Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)

1994-06-01 / 127. szám

1994. június 1szerda HÁTTÉR Almás a meggyünk nyugaton Nyugat-Európában jó termés és erős, jól működő piacvédelem várható Rövidesen kezdődik a szezon, és ismét megtelnek a ládák, akár csak tavaly Balogh Géza felvétele ttOMmoMMMHMMMMeMmHMMmomoMMOOOMMMMHMMMMMCMMNM«» Nyéki Zsolt Nyírtass t (KM) — A kö­zelmúltban kereskedőkből, üzlet- és szakemberekből ál­ló kis csapat kelt útra, hogy a magyar meggytermésnek fi­zetőképes piacot, felvásárló­kat keressen. A szívélyes fo­gadtatáson és hűvösen ba­ráti gesztusokon túl nem sok jóval kecsegtették Németor­szágban a magyar exportre­ményeket. A küldöttség tagjaként Papp László, megyénk egyik legna­gyobb zöldség-gyümölcske- reskedő és feldolgozó cégé­nek, a Papp-Ker Kft. Nyírtass ügyvezető igazgatója is részt vett a tárgyalásokon. Tartományi bemutatók — A magyar Gyümölcster­mesztők Szövetségének el­nökségi tagjaként vettem részt a németországi úton — árul­kodik cégének tekintélyéről az országos mércével is jelentős forgalmat lebonyolító Papp László. — A német Gyü­mölcstermesztők Szövetsége valamint a Parasztszövetség meghívására háromnapos kör­útra és egyeztető tárgyalás- sorozatra került sor Német­ország Rajna-Pfalz és Hessen tartományában. Ez a két tar­tomány Németország három nagy meggytermelő körzete közül is a legjelentősebbnek mondható, ezeken a területe­ken 20 ezer tonna meggy terem egy átlagos évben. A gyümölcsfák idén is szépen berakódtak a helyi gazdák nagy örömére, de ez szá­munkra szomorú tény volt. □ Erről személyesen is meg­győződtek? — Kőrútunk három napjá­ból kettőt az ültetvények be­járásra szenteltünk, így saját szemünkkel láthattuk a gyü­mölcsfák állapotát, az ültetvé­nyek kondícióit, becsülhettük meg mi magunk is a várható termést. Feltűnő különbség, hogy a német ültetvényekben nemcsak az alma, hanem a meggyfák is „emberközelben” vannak, a korona magassága nem haladja meg a 2,5-3 mé­tert. A magyarországi ritkító metszésekkel szemben a fákat ott rendszeresen metszik, így a szellős koronában a termés egyenletesen pirosodik, ezzel lehetővé válik az egyszerre szedés is. Vagyis a meggy egyöntetű és szép. Nincs megegyezés □ Nyilván nem csak szakniai bemutatót tartottak a magyar küldöttségnek, annál is in­kább, mivel a termelők mellett kereskedőket hívtak meg a német parasztok. —A meghívás legfontosabb motivációja természetesen az érdekek egyeztetése volt. A német termelő szeretné biz­tonságosan értékesíteni a ter­mését, ugyanezt szeretnénk mi is megtenni, de az ő felségte­rületükön. A barátságos fo­gadtatás ellenére végig érez­hető volt a konkurens felek közötti feszültség. Az ültet­vények bejárásának ideje alatt is folyamatosan tárgyaltunk a helyi szövetségek vezetőivel, s a harmadik napon ültünk össze Bonnban, a Szövetségi Föld­művelésügyi Minisztériumban egy összefoglaló tanácskozás­ra. A német felek természete­sen azt szerették volna elérni, hogy a magyar meggy ne árassza el piacaikat, s ne törje le az árakat. Ezért javaslataikban olyan magas beviteli küszöbárak szerepeltek, amely mellett a német üzemeknek nem éri