Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-17 / 141. szám
1994. június 17., péntek HÁTTÉR Újraéled a szabadiskola Az alkotótábor programja bekerült az 1996-os EXPO menetrendjébe Kállai János Nyíregyháza (KM) — Napjaink társadalmi mozgás- rendszere igencsak kedvez az ún. civil szerveződések létrejöttének. Vannak olyan társulások, melyek a szakmaiság jegyében verbuválják tagságukat, másokat a közös érdekek képviselete és védelme hoz össze, s akadnak olyanok is, melyek az emberekben szunnyadó tehetséget szándékoznak felszínre „dobni”. A Nyíregyházi Közművelődési Kamara tevékenységi körének bővülését sejteti, hogy pár hónapja megalakította képzőművészeti szekcióját. Az új közösség terveiről, céljairól kérdeztük Gere Jánost, a nyíregyházi Városmajori Közösségi Ház igazgatóját, a kamara elnökét. Szakmai célok A Magyar Alkotóművészek Egyesülete nyíregyházi szervezetének a tagjai — mintegy harminc művész — alkotják a magvát. A szakmai célok primátusát mi sem bizonyítja jobban, minthogy a megalakulás után alig néhány nappal máris kipattant egy igen jó ötlet: a vizuális művészeti és esztétikai népfőiskola beindításának a gondolata. □ Hát, ilyen népfőiskoláról még tényleg nem hallottam. Egyáltalán: van valahol az országban hasonló önművelő- dési-képzési lehetőség? — Ez egy komplex jellegű népfőiskola. Tudomásom szerint, sehol másutt nem működik ilyen. A céljai az elnevezésében benne foglaltatnak. Az egyik: a midennapi vizuális esztétikum iránti igények kialakítása, a másik pedig a nyíregyházi szabadiskolai hagyományok újraélesztése. A mi művelődési házunk vállalta ennek az egész tevékenységi rendszernek a menedzselését. □ Hogyan épül fel ez a sajátos tematikájú iskola? — Maga a népfőiskola három síkon munkálkodik. Lesz egy előadássorozat, kb. három hetenkénti lebontásban. Az előadásokat rangos szakemberek (képzőművészek, építész, biológus, csillagász, pszichológus, kozmetikus, stb.) fogják tartani. Ezekre az ösz- szejövetelekre a laikus érdeklődőket is elvárjuk. Mellérendelt formaként hozzuk létre a szabadiskolát. Ide természetesen azok jöjjenek, akik tehetséget éreznek magukban, illetve képzőművészeti ambícióik vannak. A foglalkozásokra kéthetes periódusokban, heti öt órában kerül majd sor. Lesznek képző-, ipar-, fotó- és filmművészeti gyakorlatok, illetve funkcionális — belső téralakítás, lakberendezés, divat- és tárgytervezés tevékenykedések. □ Úgy tudom: a nemrég pályázaton nyert pénzből alkotótábort is szerveznek. — Igen. Ez a struktúra harmadik eleme. A Szabadművelődési Alapítványtól nyert háromszázezer, a városi önkormányzattól kapott kétszázezer forint tette lehetővé, hogy megszervezzük — a hejcei polgármesteri hivatallal közösen — népfőiskolái alkotótáborunkat július 4. és augusztus 6. között. Különböző korúaknak Általános és középiskolások, rajztanárok és a képzőművészet iránt alkotó módon érdeklődő felnőttek vesznek részt benne. Örömünkre szolgál, hogy a Hejcei Alkotótábor tematikája megnyerte az 1996- os Világkiállítás szervezőinek a tetszését, így szerepel az EXPO programjai között. □ Hejce, a fogadóközség nem először gazdája a tábornak. Az eddigi tapasztalatok szerint milyen érdeklődésre lehet számítani? — 1991 óta nyaranta huszonöt-harminc professzionális alkotó kapcsolódik be a tábor munkájába, „kíséretükben” kb. ugyanennyi aktív érdeklődő jelenik meg, jobbára a fiatal korosztályokból, és meglehetősen népes a passzív résztvevők mezőnye is. Négy falu fogad Az érdeklődők, a passzióból alkotók körét feldúsítja az a lehetőség, hogy a négy kis falu — Hejce, Fóny, Mogyoróska és Regéc — lakosságának nagy százaléka fogadókész, azaz szállást tud adni családos részvétel esetén. A szakmai program — melynek összefogója és irányítója Horváth János, nyíregyházi festőművész — szinte minden igényt ki tud elégíteni. A zenei bemutatók a helyi templomokban és művelődési házakban zajlanak majd. A folyamatosan bővülő hejcei alkotóház pedig különböző alkotóműhelyeknek ad majd otthont. jy i röppentette fel a hírt K az aprócska faluban, JL jL csak találgatni lehet. Beavatottak szerint