Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-30 / 125. szám
1994. május 30., hétfő Határtalan természetvédelem Magyar, lengyel, román, szlovák és ukrán környezetvédelmi szakemberek Sóstón Cselényi György Nyíregyháza (KM) — Nemzetközi környezet-, természetvédelmi és vízügyi találkozót szerveztek május 25-26-27-én Nyíregyháza- Sóstón. A magyar, lengyel, román, szlovák és ukrán delegáció részvételével megtartott tanácskozás célja, hogy a különböző országok környezetvédelmi szakemberei ismerjék meg egymást, s dolgozzák ki a szakmai kapcsolattartás minél eredményesebb formáit. A tanácskozás szünetében néhány delegáció tagjával beszélgettem. — Örülök a szabolcsi találkozónak — mondta Ján Seszták, a szlovák küldöttség képviselője. — Annál inkább, mivel itt a magyaron kívül még négy ország szakemberei jelen vannak. A problémákat többféleképpen közelítik meg, de a lényeg: a megoldás szándéka azonos. Ebben a magyarok szerepét nagyra értékeljük. Szlovákiába a legnagyobb rendkívüli szennyezések a határon túlról, Ukrajnából érkeztek. A bajok zöme a kőolaj- vezetékek meghibásodásából eredt. De országon belül, sőt szlovák-magyar viszonylatban is voltak nehézségek. Az általunk folytatott védekezési munkálatokat szeretnénk ismertetni. Az utóbb említett tevékenység vezetője Volos Viliam is itt van. Kapcsolatfelvétel — Úgy vélem, az összejövetel a kapcsolatfelvétel szempontjából különösen hasznos — közölte Juliu Heim, a román delegáció tagja. — Olyan horderejű témák merültek fel, amiről 3 hónapig is lehetne beszélni. Szerintem egy komoly baj orvoslásának feltétlenül prioritást kell adni. Nevezetesen: vannak, akik a régi vasfüggöny lebomlása után Romániát használt gumiabroncsok, kimustrált freonos hűtőgépek, hasznavehetetlen műtrágyáknak, egyszóval Európa szemétes ládájának akarják használni. Szeretnénk elérni azt, hogy amit nem tudunk országunkba beengedni, azt már az osztrák határnál állítsák meg, s ne kelljen hosszú úton visszaküldözgetni. — A tanácskozáson a magyar Oláh János professzor álMegyénk egy festői tájának részlete tál felvetett, vagyis a folyók vízgyűjtő területéről készítendő felmérést, mi már két éve csináljuk — folytatta Juliu Heim. — Az adatok érdekes tényekre derítettek fényt. Például sokáig azt hittük, a Tisza augusztusi algásodásában a Szamos szennyezettsége jelentősen közrejátszik. A mérések ezt nem nagyon támasztották alá. Nyilvánvaló, hogy a folyók vízének minőségére a vízgyűjtő területek jellemzői döntő hatásúak. Szerintem az ár- és belvízkárok elhárításában a partnerek közötti együttműködés jó. Viszont az előre nem látható, vagyis a rendkívüli vízszennyezés esetén a közös fellépésben van javítani való. Ökológiai szolgálat A Szamoson olyan szelvényt létesítenek, amelyben az úszó szennyezés a határsávban ösz- szeszedhető. A különböző országok együttmunkálkodásá- ból nagyszerű dolgok származhatnak. A mostani tanácskozás is ezt segíti elő. És mindenekelőtt a már rendelkezésre álló eszközöket kell jobban kihasználni. — Előkészítés alatt áll egy kutatási program, amelyet több nemzetközi szervezet is támogat — tudtuk meg Oláh Jánostól, a szarvasi vízgazdálkodási főiskola tanszékvezetőjétől. — Cél: a Tisza vízgyűjtő területét érintő szennyező tényezők felmérése. A vízfolyások biológiai és kémiai szerkezete ugyanis a vízgyűjtő területeken dől el. Éppen ezért az ökológiai vizsgálat a kutatási program alapfeladata. A megvalósítása révén a vízmeder felé áramló szennyezés, vagy éppen tápanyag jól becsülhető. — Amint látjuk, komplex környezetvédelmi tervről van szó — említette Ján Seszták. — Mi, Szlovákiában az egészet nem tudjuk felvállalni. E témában még számos hivatalt meg kellene kérdeznünk. De tény, egy ilyen tanulmányt ki kellene dolgozni. — Az erdőgazdálkodással összefüggő hatósági struktúrát az egész kárpáti régióban korszerűsíteni kellene — jelentette ki egy ukrán szakember. — Aztán a hulladékkal kapcsolatos problémakörből kiindulva, a határnál állami ökológiai szolgálatot kellene létrehozni. Annak tevékenységét komplex laboratórium segítené. A szolgálat a hulladékok újra hasznosítására, vagy épElek Emil felvétele pen megsemmisítésére tanácsot adhatna. Úgy