meg magyar meggyet vásárol­ni. Mi is harcoltunk a magunk érdekeiért, de megegyezés saj­nos, nem született. — A döntést várhatóan Brüsszelben hozzák majd meg, mivel ez már nem Né­metország, sokkal inkább a közös piaci ügye. Nem kétsé­ges, hogy az igen hatékony érdekképviselet és a jól műkö­dő piacvédelmi mechanizmus következtében nem egy külső ország, jelen esetben a magyar fél számára kedvező döntés születik majd. Nálunk nem működik1 □ Ilyen eredményesen lob­biznak nyugaton az egyszerű parasztok is? — Ez így van. A tárgyalá­sokon végig jelen voltak poli­tikusok is, hiszen egy 6000 taggal rendelkező szervezet már komoly érdekközösséget képvisel. Egyébként a német meggytermesztők belföldi ér­tékesítéseiket egy közösen lét­rehozott szövetkezet segítsé­gével végzik, a befizetett tag­díjaikból és állami támogatás­ból hatalmas hűtőtárolókat és feldolgozó üzemeket építet­tek. Ez így működik. A mi me­gyénkben is létrehozták már a Meggytermelők Szövetségét, de ez a szervezet megkérdő­jelezhető szakmai megalapo­zottsággal, célkitűzésekkel és eszközökkel, félrevezető in­formációkkal ma még többet árt a meggytermelők társadal­mának, mint segít rajta. L assan, ráérősen bal­lagott a kihalt, csen­des utcán, mely alél- tan pihent a forró napsütés­ben. Dúslombú, üdezöld fák sorakoztak az út két oldalán eső után epedve, virágok ezrei tárták szirmaikat az ég felé könyörögve, de az ég nem adott választ, nem adott esőt, csak kövér, dölyfös bárány­felhők vonultak északról dél felé, pillantásra se méltatva az alattuk elterülő tájat. Lassan, ráérősen balla­gott a kifakult járdán, ár­nyékból árnyékba. Sötét­szürke öltönyt viselt, állig gombolt inget és hófehér ha­ját széles karimájú kalap ta­karta. A ruha régi volt, mint maga az ember. Csontos, so­vány arcú, régmúlt gondok barázdáival homlokán, még­is béke lengte körül, valami ősi nyugalom, amint meg- megállt a hűsben, háta mö­gött összefogott kezekkel. Felnézett a fákra, a sűrű ko­ronákba, tekintetével lassan tapogatva az öreg gallyakat, új hajtásokat, hosszan fi­gyelve a lombok közt meg­bújó madarakat, akik fittyet hányva nyárra, a korai for­róságra, csicseregve ugrál­tak ágról ágra. Derű költö­zött szívébe, arcára, s ahogy ott állt, olyan volt, mint a mesék öregje, aki felveszi ünneplőjét, misére megy, majd a határba, megnézni, érik-e a búza, duzzad-e a ka­lász, nem lopják-e azok a szemtelen rigók a szőlőt. S hogy mindent rendben talál, elégedetten indul vissza a hazafelé vezető úton. Lassan, ráérősen balla­gott tovább a fülledt meleg­ben, amikor váratlanul egy asszony toppant elé. Érett csípejét, telt melleit vékony, könnyű ruha takarta, sűrű vörös haját nevetve cirógat­ta a szél. Kezében vékony háló, melyből saláta, papri­ka, retek virított a világra. Az ember megállt. Tisztat fénylő szemeivel nézte az asszony közelgését, s úgy mo­solygott, mint aki régi isme­rőst lát. Az asszony jött. Rin­gó léptekkel, felemelt fejjel, s szívében boldogság lakott, mert halkan dudorászott egy régi dalt, egy könnyű kis sze­relmes nótát. Amint az öreg mellé ért, barna arcából rávillantak tengerzöld sze­mei, elnevette magát, s egy vidám