Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-20 / 143. szám
1994. június 20., hétfő HAZAI HOL-MI Apad az öreg község Evés közben jön meg az étvágy • Önerő és a sikertelen pályázatok Györke László Geszteréd (KM) — A megyehatár közelében — Bököny, Balkány és Érpatak szomszédságában — fekszik az ősi település: Geszteréd. Jó néhány éve még háromezernél is több lakosa volt. Ma alig 2200-an élnek itt. Az apadást még az sem állította meg (legfeljebb lelassította), hogy a közeli Hajdúsági Iparművektől kényszerből sokan visszatértek. Akárcsak Nagykállóból. Ma a község lakosainak mintegy 60 százaléka elérte a nyugdíjkorhatárt. A középgeneráció — kis túlzással — eltűnt a településről. Ennek következménye, hogy a tanulólétszám az iskolában folyton csökken: lassan már nem lesznek párhuzamos osztályok. Elvándorlás — Harmincötén fejeztük be annak idején az általános iskolát — mondja Bujdosó László polgármester. — Mindössze négyen maradtunk a községben. Azt hiszem, ehhez nincs mit hozzátenni. Az okok általánosak, nem kifejezetten gesz- terédi sajátosság: beszűkült munkalehetőség, amely a hajdan virágzó téesz megszűnésével tovább apadt. A tőkehiány miatt a padlóra tett mezőgazdaság nem tud talpra állni. És a korábbi hiányos infrastruktúra miatt nem tudott itt gyökeret verni komolyabb vállalkozás. — Járt itt egy német cég Betegek Geszteréd (KM) — Dr. Kovács Sándor tizennyolc éve gyógyítja Geszterédet. A kor szellemének megfelelően: vállalkozó háziorvos. — Elöljáróban hadd mondjam el, hogy szeretem ezt a községet, s úgy érzem, az itteniek is megszerettek a közel két évtized alatt. Hogy milyen az egészségügy helyzete? Kellene egy új rendelő, mert a mostani lakás volt, toldozott-foldozott, nem felel meg a célnak. Ebből adódik, hogy a műszerezettsége sem lehet kielégítő, hiszen nincs is helyiség például fizikoterápiás labornak. A közeljövőben azonban épül egy új egészségház, s akkor sok minden megváltozik. Arra a kérdésre, hogy mennyire beteg Geszteréd, megdöbbentő adatokat mondott el a doktor úr. A községben például 170-180 mozgáskorlátozott él. Magas vérnyomása van 428 embernek. A gyomorbetegek száma megközelíti a százat, 47 cukorbeteg él a községben. Sajnos, az italozási szokás megváltozásával (és tegyük hozzá: az életkörülmények rosszabbodásával) megnövekedett az alkoholisták száma (300). Hetvenen májbetegek. Ez utóbbinál az a legdöbbenetesebb, hogy ezek átlagos életkora 40 év. A delíriu- mos betegek száma eléri a harmincat. még korábban — folytatja a polgármester —, gyümölcsfeldolgozót létesítésének tervével. Ám akkor még nem volt itt telefon, vasút, a szállítás is költséges lett volna. Nem is csoda, hogy aztán vissza se jött többé. A helybeliek vállalkozókedvét erősen behatárolják a lehetőségek. A mezőgazdaságban például 8-10 komolyabbnak tűnő vállalkozás van kibontakozóban. (Igaz, vannak a megyében hasonló lélekszámú települések, ahol ez a szám sokkal kedvezőtlenebb.) A hajdani mamuttéesz helyébe lépett Aranyszablya Szövetkezet és annak Gyógyítok Kft.-je foglalkoztat néhány embert. Más munkalehetőség — az önkormányzati intézményeken kívül — nincs a faluban. Hitelmentesen Szinte hihetetlennek tűnik, hogy a geszterédi önkormányzat a nagy beruházásokat, a közalkalmazottak béremelését, s a növekvő szociális feladatokat eddig úgy tudta megoldani, hogy nem kényszerült hitelt felvenni. — Pedig mi már a gázberuházásra csak 28 százalékos állami támogatást kaptunk — mondja Bujdosó László. — Sőt, a környező falvaknak még azért is került többe a gáz, mint az átlagnak, mert a megyétől nem kaptunk támogatást. Összesen 15 millió forintról van szó. Ezért aztán itt a lakossági hozzájárulás magasabb volt— ötvenezer forint. Amit sokan nehezen „nyeltek le”. Jellemző, hogy míg egyáltalán elérte a vezeték a község határát, már 20 millió forintba került. A magas „csonkár” ellenére a portáknak mintegy 70 százalékát kötötték be a hálózatba. A közalkalmazottak bérét fokozatosan emelték, s mire a törvény hatályba lépett, viszonylag keveset kellett hozzátenni. Emellett számos önerős beruházást is megvalósítottak. Ilyen