Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-07 / 107. szám
/ 1994. május 7., szombat HATTER Műtét kamerával, acélcsövön át Legtöbbször a műtétet követő második napon haza lehet engedni a beteget Képünk nem az írás helyszínén készült Szekeres Tibor felvétele Debrecen (KM - BJ) — Jó néhány év telt el azóta, hogy a nyíregyházi Spartacus labdarúgó-szakosztályában is dolgoztam. Akkor tapasztaltam, mekkora gondot okozott, ha egy labdarúgónak megsérült a térde, mert a porcműtétek hetekre, sokszor hónapokra harc- képtelenné tették. Előfordult, hogy Dabasra, egy csodadoktorhoz vittük őket, aki valamilyen módszerrel ideig-óráig alkalmassá tette a játékra, ám a műtét előbb-utóbb elkerülhetetlenné vált. Nagy slágernek számított, amikor kiderült: Pesten a Sportkórházban van egy orvos, aki nem nyitja fel a porcleválás megoperálásához a térdet, hanem valamilyen más módszerrel néhány nap után játékra alkalmassá teszi a focistát. A módszer azóta nem számít újkeletűnek, Debrecenben az Ortopédiai Klinikán két orvos is végez ilyen műtéteket. Egyik közülük dr. Farkas Csaba tanársegéd, aki mellesleg Nyíregyházáról került a klinikára. ízületi csőtükrözés 1986-ban végzett az egyetemen, azóta a klinikán dolgozik, 1991 óta foglalkozik intenzívebben a térdsérülések gyógyításával, illetve az art- roszkópiával. Finnországban és Svájcban tanulta a műtéti módszert. □ Mit jelent ez az új módszer? — Magyarul ízületi csőtükrözésnek nevezik ezt a műtétet, a lényege pedig, hogy nem szükséges hozzá nagy metszés, így a térd körüli anatómiai struktúrák csak kis mértékben károsodnak. Nemcsak a térdben, más ízületben—vállbán, bokában, esetleg könyökben, vagy csípőben — is lehet artroszkópiát végezni. A módszer lényege: kis metszésen keresztül egy kamerát vezetünk be a legtöbbször folyadékkal feltöltött térdízületbe, amivel közelről és nagyításban látjuk bent az ízületi világot, az ízület belsejét, tehát a módszer sokkal pontosabb diagnózist tesz lehetővé. Egy másik különálló kis metszésen, az úgynevezett munkanyíláson keresztül pedig eszközöket viszünk be, ennek segítségével megítélhetjük ezeknek a struktúráknak az épségét, erősségét, illetve ezen a nyíláson lehet a műtétet végezni. Alig roncsol — Előnye, hogy mivel kis metszésről van szó, gyakorlatilag alig jár roncsolással, az esetek többségében a műtétet követően a második napon haza lehet engedni a beteget. Ezáltal a táppénzes időszak jelentősen lerövidül. Tehát míg régen a meniscus eltávolítást végeztek — erre mondták azt a sportolók, hogy porcleválás —, 6-7 napig kórházban volt a beteg, most egy ilyen típusú műtétet követően két nap után haza lehet engedni a beteget. Hamarabb felépül, gyorsabban visszatérhet a versenysportba, vagy ismét dolgozhat. □ Mennyire gyakoriak az ilyen sérülések? — A térdízület a test legnagyobb ízülete. A sportolók testrészei közül is olyan, amelyik leggyakrabban sérül, de a hétköznapi életben is ez fordul elő legtöbbször. Statisztikákban kimutatták, hogy a térdsérülések közel kétharmadában ki lehet mutatni valamilyen anatómiai struktúrának a károsodását. Mig ez a vizsgálati módszer és műtéti lehetőség nem terjedt el, addig egy bevérzett térd esetén — ami egy közönséges ízületi csavarodás után is kialakulhat — megröntgenezték a sérültet, majd három hét gipszet kapott a sérült pontos diagnózis nélkül. Jelenleg az akut térdízületi vérömleny