Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-05 / 105. szám
1994. május 5., csütörtök Füstmentes büfé Nincs nyugvóponton az út ügye Megítélték a támogatást a Tiszavasvári-Tiszadob út második ütemére Gazdák isszák a levét Györke László Tiszavasvári — Nemrég foglalkozott lapunk a Tiszavasvári-Tiszadob összekötőúttal. Azóta a legfrissebb fejlemény, hogy a tárcaközi bizottság az út második ütemére (Kálvinháza- Tisza- dob) is megítélte az állami támogatást. Ez eddig tiszta sor. Ami borzolja mindkét, közvetlenül érintett településen a kedélyeket, az egy publikáció, amely a Vasvári Hírmondó című helyi lap áprilisi számában látott napvilágot. „Röghöz kötött igény" íme néhány kulcsfontosságú mondat a lap 12. oldaláról: „ Tiszavasvári nem éppen fejlett infrastruktúrája bizony, megkérdőjelezi a tiszadobi műút ily mértékű támogatását, hisz az a nem csekély 8-10 millió forint másra is elkelne. Kérdezem: Tiszavasvári röghöz kötött igénye az a vitákat kiváltó műút? Nem. Barátaim úgy érzik—s ez jogos érzelem —, hogy elsősorban Tiszadob térfelén „pattog a labda”, ön- kormányzatának mélyebben illenék belenyúlni a „lyukas bu- gyellárisba”. Mivel az említett újság a tiszavasvári önkormányzat hivatalos lapja, természetes, hogy első utam Sulyok József polgármesterhez vezetett. — Arról szó sincs, hogy ez lenne az önkormányzat álláspontja! Hiszen a józan ész azt diktálja, hogy megépíttessük a tiszadobiakkal közösen a három megyét érintő utat. Hiszen 3,9 millió forint saját erőt kell szembeállítani a valamivel több, mint 50 millióval. □ Nem értem, hiszen a cikkben 8-10 millió forint szerepel. — Légből kapott adat, közel ennyi akkor lenne, ha nem támogatott volna bennünket a megyei önkormányzat és az Alkaloida. És ezt a pénzt másra nem fordíthatjuk — ez lényeges kérdés. De itt ennél sokkal többről van szó, hiszen ha az út Tiszadobnak létkérdés, akkor Tiszvasvárinak legalább is életbe vágóan fontos, különösen a város tiszabüdi részének. Megítélésem szerint Tiszavasvári csak akkor válhat igazán a régió központjává, ha ez az út megépül. Egyébként az első ütem kiviteli tervét még áprilisi 11-én megkapta a Közúti Igazgatóság. Tehát ha ismertté válik a kivitelező, kezdődhet az építkezés. Fontosnak tartom még megjegyezni, hogy az út helyi anyag felhasználásával, helyi munkaerővel épül majd. Ez sem mellékes szempont. Ami a második ütemet illeti, ott is zöld utat kaptunk, amiért köszönet Horvölgyi Lajosnak, az ÜKIG igazgatójának is. Párhuzam Oláh Mihály, a tiszavasvári önkormányzat képviselője: — Én vagyok a városrész egyik képviselője — mondja. — A saját, és választóim abszolút többségének véleménye szerint létfontosságú az út, hiszen Tiszabüd csak így nyílhatna ki. Úgy is mondhatnám: az infrastruktúra fejlesztésének kulcskérdése ez. Hogy miért? Zarándokhely lehetne a Vasvári Pál-emlékház, amelyet nemrég hoztak rendbe. Arról nem is beszélve, hogy közelebb kerülne a Tisza a városhoz ezáltal, megnövekedne a turistaforgalom. Ennek járuTóth Kornélia M ásodpercek alatt eltűntek az asztalokról a joghurtok, kefirek, Túró Rudik, az ízesített, habosított túrókrémek és más tejes finomságok. Az egészséges életmód hete megnyitóján a tanárképző hallgatói szavak nélkül is bizonyították: imádják a korszerű táplálkozás nélkülözhetetlen termékeit. A szervezők azért bíznak benne, hogy akkor is hasonló árukat választanak, ha saját pénzüket adják érte. Szemléletváltozásra van szükség, egyebek mellett ez is elhangzott a főigazgatói megnyitóban, hiszen ezekre a tanárjelöltekre néhány év múlva igen nagy felelősség hárul: a tanítványaik körében kell elfogadtatni és népszerűsíteni azt az életmódot, amelynek eredményeként öregkorunkig megőrizhetjük egészségünket, fittségünket, tökéletes szellemi, fizikai, lelki kondíciónkat. Ahhoz, hogy meggyőzően szóljanak a katedráról, a szó kevés, a tettek a fontosak. A gyerekek ugyanis azt utánozzák majd, amit látnak. S ha számukra természetes lesz, hogy a tanár néni, tanár bácsi reggelente kocog, szaunába, uszodába jár, hétvégén kirándulni viszi őket, s a helyes táplálkozásról is hiteles információkat nyernek, nos, ebben az esetben több mint biztos, hogy a felnövekvő generáció tagjai