hallottam, Romániában is hasonlóról gondolkoznak. Információcsere — Az adat- és információcserében egy gyors és egy lassú formát tartanék elérhetőnek — mondta egy román férfi. — A gyors napi, a lassú pedig havi gyakoriságú lenne. Felvetődött egy direkt telefonvonal létesítésének ötletQ is, a kár- megelőzés így hatékonyabb lehetne. — Kiderült, a gondok, s az elhárításuk érdekében megteendő lépések csaknem valamennyi országban hasonlók — vette át a szót a házigazda, Balogh Árpád, a Felső-Tisza- vidéki Környezetvédelmi Felügyelőség igazgatója. — A résztvevők kifejezték együttműködési szándékukat, annál inkább, mivel a megfelelő környezet-, természet- és vízvédelem valamennyi nép közös ügye és érdeke. Az országok sokoldalú együttmunkálkodá- sából számos előny származhat. Remélem, ez a rendezvény is a kölcsönös megértéshez, valamint a környezet-, a természet és a vizek hatékonyabb óvásához, védelméhez vitt közelebb. M essziről megismerte a színét. Semmivel sem lehetett ösz- szetéveszteni, nincs az a piktor, aki még egyszer ilyen kékesszürkét kever. Ráadásul metálfénnyel! A vele párhuzamos sávban állt, a zöldre várt. Gömbölyű teteje büszkén magasodott ki a környező sportkocsik közül. Mindig erről ismerte meg. A parkolóban, ha nem emlékezett, melyik helyre állt, törzsét kicsit előredöntve hajolt a várakozó kocsik tetejének vonalába, s tudta, ami afölött van, az csak a Bogár lehet... Napokig vitatkozott, érvelt, erőlködött még azután is, hogy kimondatott az ítélet: a Bogarat el kell adni, mert a tartása sokba kerül. A szavazást különben sem tartotta szabályosnak. Amikor egy- egy volt az arány, a családfő még a kutyát is képes volt bevonni a döntéshozatalba. S mert neki jutott hamarabb eszébe, hát ő kapott pacsit. Így maradt alul ő, kettő: egy arányban. Azóta minden adandó alkalmat megragad, hogy felemlegesse a témát. egy huszonkét éves, IZ-s rendszámával tisztességben megöregedett autónak — nem elég, hogy rendre kiteszik a műszaki vizsgával járó stresszhatásnak —, legutóbb még a rendszámát is ki .'.ellett cserélni. Olyan ez, mintha valakit nyugdíjas korában köteleznének arra, hogy keresztnevét Jóskáról Pistára változtassa. Az IZ-nek még volt értelme. A CJC-nek viszont semmi. Rendesen ki sem lehet mondani. Ahogy közelebb ért, már a bal hátsó sárvédőt fürkészte: a különleges ismertető jeleket kereste, azt a pár pötty rozsdát, ami a felhólyagzott festék alól tűnt elő. Boldogan elmosolyodott: ott volt valahány! A lámpán a piros alatt kigyulladt a sárga, majd mindHa újságban cikket, képet talál a bogárhátúról, kihajtva hitvese asztalára csempészi, vitában pedig az utolsó érv mindig az: „különben is, te adtad el a Bogarat.” Erre pedig nincs mit mondani, mert igaz... Ahogy lassan közeledett felé, mégis elbizonytalanodott. Mintha kicsit sötétebb volna. Vagy csak rég látta? A rendszám, persze, segítene, de az újat sosem bírta, nem is akarta megjegyezni. Teljesen abnormálisnak tartotta, hogy kettő eltűnt, váltotta a zöld. „Most egy nagyot kellene dobbantania” — gondolta. Mindig ezt csinálta indulás előtt. Mint a pattanóbogár, amelyik nem tudja eldönteni, maradjon a földön, vagy inkább emelkedjen az égbe. S a szürke Bogár dobbantott. Megemelte fenekét, majd visszazuttyant az aszfaltra, s méltóságteljesen elindult. Nem versenyzett, nem erőlködött. Mint annak előtte, most is azzal a biztonságos tudattal maradt le a mellőle kilövő csodamasináktól, hogy azokra az ő korában már a roncstelepek sem lesznek vevők... ■y-w átortalanul intett a táM~c volodó kocsi után. JLß Fénykürttel már nem jelezhet neki. Azzal csak a Bogarak köszönnek egymásnak. O pedig csak egy kis Polskiban ül. Még félreértenék. Az uj esely Angyal Sándor-m-'-r jra bizonyította a i / magyar társada- lom, hogy érett a demokráciára: vasárnap — májusban immár másodszor — annyian járultak az urnákhoz, hogy végleg eredményes az 1994-es ország- gyűlési képviselőválasztás. A tekintélyes részvétel mindenekelőtt azt bizonyítja: hiába huhogtak a vészmadarak a nép politikai apátiájáról, közömbösségéről, hazánk felnőtt polgárai nem bízzák a véletlenre sorsuk további alakítását, hanem voksaikkal igyekeztek irányt szabni a hatalmat megtestesítő új parlamentnek, vállalva