósággal ellentétesen halad a miénkkel. Miközben nálunk szenvedélyes viták kö­zepette szerveződnek az egy­házi, magán- és alapítványi is­kolák, addig északi rokonaink a 60-as években az egyházi is­kolákból államit, a 80-as évek­től kezdődően az állami isko­lákból pedig önkormányza­ti iskolákat szerveztek. A dolog oly mértékben sike­redett, hogy ma a finn iskolák a fenntartás oldaláról monoli­tikusabbak, mint a magyar is­kolák valaha is voltak. Nálunk ugyanis 12 állami általános iskola működik (ezek az egye­temek gyakorló iskolái), a töb­bi pedig mind az önkormány­zaté. Azaz ebben a rendszer­ben nincs sem egyházi, sem magán, sem alapítványi vagy vállalati iskola sem. Iskolán belül Van viszont hitoktatás, de nem kötelező. Az evangélikus és az ortodox vallású finnek több­sége azonban hittanra beíratja gyermekét. Aki viszont mond­juk ateistának vallja magát, annak gyereke vallástörténetet (erkölcstant) köteles tanulni, mégpedig az iskolán belül, a tanítási órák‘közé beiktatot­tan. A finnek, ha úgy tetszik ép­pen az utóbbi években terem­tették meg a maguk általános iskoláját, amely a 16 éves is­kolakötelezettséget két isko­latípusban, de egységesített tantárgyszerkezetben, tartal­makban, azaz egységes általá­nosan képző szakaszban oldja meg. Ennek az iskolának első szakasza 6-13 évig tart, ez a 6 osztályos kisiskola (elemi is­kola) erre épül a 13-16 évesek oktatását vállaló 3 évfolyamos általános iskola. Ez a két isko­latípus szervezhető együtt is, de rendszerint az elemi iskola önálló. Ouluban az út egyik oldalán a kisiskola, vele szem­ben a másik oldalon az elemi iskola van, mégpedig a gim­náziummal párosítva, de ezen az iskolafokon szervezett is­kola természetesen lehet önál­ló is. Népszerű A kisiskolában egytanítós mo­dellben 1-6 osztályig minden tárgyat az osztályfőnök tanít, az elemiben szakosított okta­tás folyik. Ennek az iskolának a követelménye országosan azonos, így átjárható és kevés­bé szelektál. Az általános iskolából a ta­nulók 60 százaléka a gimnázi­umba megy, amely ugyancsak 3 éves és érettségit ad, a mara­dék kis része munkába áll, a többség pedig különböző szakmákra és időintervallu­mokra szervezett szakképző iskolában folytatja tanulmá­nyait. Ezek között is van érett­ségit adó technikum. Bár itt ez kevésbé tűnik lényegesnek, hi­szen a finn egyetemekre érett­ségi nélkül is be lehet kerül­ni. Ennek ellenére az érettségi itt is igen elterjedt és népszerű. Csak más mint a miénk. Csak három a kötelező tantárgy, mégpedig anyanyelv, egy ide­gen nyelv (svéd, angol vagy német) és a matematika. A többi tantárgy ismeretanyagát 60 kérdésben tömörítik, s aje­lölt ezekből választhat 8-at, ami lehet akár mind a nyolc fi­zika, biológia, avagy történe­lem. A közösségépítéssel is törődnek Közéleti népfőiskola indítását tervezik a jövőben • Igen fontos a felnőttoktatás Bodnár István Nyíregyháza (KM) — A tan­évzárás nemcsak az iskolák­ban, hanem jó néhány más in­tézményben is ilyenkor törté­nik. Nyár elején adnak számot az elvégzett munkáról is. A Nyíregyházi Népfőiskolái Egyesület például a múlt hét végén tartotta éves közgyűlé­sét. Vinnai Győzővel, az egye­sület ügyvezető elnökével az intézmény munkáját tekintet­tük át. — Egyesületünk megalaku­lása pillanatától elsőrendű fel­adatának tekinti a felnőttokta­tás fontosságára felhívni a tár­sadalom figyelmét. Alapel­vünk, hogy önképzésre, állan­dó és folyamatos tanulásra ele­mi szüksége van egy olyan or­szágnak, amely szeretne fel­zárkózni a fejlett európai álla­mokhoz. A felnőttkornak ta­nulásának kiváló színterei a népfőiskolák, melyek a szak­mai ismeretek átadása mellett gondot fordítanak a közösség- építésre is. Hallgatva a beszámolót, úgy látjuk, van is erre lehetőség. Az egyesületnek megyénkben 19 népfőiskolái tagszervezete van. A teljesség igénye nélkül néhányat soroljunk is fel. A Beregi Balázs Népfőiskola például már hat éve dolgozik színvonalas