Kelet-Magyarország, 1994. június (54. évfolyam, 127-152. szám)
1994-06-11 / 136. szám
1994. június 11szombat HATTER Halló, Milotáről beszélek Fél éven belül minden telefonigényt kielégítenek a megyében — 1996 után Balogh József Nyíregyháza (KM) — Ma még utópiának tűnik, meg az ember nem is tudja, hogy amikor félórákig nem kap egy telefonvonalat, higyje-e: 1996-ban 115 ezer telefon fog működni a megyében a mai 35 730 nem is mindig működő telefonnal szemben. Ezek az adatok és a hozzá vezető folyamat fontosabb állomásai a napokban hangzottak el azon a megbeszélésen, amely a megyei önkormányzat vezetői — Medgyesi József, a közgyűlés elnöke, dr. Zilahy József alelnök, dr. Oláh Albert, a terület- és településfejlesztési bizottság elnöke, Kis- várda polgármestere — és a MATAV vezérkara — dr. Tö- lösi Péter vezérigazgató-helyettes, Sziráki Péter, a Matáv Regionális Befektetési és Fejlesztési Igazgatóság igazgatója, Bárány Endre, a MATÁV Debreceni Igazgatóságának vezetője — között. Tizenöt milliárd Sokadik tanácskozás volt ez már a hasonló összállítású csapatok között, dehát egy olyan beruházási folyamat, amely három évig tart, s aminek végső bekerülési összege meghaladja a 15 milliárd forintot, nem kevés munkát és fejtörést okoz a megrendelőnek, a beruházónak, a kivitelezőnek egyaránt. Tulajdonképpen Szabolcs- Szatmár-Bereg megye önkormányzatának tárgyaló delegációja egy kicsit a sürgetés és a megye különböző régióiban történő egyenletes fejlesztés miatt javasolta ezt a találkozót. Mert szerették volna, ha ebben az évben a MATÁV több pénzt fordítana a kisvár- dai és a mátészalkai góckörzet beruházásaira, garantálná a Dombrád környéki települések gyors bekapcsolását, szeretné, ha egyetértene a MATÁV azzal, hogy a megyében még hátralévő 42 községben a gázzal együtt épülhetne meg a telefonvezeték. Kíváncsiak voltak rá, mi lesz a lakossági pénzek sorsa, hiszen csak úgy lehet az emberektől pénzt kérni, ha meg tudják mondani, mikor kapnak érte telefont. Az igazi sorrend ez lenne: Nagyvarsányban készült Végül is arra szerettek volna biztos igent hallani, hogy 1996 után olyan helyzet áll elő a megyében, ha bárki telefont kér, hat hónapon belül bekapcsolják. Tölösi Péter vezérigazgató helyettes a számok bűvölete nélküli válaszokat ígért, hiszen ha közbejön egy óriási árdrágulás, hiába van annyi pénz, mint amennyit most jóváhagynak, akkor sem elegendő. Ennek ellenére történelmi megállapodásnak nevezte, ami a MATÁV és a megye között született, ráadásul oíyan formaságokat nélkülöző körülmények között, hogy nem ragaszkodtak a másutt alkalmazott pályázati rendszerhez, hanem azt tették, amit az élet követelt. Szakadék nélkül így lépték át azt a kötelezettséget, ami másutt ismeretlen. Hiszen amikor nem lehetett volna értelmesen felhasználni, mondjuk Nyíregyházán az ide szánt összeget, mert nem voltak meg hozzá a feltételek, akkor nem rágódtak rajta, hogy ez nyíregyházi pénz, hanem máshol költötték el. Ezzel sikerül elérni, hogy nem lesz előbb az infrastruktúra... Felvételünk Harasztosi Pál felvétele óriási szakadék a megyei körzetek között és valóban elérhetővé válik az: minden igénylő fél éven belül telefont kap, ahogyan ezt a távközlési törvény előírja. Bárány Endre arról adott tájékoztatást, hogy az idén a kis- várdai körzetben 167 milliót, a szálkáiban 496 milliót, a nyíregyháziban 1 milliárd 380 milliót, összesen 2,043 milliárdot, jövőre Kisvárdán 1,3, Szálkán 1,2, Nyíregyházán 2,9 milliárdot, összesen 5,4 milliárdot, 1996-ban Kisvárdán 2,4, Mátészalkán 1,7, Nyíregyházán 2,8, összesen 6,97 milliárdot költenek a hálózat és a központok kiépítésére. Valószínű a tárgyalás helyszíne miatt is sok szó esett Kisvárdáról és Záhony környékéről, részben mert ez e pillanatban a legrosszabbul ellátott területe a megyének. Másrészt azért is, mert a kis- várdai polgármester már-már erőszakosnak is nevezhető fellépéssel irányította mindig vissza a figyelmet, nehogy ismét hátrányba kerüljön ez a terület. Már most is attól óvta a MATÁV vezetőit, hogy ha üzembe helyezik a négyezres kapacitású központot, nyomban hozzá is láthatnak a bővítéséhez, mert az igények lassan meghaladják a lehetőségeket. Szomorúan vette tudomásul, hogy Záhony