Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-16 / 140. szám
1994. június 16., csütörtök Mikor volt a rendszerváltás? A Kelet-Magyarország 1994. június 6-i számában „Megyei kötet ’56-ról” című híradásukkal kapcsolatban az alábbiakat szeretném megjegyezni, írásomnak eredetileg azt a címet szerettem volna adni: Vajon kinek jött el most a rendszerváltás? Ugyanis dr. Fazekas Árpád „1956 Sza- bolcs-Szatmárban a valóságban” című, „karcsú kötetének” híradásaként voltak kedvesek megjelentetni azt a kitételt, miszerint „mindeddig csak a rendszerváltozás előtt jelentek meg könyvek, jobbára dokumentumkötetek (szám szerint négy), s ezekben még nem tükröződnek az új, mai értékelések, a bemutatások pedig nem voltak teljesek.” Ha 1990 március-április hónapjait tekintem a rendszer- váltás küszöbének, akkor valóban mindösszesen csak egy kötet jelent meg 1989. október Mentsük meg Sóstót! Hetvenkét éves nyíregyházi lakos vagyok, lapjuknak hű olvasója. Ma reggel majdnem agyvérzést kaptam: „Kárpótoltaké a sóstói erdő” — írják. Nyíregyházi nyugdíjasok és negyvenesek emlékeznek még majálisokra, az erdei sétákra, a Krúdy Szálló teraszán a táncos estékre, a szabad strand fürdéseire? Ma már ez csak álom, mert már az erdőt és a levegőt is eladják. Nem számít, hogy itt élt, járt Krúdy, Blaha, sorolhatnám büszkeségeinket. Természetvédők hol vagytok? Ti a városházán dolgozók és döntők: nem lehet megszólalni? Minden fontosabb! Miért kell feltörni a jó utat a belvárosban? A levegő szennyezett, már sírnak a fák, még tegyünk rá egy lapáttal. Kérem, mentsük meg a Sóstót! Induljon egy mozgalom: nyissanak egy bankszámlát, gyűjtsünk pénzt, aki tud, adjon. Kérem, ne engedjük, hogy teljesen elvesszen Nyíregyháza régi büszkesége. Remélem e sorokat nem csak a magam nevében írtam. Özv. G. Jánosné Ószőlő út 81.1/4. Köszönet Tisztelettel kérem Önöket, szíveskedjenek közzétenni alábbi soraimat. Horsai Ede református lelkész úrnak szeretném megköszönni, hogy helyettem is megfogalmazta azokat a gondolatokat, melyek a megyei napilap múlt heti számában megjelentek. (Nem volt gőgös (június 2.) című írásában az MDF-kor- mány négy év alatt végzett munkáját, magatartását méltatta.) A cikk mondanivalójával teljesen egyetértek. Tisztelettel: Tóth Gáborné Nyíregyháza 23-ra az MSZP kiadásában, amely az 1956. november 4-e előtti dokumentumokat közölte. Ha viszont csak most, 1994 májusában történt a „rendszerváltozás”, akkor igaza van a fenti híradás szerzőjének, mert ugyan nem négy, hanem hat kötet látott már napvilágot szerkesztésemben, igaz az is, hogy ez a többezer oldal semmiféle „új, mai” értékelést nem tartalmaz, mert nem is ez volt a megjelentetés célja, mint a kötetek főcíme hirdeti: „Az 1956-os forradalom utáni megtorlás Szabolcs-Szatmár-Bereg megyei dokumentumai.” Az olvasók tisztánlátása végett szeretném leszögezni: ezek a kötetek tényeket közölnek, mint bírósági vádiratok. Az, hogy maguk az iratok mennyiben tartalmazzák az igazságot, s azt a vádlók mennyiben ferdítették el, majd a teljes anyag (a még hiányzó négy járás) kiadása után a tudományos feldolgozás a még élők és családtagjaik visszaemlékezései, az országos események ismerete, stb. alapján fogja a jövőben eldönteni. A még meg nem jelent 4 járás iratanyagának ismeretében rendkívül károsnak tartom a kötet címét, ugyanis a szerzője honnan is tudhatja, hogy mi is történt a megyében a valóságban, ha nem ismeri a teljes levéltári iratanyagot? Éppen ezért azt sem értem, miért éppen ebből a karcsú kötetből kaphat az olvasó „árnyaltabb képet a sorsfordító ’56-os forradalom és szabadságharc Szabolcs-Szatmár- Bereg megyei történéseiről?” A