döntésük későbbi ódiumát. A május első vasárnapi, (párt)listás helyek eldőlte után most már ismertté váltak névvel és arccal is azok a honatyák, akik megtöltik majd az új országgyűlés alakulásakor a Tisztelt Ház padsorait, hogy hozzálássanak a könnyűnek egyáltalán nem ígérkező munkájukhoz. Azt ugyanis egyik vetélkedő párt és egyéni jelölt sem rejtette véka alá a hoszszúra nyúlt kampány idején, hogy rendkívül nehéz gazdasági helyzetben kerül sor a kormányváltásra, s hogy az új összetételű parlament, kormány sem lesz képes csodára. Még évekig viselnünk kell az életkörülmények nehézségeit, ami sokszor nem is rajtunk, hanem a régről s a közelmúltból származó örökségen, a kedvezőtlen külső körülményeken múlik. Most — s ez a dolgok rendje — ki-ki hovatartozása szerint értékeli a végeredményt. A választások tanulságai még hosszú ideig munkát adnak a politikai elemzőknek. A győztesek örülnek, aminek azonban határt szab a rendkívüli kihívás, a nagy felelősség. A vesztesek — talán nem csak másokban — keresik a kudarc okát, miközben kénytelenek fejet hajtani a választók döntése előtt. S mi, választók reménykedve tekintünk a politikailag forrónak ígérkező június, a vélhetően kemény csatákkal járó koalítiós tárgyalások elé, ha lesznek ilyenek. Hiszen függetlenül a végső arányoktól, a választás előtt több irányból is elhangzott: a demokratikus kormányzásnak, a bármiféle túlsúlyos országiás megelőzésének a két, vagy több párt koalíciója, összefogása a legbiztosabb garanciája. Ezért hárul történelmi felelősség a néptől bizalmat kapott képviselőkre: tegyék félre ideológiai fenntartásaikat, korábbi, elhamarkodott nyilatkozataikat, a programjaikat harmonizálják s ne vesz- szenek el a bársonyszékekért folytatott presztízsharcban. Ne fetisizálják a miniszterelnöki posztot, hiszen egy új kormányzási stílusban—amit ígérnek— nem ő lesz az egyedül üdvözítő, a mindenekfölötti csodatevő. Az újabb esély elszalasztása nemcsak a választók cserben hagyását, hanem az új társadalom építésének megakasztását jelentheti. A győztes bölcs nagyvonalúsága, s mérték- tartása, a második helyezett realitásérzéke sorsdöntő lehet a nemzet számára. Mostantól már nem választási jelszó csupán, hanem kemény valóság: együtt sikerülni fog. Együtt sikerülhet! Várakozó gazdák Galambos Béla M indenek közül leginkább talán a hagyományos piacok visszaszerzését várja a kormányváltástól a megye mezőgazdaságból élő lakóinak népes tábora. Ez a — földközelben élő itteni emberekre annyira jellemző— gyakorlatias szemlélet a magyarázata. „A termékeink értékesítésén múlik minden. Ha ez kiszámítható biztonsággal sikerül, megoldódik a többi gond is" — összegezhető a tájékozott és kevésbé tájékozott, a még foglalkoztatott és a munkáját már elvesztett, több és kevesebb földet szerzett agráriusok véleménye. A munkanélküliek nagyobb része persze egyszerűbben gondolkodik, s kézen fekvő, hogy a munkalehetőségek feltámasztásában bízik. Ám végül ők is a gazdasági problémák kiküszöbölésében látják a sorsuk jobbrafordulásának egyetlen esélyét. Bár eltérő hangsúlyt kap, de minden réteg véleményében fellelhetők ugyanazok a gondolatok: a keleti piacainknak—ahogy nem egyszer mondták — „elvtársi” kapcsolatokkal történő helyreállítása, a biztonságos, nyugodt termelés feltételeinek a megteremtése és az utóbbi éveknél több munkalehetőség. Az itteni emberek változatlanul másodrendű állampolgárnak, az állam mostohagyerekének tartják magukat. Egyre rosszabbodó helyzetük közepette így aztán a legkevésbé sem „vevők" a számukra érdektelen és érthetetlen, időnként már egyszerűen bosz- szantó politikai csinnadrattákra, nyilvánosság előtt zajló csoportösszetűzésekre. A pillanatnyi helyzet viszont mi? Az, hogy a megye termelőinek három éve fogyó tartalékai a tavaszi vetésekkel végképp kimerülni látszanak. Most, amikor a kedvezőtlen évjáratok után végre ismét jó terméssel kecsegtetnek a földek, a legtöbb mezőgazda kifordított zsebbel már csak fohászkodni képes az égiekhez: őrizzék meg helyette a szépen alakuló termését minden ártalomtól. Mert neki már nincs pénze se növényvédelmére, se gyomirtásra és különösen nincs arra, hogy bebiztosítsa a termést. j. Tárca