a polgármester sógora, aki a falu szerint a háttérből a helyi önkormányzatot igazgatja, ő mondta volna Cseppes Sza- bónénak, Ilonkának, aki aztán végigvitte az újságot a falun. Mások szerint a Kacska Kovács Bertitől ered az egész, aki igen közel van a tűzhöz, lévén a falu polgármesteri hivatalának hivatalsegédje. O lett volna hát a fültanú... — Bizony, a Kacska Kovács Berti hallotta, amikor a polgármester a gróf úrral beszélt telefonon. Azaz a gróf úr beszélt a polgármesterrel, mert a dolog mégis így helyénvalóbb. Elvégre a gróf mégiscsak gróf, a polgár- mester nagyapja pedig éppenséggel parádéskocsis volt a grófnál... Valahogy eképpen adta tovább az örvendetes hírt Cseppes Szabóné, azaz Ilonka. Meg is bolydult a falu, elkezdődtek a találgatások. Minek jön a gróf ennyi idő után a faluba? Talán vissza akarja követelni a földjét, amit a cselédek, zsellérek között kiosztottak? Néhány falubelinek álmatlan éjszakákat okozott a váratlan szóbeszéd. Különleges lelki földindulás zajlott le néhány nap alatt az emberekben. Az idősebbek szorongtak, többen a kocsmában kerestek vigaszt, mások égtelen veszekedésbe bonyolódtak a családjukkal. Akadtak harcias emberek, akik már-már a vasvillát emlegették, ha a gróf netán visz- szakövetelné a földet, ami Páll Géza hallgatott egyik fél sem a másikra. — Ne viselkedjetek már úgy, mint a parlamentben szokás—próbálta leíromfölni a hangoskodókat a már említett polgármester-sógor, Grófi vendég pedig már lassan ötven éve az ő tulajdonuk. Még a falu plébánosa se tudta megnyugtatni a kedélyeket, aki a lelke mélyén nagyon is osztotta a parasztemberek aggodalmát, az ő apja is a gróf birtokán dolgozott annak idején, mint kertész. — Küldöttséget kellene alakítani a gróf fogadására, — hangzott el a kötetlen fórumon, a Kancsal Balogh kocsmájában, ahol a hangadók összejöttek. Olyan vélemény is elhangzott, hogy be se kellene engedni a grófot a faluba. Itt már nem lehet visszahozni az úrirendszert. De a vörösbárókét sem, rep- likázott a vitában a mérleg nyelvének számító Szippantás Lakatos, akire alig négyöt éve ragadt rá ez az „elő- név”, mert először ő váltott ki vállalkozói engedélyt. Vett egy szippantás kocsit és azóta szippant, még a környéken is. De a vitában nemigen akit a háta mögött a falubeliek Súgó ragadvány névvel emlegettek csak, jelezve, hogy ő szokott súgni döntések előtt a polgármesternek, aki fölöttébb önállótlan, formátlan emberke. Mindig annak ad igazat, akivel éppen beszél. Talán ezért is esett rá a választás három évvel ezelőtt. De a faluban békesség van, az emberek nem vívnak helyi háborúkat egymással, a mostani képviselő-választás is minden izgalom nélkül lezajlott. Mindössze annyi történt, hogy Köszörűs Szabó, — aki hosszú ideig a kések élezéséből élt, aztán földművesszövetkezeti felvásárló lett, jól meg is szedte magát, —szóval vasárnap éjjel ez az ember örömében annyira berúgott, hogy a mentő vitte el a közeli városi kórházba. Meggyűlt benne a pálinka, így mondták a falubeliek. A polgármester, tisztességes nevén Berecz András, lévén viszont igen vékony- dongájú emberke, ő is kapott egy „előnevet”, Cinege Be- recznek hívta mindenki a háta mögött, váratlanul betoppant a kocsmai fórum kellős közepébe. Ekkor már egymás fel- és lemenőit is emlegették az atyafiak. Neki is rontottak, miért nem hívott össze falugyűlést, hogy mindenki értésére adják, mi is legyen a gróf látogatással, pártok szerint fogadják-e a grófot, vagy átmenjenek koalícióba, netán egypárti diktatúrába. A polgármester eleinte nem is iudta miről folyik a disputa, miféle grófot emlegetnek ezek a kapatos, félrészeg emberek, amikor hirtelen az agyába villant a telefon- beszélgetés. Minden megvilágosodott előtte: —Meg vagytok ti húzatva? — kezdte. — Hát nem is tudjátok, hogy már itt van a gróf, járja a házakat. Merthogy Gróf Andrásnak hívják a vendéget és a biztosító egyik embere a városból. Az állatbiztosítások érdeklik leginkább. De talán veletek fogja kezdeni. De már ekkor úgy rázta a kacagás, hogy alig tudta odakiáltani a csaposnak: még egy kört mindenkinek. Nevetett, nevetett és