Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-05 / 105. szám

1994. május 5., csütörtök KULTÚRA Fotó vagy grafika Nyíregyháza (N. ZS.) — A nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola Polarofó- nia címmel igen érdekes kiállítást rendezett a Csont- váry Galériában az idén érettségiző fotóillusztrátor szakos tanulók munkáiból. A tárlat címéül választott, talányos szóösszetétel a po- laroiddal végzett kísérletet és annak jó, rossz eredmé­nyét sejteti. A mindennapokban a po- laroid-technika a pillanatok leggyorsabb rögzítésének egyik lehetősége. De mi van akkor, és ezt tárja elénk ez a kiállítás, ha megállítjuk a gyors exponálási időt, és beavatkozunk magába a fo­lyamatba. Ugyanis Szósz- nyák Vince grafika és Boros György fotótanár vezeté­sével a hallgatók még az előhívásnál, a negatívon alakítható festékanyagot úgy variálták, hogy a fantá­zia szülte kép grafikus vál­tozata jött létre, azaz a Po­laroid fotó és a grafika ösz- szetett nagyítása. A kiállí­tott anyag témaválasztása meglepően egyéni. Miskol- czi Emese a tárgyakhoz vonzódott, Kundráth Leila inkább a portrékat helyezte képein előtérbe, Révész Nándor önarcképeit válasz­totta tárgyul. A kompozí­ciót nézve Cseh Gabriella rendkívül finom technikája és Szonda Orsolya már-már festményszerű megoldásai emelkedtek ki. A leglátvá­nyosabbnak Pucsok Andrea és Gajdos Viktória színes hátterei tűntek. Györgyváry Péter, a Polaroid munkatár­sa a megnyitón egyedinek nevezte a közszemlére bo­csátott gyűjteményt, mivel ez az első kiállítás Ma­gyarországon, ahol iskolai munka keretében — csak polaroidon dolgozva — művészi alkotások jöttek létre. (A kiállítás május 1 ti­lg tekinthető meg a művé­szeti szakközépiskolában.) Gajdos Viktória fotógrafikája A tanuló saját felvétele Végig kell menni az úton Sohasem szabad feladni a küzdelmet, ha igazi szépre vágyakozunk Örmény... ...művészet. Az erdőkertesi művelődési házban nyílt meg Edward Beroyan, ör­mény keramikus műveinek kiállítása. A neves művész mesék és költemények hő­seinek drámai szenvedélyét örökítette meg munkáiban. (MTI) Tehetségkutatás... ...A mátészalkai 6. Számú Általános Iskolában A te­hetségfejlesztés lehetőségei címmel rendeznek kétna­pos konferenciát. Az ese­mény megnyitóját május 13-án 14 órakor tartják. (KM) Hangverseny... ...A nyíregyházi Vasvári Pál Gimnáziumban május 5-én 18 órától iskolai hang­versenyen lépnek fel az is­kola ének-zene tagozatos növendékei. (KM) Meseműsor... ...A Gyermekkönyvhónap keretében május 9-én 15 órától a Helikon együttes ad zenés műsort a nyíregy­házi Móricz Zsigmond Könyvtárban. (KM) Rajzpályázat.,. ...Nyíregyháza polgármes­teri hivatala és a Báthory István Általános Iskola kö­zösen hirdette meg A mi városunk című rajzpályáza­tot. A beérkezett művekből az 57 legjobbat mutatják be a május 11-én 15 órakor megnyíló tárlaton, a Me­gyei Könyvtárban. (KM) Társastáncbajnokság Békéscsaba (MTI) — Or­szágos „A” osztályú tár­sastáncbajnokságot rendez­nek május 7-én Békéscsa­bán a városi sportcsarnok­ban. A nemzeti táncver­senyen Szegedtől Szombat­helyig az ország nyolc tánc- körének tizenkilenc párosa indul. Az „A” osztályú pá­rosok a hagyományos euró­pai és a latin-amerikai tán­cok előadásával vetélked­nek a győzelemért. A lát­ványosnak ígérkező nem­zeti táncbajnokságon szá­mos hazai társastánc kör tagjai — versenyen kívül — formációs és akrobati­kus táncbemutatókat tarta­nak a várhatóan szépszámú közönségnek. Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — Han­gos szívdobogás járja át a nézőt, miközben a Primave- ra hagyományos tavaszi koncertjének első táncát fi­gyeli. A hangszórókból árad a ritmus, s a fiatalok moz­gása arra figyelmeztet, hogy a balett sem más, mint ön­magunk megfogalmazása. S mint ilyen, nem művelhető másképpen csak fegyelem­mel és felelősséggel. Az évenkénti szokásos kon­certeken tánccsoportjaink a nagyközönség előtt is bemu­tatkoznak: mire jutottak az el­telt esztendő alatt. Minden­képpen megmérettetés ez, még akkor is, ha a közönség sorai­ban több az „érintett”, a rokon és hozzátartozó vagy barát. A fiatalokat láthatóan ez most sem zavarta, mert többségük­ben azt nyújtották, amire ké­pesek. Szenvedéllyel A műsor első részében a zene- és táncirodalom javából lát­hattunk egy válogatást. A tán­cok közül tetszett Kovács Mó­nika erőteljes, lendületes Fla- via-tánca, Kígyós Valéria és Bóna Róbert kettőse (Carmen és Don Jose) szép, kiérlelt mozgásuk miatt, amelyben je­len volt a drámaiság is. A Szenvedély című táncban De- me Krisztina jeleskedett első­sorban a szenvedély rajzának a megformálásában. Már ez az első rész is meg­mutatta, hogy a fiatalok érdek­lődése a populárisabb tánc felé irányul. Jobban látszik rajtuk az öröm, a felszabadultság azokban a táncokban (kore­ográfiákban), amelyekben a klasszikus balett egy kicsit háttérbe szorul s enged a siker csábításának. Nem mintha a kettő kizárná egymást, de az kétségtelen, hogy sokkal ne­hezebb sikert elérni a klasz­A Primavera gálaestjének egy harmonikusan szép pillanata szikus műfajban, mintha azt sugallná a produkció, hogy a tánchoz a nézőnek is köze van. Köze, mert nem hiányzik a mindennapi életéből sem. A fenti megállapítás első­sorban a magyar táncra, a ke- ringőre, a countryra vonatko­zik. A magyar táncban Harsá- nyi Orsolya ruhája talán túlsá­gosan magyar, lépései néptánc­lépések. A country tánc pedig, Darai Zsuzsa és Szendrei Ró­bert szellemes előadásában csak annyiban érintkezik a ba­lettel, hogy mozgásra épül mind a kettő. Sokat fejlődtek Ezzel együtt tény, hogy a tán­cosok sokat fejlődtek testben és lélekben egy esztendő alatt, életkorukból, tapasztalataik­ból eredően hitelesebben tud­ják eltáncolni, amit a balett­mester a számukra álmodott. Ettől függetlenül talán lehetne fokozni a produkciók nehézsé­gi fokát, mert emelések alig vannak, nehezebb ugrások szintén, a kombinációk jó ré­szét pedig minden bizonnyal különösebb megerőltetés nél­kül végrehajtják a növendé­kek. A nagy esemény Leigh La Mancha lovagja című mu­sicaljének a bemutatása volt. A zseni nem kerülheti el a sor­sát. így járt Cervantes is, mert Don Quijote című regénye más műfajok olvasatában lett világhírű. (Vajon hányán is­merik a regényt azok közül, akik most táncosként részt vet­tek a mű előadásában? Bizo­nyára kevesen.) A Móricz Zsigmond Szín­ház is bemutatta a maga La Maneháját Schlanger András rendezésében. Nagy siker volt. Feketéné Kun Ildikót min­den bizonnyal az önvallomás lehetősége csábította, mert a lovag sorsa arról szól, hogy sohasem szabad feladni a küz­delmet, ha az ember a szépre, a jóra, a nemesre tette fel az életét. Táncjáték-vallomás A világ teli van keserűséggel, rosszal, bánattal. Mégis. Ha Balázs Attila felvétele erőtlenül is, de sohasem lan- kadóan, türelmesen végig kell menni azon az úton, amelyet ifjúkorában választott az em­ber. Ebben az értelemben ön­vallomás Kun Ildikó koreog­ráfiája, amelyet a tavaszi kon­cert második részében láthat­tunk. A Primavera legjobb erőit vonultatta fel. Darai Zsuzsa (Dulcinea) egyértel­műen jé volt. Szendrei Róbert kicsit erőtlenebbül táncolt (Don Quijote), különösen, ha Bóna Róberttá 1 hasonlítjuk össze (Sancho), akinek a moz­gásában több volt az ötlet, a derű, az élet. Leigh zenéje kiváló, lehetet­len a hatása alól kikerülni. Ehhez jönnek a szép kosz­tümök (Bánhegyiné Kátai Ildikó