Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-18 / 142. szám
Napkelet • A KM hét végi melléklete 1994. JÚNIUS 18., SZOMBAT BUDAPESTI NYÁR Orgonaestek a Mátyás-templomban. A Nemzeti Filharmónia nyári programjai között számos orgonahangversenyt találhatunk. Június 24-én Hajdók Judit, július elsején Baróti István, július 7-én pedig Lehotka Gábor lép fel — hogy csak az elkövetkezendő két hét eseményei között tallózzunk. A Pesti Vármegyeháza Díszudvara pedig két dzsesszhez közel álló rendezvénynek ad otthont: július elsején az Amadinda ütőegyüttes, július 4-én pedig a Benkó Dixieland Band és Berki Tamás koncertjét tekinthetik meg az érdeklődők. Latin rockzene — ismét Budapesten. A Tilos az A, illetve az előtte lévő Mikszáth Kálmán tér a helyszíne a belépődíj nélküli Második latin-magyar zenei fesztiválnak. Június 21-23- ig a rockrendezvény vendége lesz a francia FFF és Les Rita Mitsouko, a svájci Sens Unic, az olasz Mau-Mau és Ritmo Tribale, a belga Arno, valamint a portugál Titina, s a hazai bandák közül a Csigafröccs, a Trottel és a Sexepil lép fel. Mint a rendezők elmondták, az esemény nem titkolt célja, hogy a rockzenében mutatkozó angolszász dominanciát némiképp ellensúlyozza. Német expresszionisták. Kokoschka: Ruth III. című litográfiáját (képünkön) a német expresszionisták július 17-én megnyílt kiállításán mutatták be, s egészen augusztus 20-ig látható a Szépművészeti Múzeumban. A 121 darabból álló gyűjtemény a stuttgarti Institut für Áuslandsbeziehungen programja keretében került Budapestre, hogy Németország határain túl is megismerjék a század első két évtizedének expresszionista grafikáit. Láthatók a Brücke-csoport munkái, s az alkotók közül kiragadhatjuk még Kandinszkij nevét is. Csiky Tibor életműkiállítása. Június 16-tól látható a Magyar Nemzeti Galériában Csiky Tibor szobrászművész életművének első átfogó bemutatója. Az 1989-ben elhunyt művész pályája első évtizedeit domborművek jellemzik — különlegesen szép és nemes faanyagokból. Később kollázsokat, fotósorozatokat készített, majd visszatért a szobrászathoz. Élete utolsó éveiben művészete hirtelen kiszínesedett. Lesz őszi fesztivál is. Még alig kezdődött meg a nyár, de már arról is értesülhettünk, hogy szeptember végén, október elején — idén harmadik alkalommal — lesz Budapesti Őszi Fesztivál is. A Szabad Tér Színház által rendezendő eseményen elsősorban a komolyzene kedvelői számára lesznek izgalmas programok (például kor- társopera-fesztivál két ősbemutatóval és az amerikai Meredith Monk társulat saját koncertjével), de a tánc, a mozgáskultúra, a film és a képzőművészet területén is világhírű vendégek, rangos kiállítások várhatók. Ragadjunk ki most kettőt a filmes tervek közül: bemutatják a Fellini és a Cocteau életművet, s bemutatkozik a győri Mediawawe („Képírók”). Az előcsarnok festése Dombrovszky Ádám Három éve tart a Műcsarnok rekonstrukciója, s a tervek szerint jövő márciusban a Budapesti Tavaszi Fesztiválon teljesen megújulva ismét megnyitja kapuit. A Hősök terén lévő intézmény már ugyancsak rászolgált a felújításra, hiszen annak idején 30 évre építették. Az európai „kun- sthallék” magyar változata a jövőben a hagyományok folytatása mellett új elképzelésekkel lép a művészetkedvelő közönség elé. A Műcsarnok múltjáról, rekonstrukciójáról és jövőjéről így vélekedik a három igazgató. Keserű Katalin: — A Műcsarnok egy „kunsthalle”-ként épült, tehát egy olyan kiállító intézményként, amelyeknek a gondolata a XIX. század elején Németországban merült fel, s amelyeknek