Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-11 / 136. szám
] 994. június 11szombat CSUPA ÉRDEKES Szent György hercegnőt vigasztal Lucas van Leyden képei a németalföldi festészet legjavához tartoznak Lucas van Leyden: Bűnbeesés (1530) Lucas van Leyden igazi csodagyerek volt. Tizennégy-ti- zenöt éves korában tökéletes technikai tudásról, bravúros rajzkészségről, mély pszichológiai és filozófiai érettségről tanúskodó művekkel állt elő. Bár az, hogy egy művész gyerekkorában teljes fegyverzetben lép elő, akkor, a tizenhatodik században nem volt ritkaság. Ráadásul Leydennek volt is kitől tanulnia. Rézmetsző apja műhelyében kapott alapképzést, majd a korszak egyik kiváló mesterénél, Cornells Engebrechts-né\ tökéletesítette festői ismereteit. Most van ötszázadik évfordulója a németalföldi mester születésének. Ez adta az alkalmat a Szépművészeti Múzeumnak, hogy grafikai stúdiójában kiállítást rendezzen Lucas van Leyden és kortársai címmel. A tárlat szeptember 15-ig látogatható. Noha Lucas van Leyden elsősorban festő, rendkívüli szín- és fényélményeket nyújtó képei a németalföldi festészet legjavához tartoznak. Világhírét mégis réz- és fametszeteinek köszönheti. A fiatalon, harminckilenc évesen elhunyt művész nem hagyott hátra nagy életművet. Számbelileg. Mert művészi kvalitásban az egyik legjelesebb a 16. századbeliek között. Pedig micsoda névsor a kortársaké: Dürer, Hieronymus Bosch, Grünewlad, ifj. Hans Holbein, Altdorfer, id. Lucas Cranach, Hans Burgkmair. Itáliában élt még Leonardo, Raffaello, működött Michelangelo, Ti- ziano, Correggio. Festményeiből sajnálatos módon a mi mú- zeumunknak nem jutott (csak festményei után készült másolatok vannak). Viszont százötven lapos rézmet- szet-oeuvrejé- nek jelentős része képviselve van. Ezekből 88 lap szerepel a kiállításon 5 fametszettel kiegészítve. Ezekből a metszetekből feltárul Lucas van Leyden sajátos művészetének minden jellegzetessége. A rézmetszetek festményszerűsége, a régi ikonográfiái hagyomány felélesztése, a mellékszereplők hangsúlyozott- sága, a bibliai témák újfajta ábrázolása, az emberi jellemek érzékletes megjelenítése. Előszeretettel ragadja meg a bibliai vagy más történetek előzményeit vagy következményeit. Ifjúkori metszetén Szent György nem a sárkányt öli, hanem az ezt követő mozzanatként megszabadított hercegnőt vigasztalja. Az újdonság erejével hatnak a világi témákat megjelenítő művei. A Tejeslány az első zsáner ábrázolások egyike, tökéletes kompozíció. Lucas van Leyden hamar kialakította azt« művészi formát, amelyet következetesen képviselt, de technikája, kom- pozíciós készsége állandóan változott. Rendkívüli élményt nyújt a kiállítás azzal, hogy Lucas van Leyden metszetei mellé odatette a kortársak hasonló témájú munkáit. így aztán megfigyelhető, hogy a Leyden- metszetek mennyire festmény- szernek, lágyak, szürke a hátterük, nincsenek grafikailag hangsúlyozva. Ellentétben például Dürer markáns vonalvezetésével, fekete-fehér hangsúlyaival, összevethetjük Lucas van Leyden, Granach, Dürer 6-6 Passió lapját, amely mind 1509-ben készült. De van ötféle Adám-Eva-ábrázolás is; Raimondié reneszánsz elemeket tartalmaz, Cranaché rajzosán túlzsúfolt, Dürerén a