Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-21 / 119. szám
MAGÁNVÉLEMÉNY Az igazi tét „Az intolerancia nem a világháborúnál kezdődik, hanem egy kocsmában, egy lakásban, egy munkahelyen, ahol az emberek nem tudják elviselni a másságot.”— mondta nemrégiben Tom Hanks hollywoodi színész, az egyik legutóbbi Oscar-dí- jas filth, a Philadelphia főszereplőjének, egy AIDS-es ügyvédnek megformálja a legjobbaknak járó elismerés átvételekor, aki a színpadról tá- voztában nem csak filmbéli szerepének emlékezetes megformálásáért, hanem a fenti megjegyzésért is vastapsot kapott. Nem véletlenül. Tökéletesen egyetérthetünk ugyanis a színészi véleménnyel, mert az intolerancia kezdete sajnos szinte észrevétlen, észrevehetetlen, vége azonban igencsak érzékelhető. Különös hangsúlyt kap a dolog épp ezekben a napokban, amikor az újabb választási forduló előtt a pártok között kiéleződik a verseny, amikor nem babra megy a játék, amikor a hatalom a tét. Bizonyára ez is magyarázza, hogy a türelmetlenségnek, a másfajta vélemény tagadásának vagy éppen durva meghazudtolásának szóban és írásban szinte naponta vagyunk tanúi. S még ha csak a pártok állnának szemben egymással, azt meg lehetne érteni'. Elvégre azért van belőlük több, mert mindnyájan mást akarnak, vagy ellenkezőleg, ugyanarról a dologról másképpen gondolkodnak, a nagy közös ígéretnek, a haza sorsának előbbre viteléhez különböző utakon vélik a célba jutást. Ha jóhiszemű akarok lenni, — s feltett szándékom ez, akkor azt kell mondanom, a pártok értem, értünk, az országért küzdenek, valójában mindnyájan egyet akarnak, csak másféleképpen látják a hozzá vezető utat. Az intolerancia nem magyar kifejezés, idegen a nyelvben, bár jelentése, kár lenne tagadni, igencsak „magyaros”. Az idegen szavak szótárában két magyarázata is létezik. Az első szerint az intolerancia „türelmetlenség valakivel, valamilyen nézettel szemben”. A második szerint: „orvosi szempontból összeférhetetlenség, valaminek, főleg gyógyszernek a nem tűrése. ” Azt gondolom, ránk mostanában inkább az utóbbi szómagyarázat vonatkozik, mert ha körülnézünk, láthatjuk: többnyire nem pusztán a türelmetlenség, sokkal inkább a másik nem tűrése jellemzi közéletünket, ha viccelni lenne kedvünk, mindezekből következtetve azt is mondhatnánk, a magyar társadalom, a hazai politika egyfajta orvosi eset. A választók türelmetlensége szavazatokban nyilvánul meg, s véleményüknek immár szabadon adhatnak négyévente nyomatékot. Ha valami, ez talán ok a türelemre... Kovács Éva Sinóros-Szabó Botond Harasztosi Pál felvétele A GATE nyíregyházi Mezőgazdasági Főiskolai Karának a főigazgatói székében idestova a harmadik tanévet tudhatja maga mögött Sinóros-Szabó Botond egyetemi tanár, aki ez év februárjától már — sikerrel megvédvén nagydoktori értekezését a talajfizikai és művelésenergetikai kölcsönhatások témakörében — az akadémiai doktori címet is jogosultan a neve elé bigy- gyesztheti. Ha valaki, akkor ő — mint az agrár-felsőoktatás oktatója és tudományos kutatója, mindemellett a szféra egyik szépen „mozduló” intézményének felelős vezetője — bízvást érdemben tud véleményt mondani azokról a központi és helyi-térségi törekvésekről, melyek manapság a felsőfokú mezőgazdasági szakemberképzést jellemzik. — A pozíció és az idő közben megszerzett tudományos címek önmagukban nem sokat érnek. A magas szintű oktatás és a kutatások: ezekben látom a perspektívát, illetve annak lehetőségét. Mert, mielőtt