Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-13 / 137. szám
1994. június 13.. hétfő HÁTTÉR !■ Keleí-Magyarország 3 Talán lezárul a kötélhúzás Cégbírósági úton véget ér a NYÍRINKÖZ és az Első Vagyonkezelő vitája Nyíregyháza (KM - K. D.) — A vagyonkezelés és értékesítés mindig rázós téma, különösen, ha nemcsak a nyílt színen, de a színfalak mögött is folynak a csatározások. A közelmúltban írtunk arról a kötélhúzásról, mely a NYIR- INKÖZ Kft. és az Első Vagyonkezelő Kft. között zajlott. Az ügylet nemcsak a megyeszékhely közgyűlésén került szóba, de a cégbíróság is meghozta végzését. Ez az esemény talán a téma lezárását döntötte el. De idézzük fel röviden a történteket! Az Ingatlankezelő Vállalat (melynek tulajdonképpen utódszervezete lett a Vagyonkezelő Kft.) korábban jelentős tőkerésszel volt érdekelt a NYÍRINKÖZ-ben, (és más kft.-kben) de a kilencvenes évek elején más lett a stratégia. Egyes cégekben teljes tulajdont szerzett különböző módszerekkel, másokban, — így a NYÍRINKÖZ Kft. esetében is — eladta tőkerészét, ezért az kizárólag magánszemélyek társaságává lett. Interpelláció Időközben két magánszemély alapító tag elhagyta a céget mint munkahelyét, de 160 ezer forint névértékű üzletrészüket csak a közelmúltban próbálták meg értékesíteni. Egyikük 370 ezer forintért el is adta a NYÍRINKÖZ tagjainak, másikuk az Első Nyíregyházi Vagyonkezelő Kft.-nek adta el február 28-án, a NYÍRINKÖZ taggyűlésének reggelén 600 ezer forintért, ám mát köztudott volt, hogy a közgyűlés visszavonja a Vagyonkezelő cégbejegyzési kérelmét. A nézetkülönbségből vita lett, a témát tárgyalta a közgyűlés költségvetési és gazdasági bizottsága (KGB) is, sőt, interpelláció is elhangzott a közgyűlésen. Szitha András és Belus Tamás önkormányzati képviselők interpelláltak március 28- án, hiszen tudomásuk szerint a Vagyonkezelő ügyvezetője — ellentétben az általa vezetett cég alapító okiratával — a vételhez nem szerezte be a közgyűlés jóváhagyását. Ezzel akár arra is következtethetnek, hogy megtévesztette az eladót. Válasz nélkül Kérdésük az volt — tájékoztattak a képviselők — hogy a polgármester, vagy valamelyik önkormányzati vezető tudott-e az adás-vételről, s vajon a polgármester kíván-e valamit tenni a felelősség megállapítása érdekében. Elek Emil illusztrációja Nyolc napon belül kellett volna írásban választ kapniuk kérdéseikre, azonban még a május tizenhatodikai önkormányzati ülésen sem került sor erre. Ezzel a dátummal, de későbbi kiküldéssel érkezett ugyan egy levél a képviselőkhöz, de ebben csupán annyit ír a gazdasági (KGB) bizottság vezetője, hogy a témát csak gazdaságossági szempontból tárgyalták, s nem volt kifogásuk az adás-vétellel kapcsolatban. Bár igaz ugyan, hogy a polgármester a válaszadást átruházhatja másnak, mégis furcsállják az interpellálok a megoldást. Különösen, hogy kérdéseiket nem válaszolták meg. A KGB válasza tehát nem elégíti ki őket, ezért a témát ismét a közgyűlés elé viszik, várva a konláét és teljeskörű feleletet. Egyesek szerint jó üzletet kötött a Vagyonkezelő vezetője, mások szerint kevéssé azt. Hiszen a másik, ugyancsak 160 ezer forint névértékű üzletrész 370 ezerért, s nem 600 ezerért kelt el. Többeket elgondolkodásra késztetett az is, hogy az Első Nyíregyházi Vagyonkezelő Kft. ügyvezetője annak a KGB bizottságnak a tagja, amelyik a Vagyonkezelő felügyelő bizottságát is alkotja, s amelyik bizottság válaszfélét adott az interpellációra. Ugyancsak elgondolkodtató, hogy amíg kisebb üzletrész vásárlási ügyben (Váci M. művelődési ház esete) a közgyűlés elutasító döntést hoz, addig nagyobb mértékű vásárlás témája elé sem kerül... Végzés Az ügy időközben a megyei bíróság, mint cégbíróság elé került, mert a társasági törvény értelmében az adás-vételt be kell jelenteni, ezt a NYÍRINKÖZ Kft. ügyvezetője meg is tette. A bíróság beszerezte azt a végzést is, mely szerint megszüntették a Vagyonkezelő cégbejegyzési kérelmét a közgyűlés döntése alapján. A végzésben ezért elutasítják a NYÍRINKÖZ cég- bejegyzésének