klasszikus emberi test dominálj Hans Baldungé már-már erotikus, és Lucas van Ley- dené akár egy festmény, lekerekített formákkal, harmonikus mozdulatokkal ábrázolt emberpárral. Alkotásait a kortársakénál nagyobb egyszerűség, közvetlenség jellemzi. Munkásságának utolsó szakaszában érezhető Dürer és az olasz mesterek hatása. Késői lapjain ez az olasz formanyelv kerekedik felül a hagyományos német- alföldi felett. „Amennyit a gonosz idő megenged" Nagyasszonyelődök: Teleki Blanka és Brunszvik Teréz • A nagy tettek záloga Zágoni Erzsébet Romain Rolland 1929-ben Brunszvik Teréz naplóját lapozva ezt kérdezte: „Nem látják, hogy Magyarország mily büszke lehet egy ilyen személyiségre, és hogy Európát mennyire érdekelné?” Már- már a Széchenyi naplójával vetekedő, tízezer kéziratos oldal — sorai németül, franciául íródtak — fordítókra vár. Hogy erre végre sor kerülhet, a Brunszvik Teréz Szellemi Hagyatéka Alapítványnak köszönhető, amelynek lelkes harcosa Üvegesné Homyák Mária, az MTA marton vásári kutatóintézete könyvtárának vezetője, Brunszvik-kutató; szíve-lelke pedig a történelmi család leszármazottja, a Franciaországban élő de Gérando- Teleki Judit. Brunszvik Teréz emlékének és eszméinek ébrentartásával, naplóhagyatékának közkincs- csé tételével, július 27-i születésnapjának évenkénti megünneplésével kívánják a jövőben ezt a szellemi örökséget ápolni a martonvásáriak, a fehérváriak s mindazok, akik a magyar nemzet példás nőalakjait — Teleki Blankát és Emmát, de Gérando Antóniát s a többieket — oly módon tisztelik, éltetik, hogy az új generációk szívébe, figyelmébe ajánlják. A család egyik méltó utódjával, de Gérando-teleki Judittal beszélgettem Teréz naplójáról és Blanka hamvainak hazahozataláról. □ Úgy tudom, Brunszvik Teréz végakarata is az volt, hogy feljegyzései közkinccsé váljanak. — Igen, reménykedett abban, hogy a naplóiban felhalmozott ismereteket és tapasztalatokat egyszer kiadják. Ezt az értékes szellemi hagyatékot hosszú ideig a mi családunk őrizte a Szatmár megyei Pál- falván, s nagyanyám jóvoltából került az 1930-as években a fővárosi könyvtárba. Az óriási iratanyagból egy kötet 1938-ban Czeke Marianne gondozásában megjelent, a hagyaték kilenctized része azonban még kiadatlan. □ Úgy látom, önt őszintén lelkesíti a feladat, hogy jeles elődeiért hazájukban munkálkodhat. — Az alapítvány új értelmet adott életemnek. Az az érzésem, hogy jobban idetartozom azáltal is, hogy egy nemes terv megvalósításában elköteleztem magam. □ A történések egyik jeles napja lesz október 23, Teleki Blanka halálának napja. — Blanka földi maradványainak Franciaországból való hazaszállításának napja ez a dátum. A hamvait kísérő menet egyik állomása Székesfehérvár lesz, majd Martonvá- sár, ahol Brunszvik Teréz mellett kapja meg végleges nyughelyét. A történelem során Brunszvik Teréz nevének említésére egyszer már megmozdult a nemzet. Halála után pár évvel, az 1860-as évek végén közadakozással készítették el márvány mellszobrát. E szoborra a mártír Batthyány Lajos özvegye, Erzsébet királyné, továbbá családom tagjai, jeles közéleti személyiségek, tudósok, svájci magyarok, óvónők, szülők adakoztak, ki-ki a maga tehetsége szerint. Széchenyi István és