volt az iskola bővítése 1991-92-ben (5 millió forint), a telefonhálózat kiépítése, a belterületi utak — mintegy 15- 16 kilométer — rendbetétele (9 millió). □ Hogyan csinálták? — Szerencsére, mindig tudtunk tartalékolni a nagyobb feladatok megoldására — mondja a polgármester. Visszadobták Arra — a fentiekből egyértelmű — már nem tellett az ön- kormányzatnak, hogy saját erejéből néhány fontos bekötőutat is rendbe hozzanak. — Pályáztunk például a Nagykálló felé vezető út szélesítésére — forráshiányra hivatkozva nem támogatták. Aztán a Földművelési Minisztériumnál egy három kilométer hosszú mezőgazdasági útra pályáztunk, amely Geszterédet Lovastanyával kötné össze — ezt sem támogatták. Ez azért is lett volna nagyon fontos, mert az út mentén sok a részarány-tulajdonosi föld, egy 150 hektáros gyümölcsös. Azt javasolták, újra adjuk be a pályázatot. Aki ismeri ennek a mechanizmusát, tudja, hogy ez újabb pénz-, energia- és időveszteség. A testület úgy határozott, hogy akár lesz, akár nem állami támogatás, egy kilométeres szakaszon az utat — ismét önerőből, illetve a helybeli Aranyszablya Szövetkezet támogatásával — megépítünk. Ezenkívül tervezik még járdák építését, utak rendbehozatalát. Mert az élet Gesz- teréden sem állhat meg, még ha az állam erről nem (is) vesz tudomást. Kihalt a geszterédi utca A szerző felvétele Ragaszkodnak a A tanár úr más szerepben A szerző felvétele Geszteréd (KM - Gy. L.) — Június van. Az iskolában már több az amolyan szórakoztató program, mint a tanóra. Kint- jártamkor például juniális volt az iskolásoknak. Varga Gyula tanár úr most nem évszámokkal, történelmi eseményekkel tömte a nebulók fejét, hanem kiváló babgulyást főzött — bográcsban. A bogrács és a benne gőzölgő finomság eredeti volt, olyan, mint ahogyan őseink csinálták hajdanán, a tűz viszont már korszerű: gáz. Az árnyékban telepszünk le. A tanár úr magáról igen szűkszavúan vall. Édesapja geszterédi, ő maga azonban csak 1970-ben költözött haza családjával Hajdú-Biharból. Nem tanárnak készült, hiszen agráregyetemet végzett. A nyíregyházi tanárképző főiskolára már tanár korában járt. A lokálpatrióták szívósságával gyűjti a település történetére vonatkozó — jobbára levéltári — anyagokat. Van már vagy öt kiló a felhalmozott papír. De a kutatást még nem fejezte be, még vannak fehér foltok. Ha együtt lesz az anyag, szeretné könyv alakban kiadni a kutatás összegzését. Nem véletlen tehát, ha tőle kérdezem meg, aki nemcsak térben, de időben is ismeri a geszterédieket, hogy mi jellemzi földijeit. Kis gondolkodás után, szinte egyszuszra mondja el: — Az biztos, hogy nem ijednek meg a munkától. Ragaszkodnak a földhöz, családjukért sokat áldoznak. Sokszor erejükön felüli dolgokra is vállalkoznak a jobb megélhetés reményében. Mindazonáltal a geszterédi ember hiszékeny. Sajnos, de ki kell mondani: könnyű átverni őket. Ennek csak az a magyarázata, hogy mivel ők maga becsületesek, fel sem tételezik másokról, hogy azok nem olyanok. Vagyis — ahogy a közmondás szól — ki mint él, úgy ítél. — Nyugodt község, nincs izgágaság — ami a mai világban nem általános jelenség. Nincsenek verekedések, mint voltak korábban, amelyekről Krúdy is írt. Nincs garázdálkodás a faluban. Ugyanakkor nagyon érdeklődőek: nemcsak a szűkebb haza, az ország, de a világ dolgai iránt is fogékonyak. Mondhatnám: könyvtárjáró a geszterédi ember, pedig itt is van tévé, parabolaantenna. Azt is fontosnak tartom megjegyezni, hogy tisztelik a múltat, a hagyományokat; földhöz többségük ragaszkodik szülőhelyéhez. Van tartásuk: szeretik megmutatni, hogy mire képesek, de mindezt úgy teszik, hogy az nem tűnik magamutogatásnak. — Amit én a legértékesebb jellemvonásuknak tartok, hogy rendkívül aktívak, ha a községért kell valamit tenni: itt nem kell kétszer körbejárni a falut, ha társadalmi munkáról van szó. Rendkívülinek mondható az az összetartás, az a közösségi szellem, ami jellemző még ma is az itteniekre. Büszkék arra, hogy a honfoglalásig nyúlik vissza a település története. Igaz, a régi Geszteréd nem itt, hanem a Templom-dűlőben volt. A geszterédi ember talán azért