tematika szerint, és az utóbbi időszakban a fia­talok közéletiségre való felké­szítését állította programja kö­zéppontjába. Lapunk is rendszeresen be­számol annak a Westsik Vil­mos Farmer Népfőiskolának a munkájáról, amelyik az agrár- gazdaság több területét fogja át. Előadásaikat neves szak­emberek, egyetemi-főiskolai tanárok, tudományos kutatók tartják. Céljuk, hogy a gazdál­kodóknak praktikus, haszno­sítható ismereteket nyújtsa­nak. A Segítők Népfőiskolája a szociális problémák, feszült­ségek felismerésével és fel­oldásával próbál segítséget nyújtani, s ezzel i^en hasznos munkát végez. Az egyházi jel­legű népfőiskolák közül em­lítenünk kell az évek óta kie­melkedően működő Agapet, a Keresztény, a Nyírtassi és a Bizánci Népfőiskolát. Tanfo­lyamaik az általános művelt­ség emelésében és az erkölcsi nevelésben fejtenek ki értékes munkát. Sokan megfordulnak a nyugdíjas Karitatív Közös­ség Népfőiskoláján. Hasonló­képpen népszerűek a Keme- csei Népfőiskola rendezvé­nyei, melyeknek az egész köz­ségre nézve mozgósító erejük van. Szólni kell a Cigány és Rétközi Népfőiskoláról is. A tolerancia és a humanizmus mindennapi gyakorlására való figyelmeztetés igazi népfőis­kolái feladat. Ami pedig a terveket illeti, ősszel szeretnének egy közé­leti népfőiskolát indítani, mi­vel a szervezők úgy érzik, erre nagy igény van, hisz a korábbi közéleti napok iránt is nagy érdeklődés mutatkozott. Minél több „vidéki” egyesületre is szükség lenne. Bővítik majd a tájiroda tevékenységét, és sze­retnének bentlakásos népfőis­kolát is indítani. Zengett a sok szép dal Kisvárdán Kisvárda (KM) — Véget ért újra egy év a kisvárdai Kodály Zoltán Általános Iskolában is. Kicsik és nagyok éneklik még utoljára „...Száz színű csokrot hoztam én, s hálával nyújtom át...” Tőlünk tanulták, s mi is köszönjük nekik, hogy éne­kükkel szebbé tették az életet, tavaszt varázsoltak, mosolyt fakasztottak, s örömkönnyeket csaltak a hallgatók szemébe... — írja Názon Józsefné, az in­tézmény tanárnője. Az iskola két kórusa a „Ki­csinyek kórusa” és a, .nagykó­rus” felváltva színesítették az iskolai rendezvényeket. Sok­sok próbával, türelemmel ké­szültek, s más városi meghí­vásnak is eleget tettek. Ott voltak, amikor jött a Mikulás, együtt énekeltek a pásztorok­kal a betlehemi jászolnál. Kö­szöntötték a nőket a nőnapon, sikerrel szerepeltek az Ének­lő Ifjúság hangversenyén is, hogy csak néhányat említsek. A gyerekek és a hallgatók szí­vében mégis a legmaradan­dóbb emlék, a hosszú évek óta hagyománnyá vált ÉVZÁRÓ KONCERT volt, ahol bemu­tatkozott az egész iskola a ze­ne nyelvén. A kicsinyek kórusa állt az emelvényen, s természetes bájjal kedvesen lépegettek népdalcsokortól a ma élő szer­zők művéig. Valóban olyanok voltak az apró kórustagok (8-10 évesek) mint a tündé­rek, a szívet, lelket gyönyör­ködtető csilingelő hangjuk magával ragadta a közönséget. Befejezésül az alsó tago­zat legnagyobbjaimutatkoztak be: a 4. osztály. Ők már furu­lyázni is tudnak. Apró ujjacs- káik ügyesen táncoltak a luka- kon. S aztán lakodalmi hangu­latot varázsoltak a színpadra — a gyermeklakodalmas be­mutatásával. Majd megkondult az „estha­rang” a nagykórus ajkán. S jöttek sorra a szebbnél szebb művek. Kodály, Bartók, Bár­dos, Mendelssohn művei csil­lagfényt varázsoltak, csodála­tost. S jött a folytatás május végén. Ä „nagykórus” a szlo­vákiai Komáromba utazott 4 napos vendégszereplésre. Nagy volt a siker, s hamar el­röppent a pár nap. A jó hangu­latban meleg barátság szövő­dött a kórustagok között. A sok szép kórusmű belopta ma­gát a szívekbe, hogy ott is ma­radjon, örökre. S szállt az ének szájról, szájra. így ért véget az év. Zengett a sok szép dal szomorúan, vidá­man, komoran és hetykén, táncra csábítva és elandalítva — s átszőve az összetartozás, az együtténeklés örömével, s reménnyel, hogy lesz még folytatás. ___KULTÚRA____

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents