Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-14 / 113. szám
1994■ MÁJUS 14„ SZOMBAT Az énekes belső hangszere Amíg a Tomkins név ismertté vált: út a régi zenétől a spirituálékig Mátészalka (KM) — Csak a zene képes arra, hogy összekapcsoljon embereket nyelvre, nemzetiségre, politikai meggyőződésre való tekintet nélkül. Zaklatott lelkünket megnyugtatja, segítségével kimondhatóvá válik a szavakkal már kimondhatatlan. Szerencsésnek érezheti magát Mátészalka zeneszerető közönsége, hogy évről évre olyan zenei élményekben lehet része, amelyeket bármely európai nagyváros közönsége megirigyelhetne. A közelmúltban a mátészalkai városi művelődési központ színpadán együtt láthattuk Hauser Adrienne zongoraművésznőt és a Budapesti Tomkins Énekegyüttest. A koncert után beszélgettünk Dobra János karnaggyal, a Budapesti Tomkins Énekegyüttes vezetőjével múltjukról és jövendő terveikről. — A Budapesti Tomkins Énekegyüttes 1978-ban alakult a régi zene népszerűsítésére. A reneszánsz zene nagy darabjait szerettük volna megismertetni a közönséggel. A többszólamú misék, motetták, madrigálok csaknem ismeretlenek voltak még a rendszeres koncertlátogatók számára is. Hagyományok nélkül kellett tehát hagyományt teremtenünk. A XVI. századi főleg angol és olasz reneszánsz zeneszerzők darabjait Hollandiában, Angliában és más európai országokban már nagy sikerrel játszották. — A régi zene mellett sok méltánytalanul elfelejtett zeneszerzőt, korszakot igyekeztünk felfedezni és bemutatni a közönségnek. Hálás vagyok Kocsis Zoltán zongoraművésznek, hogy felhívta figyelmünket Rachmaninov műveire, melyek megismerése után a szláv zene, Csajkovszkij, Rimszkij Korszakov, Glinka és Muszorgszkij csodálatos műveit is műsorunkra tűztük. — Lassan elindultunk a profivá válás rögös útján, és ahogy egyre népszerűbbek lettünk, úgy éreztük, egyre inkább akadályoznak bennünket, s elzárják a lehetőségeket előlünk. Saját erőből kellett elérnünk jelenlegi színvonalunkat. — Egyre komolyabban kezdtünk érdeklődni a kortárs zene iránt is. Mivel kevesen voltunk, könnyen tanultunk meg új darabokat, s ezért sok kortárs zeneszerző kért minket, hogy tolmácsoljuk műveiket. Farkas Ferenc, Jenei Zoltán, Sáry László, Orbán György, Serei Zsolt, Kurtág György, Szokolay Sándor darabjaival ma is járjuk Európa színpadait. Bécs, Velence, Párizs közönségét megismertetjük a magyar zeneszerzők műveivel. Hosszú évekig hiába értünk el szép sikereket itthon és külföldön, hiába bizonyítottuk tudásunkat, továbbra is magunknak kellett utakat szervezni, népszerűsíteni koncertjeinket. — Purcell, Carissimi oratorikus művei, operái, Bach kantátái, motettái, Haydn, Mozart és a német romantika jelentős mestereinek énekes darabjai, a XX. századi kortárs művek előadása kiváló énektudást, sok irányban képzett hangot igényelnek. Az énekes hangszere belül van, a testében. S ez a hangszer csak akkor szól szépen, ha megfelelően képzik, és az énekes lelkének húrjai is vele együtt szólnak. Ezért volt annyira fontos, hogy megtaláljuk önmagunkat, megtanuljuk használni hangunkat és összecsiszolódjunk a zene tiszta, világos megszólaltatása érdekében. — Szerencsére az utóbbi években már Magyarországon is sikerült nevet szereznünk. Két éve együtt dolgozunk Hauser Adrienne zongoraművésszel, mint ahogy a mátészalkai koncerten is láthatták, hallhatták. Az általunk előadott darabok olyan magas színvonalú zongorakíséretet igényelnek, amelyre csak egy ilyen tehetséges zongorista képes. Közös koncertjeink közül kiemelkednek a Sevillai Világkiállítás fellépései. Hosszú távra tervezzük ezt a kapcsolatot, koncerteken és lemezterveikben egyaránt. Legközelebb június 19-én, a rádió egyenes adásában hallhatnak minket együtt. — Terveink között szerepel, hogy visszatérjünk ahhoz a régizene-repertoárhoz, amellyel 1978-ban elkezdtük a munkát. A reneszánsz több szólamú énekes zene két óriása Palestrina és Lassus éppen négyszáz Archív felvételek esztendeje halt meg. A rájuk emlékező ünnepi koncerteken többször is fellépünk, júniusban péljdául egy teljes Lassus-misét adunk elő. Ősszel Németországba és Franciaországba készülünk. Ránk vár az a feladat, hogy elkészítsük a világ első önálló Tomkins-madrigállemezét. Az angol Tomkins zeneszerző madrigáljai csodálatos darabok, véleményem szerint nagy érdeklődésre számíthatnak. A közelmúltban készült el a Pest-Buda egyházzenéje a XVIII- XIX. század fordulóján című lemezünk