esetén mindig elvégezzük az artroszkópiát, mert az esetek döntő többségében valamilyen anatómiai struktúra károsodott. Szerencsés esetben kisebb a károsodás, például bevérzett az ízületi nyálkahártya, ami nem igényel műtétes ellátást, de ez a bevérzés az esetek döntő többségében valamilyen szalag- vagy porcsérüléssel jár együtt. A korábbi gipszeléses módszer tulajdonképpen hosszú hetekig a beteg „aszalását” jelentette anélkül, hogy pontos diagnózis készült volna, és csak a később jelentkező szövődmények, panaszok után végeztek valamilyen operatív beavatkozást. Most a beteg számára relatíve egy kis megterheléssel járó operatív beavatkozás után pontos diagnózist lehet felállítani, vagy rögtön műtétet lehet végezni. □ Korábban csak a sportkórházban végeztek ilyen műtéteket. Mennyire terjedt el más kórházakban ez a beteg számára feltétlenül kedvezőbb műtéti módszer? — Valóban először a Sportkórházban, illetve az Országos Traumatológiai Intézetben, valamint a Budapesti Ortopéd Klinikán végeztek ilyen műtéteket, ezt követően az Állami Biztosító is felismerte, hogy ennek jelentős anyagi vonzata van és felszerelte az ország kórházainak jelentős részét — leginkább a megyei székhelyek kórházait -— az ilyen műtétek végzésére alkalmas műszerekkel. Manapság az ország minden megye- székhelyén található egy olyan osztály, ahol ízületi csőtükrözéssel, artroszkópiával foglalkoznak. A Debreceni Ortopéd Klinika a Tiszántúl kiemelt térdízületi centruma, ahová mindenki kérheti beutalását az ország bármelyik részéről. Az ambulancián előforduló betegeknek közel fele egyébként Szabolcs-Szatmár-Beregből érkezik. □ Minden ortopédia végez ilyen műtéteket? — Kellő felkészülés és tapasztalat után természetesen végezhet. A DOTE Ortopédiai Klinikáján kettőnknek van nagyobb tapasztalata. Lényeges felkészülésre van szükség egy ilyen gyorsan gyógyuló műtét elvégzéséhez, mert egy másfajta operációs készséget, illetve kézügyességet igényel, mint egy nyílt műtét. Finom mozdulatok Ugyanis a kamera által közvetített kép egy tévé képernyőjén jelenik meg, tehát az ember szeme nem oda néz, ahol a keze dolgozik. Meg kell szokni ezt a látványt, meg kell szokni, hogy máshová nézek és máshol operálok. Rendkívül finom kis mozdulatokkal kell dolgozni, a tévéképernyő ugyanis rendkívül felnagyítja a műtéti helyet és a szabad szemmel éppen csak észrevehető elváltozások helyett ott egy nagy deformitás látható. De éppen ez is az előnye az artroszkópiának, hogy a legkisebb sérüléseket is észre lehet venni, kezelni lehet. □ Előfordul-e, hogy műtét közben kiderül, hogy mégiscsak fel kell nyitni a térdet, mint ahogy az epeműtéteknél ez megesik? — Egyre kisebb számban, de előfordul. Tavaly kb. 200 ilyen artroszkópos bevatko- zást végeztünk, abból egy eset volt, amikor nyíltan kellett befejezni a műtétet, mert a sérülés jellege miatt nem lehetett artroszkóposan megoldani. Tárca vállalók közlekedési eszköze? Ez a kérdés sokakban felmerülhet mostanában. A válasz csak egy lehet: a nyikorgó, risz-rossz kerékpárokat sutba, vagy a roszdate- metőbe kellene már dobni. Nábrádi Lajos iciklis asszonyok De akkor gyalogolni kellene ezeknek a munkában megfáradt, viszeres lábú asszonyoknak. Hová is kellene gyalogolni? Hát ide, a Szabolcs és Hajdú megye határán lévő varrodába, amely annak idején a tsz melléküzemágaként épült kissé szokatlan helyre, a gyümölcsös szélére, a