Jó napot! kívánva, ringó csípővel ment tovább. Az öreg lassan utána for­dult. Arcára tapadt mo­sollyal nézte a távozó alakot, tétován kalapjához nyúlt, és levette azt. Gyöngyök csillogtak homlokán, gyöngyten­ger, ami ra­gyogott egy­re fényeseb­ben, s a csil­logó hullámzásban megvil­lant a smaragd, jáspis és a topáz, fellobbant a rubint, zafír, karbunkulus, izzva szórta sugarát a gyémánt, az ónix és az arany. Fényük égre tört, elhomályosítva az eget, a napot, s mikor már izzott, káprázott a föld, a mindenség, még mielőtt elé­gett volna a világ, lassan halványulni kezdett a fény, visszahamvadt gyönggyé, csillogó cseppekké. Az öreg előkotorta zseb­kendőjét, megtörölte hom­lokát, és kalapját visszaigaz­gatva fejére, lassan, ráérő­sen ballagott tovább. IBUSZ­poggyász Nyíregyháza (KM - K. É.) — Ne csak szabadságát, poggyá: szát is velünk töltse! — ajánlja az IBUSZ. A napokban jelent meg a részvénytársaság legú­jabb vállalkozásának a Pogy- gyász Katalógusáruháznak ki­adványa. Az ötvenezer pél­dányban, 16 színes oldalon je­lentkező prospektust az ország hatvan IBUSZ irodájában ter­jesztik. A termékismertetőben 14 magyar, illetve külföldi cég, összesen 870 árucikke szerepel, s valamennyi kap­csolatban van az utazással. Az IBUSZ így is igyekszik teher­mentesíteni az utazókat a be­vásárlás fáradalmaitól. Igazi újdonságot jelent a ka­talógusáruházak piacán, hogy személyes kapcsolattartásra is lehetőség van, hiszen ebben az esetben egy 92 éves részvény- társaság munkatársaival állnak napi kapcsolatban a vásárlók. Az IBUSZ Katalógusáruház központi vevőszolgálata Bu­dapesten, a XIII. kerület Bul­csú utca 19. szám alatt talál­ható meg, ahol készpénzes vá­sárlásra is lehetőség van. A tetszetős katalógus a bőrön­döktől a térképeken át az ele­gáns útiruházatig szinte min­den megtalálható, választható és rendelhető. Merczel Erzsébet 1 < Kalapot hord a fején az Isten. l •.Wíiví. i ss9iss»;ssissÄisssÄSSÄiSisssssssssswssÄSSss!Wsass<sss;;sss*¥Ä®ftisss!» Balogh Géza ^.v.v.v.'.v.v.v.v.-aV.v.v.vav.v.va'.v/.v.v.v.v.'.'.v.V.vw.v.v.'.'.v.'.v.w.w óvá menjünk a nyáron? Mind több helyen teszik fel a kérdést most, hogy lassan vége a tavasznak, hogy bezárulnak az iskolák kapui. A legtöbben valószínűleg hosszú, egzotikus utakat ter­vezgetnek. Sokak el is jutnak a távoli országokba, a több­ség azonban közelebbi he­lyeket keres. Vagy a pénzük, vagy a kedvük kevés a hosszú utazásokhoz. Ok hová men­jenek tehát? A Balatonhoz, s más, fel­kapott helyekre semmiképp, hiszen azok, akik mostaná­ban megfordultak ott, egy­öntetűen állítják, a vendég­látók udvariatlanságánál csak a pénzéhségük na­gyobb. Marad hát egyebek mellett a lassan, de azért szívósan tért hódító falusi turizmus, a természetjárás, a vízi túra. Igen ám, de ők sem indul­hatnak neki csak úgy vak­tában a nagy világnak! Va­lami kis iránymutatásra még a tapasztaltabbaknak is szükségük van, hat még azoknak, akik csak a tervez- getésig jutottak el. Sajnos, sok segítségben nem re­ménykedhetnek. Igaz, ha a kezükbe akad a falusi turiz­must átfogni igyekvő szö­vetség egy-két prospektusa, akkor lesz némi fogalma ar­ról, hogy mit, hol, mennyi­ért