talán arra gondolt, nemsokára eljön a helyi választások ideje is, nem árt azért jóban lenni a komákkal. Erdeksorrend Kovács Éva gyütt egymásért- hangzott valamikor az úttörőmozgalom aktuális jelszava, s a most megválasztott parlamenti képviselők talán nem veszik rossz néven, ha mandátumuk minapi átadásakor épp a fenti mondat jutott az eszembe. (Ebbéli reményemet némileg táplálja, hogy aki végignézett rajtuk, láthatta: koruknál fogva a jelszó legtöbbjük számára bizton ismerős...) A dokumentumot átnyújtó megyei főjegyző ugyanis valami olyasmit mondott, arra kérte a polgárok bizalmából megválasztott képviselőket, tegyék félre egyéni ambíciójukat, s próbáljanak meg egymásai összefogva a megyéért munkálkodni, e vidékért dolgozni. Milyen szép is lenne, ha ez valóban így történne! Ha ezúttal végre valóban megvalósulna, hogy eltörpülnek az önös érdekek, háttérbe szorulnak a pártprogramok és a vélemények, s csakis és kizárólag a nagy közös érdek, a haza ügye játszana fontos szerepet. Az elvárás már csak azért is jogos, mert nem volt oly rég a kampánykorszak, a nagy meggyőzések és rábeszélések ideje, amikor szinte minden párt képviselőjelöltje és kisebb-nagyobb rangú vezetője ilyesmikről beszélt. Arról igyekezett hallgatóságát meggyőzni, hogy vele járnak legjobban, hogy ő, és csakis őaza személy, aki a parlamentben majd az ország, a szűkebb vagy tágabb régió érdekeit képviseli, aki nem azért akar képviselő lenni, hogy neki magának jobb legyen, sokkal inkább azért, hogy mindnyájunk javára, a haza boldogulására munkálkodjon és szolgáljon. Az ember persze tudja, egyszer véget ér a nagy ígéretek kora, s elérkezik a teljesítés, ne adj’ isten a számonkérések ideje, s a megválasztott képviselők helyzete sem látszik könnyűnek. Napi munkájuk során nemegyszer tapasztalják majd, az egyéni elképzelések, a választóknak tett ígéretek gyakran szorulnak a lehetőségek kalodájába, s ha nincs pénz, hiába van a legnagyobb felelősség, a legszebb teória. Együtt egymásért — a cél, a szándék talán azért még elfogadható. Különösen olyan időkben, mint amilyenek most állnak országunk előtt. Amikor szinte egekig érnek a vágyak és remények, s amikor mindezek teljesítéséhez inkább a szándék van meg, mintsem a tele buksza... E Számítógépes rendszer segíti a számlázást, valamint az adattárolást a posta autójavító szervizében Harasztosi Pál felvétele Cselényi György A közelmúltban vonattal Kállósemjébe utaztam. Az út fájdalmasan gyönyörű emlék. Gyönyörű azért, mert alig volt olyan pillanat, amikor ne a fehér, ernyős virágú, átható illatú bodzacserjék mellett suhantunk volna el. A fájdalmat meg az okozta, hogy e — mondhatni — természeti kincsünket veszni hagyjuk. Pedig, a bodza virágzatából főzött tea jótékony hatása közismert, amit főként izzasztás, köptetés kiváltásával idéz elő. Dohányosok a megmondhatói, a bodza tea, mint toroköblítő mennyiüket gyógyította meg. De van, aki szörpöt, van, aki lekvárt, s van aki bort készít belőle. Lehet, a gyógynövényszaküzletekben elegendő mennyiség áll rendelkezésre, s talán a bodzabokrok nem könnyű megközelíthetőségével, a virág, valamint a bogyó leszedésének munkaigényével az átvételi ár nincs arányban. Ha egyáltalán átveszik... A Nyíregyházi Afész jelenleg kereslet híján nem tud bodzát felvásárolni. Legfeljebb őszszel, akkor is csak bogyót. Virágot egyáltalán nem... A csodálatos termés tönkre menetelét mégis sajnálom. Gondoljunk arra, az élet más területein a rengeteg anyag, energia, munka és pénz befektetésével is szerény eredmény^érhető el, amellyel szemben a bodzában a föld, a nap, a csapadék és a klíma szinte ingyen kínálja áldásait. Vajon nem lehetne-e valamiképpen feldolgozva — egy kis reklámot is bevetve —itthon, vagy külföldön piacot találni neki? Olyat és úgy, hogy mindenki elérhesse az őt megillető hasznot. Szerintem nem volna szabad a megyében termő hatalmas mennyiségű bodzát a vonattal, vagy autóval történő utazás puszta díszletévé degradálni. mMSMrnmmm * Az alkotófolyamat kezdetén: a fiúcska a szőnyegszövés tudományával ismerkedik Balázs Attila felvétele Fájdalmas út