a részletekbe bocsátkoznánk, hadd mondjam ki: fejleszthető, távlatos szemléletmódra feljogosító világ a miénk. Itt, három országhatár szegletében, Szabolcs-Szatmár- Beregben. Vallom: ezt a régiót meg lehet változtatni, át lehet alakítani. Nekünk, magunknak. Gondjaink megoldásában elsősorban saját szellemi erőforrásainkra számíthatunk. □ Mennyire sikerült ismertté tenni a nyíregyházi „emgét” az ön főigazgatóságának első, ez év nyarán lezáruló ciklusában? — A nyíregyházi mezőgazdasági főiskolai kar — viszonylagosan kis mérete ellenére — nem ismeretlen a kormányzat, az illetékes szaktárcák és a tudományos élet köreiben, nemzetközi híre is sokat javult az elmúlt években. Európai léptékű kapcsolatrendszert törekedtünk kiépíteni, hiszen ettől függ a tudományos elfogadottság. Két fő momentumot emelek ki, ezekre helyeztük a hangsúlyt az utóbbi időkben. Az egyik: növelni a főiskolán belüli „fajlagos szellemi sűrűséget”, a másik pedig a gazdasághoz (esetünkben az agrárszférához) kapcsolt, harmonizált szerkezetek — mint pl. az Agrár College egyedülálló intézménye — kialakítása. Fel kell ismerni, hogy térségünknek önálló struktúrába foglalt szellemi potenciálra van szüksége, ennek megteremtésén fáradozunk, mert csak ez lehet az előrelépés alapja. A helyi önkormányzatokkal, a polgármesterekkel, a felsőoktatási intézmények vezetőivel együttműködni, nem félteni és titkolni egymástól az értékeket, az eredményeket. □ Megvan-e mindehhez a kellő szellemi kapacitás a mezőgazdasági főiskolán? Milyen szint jellemzi jelenleg a helyi tudományos, kutató és fejlesztő munkát? — Mivel jól tudjuk, hogy a területen munkálkodó embereknek kell elsődlegesen hiteleseknek és elfogadottaknak lenniük, tervezett, intenzív tudományos programot indítottunk a főiskolán. 1991-ben még csupán egy kandidátus dolgozott az intézményben, mostanra a számuk ötre növekedett. Jómagam akadémiai doktori címet szereztem (hozzátéve: főiskolai műhelyből indultak alig akadnak ilyen minősítéssel), egy kollégánkra pedig a közeljövőben vár hasonló szakmai elismerés. Az oktatók közül heten vannak as- pirantúrán, négyen az új rendszerű „PhD” értekezésükön dolgoznak. □ Merre mutat a kutatások fő iránya? Vannak-e kiemelten kezelt témáik? — A biomassza hasznosítása, feldolgozásának kérdései. E területen különleges program szerint tevékenykedünk. A biomassza-kutatás valójában abból a felismerésből indult ki, hogy a mezőgazdasáirányú törekvéseinknek nemzetközi relációi is vannak. A holland Twentee University-vei tartjuk a kapcsolatot. □ Az elmondottak valóban képzési struktúraváltást sejtetnek. Mi várható a főiskola hagyományos szakágainak tartalmi megújítását illetően? — Fontosnak tartjuk a gépészeti tapasztalatok továbbgondolását. Épp ezért elkészítettük az általános gépész-üzemmérnöki szak képzési tervét. 1995-ben legkésőbb, de esetleg már az idén — ha kell, pótfelvételi megszervezésével — szeretnénk startolni ezen a vonalon. Egyébként minden szakunkon többszörös a túljelentkezés, az általános gépészet iránt is van érdeklődés. Mind többen belátják: a mezőgazdasági gépészképzés nem lehet végcél. Énnél már ma, de főleg a jövőben — gondolva pl. a feldolgozó-, az ellátó-szolgáltató ipar műszaki-technikai hátterének szükségleteire, vagy az infrastrukturális technológiák szakemberigényére — sokkal több kell. Mondjuk: ne Bangkokba kelljen pl. rádiótelefon-szerelők után futkosni. Fejlesztési stratégiánk része az erdészeti