már megjelent 1+6 kötet, s a többiek kézirata ismeretében, úgy, ahogy az első, még az 1992-es nagykállói kötet előszavában meghirdettem, „a dokumentumok teljes közlését egy tanulmánykötet zárja majd le, amely a magyar történelem e tragikus korszakának megyei eseményeit az országos eseményekkel összefüggésben elemzi.” Örülök, hogy a TIB megyei szervezete, — amely eddig egyetlen fillérrel sem járult hozzá az eredeti dokumentumok megjelentetéséhez —, most a „valós” történetet napvilágra segítette, így — bár a Fazekas-kötetnek a Kelet-Magyarországban meg nem jelent részét nem ismerem —, bízom abban, hogy ezzel együtt is valóban tudományos vita alakul ki majd azon az ez év őszén Nyíregyházán megtartandó tudományos konferencián, amelyre a Kelet-Magyarország hasábjain is időben minden érdeklődőt tisztelettel meghívunk és várunk. Németh Péter sorozatszerkesztő Készülődés a centenáriumra Július 3-án lesz egy esztendeje annak, hogy a Nagy Imre Társaság megyei szervezete me- alakult. Akkor huszonötén vállaltuk fő feladatunknak, hogy megőrizzük és ápoljuk hazánk nemes hagyományait, mindenekelőtt az 1956-os forradalmunknak és szabadság- harcunknak, ezek valamennyi résztvevőjének és mártír miniszterelnökünknek soha el nem múló emlékét. Közkincs- csé tesszük hiteles történelmi szerepüket, szellemi örökségüket. Ma már Nyíregyházán több mint háromszázan tevékenykedünk e cél érdekében, mint pártoktól független, a napi politikán kívülálló, a családiasság, a barátság, a szeretet és a tolerancia nemes elveit a mindennapi tevékenységében valóra váltani igyekvő szervezet. Eddig három nyilvános előadást szerveztünk közelmúlt történelmünk néhány epizódjáról és azok főszereplőiről. Ezen az úton kívánunk járni a jövőben is. Ezért így fogalmaztuk meg jövőbeni tevékenységünk fő célját: Készüljünk méltóan Nagy Imre 100. születésnapjára és 1956 negyvenéves jubileumára! (1996. június 6.). E kettős, történelmi jelentőségű jubileum méltó köszöntéséhez egy előadássorozattal szeretnénk minél szélesebb körökkel megismertetni Nagy Imre hiteles életútját és az 1956-os forradalmunk, szabadságharcunk hiteles történetét, az eddigi tudományos kutatások eredményeinek tükrében. Tesszük ezt azért, hogy honfitársaink megérthessék: miért fogjuk tisztelettel meghajtani fejünket 1996-ban forradalmunk és szabadságharcunk, annak összes résztvevője és mártírja — köztük a miniszterelnökünk emléke előtt. Az előadássorozatban negyedévenként tartandó 1-1 előadás Nagy Imre hiteles életútjának 1-1 szakaszát fogja bemutatni a mindenkori történelmi háttér — különösen 1956 történetének — ismertetésével is (a helyivel is!). Az előadók az 1956-os Magyar Forradalom Történetének Akadémiai Dokumentációs és Kutatóhelye történészeti, kutatói. Ezekre az előadásokra már ezúton is szeretettel és tisztelettel hívjuk honfitársainkat. A kettős jubileummal kapcsolatban arra kérjük városunk, településeink önkormányzatainak képviselőit és polgármestereit, a megyei közgyűlés elnökségét és tagjait, a politikai és társadalmi szervezetek vezetőit, hogy fontolják meg: lehet-e együtt, közösen, összefogva — úgy, ahogyan az 1956-ban a forradalom célkitűzéseinek érdekében történt —egy közös emlékhelyet létesíteni településeinken 1956. Nagy Imre — a helyi mártírok emlékének (pl. emléktáblával, kopjafával, egy utca vagy egy tér elnevezésével). Ugyanakkor szeretnénk, ha az ilyen emlékhelyek avatását, majd 1996. június 6- án és 1996. október 23-án valamennyi társadalmi és politikai szervezet — különösen 1956 résztvevői — együtt, közösen ünnepelné. Kovács László a NIT megyei elnöke Challenge Day-ötletek Ezen a napon a megye városait is versenyeztetni lehetne Gratulálok ezúton is a város minden polgárának a sikeres szerepléshez és a színvonalas rendezéshez. De engedjék meg, hogy amatőrként néhány jobbító szándékú javaslatot tegyek 1995-re vonatkozóan. 