környékének fejlesztésére csak 1995-ben kerülhet sor. A gázfejlesztésekkel együtt sajnos nem sok helyen lesz majd alkalom a telefonhálózat lefektetésére. Mert ahol nincsenek meg a bekapcsolás feltételei, ott a MATÁV nem tud jóval hamarabb pénzt költeni a hálózat lefektetésére, hogy az kihasználatlanul álljon és a lakossági pénzeket sem szívesen fogadja be, ahol nincsenek meg a technikai feltételek, mert nem szeretnék, ha a lakosság becsapva érezné magát, hogy elvették a pénzt tőlük, telefon pedig csak jóval később lesz. Nem toboroznak épp ezért önerős akciókat, de ahol értelmesen fel tudják használni az önerős fejlesztésekre szánt összegeket, ott nem zárkóznak el tőle. Ha lesz rá igény Végül is tisztázódott, hogy a kisvárdai 3376, a szálkái 11 614 és a nyíregyházi 20 744, összesen 35 734 bekapcsolt előfizetőhöz az idén a kisvárdai körzetben 2961, a szálkáiban 2880, a nyíregyháziban 3962, összesen 9803 állomást kapcsolnak be. Jövőre Kisvárdán 5456, Szálkán 2561, Nyíregyházán 20 339, összesen 28 356, 1996-ban Kisvárda 10 077, Szálkán 8859, Nyíregyházán 22 110, összesen 41 046 bekapcsolt készülékkel lehet több. így a most működő telefonokkal együtt lesz 1996 végén 114 955 bekapcsolt állomás, ha meglesz rá az igény. Ha ennél nagyobb lesz az igény, akkor a jelenleginél lényegesebb nagyobb ütemben tud hálózatot és központkapacitást bővíteni a MATÁV Sza- bolcs-Szatmár-Beregben. A pitaval a nevezetes bűntények történetének a gyűjteménye. Nevét attól a Francois Gayot de Pitavalfrancia jogtudóstól kapta, aki ezelőtt már több mint három évszázada egy 20 kötetes könyvsorozatban az addigi neveze nél, ezeknek a hátterében is ott találjuk a pénzt. Mert a pénz birtoklásáért mindenütt a világon ölnek és halnak. Világunk teli van érzelmekkel, szenvedélyekkel és nagy szavakkal, de mindenki azonnal a tárcájához kap, ha talmában élt. A pitavalok szereplői között mindig üde színfoltok voltak a szellemes szélhámosok. Mert kacagtató történet az, amikor a párizsi Eiffel tornyot beolvasztandó ócskavasként eladták, vagy a Váci utcát borító falemezeket tes bűneseteket ismertette. , mű olyan sikert aratott, 'hogy azóta minden népnek megvan a saját nemzeti pitavalja. Ebben szerepelni már szinte presztízst jelent. Ezek a pitavalok ismertetik a széles nyilvánossággal a közelmúlt leghíresebb bűntényeit. Főszereplői között éppen úgy megtalálhatók a legszadistább gyilkosok, mint például a Pipás Pista, a békési tanyavilág hóhéra, vagy a Kudelka hentesmestert fel- trancsírozó Léderer házaspár. Mint a legtöbb bűnténypénzről van szó. Abban a pillanatban zavarttá válnak a tekintetek, széttörnek a szövetségek, összevesznek a házastársak és megszűnnek a barátságok. A pénz minden nemes eszét fölemészt. Legyőzi a vallásos hitet, a művészi meggyőződést, a kultúrát, a szeretetet, de még a szerelmet is. Mert az emberiség az egész kultúrtörténete során a pénz hamegvásároltatták egy vidéki város polgármesterével. Az olvasó a külvárosi Strasznoff Ignácnak szurkolt, amikor huszártisztnek öltözve úgy fosztogatta a Nemzeti Kaszinó tömött tárcájú tagjait, mint gazda a dús tollú libákat. A kárvallott párizsi és pesti polgármestereken az olvasó éppen úgy nem tud szánakozni, mint a kaszinó urain. Hiszen a nevetségességen kívül egyiküket sem érte akkora kár, hogy azért a kútba kelljen ugorni. Mai szélhámosaink is visz- szaélnek az emberek jóhiszeműségével és a régi kapcabetyárokhoz hasonlóan válogatás nélkül fosztogatják a védtelen útonjárókat. Fedezetként politikai potentátokra, vagy igazság- tételi érdekvédelmi szervezetekre hivatkoznak. A szerencsétlen hiszékenyek szorong- va figyelik a bankcsődökről, vagy a kárpótlási jegyek manipulációjáról szóló híreket. Talán csak egy zsebkendőre jut, hogy szemüket megtörölhessék. Ez a bizalom jutalma, mindig is ez volt. De a pitavalokban a kapcabetyárok soha nem szerepelnek. Atkeles Réti János M icsoda ünneplése volt a D-nap évfordulójának. A normandiai partraszállás jubileuma emlékezésre szólította a világot. Nemcsak Angliában, Franciaországban és az Egyesült Államokban, hanem mindenütt, ahol békeszerető emberek élnek. Igen, a veteránok és a hálás, ám remélhetőleg egyre kevésbé militáris utókor szinte kéz a