Brunszvik Teréz a nagy tettek zálogát az egyeBorsos Miklós 1986-ban készített rajza áll azon a füzeten, amelyet Üvegesné dr. Hornyák Mária válogatott, szerkesztett, s amelyet a martonvásári önkormányzat adott ki Korabeli rajz nyomán sülésben látta. Ma sincs ez másként. Ma is sokan jöttek hívó szavunkra: Göncz Arpád- né és Illyés Gyuláné dr. Koz- mutza Flóra az alapítvány védnökei. A kuratórium elnöke Jókai Anna, Kossuth-dí- jas író, társelnöke Urbán Aladár professzor, a kiváló Batthyány-kutató, Vágh Ottó óvodatörténész, Győrffy Béla akadémikus, aki Beethoven egyik Brunszvik Ferencnek címzett leveléből idézett: „Tégy annyi jót környezetedben, amennyit a gonosz idő megenged!” Igen, a történelmi idők errefelé gyakran gonoszak, de sosem tudtak tartósan létezni, mert mindig sokan álltak a jó ügyek szolgálatában, mert az ész, az erő, a szent akarat mindig erősebbnek bizonyult. Az alapítványt bemutató rendezvény népes vendégseregében Jókai Anna is jelen volt. □ Kedves Jókai Anna! Egy XX. századvégi nő, egy úgynevezett modern gondolkodású asszony mit kezdhet régi eleinek örökségével? — Magam is anya vagyok, pontosan, tökéletesen értem nagyszerű asszony-elődeink időszerűségét, s mivel tanár is voltam tizennégy kemény esztendőn át, tudom, milyen kevés ember mozgott ezen a pályán, aki megvalósította volna azt, amit Brunszvik Teréz már olyan régen tudott: a tanár személyisége sohase telepedjen rá a gyermek személyiségére. A legeslegelsőnek az emberben lévő sajátosságot tartotta, amely egyedi és megismételhetetlen. Azt is tudom, hogy az isteni szikra minden emberben jelen van, de mindegyikben más és más. Közel áll hozzám gondolatvilága. Egy- helyütt ezt írja naplójában: az igazi szabadságnak az a lényege, hogy minél kevesebb dologra legyen szükségünk, és ugyanakkor minél többre tudjanak minket használni. Ennél nehezebb dolog nincsen! Ha körülnézünk a világban, látjuk, hogy bizony nálunk is szaporodóban van az az emberfajta, amely nagyon sokat követel magának, és igen ügyes abban, hogy kibújjon a nagy ügyek szolgálata alól... Tartozunk Teréznek, de leginkább önmagunknak és utódainknak azzal, hogy érvényes gondolatait, tapasztalatait megismerjük. Es ami jó Teréz emlékének, jó ennek a megyének, s ami jó az ország egy kis kedves helyének, Martonvásámak, az jó a nemzetnek, s jó az egész emberi világnak. Gorka Géza- centenárium (MTI-Press) — Akár a centenáriumok évének is nevezhetnénk az 1994-es esztendőt. A honi képző- és iparművészet olyan nagyságai születtek egy évszázaddal ezelőtt, mint Aba Novák Vilmos, Benczúr Gyula, Derkovits Gyula, Szőnyi István, Molnár C. Pál vagy Gorka Géza. Ebből az alkalomból aztán sorra nyíltak-nyílnak kiállítások országszerte a nagy százévesek életművét bemutatandó. Még csak szeptemberben lesz Gorka Géza századik születésnapja, de az Ipar- művészeti Múzeumban már megnyílt — és június végéig látogatható — Gorka Géza életműkiállítása. A bemutató kétszázharminchatr kerámiatárgyat sorakoztat vitrinjeiben, nagyrészt a múzeum saját gyűjteményétől és a nógrádverőcei Gorka Kerámiamúzeum anyagából. Gorka Géza korának nagyhatású, elismert művésze volt, aki az 1928-as velencei beinnálén való bemutatkozástól kezdve számos hazai és nemzetközi kiállításon vett részt, kapott Munkácsy- és Kossuth-dí- jat, meg számos szakmai kitüntetést. önálló keramikusművészként tevékenykedő Gorka Gézát és nógrádverőcei otthonában létrehozott kisüzemét idézi. 