1. Dicséretes dolog, hogy egy napra megnyílik mindenki előtt ingyen a sóstói verseny- uszoda, de azért ezeket az embereket is be kellene vonni a versenyzésbe (vagy nem?). Tavaly még legalább egy kártyával .jutalmazták” megjelenésem, az idén viszont két és fél órán keresztül a kutyát se érdekeltem. Köszönöm, jól elvoltam magamnak egyedül, de ennek a napnak nem ez a célja!! Tehát: ide is programokat kell szervezni, kizárólag amatőröknek. (Iskolák, óvodák, baráti társaságok alkotnák a csapatokat és ügyességi és gyorsasági feladatokat kell(enei) megoldaniuk. így tényleg kihívás lenne ez a nap! 2. Ezen a napon az amatőrsportot ünnepeljük, tehát az edzés igazán elmaradhatna! Mert egy nap miatt a versenyzők nem fognak rosszabb eredményeket elérni, de jó néhány embert örökre elriaszthatunk a mozgástól! S főleg a gyermekeknél ez bizony nem válik a város dicsőségére! 3. Ezen a napon a megye városait is versenyeztetni lehetne úgy, hogy 100 em- ber/város venne részt egy ilyen megmérettetésen. Feladattípusok: 1. Helyszín: városi stadion. Feladatok: váltóverseny 4x100 m, v. 8x50 m, v. 16x25 m-en, kispályás foci, tenisz, ügyességi vetélkedő. 2. Helyszín: Kossuth tér. Feladatok: szabadtéri ügyességi feladatok hullahoppkarika- versenyek, zenés mozgás, váltóversenyek a sétálóutcában, „papírsziget”. (Letesznek egy darab újságpapírt a földre, illetve különféle tárgyakat pl. labda, karika, gyufásdoboz, fadarab és úgy kell ezeket a tárgyakat a földről felvenni, hogy közben az újságpapírokról nem lép le a versenyző.) 3. Helyszín: Sóstói tó. Feladatok: térdig érő vízben ügyességi feladatokat kell megoldani. Pl. evezőverseny, vízibicikli-verseny, fusd körül a tavat, úszóversenyek — csak jó úszóknak! 4. Helyszín: Sóstói versenyuszoda vagy a strand területén. Feladatok: úszóversenyek — kizárólag amatőröknek! Víziügyességi versenyek. 5. Helyszín: erdei torna- pálya. Feladatok: számháború az erdőben, „Keresd meg a párját”, farönkgörgetés, és így tovább. Nem hiszem, hogy ez olyan költséges lenne és nem lehet megvalósítani. Legyen végre egy olyan év, amikor nem csak önmagam kell legyőznöm. Ennyit szerettem volna megjegyezni, mert „Nem elég a jót akarni, a jóért tenni kell” — írta Váci Mihály. G. R. Nyíregyháza Egyfordulós választás Szabolcs-Szatmár-Bereg cigányságának élnie kell a történelem adta és a törvény által biztosított lehetőséggel, s 1994-ben, a hivatalos állami szervek útján közölt időpontban meg kell választania a helyi cigány önkormányzatokat. Tudni kell: ha a helyi kisebbségi önkormányzat közvetlen választás útján nem jön létre a kiírt, a megjelölt időpontban, akkor 5 kisebbségi, történetesen cigány választópolgár kezdeményezésére újabb választásra csak egy év múlva kerülhet sor! Már így is történelmi léptékkel mérhető az a mulasztás, ami a cigányságot érte. Óriási hátrányaink leküzdésében nem késlekedhetünk még egy újabb esztendőt csak azért, mert nem készültek fel szervezeteink, a cigányság a választásokra. Tudom, s meg merem kockáztatni: akadnak még mindig olyan felfogású emberek, akik másodosztályú állampolgárokként kezelnék e hazában a cigányságot. Ennek, legalábbis a törvény szerint vége! Csakhogy hiába a jog, az írott törvény, ha nem biztosítják érvényesítésének a feltételeit. Most a cigányságnak, szervezeteinknek, a települési önkormányzatoknak együttesen is azon kell fáradozniok, hogy ne írott malaszt maradjon a nemzeti és etnikai