is ragaszkodik jobban a földhöz, mert igazán sajátjának sosem érezhette azt, amit megművelt. Hiszen uradalom volt itt hajdanában, aztán meg téesz. Sokszor annyit kell dolgozni a homokon, ha aratni is akarnak, mint a szerencsésebb adottságú falvakban. Szinte hihetetlen, de vannak itt olyan földek, amelyek 2 aranykoronát érnek! És a geszterédiek azokra is büszkék, akik elszármaztak innen és vitték valamire. Hiszen akkor is közülük valók, ha az élet máshová szólította őket. Csendes hétköznap Györke László M int mindig, most is lenyűgöz a táj: a ligetek, lankák, a szinte érintetlennek látszó természet — míg kacskaringózom a keskeny úton Ludastó felől Geszterédre. Ahogy közeledek a faluhoz, egyre több embert látni a földeken. Azon már csöppet sem csodálkoztam, hogy benn a faluban felnőtt emberfiával alig találkozom. Hiszen jó idő van, akinek földje van, bizony, nem lófrálhat dologidőben a faluban. Barangolás közben az egyik kint álló pótkocsi mellett matat egy fiatalember. Kiderül, műszaki vizsgára készíti elő. Benn az udvarban egy IFA. Az már levizsgázott. A fiatalembernek nem sok földje van. Ahhoz túl kevés, hogy mező- gazdasági gépeket szerezzen be hozzá, ahhoz meg túl sok, hogy kézzel művelje meg. így aztán marad a bérmunka. A talajelőkészítésnél ő vesz igénybe bérmunkát, szállítóeszközeivel pedig ő vállal megrendelést. Feltűnő a faluban a tisztaság. A rendszeretet nemcsak a kerítésig terjed, hanem azon túl is. A járda és a palánk között sok ház előtt virág nyílik. Különösen most pompáznak ezer színben. A szinte ünnepélyes csendet csak ritkán töri meg egy-egy autó berregő motorja, szekér elé fogott lovak patáinak kopogása. Csak koradélután élénkül meg a faluközpont, a polgármesteri hivatal környéke. A hivatal épületén gyászlobogó. Akinek a temetésére gyülekeznek, négy évtizedet dolgozott a községházán. Sajnos, sok a temetés mostanában Gesz- teréden. Sokkal több, mint a keresztelő... Juniális a geszterédi iskola udvarán Györke László felvétele Gazdátlan... ...föld nincs Geszteréden. Vannak viszont kisgazdák tulajdonában lévő parlagföldek, amelyek mintegy 1-2 százalékát teszik ki a határnak. (KM) Patika... ...egyelőre nincs Geszteréden. Ám ha felépül az új egészségház — reményeik szerint jövőre — gyógyszertárnak is találnak majd helyet. (KM) Hajdan... ...szűknek bizonyult a 75 személyes geszterédi óvoda. Sajnos, manapság bőven elég, hiszen kevés a gyermek. (KM) Az iskola... ...központosítása 1992-ben valósult meg Geszteréden. Akkor két tanterem, szertárak, nevelői szobák, igazgatói iroda és a vizesblokk készült el. (KM) Tízmillió... ...forint szerepel az idei költségvetésben a geszterédiek szociális gondjainak orvoslására. A jelek azonban arra mutatnak, hogy ez kevés lesz. (KM) A honfoglalás óta Geszteréd (KM) — Geszteréd ősrégi település, a honfoglalás óta laknak itt. Igaz, nem a mai helyén, hanem a Templom-dűlőben volt akkor a falu. Erre leletek utalnak, amelyek az első ásatások alkalmával már a múlt században felszínre kerültek. Nyíritanyán találták meg az arany- szablyát a fejedelmi díszekkel együtt. Találtak aztán Mátyás és Zsigmond korabeli pénzérméket is. \ A mezőkeresztesi csata után a község kiürült. Lakosainak egy része elpusztult, a többiek pedig elmenekültek jobbára a Felvidékre és Erdélybe. A Rákóczi-szabadságharc után Winkler- steini Winkler József kapta meg a Vay-uradalmat. Ékkor települt a mai helyére a falu. Winkler-leszármazott építtette a római katolikus plébániát. A múlt század második felében az úgynevezett taxális nemesek száma jelentős. Ezek közül akadt olyan, aki 1848-ban még nemes volt, 1850-ben már gazdálkodó, 1870-ben pedig cselédként halt meg. Saját földdel bíró gazda 1930-ig nem lakott a településen. A grófi uradalmat a Goldstein (később Gesz- terédire magyarosította a nevét), a Csillag, a Kál- mánchelyi és a Tömöri család bérelte. 1945 után sokan jutottak földhöz, sok „amerikás” azért jött haza, hogy földet vásároljon. A falu apadása akkor indult meg, amikor Geszterédet a Nyírség Tsz- hez csatolták. !>... • O'':• •• !• !• x'5:\ .Mii Rövidért ^ j ..Aj.. > V
