Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-22 / 145. szám

1994. június 22., szerda 12 Kelet-Magyar or szag KULTÚRA Nyár a Mandalával Nyíregyháza (KM - K. J.) — Egy évvel ezelőtt me­gyeszékhelyünk amatőr színtársulata, a Mandala Dalszínház nagy fába vágta a fejszéjét. A fiatal csapat tagjai nem kevesebbre vál­lalkoztak, minthogy felele­venítsék a nyíregyházi sza­badtéri színpad legendáját, azaz olyan előadásokkal rukkoljanak elő a teátrumi uborkaszezonban, melyek jól szolgálják a kikapcso­lódást, a tartalmas szóra­kozást, és tovább gyarapít­hatják a színházművé­szet elkötelezettjeinek a számát. A tavalyi, nagyobbrészt sikert hozott bemutatók ta­pasztalataira alapozva, a mandalások az idén is meg­hirdetik „Mandala Nyár ’94” elnevezésű rendez­vénysorozatukat. A prog­ramjukat úgy állították össze, hogy mindenki meg­találja benne az ízlésének, hangulatának leginkább megfelelőt. Sőt, ha a tech- * nikai feltételek lehetővé te­szik — felújítva az egykori Kert Mozi hagyományait —, filmvetítésekkel teszik válzatosabbá a színielőadá­sok menetrendjét. A start június 24-én, pén­teken lesz, amikor a dal­színház az egyik „legbejá- ratottabb” produkciójával, a Légy jó, mindhalálig-gal lép színre. Másnap a József és a bűvös kabát követke­zik, majd június 26-án, va­sárnap a Kőműves Kele­men című rockballadát él­vezheti a nagyérdemű. Júli­us 1-jén kerül sorra a leg­frissebb repertoárdarab, a Krétarajzok..., 2-án pedig — hogy teljes legyen a Mandala-sor — A Padlást láthatják az érdeklődők, melyben Hegedűs D. Géza mint sztárvendég játszik kettős szerepet. És, most már csak fel­sorolásszerűen a várható színi-csemegékből néhá­nyat: a Fővárosi Operett Színház a Sybill-t hozza el Nyíregyházára; aztán lesz Békebeli Kabaré, Delhusa- koncert, Komár László le- mzbemutató. A Mandala is jelentkezik egy újabb pre­mierdarabbal: a Kolum­busz, az őrült spanyol au­gusztus 5-én indulhat el hó­dító útjára. A csattanó pe­dig: ismét a Macskák. Négyszer, a Madách Szín­ház interpretálásában, Hau- mann Péter „sztárvendé­geskedésével”. Jelképes és konkrét kapunyitás a szabadtéri szín­padon Harasztosi Pál felvétele Szárnyas... ...Sárkány Hete. Nyírbátor­ban június 25-én nyílik meg egy kiállítás, ahol bemutat­ják a július 22. és 24. között megrendezendő nemzet­közi utcaszínház feszti­vál helyszíneit, és igyekez­nek ráhangolni a közön­séget a „sárkányos napok­ra”. (KM) Plakáttárlat... ...Plakátok/Posters-94 cím­mel nemzetközi kiállítás nyílt a Pécsi Galériában. Az idei pécsi plakátkiállításra tizenhét ország hatvan mű­vésze küldte el az elmúlt két évben készült három­három alkotását. (MTI) Munkácsy-szobor... ...Június 19-én Munkács fő­terén felavatták Munkácsy Mihály mellszobrát. A ma­gyar festészet nagy alakját Mihajlo Beleny szobrász mintázta meg gipszben, és Sebestyén Sándor nyíregy­házi szobrászművész ön­tötte bronzba. (MTI) Gála-balett... ...a Nemzetközi Gyermek Táncfesztivál gálaműsorát június 25-én tartják a bu­dapesti Magyar Honvédsé­gi Művelődési Házban. A bemutatón fellép a nyíregy­házi Primavera Balett­együttes. (KM) Rock... ...A második alkalommal meghirdetett Have-Rock el­nevezésű nyírségi amatőr rockfesztivál június 23-án 15 órakor kezdődik a nyír­egyházi Bujtosi Szabadidő Csarnok teniszpályáján. (KM) Koncert romok között Róma, Szarajevó (MTI) — Az utóbbi idők egyik legmegrázóbb „szabadtéri” koncertjét rendezték meg nemrég a boszniai főváros­ban: Mozart Rekviemje csendült fel a szétlőtt szara­jevói Nemzeti Könyvtár üszkös falai közül világhírű énekesek előadásában. A Hangverseny egy jobb vi­lágért, segíts nekünk most! című koncert főszervezője a velencei Francesco Stocchino Weiss volt az ENSZ Menekültügyi Fő­biztosságának közreműkö­désével. A könyvtár romjain felál­lított pódiumon Zubin Meh­ta vezényelte a Szarajevói Szimfonikus Zenekart és a város énekkarát. Közremű­ködött Jose Carreras, Rug­gero Raimondi, Cecilia Gasdia és Komlósi Ildikó. Az Eurovízió adásában a világ mintegy 50 országá­ban láthatták és hallhatták az élő közvetítést. A szabadságharc mondahőse „Nagy Rákóczi jár a gyönyörű mezőben, Rettenetes kardja villog a kezében... badságharc után itt járt Rákóczi ezen az utcán. A Gólya csa­ládhoz jött lá­togatóba. A falu népe nagy cso- dálkozással nézte Rákóczit. Ennek az utcá­nak nem volt neve és ekkor nevezték el Rá­kóczinak. — (Pusztadobos). — Vitka mel­lett van a Rá­kóczi tanya. Itt pihent meg Rá­kóczi. Itt ütöttek először tanyát a kurucok. — (Vitka). — Vajához közel van a Rá­kóczi tanya, II. Rákóczi Ferenc portréja amely Rákóczi­ról kapta a nevét. Ott van a Kuructanya is, az meg a kuruc katonáktól kapta a nevét. — (Vaja). Turulmadár Tanulságos, hogy a turulma­dár, a magyar mitológia segítő totemállata felbukkan a Rá* kóczi-mondákban is: „Rá­kóczinak volt egy betanított turulmadara. Mikor üldözték Rákóczit, elhagyta a kardját. Már átkeltek a Tiszán, mikor a turulmadár visszament a má­sik oldalra és csőrébe vette a kardot és elvitte a gazdájának. Ez Tiszabecsnél történt. En­nek az emlékére állították fel az emlékművet Tiszaújlak- nál.” (Kölese) — „Egy turul­madár vezette be katonáit, Rá­Elek Emil reprodukciója kóczi kurucait Munkács várá­ba. A turulmadár hullatta a tol­lát, és amerre hullatta, arra mentek a katonák. Azok fel­szedték és sapkájukhoz tűz­ték.” (Mándok) Rákóczi-mondáinkban gyakran esik szó titkos alag­utakról. E hagyományok ré­szint történeti alappal bírnak. Ugyanis a középkori várakhoz — néha több kilométer hosszúságú — rejtett földalatti kijáratokat építettek, hogy háborús időkben a figyelőket kiküldhessék, vagy végve­szélyben azon át menekülhes­senek. „Ecsedbe’ vót egy pince és ott volt a bejárat a Rákóczi alagútjába. Az alagút Ecsedtől Kassáig meg Erdődig vitt.” Erdész Sándor Nyíregyháza — Nem tartjuk különösnek, hogy Szabolcs- Szatmár-Beregben a törté­neti mondák legnagyobb alakja II. Rákóczi Ferenc. Megyénkben nemigen akad olyan település, ahol a száj- hagyomány ne őrizne vala­milyen történetet róla. Érthető népünk ragaszkodása a Rákóczi-mondákhoz, -emlé­kekhez, hiszen a Rákóczi-sza- badságharc e tájról indult. A név ma is él 1703 tavaszán Beregszászon és Tarpán bontották ki a sza­badság zászlaját. A tiszai át­kelés után a szabadságharc el­ső győztes csatája a tiszabe- csei Bajnokdűlőn, a milotai Bajnokerdő mellett zajlott le. Ezt követte a kállai vár bevé­tele, majd a győztes tiszántúli hadjárat. Rákóczi huzamosabb ideig tartózkodott Namény- ban, Ecseden, Bátorban és Tiszalökön, végül 1711-ben a vajai várkastélyban. De ejjjlé- keznek reá azokban a falvak­ban is, ahol kuruc vitézeivel csak egy-két órás pihenőre ál­lott meg. Megyénkben a 40-es évek végén jó néhány települé­sünk jelentősebb útja vagy főutcája