is ebben a szellemben élik majd hétköznapjaikat. Természetesen számos akadállyal kell megbirkózniuk azoknak, akik gyökeresen át akarják alakítani életmódjukat. Mindenekelőtt a környezetükben kell megvédeniük álláspontjukat: nekik igenis így a jobb, nem pedig a hagyományos zsíros, fűszeres, tévénézős, kényelmeskedő, ugyanakkor agyonhajszolt, idegeskedő tempó az elképzelésük. Ehhez a nem könnyű, de már igen sokak és szerencsére egyre többek által gyakorolt folyamat elkezdéséhez nyújt fogódzót a Bessenyei György Tanárképző Főiskola Vöröskereszt szervezete, amikor a Vöröskereszt világnaphoz közeledve megrendezi az egészséges életmód hetét. Dr. Pet- rika Erzsébet orvos, a test- nevelési tanszék oktatója — korábban maga is neves élsportoló — a mozgás, a táplálkozás és a káros szenvedélyek elleni küzdelem egységét emelte ki, mint a rendezvénysorozat fő irányát. Az intézmény Vörös- kereszt szervezete azzal járul hozzá a programsorozat hosszú távú sikeréért, hogy a főiskola büféje körüli helyet füstmentessé teszik. Aki ismeri, tudja, hogy reggeltől estig sok százan megfordulnak itt. Talán nem látványos, de már holnaptól kamatozó elhatározásról hallhattunk. Tiszavasvari, a Dessewffy-kastely Elek Emil felvetele lékos hasznáról nem is igen kell beszélnem. — A korábbi évtizedekben elhanyagolt városrészt csak a 80-as években kezdték fejleszteni. Az építkezési kedv viszont csak az általános iskoláig terjedt, hiszen a útviszonyok miatt kijjebb senki sem akart beruházni. Ha az út megépülne, egyértelmű, hogy terjeszkedhetne a település. Tiszabüdön egyébként a város lakosságának több mint egynegyede él. Nem dicsekvésképpen mondom, de azért fejlődött ez a városrész is az elmúlt években, hiszen a belterületi utak 60 százaléka szilárd bujjcolatú, 80 százalékosnak mondható a gázprogram megvalósulása. Sikerült megoldani a napköziotthon gondját is. De mindez torzó marad, ha nem lépünk tovább. S szerintem a következő lépés éppen ez az út. Meg a telefon... De hadd ne soroljam! — Nem értem, hogy a városrész infrastrukturális fejlesztését, a sokat emlegetett utat is éppen a büdi rész másik képviselője, dr. Bodnár Zoltán ellenzi. Furcsának találom, hogy ha valamit Bűdért ki kell harcolni a testületben, nem más városrészek képviselőivel kell hadakoznom, hanem ővele. Nem értem kristálytisztán, hogyan mutat példát választóinak, ha gyermekét nem a helybeli iskolába járatja? □ Elnézést kérek, de nem szeretném, ha személyeskedésbe csapna át a dolog. — Kérem, én ezt vállalom, hiszen itt közérdekről van szó. Egyet neki is tudomásul kell végre venni: az út nemcsak nekünk, hanem unokáinknak is épül. Én tősgyökeres büdi vagyok, itt akarok élni, boldogulni. Érvekre várván Természetes, hogy utam a büdi orvosi rendelőbe vezetett dr. Bodnár Zoltánhoz. Hiszen a szerző (is) őrá és Novák László képviselőkre hivatkozik, amikor azt állítja, a pénz másra is elkelne. Biztos, hogy így van. De vajon konkrétan mire? Milyen érvei vannak? — Miért olyan fontos ez a Kelet-Magyarországnak? — kérdez vissza a doktor úr. — Esetleg két nap múlva nyilatkozom... Mindez történt április 27-én. E cikk megíratott április 29- én, azaz rá két napra. Az érvek azonban máig váratnak magukra... Galambos Béla M inden várakozást felülmúlt a Mező- gazdasági Fejlesztési Alapból adható beruházási támogatás iránti igény, hangzott el a napokban tartott miniszteri sajtótájékoztatón. Országosan eddig mintegy 17 ezer kérelem érkezett, megyénkben pedig arányaiban még ettől is nagyobb igény mutatkozott, hiszen több mint 1200 pályázatot nyújtottak be a termelők és termelni szándékozók, fejlesztési tervük megvalósításához. Azonban a pályázati kiírás — amint az a földművelésügyi kormányzat számára is világossá vált a bírálatok megkezdése után néhány héttel—nem szolgálta minden tekintetben az eredeti célokat, ezért módosítani, szigorítani kellett. A cél ugyanis az agrártermelést folytatni akaró magángazdaságok eszközellátottságának javítása volt. Ugyanakkor jó néhány, a mezőgazdaságtól távol álló, pénzes vállalkozó is visz- sza nem térő lehetőséget látott az államtól „ingyen kapható” fél millió forint megszerzésére és pályázott. Vészesen fogyott a pénz. Két