gépesítési szak megszervezése. Égy új léptékű erdőtelepítési program elébe nézünk. Ehhez új technika szükségeltetik, az alkalmazásához pedig szakemberek. A megyének kertészeti kultúrában nagy hagyományai vannak. Mondhatnám: a felhalmozódott tapasztalatok és az adottságok valósággal determinálják a térséget. Ezért munkáltuk ki a nálunk jelenleg hiányzó kertészeti oktatás új tantervét. □ Egyre jobban kibontva a jövő lehetőségeit, úgy tűnik, az önök kezdeményezte együttműködési formák, vagy ahogyan említette: a harmonizált struktúrák kialakítása és célszerű működtetése képezi a fejlődés alapját. — így van. A hazai és nemzetközi kapcsolataink révén kell átlépni a saját árnyékunkat, méghozzá térségi szintű szervezetek — mint az Agrár College vagy a Nyíregyházi Főiskolai Egyesület — létrehozásával. A másik kulcsszó: a csúcstechnológia, hozzákapcsolva a szaktanácsadás, az át- és a továbbképzés formációit. Kevesen tudják: a tel-avivi egyetemmel közös diplomát adunk azoknak a hallgatóinknak, akik pluszban felveszik az automatizálás, robottechnika és az informatika stúdiumokat. Én, személy szerint, reális lehetőséget látok arra, hogy régiónkban kialakuljanak egy új, több karú főiskola létesülésének a feltételei. Összhangban a komplex és a megyei gazdasági fejlődéssel. A jövőt célozza a technológiai fejlesztési projectünk. Nem fantazmagória egy technológiai fejlesztési központ felállítása Nyíregyházán. Az egyelőre csak tervekben szereplő intézmény „önmagát valósítaná meg”, de nyilvánvaló, hogy kb. kétmilliárd forintnyi állami támogatás szükségeltetne a megteremtéséhez. A technológiai project egészében új kezdeményezés, de ilyenekre van szükség. Mert: ha a megyénk mondjuk tizenkét olyan programmal jelentkezik, melyek máshol szintén megvannak, lényeges támogatásra aligha számíthat. A területen munkálkodó embereknek kell hiteleseknek, elfogadottaknak lenniük yy got mint termelő ágazatot és a környezetét, melyben a folyamatok lezajlanak egyetlen egységkét kell kezelni. A biohajtóanyag — mint energiaforrás — elterjesztése eredményeként pl. a mainál 50%-kal kevesebb korom kerülne a levegőbe. Eredményeinknek és közismert törekvéseinknek köszönhetően a Magyar Biomassza Társaság folyékony biomassza-szakosztály a mi főiskolánkon ténykedik. □ Milyen elmozdulások történtek az utóbbi három évben a főiskola oktatási struktúrájában? — 1990-ben két szakunk volt: a mező- gazdasági gépész és a repülő-üzemmérnöki. A fejlesztési koncepciónknak megfelelően 1991-ben indítottuk a mezőgazdasági üzemmérnöki képzést, melynek keretében a farmergazdaságok új típusú szakembereit készítjük fel. Az idén végez az első, közel félszáz hallgatónk ezen az ^ Képzésük keretében a farmergazdaságok új típusú szakembereit készítjük fel *• i i .............. Jf . ágon. 1993-ban készítettük el a közgazdász üzemmérnöki képzés (hivatalos nevén: gazdálkodási szak) tantervét és tantárgyi programjait. Az 1994/95-ös tanévben ezzel az újdonsággal szeretnénk kirukkolni. Ha sikerül, elmondhatjuk: a mezőgazdasági főiskola kilépett szűkebb szakterületéről a gazdálkodás irányába. Fontosnak tartom megjegyezni: nem agrár közgazdászok felkészítésére vállalkozunk, hanem közgazdászokéra — főiskolai szinten. Ez 55 Nem fantazmagória egy technológiai fejlesztési központ felállítása _____Nyíregyházán yy Kállai János Agrárperspektívánk felsőfokon Sinóros-Szabó Botond főigazgató — nem csak a térség szakember-képzéséről I AKTUÄUS INTERJÚNK