felvétele. Szintén különlegességnek számít az a héber liturgikus zenét tartalmazó lemez, amelyet a holocaust évfordulójára szeretnénk megjelentetni. — A könnyedébb zenét kedvelők számára állítottuk össze Rossini, Strauss és más igazi zenei csemegéket tartalmazó lemeztervünket, melyen a reneszánsz tánczenétől a néger spirituálékig sok érdekesség megtalálható. A lemezfelvételek mellett természetesen folyamatosan készülünk jövendő koncertjeinkre is. Hauser Adriennel és Kovács Dénessel egy Mozart koncertsorozatra indulunk. Az angol nagykövetséggel közösen szervezzük Henry Purcell halálának háromszáz éves évfordulója alkalmából a Didó és Éneas című opera bemutatását, melynek főszereplője a világhírű énekesnő, Hamari Júlia lesz. — Munkánk tehát van bőven, és a kezdeti nehéz indulás után mára már elmondhatjuk, hogy a Budapesti Tomkins Énekegyüttes neve egyre ismerősebben cseng a zeneszeretők és a koncertlátogatók körében. A Tomkins énekegyüttes Szekeres Tibor illusztrációja cigarettával, amikor megszólította valaki: — Megengedi? Ő volt az a fiatalember, aki a pultnál beszélgetett az előbb, háttal a bejáratnak. Udvariasan nyújtotta feléje az égő gyufát. Aztán egymásra meredtek kukán, és megállt az idő körülöttük. A gyufa viszont végigégett, és a fiú hevesen rázni kezdte a jobb kezét. — Olyan ismerős... — dadogta a lány. — Örülök, hogy legalább ennyit elismersz — nevetett fel a fiú. — Nem emlékszel Visegrádra? Ahol tizennégy éves korodban nyaraltál. Ugyanaz a szőke haj, ugyanazok a csillámlóan kék szemek. — Józsi... A fiú leült vele szemben és úgy mosolygott, mint tíz évvel ezelőtt nyáron. /TS — Hogy kerülsz ide? — kérdezte a lány. Közben megérkezett a tejszínhabos kávéja. Valahogy gyorsabban kezdett dobogni a szíve, és biztos volt abban, hogy nem a kávétól. Úristen! A Józsi! — Dehát hogy kerültél ide? — kérdezte újra. — Ilyen az élet. Egy hete dolgozom itt a nagybátyám cipészműhelyében. A Csepp utca sarkán. — Azt sem tudtam, hogy van itt egy cipészműhely. — Ideje, hogy észrevedd, mert látom, éppen letörött a cipőd sarka. — Nahát, majdnem megfeledkeztem róla — ocsúdott fel a lány —, meg tudod csinálni? — Miért, mit gondoltál, minek vagyok a nagybátyám műhelyében? — Ja, igaz! De jó, hogy most találkoztunk! — Köszönöm... Ahhoz képest, hogy örök szerelmet esküdtél nekem akkor ott a Duna parton... — Jaj, Józsi, nem azért mondtam. Különben is, biztosan nős vagy már, három gyerekkel. — Tévedsz. Hanem szerintem te mentél férjhez háromszor. Észre sem vették, hogy kint elállt az eső és előbújt a nap a felhők mögül. —'Nem. Egyedül vagyok. Majdnem férjhez mentem, de aztán így alakult. — Mit jelent az, hogy majdnem? — Meghalt. Kis csend ereszkedett közéjük. A felszolgáló lekapcsolta a csillárokat, mert fényük elhalványult a betűző nap sugaraitól. Amikor belépett a lakásba frissen megsarkalt cipőjében, csak az estére megbeszélt randevú járt a fejében. Tele volt jókedvvel és tettvággyal. Vacsorára hívta meg a fiút, és előtte még annyi dolga volt. Hiszen azért vett ki szabadnapot, hogy megpucolja az ablakokat. — Mindenhol jó, csak légy te a párom... — dúdolta, mialatt kilépett a cipőjéből. Most egyáltalán nem érdekelte, mi van a világban, csak az estére gondolt. És senkinek nem kellett figyelmeztetnie, sem választási hirdetéseknek, sem tanulmányoknak arra, hogy gondolkodjon pozitiven. Hirtelen olyan boldog volt ettől a váratlan találkozástól, hogy nem lehetett biztosan tudni, belőle vagy a napból sugárzik- e annyi fény a hatodik emeleti kis lakásba. MÚZSA GONDOLATBAN Lackfi János: Séta az esti ház körül Egy hűvös kéz tarkódon érint A növényeket mintha rajtakaptad volna — az ablakból hulló fényen osztozkodtak Levelek ajkán vízcseppnyi láng páfrányon csipkeköntös bokrok sok lábán villogó harisnya Lassan valami halk ütem a kertben visszaáll Érzed a táncot ablakkereszt mögött a fénycirádás mennyezet alatt ágyruhák közt alszik lélegzete zenél Berták László: Mért képzelem, hogy rajtam Milyen anyaméhben bolyong élet s halál között, ha már se ajtó, se köldökzsinór, csak a fal, ami ki-be jár? Miért kegyetlenebb, ha fáj, mint ez a gyógyszeres sehol? Melyik sarokban a halál, ha úgy cselekszünk, mintha jól? Anyám! Édesanyám1. Ki szól? Ha a nyelvbe botlik a száj? Mekkora súly? Merre sodor? Mért képzelem, hogy rajtam áll? Milyen anya? Apa? Ki vár? Ki szül meg? Kinek? Hol a hol? Balázs Attila illusztrációi > Szondi Erika Hauser Adrienne zongoraművész