hűtőtároló és a hatalmas permet- szerkeverő mellé. A szabolcsi falu temploma lehet ide vagy három kilométer. Reggel ide, fájront után oda az hat kilométer. Ennyit gyalogolni naponta kár lenne az asszonyoknak. Már csak azért is, mert otthon kezdődik nekik a második műszak. (A fiatalabbaknak talán a marmadik is...) A varroda sarkában e sorok írója egy kávészünetben tanúja lehetett egy asz- szonyi fecsegésnek. Egyikük éppen javasolta, hogy mindenki vegyen Nonszenszbáj, vagy milyen báj kerékpárt. A javaslatra több asszony cset- tintett a kávétól (és egyébként is) édes kis nyelvével. Ez igen! Ez kellene nekünk! Mondogatták többen is. De miből vegyük meg? — kérdezte egyikük. A kérdésre aztán felboly- dult a méhkas. Indulatok csaptak a magasba, az éles női hangoktól visszhangzott a varroda fala. Miből, miből vegyünk új biciklit? — sopánkodott egy negyven körüli asszony. Aztán így folytatta: „Egy ilyen monstrebaj kerékpár ha amerikai, angol, vagy olasz gyártmány, akkor benne van vagy húszezer forintban, de van harmincezerért, sőt drágábban is kerékpár. Mi pedig nettóban havi 8-9 ezer forintot kapunk. Három álló hónapig kellene dolgoznunk egy nyomorult bicikliért. Nekem három kiskorú gyermekem van. Hogy nem szakad le az a ..." Az asszony mondott egy cifrát, aztán ruhája zsebéből kivette gyűrött zsebkendőjét és kétszer-háromszor a szeme sarkába dörgölte. Megfagyott a levegő a helyiségben. Az asztalkán csörrentek az üres kávéspoharak. Aztán szótlanul leültek a gépek elé. Rágörnyedtek az alakuló ruhákra és szótlanul varrtak, csak varrtak. Monoton berregés töltötte meg a hosszúkás kis varrodát. Az érettségizett szalagvezető nő (annak idején szerethette az irodalmat, s úgy látszik, most is szívesen kölcsönzi a költők sorait) elkísért a kijáratig, ahol ezt mondta: „Éppen ma kaptunk fizetésfélét. Az asz- szonyok zsebében cincog a munkabér, felülnek a biciklijükre, úgy mennek haza”. Méltóságot mindenkinek! Kovács Éva WWW/.’.VWWWAWMÍ.W. A solferinói csatamezőn 1859-ben döntött úgy Henry Du- nant, látva az elesettek szenvedését, az ellátatlan sebesültek kínlódását, hogy megalakítja a Vöröskereszt szervezetet. Célja az volt, hogy egyformán segítsen minden szenvedőnek, harcoljanak, álljanak azok a barikád bármely oldalán. Az igazsághoz tartozik, hogy Henry Dunant állandó önkéntesekből álló nemzeti segély társaságok létrehozását szorgalmazta, s ténylegesen 1863-ban történt meg az, amiről álmodott: Genfben tizenhat ország 31 küldöttje megalakította a Vöröskeresztet és elfogadtajelképéül a vörös keresztet, mint a harcmezőkön az önkéntesek azonosítására szolgáló jelet. Nem tudom volt-e idő, amikor egy ilyen szervezet létjogosultsága megkérdőjelezhető lett volna. Biztos csak abban vagyok, nemigen van bárki manapság, aki létét napjainkban feleslegesnek tekinthetné. Harcok a világ minden pontján, földrengések és szerencsétlenségek, nyíltan vállalt harcok és háborúk mellett alattomos lövöldözések és forgalmas városok szívében elkövetett gyilkos merényletek, önemésztő életmód és szándékos egészségrombolás jellemzi mindennapjainkat. A technika fejlődésével egyebek mellett az is velejár, hogy modernebb, gyorsabb „eredményesebb” lehet a pusztítás. Az 1859-ben megfogalmazódott gondolat mindezek után 1994-ben is jogos és alapos. A Vöröskereszt története szorosan egybefonódott az emberiség vérrel írt, szenvedéssel, katasztrófákkal