1927-ben ugyanis Gorka megvált a Kera- mostól nem sokkal később a társaság meg is szűnt. És egy évvel később, miután itthon is bemutatta új műhelyében készült kerámiáit, ezekkel a Velencei Nemzetközi Iparművészeti Kiállításon bronzérmet nyert. Majd több ízben itthon és Tokióban, Milánóban, Genfben, Párizsban, New Yorkban, Lipcsében aratja sikereit. 1942-ben keramikus munkásságának huszonöt éves jubileumára összefoglaló kiállítást rendezett, ekkor kapta meg az iparművészeti állami nagy aranyérmet. Ebben az időben már kialakult határozott, senkivel össze nem téveszthető stílusa — írja róla lánya, az ugyancsak keramikus Gorka Lívia. — Figurális darabjaiban megtalálta a kerámiaplasztika lényegét. A kiálló részeket, például a füleket összezárta, és tőben megerősítve tömörítette a tárgyat. Felegyszerűsítette a formát. így. Fel és nem le. Mert szerinte a fel magasabb színvonalat jelent, Falitál, domborműves rák-figurával (1957-58) Egyszer pályája derekán azt kérdezték tőle, miért nem azt csinálja, amit a közönség akar. Gorka azt felelte, a közönség majd azt fogja akarni, amit én csinálok. És igaza lett. Kerámiaplasztikáit, stilizált nőalakjait, habán és népies figuráit, de legfőképpen vázáit, tálait, hamutartóit, használati tárgyait előszeretettel vásárolták, használták és használják ma is. Merthogy e tárgyak pontosan azok, aminek készültek. Vázák, tálak, gyertyatartók, falitálak. S arra valók, hogy rendeltetésszerűen használják őket. Vázának, tálnak, falitálnak. Úgy töltik be funkciójukat, hogy zeneközben díszítik az enteriőrt, ahová helyezik őket. De nem a díszítés, a díszítmény a fontos, hanem az, hogy virágot, gyümölcsöt lehet benne tartani. Négy egységre osztva mutatja be Gorka munkásságát a rendező Csenkey Éva. A pályakezdés időszakához a mezőtúri inaskodás, a németországi tanulmányok és a nógrádverőcei Keramos agyagipari műhely szervezésével, vezetésével töltött éveket sorolta,t 1927-ig. A következő idő-' szak 1927 és 1945 között az mint a le. Kerti figurái is stilizáltak, összefogottak voltak, de sohasem karikatúrák. Megvetette a torzat, a groteszk vagy édeskés felületességet. Az agyagot nagyon tisztelte. Ebben a szellemben teremtette meg a tárgyak használhatóságát, egy kultúrkör élő hagyományát. A kiállítás harmadik egysége a nógrádverőcei műhelyen kívüli tevékenységet sorolja fel. Az átmenetileg ismét Magyar- országhoz tartozó Losoncon, a háború utolsó két évében működő Palóc háziipari műhely számára készített Gorka Géza mintadarabokat. A háború után a kézműves módszereket alkalmazó gyárak — például a Zsolnay Porcelángyár — is hasznosítják Gorka tervezőmunkáját. Befejezésül a kiállítás a háború utáni Gorkát, illetve munkásságát vonultatja fel. Tudatva, hogy a legkritikusabb ötvenes éveket is sikerült a nógrádverőcei műhelynek túlélnie. S Gorka Gézát elismert művészként ünnepelték. Munkássága lényegében az 1960-as években lezárul. 1971-ben bekövetkezett halála után az egykori családi házban múzeuma nyílt.