módosítását, tehát az Első Nyíregyházi Vagyonkezelő Kft. nem szerezhet üzletrészt a NYÍRINKÖZ- ben. A bíróság ezt azzal indokolta, hogy Nyíregyháza közgyűlése visszavonta a Vagyonkezelő cégbejegyzési kérelmét. (Mert amelyik cég ugye nincs, az hogy szerezhetne üzletrészt?) Elvileg a kötélhúzás lezárult, visszaállt az eredeti helyzet. Hogy a presztízs-, vagyon-, vagy ki tudja minek nevezhető háború is véget ért-e, az talán hamarosan kiderül. Sóstón kicserélik a régi, rozsdás védőkorlátokat, új horganyzott lemezekkel Harasztosi Pál felvétele X X ostess. A szó hallatán í i öt évvel ezelőtt már -*• derengett volna valami benned a jelentéséről. Annyi legalábbis, hogy nem gésa és nem is stewardess hanem a kettőnek valamilyen speciális keveréke. Természetesen nőnemben. És a csino- sabbjából. De tíz évvel ezelőtt, nem is említve régebbi múltidőket, még menthetetlenül azt hitted volna, hogy a hostess a hús elkészítésének egy általad — szégyen ide, szégyen oda — még ismeretlen módja. Nem flekken, nem beefsteak, hanem hostess. Talán kevéske olajban, hirtelen, fedő alatt. Ézzel szemben ma, amikor már született menedzsernek érzed — óh Adám — magad, szinte vágod a definíciót, még ha a legszebb üzleti tervet szövögető álmodból riaszt fel egy könnyed járású adóellenőr, akkor is! Imigyen: angol kifejezés, jelentése idegenvezető nő, kiállításon, rendezvényen vendégeket vagy azok csoportját kísérő, tájékoztató hölgy. Nemének mutatósabbjából válogatva. Ha eddig nem vetted észre, akkor legközelebb figyeld meg: képzőművészeti kiállításon már az ajtóban el kell némulnod és jobb ha a legáhitatosabb ábrázattal te- kintgetsz a rád váró látnivalók felé, mert különben a Réti János HoC-tACCÁIf ■ UCe IV jegyszedő néni, meg a teremőr néni olyan pillantással mér végig, ami után csak az jöhet, hogy eltörik derekadon a kisszéket, amin ülnek. A művészet védelmében. Az üzleti kiállítás az más! Ott a csendnek csak foszlányai lebegnek a zsongás hullámain. A finom neszek, a hallhatóból hallhatatlanba hajló mondatfoszlányok pikáns hangkoktéllá vegyülnek és te ebben a bizsergésben valósággal úszhatsz az eléd táruló új felé. Minél több pénz felett rendelkezel, annál határozottabb tempókkal. Aztán a lágy, már-már andalító tanácstalanságban egyszerre kinyílik előtted egy MOSOLY. Talán kékben, talán rózsaszínben, talán halvány lilában. Elindul a szempárból, a tekintet láthatatlan sugarára lendülve, finoman átrajzolja az arc legjátékosabb vonásait, hogy végül megpihenjen a száj szegletén. Szőkén, barnán vagy feketén. Bárhol vagy, bármilyen kiállításán, vásárán vagy bemutatóján e hazának neki, Veronikának, Juditnak vagy Évának készséggel elhinnéd azt is hogy középről hamarosan búvárharang indul a Tihanyi kút legfenekére privatizációs sétakor angozásra. Kedves, bizalomkeltő ajánlása és virágzó mosolya mellé még prospektust is adna és felvilágosítást: mi merre, hol hogyan és egyáltalán. Mert ha ezt a személytelen kedvességet átlépve kíváncsi közvetlen lehetnél, akkor beavatnának abba, hogy némely megrendelők személyesen válogatják ki a hostesse- ket, hogy visszajeleznek munkájukról közvetítőiknek, hogy ők maguk azokat a cégeket szeretik, ahol nem a rendezvény tartozékának, hanem, ha közvetve is, de munkatársnak tekintik őket. Arról azonban, hogy szolgálatuk menynyibe kerül az ügyfélnek és abból mennyit kapnak kézhez ők, nem tudnál kiszedni belőlük egyetlen szót sem. Egyikőjük elmesélné, hogy vannak kellemetlen, zavar- baejtő pillanataik is, a másikuk azt árulná el, hogy nem jellemző, de előfordul egy- egy „beszólás" a nézelődők közül. Olyan például, hogy „az árut nem, de magát szívesen megvenném"! XI z utóbbi olyan mély- ri ségesen nem háborí- tana fel. Mármint, hogy van olyan üzletember, akinek—látva tündöklő szépségét Veronikának, Juditnak, Évának — nem csak a kiállított emeltyű lízingelésének lehetősége forog a fejében. A Féltik a Tiszát Balogh Géza M egyénk sajnos nem rendelkezik felhőket ostromló hegyekkel, rengeteg erdőkkel, impozáns várakkal. Van viszont egy