a funkciója az volt, hogy a kortárs művészetet gondozzák, a közönség számára bemutassák. Ugyanakkor a „kunsthallék” egymással is kapcsolatot tartva ismertették meg egymás művészetével is a nagyközönséget. A németországi gondolat eléggé intenzíven elterjedt azokon a területeken, amelyek tradicionálisan a német kultúra befolyása alatt álltak, így Skandináviában, Ausztriában, Svájcban. Létesült egy Varsóban és az utolsó Budapesten. Ezeknek a „kunsthallék”- nak a körébe tartozik tehát a budapesti Műcsarnok. A mi Műcsarnokunk története is a XIX. századba vezet vissza. Volt egy magyar képzőművészeti társulat, amely az 1850-es évek végén szerveződött. Ez a csoport határozta el, hogy létesít egy kiállító intézményt. Az intézmény az Andrássy úton 1877-ben épült meg — ez ma a Képzőművészeti Főiskola. Jelenleg is vannak termei, amelyek kiállítási célokat szolgálnak. Az épület azonban hamarosan szűknek bizonyult. Akkor — párhuzamosan a millenniumi ünnepségekre való készüléssel — merült fel annak a gondolata, hogy egy még nagyobb, s legalább 30 évig kiállításrendezésre képes épületet emeljenek a magyar Szekeres Tibor felvételei művészet számára. 1894-ben elkészült egy vázlatterv, 1896-ban a 4000 négyzetméter alapterületű épület fel is épült. Keserű Katalin: — A mostani rekonstrukcióra szükség volt, hiszen eredetileg 30 évre tervezték az épületet. Többször is történt beavatkozás az állagba. A jelenlegi rekonstrukció egyrészt az épület véglegesítését célozza, tehát egy alépítménnyel az épület megerősítették. így a Műcsarnok bővül, hiszen az alagsorban helyet kap egy második előcsarnok, egy előadóterem, és ott vannak a raktárak. Eddig a raktározás a szoborcsarnokban folyt, s így ezt a szép termet a nagyközönség nem is láthatta. Célunk volt, hogy az eredeti állapotból minél többet helyrehozzunk. A szoborcsarnokban az ötvenes években lebetonozott oszlopsort legalább jelzésszerűen kibontottuk. Teljesen nem tehettük, mert a betonból már nem lehet. A másik műemlék- jellegű rekonstrukció az előcsarnokban történt meg, ahol az eredeti terveket előkeresve sikerült egy kissé stilizált díszítő- festéssel, illetőleg padlómintázattal a XIX. század végi rendkívül gazdagon díszített helyiség szellemét felidézni. Azt remélem, hogy a Műcsarnok 1995 márciusában a Budapesti Tavaszi Fesztivál idején egy olyan kiállítással nyílhat meg, amely az európai „kunsthallék” körében igazán reprezentálni fogja. Ettvel Zoltán műszaki igazgató: — Legfőbb feladatunk az volt, hogy a korábbi beavatkozásokat kellett korrigálnunk, az eredeti állapotot szem előtt tartva. 1984-ben készültek el az első tanulmánytervek. Előkerült a levéltárból 70 eredeti tervrajz. Ezek alapján készültek a kiviteli tervek. Az előcsarnok kifestésénél, s az egész munkálatok során a műemléki hivatal nagyon szigorú előírásaihoz kellett alkalmazkodnunk. Eddig 9 teremben 1600 négyzetméteres terület volt kiállításra. Most a szoborcsarnokkal, s további két teremmel 630 négyzetméter jött hozzá. Jobban kiépült a biztonsági rendszer és a klímaberendezés. Teljesen új felülvilágító rendszert kapott a Műcsarnok, s afelett helyezkedik el a sötétítő rendszer. Ez a napfény hatására tud automatikusan nyitódni és záródni. Niziolek Lászlóné gazdasági igazgató: — 1896-ban 300 ezer forint volt az összköltség. Most már 1 milliárd 842 ezernél tartunk, de a külső munkálatok befejezése után, tehát jövő tavaszig 2 milliárd 54 millió lesz a rekonstrukció összköltsége. Keserű Katalin: — Célunk az, hogy folytatjuk azt a programot, amelyet