Rákóczi nevét kapta meg, azzal az indoklással, hogy egykor Rákóczi is átha­ladt rajta: — Azon az úton, amelyiket Rákóczi útnak neveznek, ezen Rákóczi személyesen is járt seregével együtt. — (Jánd). — Hallottam, hogy a sza­(Bátorliget) — „Rákóczi Fe­renc a kisvárdai várban lakott. És amikor a várat megtámad­ták, akkor alagúton menekült Ungvárra. Lóháton mehetett.” (Ajak) — „A kastély udvará­ról vezet egy alagút a vajai várkastélyba. Ezen át szö­kött meg Rákóczi az üldözői elől. A lova patkóját megfordítot­ták, így ellenségei azt hitték, hogy ellenkező irányba ha­lad.” (Nyírmada) — Egyet kell értenünk Kozma Sándor jeles helytörténésszel, aki a Kemecse és a besztereci vár közötti „alagútról” így nyilat­kozik: „A vízzel borított, mo­csaras Rétköz alatt képtelen­ség alagutat vágni. Viszont minden településnek vannak titkai, legendái, és nem baj, ha ezekről nem feledkeznek meg.” Megbecsült hős Sorolhatnánk tovább, hogy a népmondák mi mindent regél­nek még Rákóczi elárulásáról, búcsújáról: a Rákóczi-fákról, hidakról és más emlékhelyek­ről vagy éppen Rákóczi daliás alakjáról, emberségéről, haj­viseletéről, csatáiról. Ferenczi Imre és Molnár Mátyáf írá­saiból tudjuk, hogy 1963-ban megyénk 154 településén, fő­leg diákokból verbuválódott honismereti kutatók közel tíz­ezer Rákóczi-mondát, adatot jegyeztek fel. E gyűjtőmunkának köszön­hetőin II. Rákóczi Ferenc fe­jedelmet már nemcsak tör­ténelmi személyiségként, ha­nem megbecsült történeti mondahősként is tisztelhet­jük. Penyigéről szólt a tévéharang Kormány Margit Penyige — A Magyar Tele­vízió honismereti műsorai kö­zül talán az egyik legszebb, legemberközelibb az „Amed­dig a harang szól” című so­rozat, mely — mint a címe is mutatja — mindössze tíz per­cig, vagyis a vasárnapi isten- tiszteletre hívogató harango­zás időtartamáig tart. Az Erdélyi János és Zsig- mond Dezső szerkesztette mű­sor ennyi idő alatt igyekszik valami értékeset, jellegzetesét felvillantani egy-egy falu, így az ő szívükhöz is közel került Szatmár falvainak életéből. Penyige kivételes helyzetbe került: tizenöt percet kapott erre a műsorra. így döntött a szerkesztő-rendező. Nem ok nélkül. A téma, amelyért Mohi Sándor operatőrrel forgatásba kezdett, eléggé közismert az országban. Újságírók, rádiósok, filme­sek sokszor, sokféle nézőpont­ból próbálták már megkö­zelíteni, megörökíteni a Szen- kébe fulladt kilenc kislány tragédiájának emlékét és az ennek nyomán keletkezett históriás balladát. Az 1905 óta eltelt sok-sok évtized után ez nem is olyan egyszerű. Egy egész napon át tartó, már-már fárasztónak, unal­masnak tűnő forgatás után nem is sejtettük, hogy nekünk, a falu lakóinak, a történet jó is­merőinek milyen megható meglepetésben lesz részünk az adás napján. A filmben megszólaló, elérzékenyült hangú, tiszta tekintetű idős emberek arca egy régi kor, egy régvolt életforma küzdelmeit tükrözi. A kiválóan megvágott anyag, a képsorok, az emberi szavakhoz rendelt sírfeliratok, a Szenke hullámai, a vízbe merült csónak, Bodnár End­rém Vilma néni, az egyetlen még élő testvér beszédes em­lékezése, a tízéves Józsa Klá­rika gyönyörű énekhangjával aláfestett, átfogott kompozíció hiteles, dokumentumértékű, múltat idéző, kerek egészre sikeredett. A film a Dávid Mihály nap­jainkban készült festményé­nek képével, mely a kilenc kislány ártatlan lelkének mennybemenetelét