rendkívül értékes természeti kincsünk, a Tisza. Az ország távoli vidékein is mind többen kerekednek fel, hogy visszatérjenek szerel- metesfoly ójukhoz, hogy újra meg újra felfedezzék annak folyton változó titkait. A Tisza strandjain, vagy ahogy mifelénk nevezik, pa- lajain, porondjain, homokpadjain egy-egy nyári hétvégen tízezrek ejtőznek, az ismertebb helyszíneken már-már akkora a zsúfoltság, hogy ott mindenről lehet beszélni, de pihenésről aligha. Sajnos, a Felső-Ti- sza sem a régi már. A minap Ceglédről, s Gödöllőről kaptunk levelet, íróik mélységesen aggódnak a Tiszáért. Olvasták lapunkban az információt, miszerint több Tisza menti településünk önkormányzata parcellázni akar közvetlenül a víz partján, s ez, szerintük a folyó halálát fogja jelenteni. A levélírók természetesen nemigen tudják, mi vezetheti e falvak önkormányzatait arra, hogy parcellázzanak. E kis települések szinte semmiféle saját bevételi forrással nem rendelkeznek, a falunak viszont élnie kell. Itt van azonban a Tisza, ami eddig jószerivel semmi hasznot nem hozott a községnek. Adjuk hát el jó pénzért a partját, s építsünk az így szerzett pénzből járdát, utat, betonozott árkot. Az érintett falvak vezetőinek törekvése érthető, de a nagy bevétel alighanem ábránd marad csupán. Azokat a telkeket ugyanis csak úgy lehet eladni, ha legalább szilárd burkolatú út vezet hozzá, ha bevezetik a villanyt..., s ha megoldják a szennyvíztisztítást, -tárolást, mert különben egykettőre tönkrevágják a Tiszát. Egyszerű a számítás: mibe kerülnek mindezek, s menynyiért tudják eladni a telkeket...?! így bizony már nem is annyira csábos a menyasszony. S jogos a ritka természeti kincsünkért levelet írók aggodalma: kellően mérlegelték-e a parcellázás következményeit az önkormányzatok? Mátészalkán a KEMÉV Rt. kivitelezésében épül az új OTP-székház. A belső munkálatok befejezése után rövidesen átadják az építők az új épületet Elek Emil felvétele Képlékeny búzapiac l$SSS>ISSStSflSSMUS$)StS0S6USUS8S89l>lstssSStlttnss>)isssss6St9SifSSS6 Galambos Béla okféle véleményt hal- V lani az idei kenyérga- L/ bona-, ezen belül is a búzatermésünk várható alakulásáról, s az értékesítési lehetőségeiről. Biztonsággal, egyelőre csak annyi mondható el, hogy megyénkben 37 ezer hektár búza, 19 ezer hektár rozs, 3 és fél ezer hektár őszi árpa és közel 10 ezer hektár tavaszi kalászos vár betakarításra. Az igen biztató terméskilátásokról májusban elterjedt híreket viszont már némi óvatossággal kell kezelni, hiszen még sokat hál kint aratásig a búza. Ugyanis számos problémáról — levéltetű-, lisztharmat-, vetésfehérítő fertőzés; megdőlés; helyenként igen komoly és erősödő gyomosodás stb. — hallani a megye különböző részeiből, amelyek a tulajdonosi szerkezetátalakulás közbenlután különösen nehezen tompíthatok. Inkább csak növekedésükre, terjedésükre lehet számítani, ha az időjárás nem szól közbe. Apródonként romlanak tehát a kezdetben jó-közepesnek ítélt kenyérgabona terméskilátásaink. A piac viszont nem mozdul. A lehetséges vevők úgy viselkednek, mintha nem változna semmi: a feltételezett túlkínálat helyzetéből szemlélődnek. A most már egymásnak is konkurenciát jelentő megyei malmok, mint hírlik jórészt már lekötötték a számukra szükséges gabonamennyiségeket. így egyelőre nyugodtan várakoznak, újabb szerződéseket nem kötnek. Talán abban bíznak, hogy a betárolni nem tudó termelők „bármennyiért” odaadják majd termésüket. A termelők viszont, azért emelik fel hangjukat, hogy a megnövekedett költségeiket sem fedezi az a meghirdetett garantált ár, amit jobb értékesítési lehetőség híján, számukra utolsó menedékként hirdetett meg a kormányzat. S amelyet ráadásul majd jóval aratás után kaphatnak csak meg. Ezt a gabonapiacon pangó állóvizet az kavarná fel rövid idő alatt, az lódítaná meg a keresletet— jót téve egyúttal a termelőknek —, ha sikerülne elfogadható exportszerződéseket kötni a most feltételezett és remélhetőleg raktárba is kerülő gabona fölöslegeinkre. A ...... ■ " *1*11I9 H k f*J 11111 r 11 x* 1 mmm