teli történelmével. Megelőzni nem tudta, megpróbálta hát enyhíteni a bajokat, s ott volt szinte mindenütt, ahol segítségre volt szükség. A Vöröskereszt régen és ma is a semlegesség és pártatlanság szellemében próbált segíteni a bajba jutottakon, nem véletlen tehát, hogy alapelvei a következő: emberiesség, önkéntesség, pártatlanság, semlegesség, függetlenség, egység, egyetemesség. A világ ma nem a megbékélés felé halad. A Vöröskereszt és Vörös Félhold Társaságok Nemzetközi Föderációjának előterjesztése szerint 2000-ben előreláthatólag 300 millió embert fenyeget katasztrófa. Vannak olyan jóslatok is, melyek szerint ez a szám az 500 milliót is elérheti. A segítő szervezetek stratégiáját ez a kihívás határozza meg. A világnapi jelszó ugyanaz, mint az elmúlt esztendőben volt: Emberi méltóságot mindenkinek! Idén a jelszó egy újabb jelzővel, gondolattal is kibővült, mégpedig azzal a gondolattal, mely kiemelt figyelmet szentel a gyermekeknek, s az őket érő sok szenvedés miatt a jövő nemzedék védelmét, méltóságának megőrzését helyezték a középpontba. Amikor én ilyen fiatal voltam... Harasztosi Pál felvétele „Kinek mondjam..." Réti János Görögországból a ciprusit, skandináv a skandinávot és még sorolhatnánk példákat, ha mélyebben elemezhetnénk a pontozást, mondjuk történelmi, etnikai, néprajzi vagy egyéb szempontok alapján. Ezzel szemben a mi Friderikánkra épp a szomszédok nem szavaztak. Az osztrákok még adtak valami keveset, de a horvátok aztán már semmit, a románok pláne, és természetesen a szlovákok se. Csak a lengyelek mutatták ki pontokkal is a régi barátságot. Még szerencse, hogy például az északi államok messze vannak tőlünk, különben aligha lenne meg a negyedik hely. Vajon ennyire különbözne az ízlésük a szomszédainkétól? Vagy valamit talán mégis másként kellene csinálni a politika színterein? A varroda falát kívülről ütött-kopott, rozsdás kerékpárok támasztják minden oldalról. Nem azért, hogy az épület össze ne dőljön. Erős ez a lapos kis épület, talán tíz éve sincs, hogy ide emelték az almáskert közelébe. A biciklik a munkába járás eszközei. Huszonöt asszony reggelente kétkerekűvel érkezik e munkahelyre. Státusuk gyűjtőnéven: munkavállaló. A munkaadó, a kft. vezetője néha-néha márkás japán kocsival érkezik. Most is ott áll a szépséges járgány a biciklik közelében, mintegy kontrasztként. Ügyet se vessünk e kocsira, ez ma már, a rendszerváltás után 4 évvel természetes. A biciklik garmada az, ami szemet szúrhat, \ például egy „szociofotós- nak". A használt autók telepére a korszerűtlen Zsigulikkal, Volgákkal, Polszki Fiatokkal, a régi, szolgálati, főnöki kocsikkal. Az új főnökök kocsija legyen elegáns, gyors, megbízható, rádiótelefonnal ellátott. De milyen legyen a bejáró, vagy kijáró munkainek mondjam If el a vétkeimet" mm A.\.— énekelte új büszkeségünk, Bayer Friderika,ami FriderikánkazEu- rovízió dalversenyének döntőjében, ami egyúttal azt is jelenti, hogy egyidejűleg több millió képernyőjén a kontinensnek. A dal szép, az előadó hasonlóképpen, tehát méltán lehetünk büszkék arra, hogy a huszonöt szerzemény közül negyedik helyen végzett a huszonöt helyen székelő zsűri döntése alapján. De azt is tapasztalhatta a sok millió néző, hogy egymással határos országok zsűrije miként pontozta fel a „szomszédainak” teljesítményét, amit aztán viszont is elvárhatott. Spanyolországból a portugál dalt,