munkái) s máris kész van a gazdag színpadi hatás. De a produkció közelebb áll a táncjátékhoz, mint a baletthez. Ez nem baj, csak akkor egyértelműen meg kell fogal­mazni, hogy a Primavera fel­adja a klasszikus balett eddig védelmezett hídfőállását. A filmezés kemény próbája Az akcentusos színésznő, az AIDS-beteget alakító filmszínész és a sztárrendező Ujfehértó (KM) — Az alábbiak­ban egy filmértő mozirajongó — az újfehértói Ká­sa Hajnal — fordításában közlünk részleteket napjaink legfelkapottabb sztárjainak nyilatkozataiból. A közre­adott gondolatok, elmélkedé­sek és szubjektív megálla­pítások némi betekintésre ad­nak lehetőséget a filmkészítés emberpróbáló világába. Isabella Rosselini — Általában akkor szoktak a hollywoodi stúdiók engem egy szerepre felkérni, ha olyan színészekre van szükségük, akiknek akcentusuk van. De ez be is határolja szereple­hetőségeimet. A kiválasztás­ban számomra a forgatókönyv igen fontos. A legmeghatáro­zóbb mégis a rendező szemé­lye, s hogy kikkel kell együtt játszanom. Véleményem sze­rint a résztvevők „minősége” az, ami egy filmet sikeressé tesz. A „Fearless” esetében Peter Weir neve volt a döntő. Ahhoz, hogy elfogadjam a szerepet, egyszerűen elég volt az, hogy ő a rendező. Tom Hanks — Remélem, hogy most veszi kezdetét az új film image-om, mivel sok más szerepet is el szeretnék még játszani, nem­csak AIDS-beteget, mint a Philadelphia-ban. Az a véle­ményem, hogy igazodnunk kell mindazokhoz a problé­mákhoz, amelyek mindenkit érintenek. Ezért tartom fontos­nak például az AIDS beteg­séggel foglalkozó filmeket is, hiszen ez a kór mindenkit ve­szélyeztet. — Ez a szerep különös elő­relépést jelentett számomra, mivel jómagam nem vagyok homoszexuális, s mégis egy homokost játszom, aki semmi­vel sem másabb, mint akárme­lyik ember. Szimpatikus, sike­res. A figura alakításának el­vállalásával nehézségeim adódtak. Úgy hiszem, a holly­woodi színészek ma már ön- tudatosabbak, s nem féltik a karrierjüket, csak mert egy láthatóan nem szokványos szerepet kapnak. Aki Kaurismaki — A Leningrádi cowboys első részét már teljesen elfelejtet­tem. Ha ez nem így lenne, ak­kor nem tudnám elviselni a filmjeimet. A folytatás, A Ta­lálkozások Mózessel, az első munkám, amit kedvelek, bár a sajtó nem lelkesedett túlzottan érte. A publikum ennek elle­nére élvezte. Természetesen A Jonathan Demme rendezte Philadelphia című film két főszereplője: Tom Hanks és Denzel Washington A Tristar Pictures felvétele van egy pár ember, aki leg­szívesebben hátba szúrna, de akkor én már nem leszek itt. Itt az idő, hogy abbahagyjam. Tíz doboz cigarettát szívok el na­ponta. Nem tudok lélegezni. Úgy iszom, mint a gödény. Itt van a feleségem és a kutyáim, akiknek még akarok adni va­lamit az életből. — Azokat a kis dolgokat, amiket el akartam mondani, már elmondtam. A becsvágya­mat már tíz évvel ezelőtt kielé­gítettem. A filmkészítés he­lyett inkább ez az értelmetlen háború a fontos számomra a valamikori Jugoszláviában. A harcosok úgy szaladgálnak a piros fejpántjaikkal, mint Rambó. Hollywood is hibás az egészben. Ez mégis csak iszo­nyú! Szomszédokat kínozni, ugyanúgy, mint Rambó...? — Nem szégyenkezem a filmjeim miatt. A mozival kü­lönben sem lehet leckéket ad­ni. Renoir A nagy illúzióval hasztalanul próbálta megaka­dályozni a második világhá­borút. Legújabb filmem — a Tat­jana — személyes búcsú a régi Finnországtól, a hatvanas évektől. Az, hogy a filmmel kapcsolatban Fellinivel hason­lítanak össze, nem tölt el örömmel, mivel ő egy szo­morú ember volt. A filmké­szítés helyett ezentúl megpró­bálok barátságos lenni, és néz­ni a füvet, ahogyan nő. ; ■ s'~ ■*ííií!í

Next

/
Thumbnails
Contents