a múlt században is megfogalmaztak, azaz a magyar művészet rendszeres bemutatására vállalkozunk. Törekszünk arra, hogy történeti jellegű kérdésekre is választ adjunk egy-egy kiállítással. Szeretnénk kibővíteni az egyéni bemutatók körét. Emellett egy regionális program is született azzal a céllal, hogy az egykor monarchia-béli, közös területen élő népeknek a művészetét egymással kapcsolatba tudjuk hozni. Ezt szeretnénk nyilvánossá tenni. Azaz a magyarországi művészet határait a környező országok művészete felé akarjuk nyitni. Jövőre éppen a Műcsarnok nyitókiállításán tervezünk egy ilyen jellegű bemutatkozást. Szeretnénk a távoli kultúrák számára is nyitottá tenni a Műcsarnokot, akár Európától távoli országok kortárs művészetének bemutatásával, s persze, az európai művészetekről sem feledkezhetünk meg. Az 1994-es búcsú csemegéi Igazi szenzációnak ígérkeznek: Status Quo, Trisha Brown Ensemble Az 1994-es budapesti búcsú háromnapos eseménysorozata június 24-én a Vörösmarty téri ünnepélyes megnyitóval kezdődik. Ugyanezen a napon a kerületek programjaként Verdi muzsikájának kedvelői a Bakáts téri templomban a Requiemet hallgathatják meg olyan művészek tolmácsolásában, mint Gulyás Dénes, Takács Tamara, Somogyi Eszter, Tréfás György. A június 25-i felvonulás téri utcabálon a rockzene rajongói számára igazi szenzációnak ígérkezik a Status Quo együttes fellépése. A zenekart 1962-ben Francis Rossi gitáros és Alan Lancester basszus- gitáros alakította. A Rick Pariit gitárossal és John Coughlan dobossal kiegészült csaÍ >at felállása és stílusa azóta is változatán. Ugyanazt a kemény 12 taktusra épített rock and rollt játsszák. Platinalemezeik közül bizonyára sokan ismerik az In The Army Now, a Whatever You Want, a Caroline és a Down, Down címűt. A 80 ezer watt hangtechnikával megszólaló koncertet 60 kW fénytechnika szolgálja ki, s minden bizonnyal az eddigi búcsúk történetének leghatalmasabb utcabálja lesz. Szombaton az alternatív irányzatok kedvelői a Tabánban találkozhatnak a Pál utcai fiúkkal, a Sziámival, a Kispállal és a Borzzal. Ugyanezen a napon a Várjazz színpadán fellép Halper László, akit 27 éves kora ellenére Európa egyik legkiemelkedőbb gitárosának tartanak. Az estet az új magyar jazz-supergroup, az E.S.P. koncertje zárja. Ezen az éjjelen a Mikszáth Kálmán téren a Világzene című rendezvény keretében fellép egy egyiptomi, egy délszibériai és egy madagasz- kári zenekar. De hogy a szombati nap ne maradjon további csemege nélkül, arról a Petőfi Csarnok rendezvénye gondoskodik. A modern táncok kedvelői igazi világsztárokat láthatnak az amerikai Trisha Brown Ensemble táncosai révén. A mai Brown- kompozíciók alig emlékeztetnek az első kísérleti periódus eszközös darabjaira, amelyekben — még a hatvanas évek végén — Brown a Whitney Múzeum falán mászatta, vagy a man- hatteni háztetőkön sétáltatta vállalkozó kedvű kollégáit. Nem táncosokat, hiszen az egész generáció azt vallotta, hogy „minden mozdulat tánc”, így aztán nem is volt szükségük képzett kiválasztottakra, táncosokra. Mostani, s egyben első magyarországi vendégjátékukon legkiérleltebb műveiből mutat be három kompozíciót a Trisha Brown Company: az 1983-as Set and Re- set-et, az 1987-ben született Newark-ot és az egyik legfrissebbet, az 1990-ben élő A Trisha Brown Company zenével színpadra állított Foray Foret-t. A vasárnapi gazdag programból említsünk mindössze egyet: 19 órától a Szent István Parkban a Dunára épített színpadon ad ingyenes hangversenyt a Budapesti Fesztiválzenekar.