kisebbségi törvény, hanem alkotóan érvényesüljön szellemisége. A helyi kisebbségi, tehát cigány önkormányzati választás is egyfordulós! Alapos előkészítést igényel. Érvényes az a választás, ha a választói névjegyzékben szereplők közül, községekben a választópolgárok 5 százaléka vagy legalább 100 fő érvényesen szavazott. Ez az arány megyénk legalább 80-100 településén elérhető. Közös érdekünk, hogy ennek feltételeit biztosítsuk, és gondoskodjunk a választások tisztaságáról, ám mindenekelőtt arról, hogy minden választásra jogosult magyar állampolgársággal rendelkező cigány szavazzon majd, s az általa legmegfelelőbbnek ítélt jelöltre adja vok- sát, akiben megbízik, aki képviselni tudja és képes is érdekeit, a cigányság ügyét. Farkas Kálmán az MCKSZ megyei elnöke A mi zsebünkre megy Tisztelt Szerkesztőség! Szeretnénk csatlakozni az 1994. június 2-án megjelent cikkhez, mely a 7. oldalon volt olvasható („Csak langyos az a meleg víz...”) Ugyanis nem csak a Jó- savárosban van ez a jelenség, hanem az egész Északi alközpontban. Igaz, amíg nem meleg, csak langyos vízhez akarunk jutni, kb. 10-15 liter vizet kell elfolyatni fölöslegesen. Az egész fűtési szezonban alig volt tél, a hőköz- pont-kezelők szorgalmasan lezárták a fűtést, volt úgy is, hogy 3-4 napra. És mégis a fizetési díját egyre-másra emelik. Kérelemmel fordultam 1992 elején kedvezményes fizetés iránt. Azt javasolták, ha kevesebbet akarok fizetni, szereltessek be vízórát. Ez meg is történt 1993. október elsején és sajnos a számlám nem csökkent 2769 forintról egyből 3938-ra emelkedett. Vagyis megkaptam a kedvezményt, mert 1200 forinttal megemelték a befizetési díjamat, de miért? Valamikor, nem is olyan régen volt egy készenléti díj, db. 600 forintért. Ez megszűnt, illletve csak nevet változtatott, lett alapdíj 1051 forintért. Jó, mi? Az előző években ezekből a pénzekből fertőtlenítették a csatornát, ez ma nincs, a csótányok egyre szaporodnak s a csatornán átjárva mennek a szomszédos lakásokba háztűznéző- be. A lakók bosszúságára. Vajon a hődíj feltalálója mennyi újítási díjat kapott, illetve hődíjat. Kiváncsi vagyok a fűtés beindítása után mennyi kedvezményt kapunk, mert itt csak egyszer kell vizet melegíteni, s utána kis hővel fenntartani. Tisztelettel: id. Kukucska István Nyíregyháza, Stadion u. 22. Jutalmazottak Tisztelt Szerkesztőség! Elég ritkán hallat magáról a kertvárosi iskola, pedig lenne mivel dicsekednie. Most mégis más dologért fogtam tollat. Tavaly tanévben két lelkes szponzor (Felbermann Endre alpolgármester és Radvánszki József vállalkozó) ALAPÍTVÁNY-t hoztak létre, melynek tőkéje további lelkes adakozók jóvoltából mintegy duplájára nőtt. Az Alapítvány célja: a legkiemelkedőbb teljesítményt nyújtó csoport; egy tanuló és azon pedagógusok pénzjutalomban való részesítése, akik a kiemelkedő teljesítmények szakmai segítői voltak az adott tanévben. Kuratórium dönt a díjak odaítéléséről, természetesen a tantestület javaslatát figyelembe véve. Idén az évzáróünnepélyen osztották ki első ízben a díjakat, melyet Csősz Sán- domé — a kuratórium elnöke a következőknek nyújtotta át: — Az iskolai futballcsapat: edző Mírgai János. Három csapattag külön pénzjutalmat kapott: Krajecz Zoltán, Hepp dénes, Kiss József. — Az iskola Kiváló tanulója Kádár Zsombor lett. — A díjazott pedagógusok: Garainé Kriska Anikó, dr. Sasváriné Tamás Teréz. Utoljára, de nem utolsó sorban említem, mint díjazottat: Bákonyiné Kurucz Éva igazgatónőt, akinek fiatalos lendülete, kitűnő menedzselőkészsége felpezsdítette az iskola életét. Tisztelettel: Egy kertvárosi anyuka (Név és cím a szerkesztőségben) FŐSZERKESZTŐ POSTÁJA