kaphat. De ha nem ta­lálkozik e gyér számú kiad­ványok egyikével, másiká­val, akkor bizony kóvályog­hat elképzeléseivel a vi­lágban. Evek óta beszélünk már a falusi turizmus, a vízi túrák lehetőségeiről, örömeiről. Igen sok önkormányzat, társadalmi szervezet is szorgalmazza, tenni azon­ban keveset tesznek érte. Most örömmel szólhatunk két, nemrég megjelent me­gyei kiadványról is. Az egyiket a tiszakóródi önkor­mányzat adta ki, tömör, szakszerű szöveggel, s gyö­nyörűfotókkal mutatja be a falu, s a Tiszahát értékeit. A másik kiadványt a megyei természetbarát szövetség jegyzi, a Tisza megyei sza­kaszának részletes térképé­vel ajándékozza meg a vi­zek szerelmeseit. Még lapozni is jó e kiad­ványokat. Hát még, ha megfogadjuk az invitáló szavakat! Pátyod újonnan épülő általános iskolája — melyben helyet kap egy óvodai szárny, egy tornaterem és az étkezde is —, távlatokban oldja meg a 70 tanuló és 35 ovis problémáját. A 65 millió forintos beruházás a debreceni HÁÉV Rt. kivitelezésében ez év augusztus 15-re fejeződik be Balázs Attila felvétele Kockázat és érdek Nábrádi Lajos .VAV/AV.V.V.V.VAVMV.V/.mV.'.V.VWAV.V.'AV.V/.V.V.V.WMW.V.VAW-m—r lég nagy ellent­M-j mondás: megyénk- A—J ben is egyre többen termelnek takarmányt, a kedvező időjárásnak is kö­szönhetően bőven van ka­szálni való, mégis drasztiku­san csökken az állatállo­mány. Az utóbbi négy évben megyeszerte megszaporo­dott a vágóhidak, a barom­fifeldolgozó üzemek száma. Ha tovább lankad az állat- tartási kedv, bezárhatnak ezek az üzemek, importál­nunk kell a húst, a tejet, tovább emelkednek a fo­gyasztói árak. Nem akarják meghúzni a vészharangot azok, akik ebben a témában (is) gyors intézkedést várnak az új kormánytól. A minap Olcsvaapátiban az állatorvos az utóbbi évek (nem csak az utóbbi négy évre, a korábbi évekre is gondolt) kormányintézke­déseit is bírálva ezt nyi­latkozta: bő tíz éve 1600 sertést oltott be a faluban, most mindössze 200 sertést tartanak nyilván. Több falu határában immár hiába ke­ressük a csordát és a gu­lyát. Az ok kézenfekvő, köny- nyen érthető: az állattartók nincsenek érdekeltté téve. A kereskedők, a viszontela­dók, a forgalmazók annál inkább. Örökzöld téma, több mint négy éve mondo­gatjuk, Írogatjuk. Hiába. Nincs eredmény a termelők, a tenyésztők javára. A ke­reskedők azt mondják: azért nagyobb a hasznuk, mert nagyobb a kockázatuk is. Ez vitatható. Vitatják is a termelők. Hiszen van állat­vész is és az aszályos évek­ben különösen drága a ta­karmány. A felvásárlás bi­zonytalansága szintén a termelőknek okoz fejfájást. Úgy tűnik: nem a termelők, a kereskedők diktálják a pi­acot. Nem az volna jó, ha a termelők vennék át a dik­táló szerepét, de minden­képp szükséges, hogy egyenrangú partnerek le­gyenek. Az Agrárszövetség az utóbbi pár évben erélyesen kiállt a termelők mellett. A vártnál kevesebb képviselő­je került be a parlamentbe. Am így is remélni lehet: mind az új parlament, mind az új kormány intézkedése­ket hoz az állattartók érde­kében. A téma azért is fon­tos, mert az állattartás és a feldolgozás a foglalkoz­tatási gondokon is enyhít.

Next

/
Thumbnails
Contents