allego- rizálja, s a képből „kiúszó”, a Szenkén tovaevező csónakos elmosódó alakjával, harang­jaink jól ismert szavával végződik. Gyönyörű keret egy szívbemarkoló, tragikus, igaz történet legtökéletesebb be­mutatásához. Segítő kalauz iskolaválasztáshoz Kuknyó János I I Nyíregyháza — || Ismét gazda­gabb lett me­gyénk pedagó­giai szakirodalma. A közel­múltban jelent meg Szabolcs- Szatmár-Bereg megye közép, szakközép-, szak- és szakmun­kásképző iskoláinak képes év­könyve. Bátor és hézagpótló vállal­kozás, aktualitása és hasznos­sága aligha vitatható. A szer­kesztő ügyesen érzett rá arra, hogy ezekben az iskolatípu­sokban bekövetkezett változá­sok napjainkra oly mértékben felgyorsultak, hogy követésük már a szakmának is nehéz, a szolgáltatásaikat igénybe vevő kliensek számára pedig e kiad­ványhoz hasonlóak nélkül aligha érthetők meg. A cím évkönyvet ígér, a ki­advány azonban ennél több, a megye középfokú intézmé­nyeinek minimonográfiája, amely az iskolákat ábécésor­rendben mutatva, konzekven­sen végigviszi azt a szerkesz­tői elvet, amit az előszóban így fogalmazott meg: „a leg­nagyobb terjedelmet a jelen­nek, a ma eseményeinek kí­vántuk szentelni, különösen összpontosítva azokra a voná­sokra, melyektől arcot nyerhet egy iskola. Egy olyan illuszt­rált középiskolai útikönyvet akarunk tehát kiadni, melynek nem okvetlenül és kizárólago­san az adatcentrikusság az eré­nye.” E célkitűzések maradékta­lanul megvalósultak. Az isko­latörténetet a szerző bár sehol nem kerüli meg, annyit azon­ban mindenütt elmondott, ami a ma megismeréséhez, az in­tézményi fejlődés és fejleszté­sek megértéséhez feltétlenül szükséges. A könyv több szempontból is értékes munka. Az olvasó számára így együtt látni e kiterjedt intézmény­rendszert talán azt sugallja, hogy az utóbbi években ez az oly sokat szidott „hálózat” nem is olyan rossz. Ez az isko­larendszer az utóbbi évek tár­sadalmi-gazdasági mozgásait megpróbálta követni, eseten­ként nem is sikertelenül. Új képzési formák, iskolatí­pusok, pedagógiai elvek, me­tódusok sokaságát honosított meg, vagy fejlesztette ki. Ezál­tal e korban az iskolák több­ségénél a korábbi egységes és monolitikus iskolaképet a sok­színűség és az abban gyöke­rező egyéni arculat keresése és megtalálása váltotta fel. Ennek az újkeletű variabili­tásnak a bemutatása a könyv egyik legnagyobb értéke. Ez a szándék az ügyes címadások­ban is tetten érhető, ugyanis egy-egy lózungból — Két tanítási nyelvű iskola, Hittel, bizalommal az ősi gimnázi­umban, Külkereskedelmi alapismeretek ukrán nyelven — könnyen ráismerhetünk a képző intézményekre. Egy ilyen gonddal megrajzolt isko­lai helyzetnek a közvetlen gyakorlati hasznát igazán a pályaválasztás gondjaival küszködő tanárok, szülők és fiatalok vehetik. Ily módon e könyv a pályaválasztás első számú segédanyagaként is számontartható. Az elmondottak alapján e kiadványt elsősorban iskolai és nyilvános könyvtáraknak, munkahelyi kézikönyvtárak­nak, pedagógusoknak és pá­lyát választó fiataloknak (szü­leiknek) és nem utolsósorban — a nevüket is megörökítő — most végzett fiataloknak, illet­ve mindazoknak a figyelmébe ajánljuk, akik figyelemmel kí­sérik megyénk szellemi életét és érdeklődnek e tájék értékei iránt. (A könyv megvásárolható a megyei pedagógiai intézet könyvesboltjában: Nyíregyhá­za, Búza u. 5.)

Next

/
Thumbnails
Contents