hónap alatt már annyi igényt adtak be, amennyire a támogatási fedezet csak fél év alatt fut be folyamatosan a kormányzat „MFA feliratú fiókjába”. Amikor kiderült többek között, hogy például varrónők szállítására szolgáló mikrobusz vásárlásához is folyamodott valaki kedvezményes támogatásért ehez a kifejezetten mezőgazdáknak elkülönített alaphoz, kénytelenek voltak az FM-ben felfüggeszteni a beérkezett pályázatok bírálatát. A rendeletmódosításban kitérnek arra, hogy az idén csupán egy családtag kaphat ilyen segítséget. A támogatás nem vehető igénybe például tehergépjármű vásárlására, nem adható továbbá gazdasági társaságoknak, amelyek bérmunkát kívánnak végezni. Az igény jogosságának vizsgálatára az elbírálási határidőt 30-ról 60 napra növelték, amely még további 30 nappal megtoldható. Emellett a nagyobb gépek vásárlásához igényelt segítség elnyeréséhez legalább 15 hektárnyi földterülettel kell rendelkezni, ami lehet bérlemény is. A jogos igényeket, amelyekre az idén nem jut pénz, a későbbiekben elégítik ki. Egyébként új pályázatokat átmenetileg április 22-étől nem fogadnak el. Az előbbi okok alapján mindez érthető is. Csak az a sajnálatos, hogy mint mindig, most is a tisztességes, a valóban gazdálkodni vágyó többség lett a kárvallottja ennek az átmeneti stopnak. Azok az emberek isszák meg az egésznek a levét, akik várva várt gépeikhez így csak hónapokkal később juthatnak hozzá. A tavaszi munkákat mélyen a zsebükbe nyúlva, bérmunkában tudják mással elvégeztetni. r udja miért hívják a sorsjegyet sorsjegynek? Mert megváltoztatja az emberek sorsát. No, persze csak azokét, akik a sorsjegyet kibocsájtják! Ok ugyanis milliomosok lesznek. Ezért ajánlom jó szívvel, meggazdagodni vágyó olvasóinknak ezt az évszázadok óta bevált módszert. Megjegyzem, a sorsjegy vásárlói is gazdagabbak lehetnek. Némi tapasztalattal. Megtanulhatják ugyanis, hogy ne dőljenek be tízszer ugyanannak az ócska trükknek. Elég ha kilencszer bedőltek. Ennek megtanítása persze nem érdekünk (dőljön csak be a pancser huszad- jára is!), úgyhogy nagy, kábító tűzijátékot kell csinálni, ha sorsjegyet adunk ki. Milyen tűzijátékra gondolok? A szavak és az ígérgetések tűzijátékára. Először is állítsuk azt, hogy csak és kizárólag a nemzet vagy az emberiség érdekében bocsátjuk ki a paNógrádi Gábor Legyen milliomos pírocskánkat, darabonként ötven forintért. Ezzel akarjuk támogatni például a szegény magyar sumóbirkózókat, a hármas ikerszülést, meg az elhunyt szingaléz harcosok árváit. Természetesen tartsuk meg a szavunkat és minden sorsjegyből nyolc és fél fillért a tévékamerák össztüze előtt utaltassunk át a kitűzött cél érdekében, miközben nyilvá- nítassuk magunkat mindezért szentté. Tűzijátékunk része legyen annak világgá harsogása is, hogy sorsjegyünkkel akár százezer forintot is lehet nyerni. Miután a mamának megmondta, hogy hazudni tilos (ha vele beszélünk), mi is helyezzünk el egy százezer forintot érő sorsjegyet, minden százezres csomagban. Ha aztán valakinek lesz pofája kihúzni éppen azt az egyet, akkor véres kardon hordozzuk körbe a nyertest az országban. (Hogy a karmm Mm dot miképpen szúrjuk át a nyertesen, hogy véres legyen, azt a kedves olvasó fantáziájára bízom.) Felhívom a figyelmet arra, hogy a sorsjegyek között különleges karriert futott be a kaparós. Az emberek imádnak kaparni! Amíg ugyanis kaparnak, addig arról álmodozhatnak, hogy ők nyerik meg a százezret és így majd megvehetik a zenélő mosogatógépet, amire semmi szükségük, de a szomszédnak már megvan. Ha a kedves olvasó megfogadja a tanácsomat és végül is kaparós sorsjegyet bocsát ki, akkor javaslom, legyen a jelmondata minden reklámba az, hogy: Kaparj kurta, neked is lesz! Hogy mi lesz? Már tudjuk! A fehérgyarmatiak az elmúlt hetekben gyakran keresték fel a városi könyvtár helytörténeti gyűjteményét. A helyi tv és a városi könyvtár vetélkedőt hirdetett, melynek tárgya Fehérgyarmat múltja és jelene. A kérdéseket a helytörténeti gyűjtemény létrehozója, Márkus Zoltánná könyvtáros állította össze. A városi tv magazinműsoraiban hangzottak el a kérdések. A jó megfejtőket a tv jutalmazta Molnár Károly felvétele m HATTER Tárca , < '•.<V V ■> •• ■ • V, ' '-v: í