kézben köszöntötte az ember bátorságának, kitartásának, hősiességének ezt a mára klasszikussá vált példáját. Nos a D-nap estéjén filmet vetített a televízió, aminek megtekintésére, valljuk be, kicsit fanyalogva készültünk. Annyi mementó- film tapasztalatunk van már, annyi emlékidéző alkotáson edződtünk a régi és új rendszerben, hogy közben gyanakvókká váltunk az ilyen alkotásokkal szemben. Jó néhányon lehettünk, akik azt vártuk, hogy a filmben a maradéktalanul Jó és ha lehet még ezen felül is Makulátlan nyugati szövetségesek, majd visszaemlékeznek az Ellenség minden elképzelhető, sőt elképzelhetetlen gaztettére. És igenis nevükön lesznek nevezve azok a Bűnösök, akiknek a lelkén ki tudja hány életvidám és jobb sorsra érdemes angol meg amerikai katona vére szárad. Teszi ezt emlékképek, köztük dokumentumrészletek bevágásával majd naturálisán ábrázolja, hogy miket követett el a Másik Oldal az Egyik Oldal rovására, kárára, sőt vesztére. Hogy okuljunk belőle ma, holnap és holnapután. Aztán elkezdődött a film és csodák csodájára nem ez történt. Hanem ezek a fura angolok leckét adtak nekünk abból, hogyan közelítsünk a történelemhez. Főleg azon részéhez, aminek még élő, vagyis túlélő részesei vannak. A történet annyi .volt, hogy három öreg elmegy Franciaországba a hajdani hőstettre emlékezni és miközben szembetalálkoznak múltjuk emlékeivel, valamint egy bizonyos szereplőjével is, újabb kalandokon esnek át, újabb megrázó élményeken mennek keresztül. A csúcspont kétségtelenül akkor érkezik el, amikor a súlyosan rokkant Amos tisztelgésre emeli a kezét a német katona sírja előtt és ennek hatására néhány pillanatig vigyázzba merevedik az egész társaság. Mert hiszen... Megmutatták nekünk, hogyan lehetne az emberiségnek a görcsösen szorongatott terheitől megszabadulva, emlékezve, de gyű- löltséget nem táplálva, legfeljebb egy kesernyés mosolyt hátrahagyva, átkelni a huszonegyedik századba. Mert másként aligha érdemes. A termelő esélye Galambos Béla y ^-r telágazáshoz érkez- J / nek még ebben az KJ esztendőben — az ország többi, valamilyen mezőgazdasági termék előállítására ráállt gazdálkodójához hasonlóan—a sza- bolcs-szatmár-beregi gyümölcs-, zöldség, de végül is bármilyen egyéb termék előállításával foglalkozó termelők. Ha felismerik a helyes utat, akkor tömörülnek azokba a már működő, vagy most szerveződő szakmaiérdekképviseleti csoportokba, amelyek az agrárpolitika-agrárpiac mérlegében komoly, mérhető és a mérleg nyelvét mozdítani is képes súllyal képesek megjelenni. Két út között választhatnak tehát a termelők. Kicsit fellengzősen fogalmazva azt is mondhatnánk az igen és a nem között, vagyis a valamennyi áldozatba kerülő élet, boldogulás és a kétségtelenül ingyenes, ám teljesen magára hagyatott küszködés között kell dönteniük. De maradjunk csak a tárgyszerű fogalmazásnál: vagy tagjai lesznek az általuk is termelt növényi vagy állati terméket előállítók, szakmai alapon szerveződött — területi egységekből országosan felépülő — közösségének, érdekképviseleti szervezetének, s akkor olajozottabb lesz termelés és értékesítés, vagy nem lesznek ilyen szervezetnek tagjai és akkor még arra a néhány jó szóra sem számíthatnak, amelyek segítenek eligazodásban, s nagyobb jövedelem elérésében azoknak, akik ezeket a szavakat — vagy inkább nevezzük információknak — meghallgathatják. Az Agrárkamara már az elmúlt években megszervezte itt a dohánytermelők és a tejtermelők többszáz tagot számláló kamarai tagozatát. A szintén létrejött megyei juhtenyésztők szervezete is részét alkotja — a tej- és dohányágazat piramisához hasonlóan — az egész ország juhszakmáját a legfelsőbb szinten képviselő terméktanácsnak. Szép számmal vannak termelő tagjai e szervezeteknek, de még mindig lehetnének sokkal nagyobbak, erősebbek. Különösen elmondható ez a több mint két éve létrejött Almatermesztők Szövetségéről, s méginkább az egy esztendős Meggytermelők Egyesületéről. Jóval kevesebb termelő van e szervezeteken belül, mint rajtuk kívül, pedig almában nagyhatalom ez a megye. Ezen kell nagyon gyorsan változtatni, mert ha nem olyan helyzet alakulhat ki, amiben almáról, meggyről, tehát rólunk is döntenek, ám szavunkat senki nem hallgatja meg. x. x
