Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-03 / 103. szám
1994. május 3., kedd HÁTTÉR Saját kerekükön is érkeznek traktorok Ukrajnából a záhonyi határátkelőn megyénkbe Elek Emil felvétele Tokuckó a Blaha Lujzán A sóstói Tókuckót korszerűsítették, s nemcsak a gyermekeké, de a felnőtteké is A sóstói gyermektáboroztatási és továbbképzőközpont Amatőr felvétel Nyíregyháza (KM) — Tavaly január elsején vált a nyíregyházi önkormányzat önálló intézményévé a sóstói Gyermektáboroztatási és Továbbképző Központ. A neve azonban már megalakulásakor sem fedte teljesen a tevékenységét, hiszen nemcsak gyermekek fogadására alkalmas, hanem ifjúsági táborokra, családos üdültetésre is. Az év nagyobbik részében pedig felnőtt csoportokat fogad, találkozóknak, továbbképzéseknek, tanfolyamoknak ad otthont. A közel húszmillió forint költség- vetésből gazdálkodó központ alapvetően szolgáltató intézmény. Bár a köztudatban még mindig napközis táborként tartják számon a Blaha Lujza sétányon található épületet, vezetője, László Gézáné nem szeret táboroztatásról beszélni, hiszen itt valójában üdültetés folyik. Ezért a májusi közgyűlés elé terjesztette a névváltoztatási kérelmet: Üdülő és Továbbképző Központra. De megmaradna a gyermekek körében ismertté vált Tókuckó elnevezés is. (Ami ugyan a központi épület külső megjelenését tekintve nem igazán találó elnevezés, az udvari, faépületekre, a bennük folyó tevékenységre viszont illik.) Korszerűsítették A kétszintes épületben tizenkilenc szoba van, általában három-négyágyasak, de van köztük két nyolcágyas is. Csak négyhez tartozik fürdőszoba, vagy zuhanyzó, s bár az igény ma már az, hogy mindegyikben legyen, ez legfőképp pénz kérdése. Az elmúlt három évben nagyon sokat javultak a feltételek: megjavították a tetőt, ami addig folytonosan beázott, korszerűsítették a fűtést: az olajról áttértek a gázra. Kicserélték a tízéves tapétákat a szobákban, s főzőkonyha is létesült. Nemrég konditeremmel bővült a sportolási lehetőségek köre. A legfontosabb célnak László Gézáné azt tartja, hogy a város iskolái használják cseretá- bomak az intézményt. Az ország különböző részeiről érkező diákokat itt fogadhatnák, míg az itteni gyerekek eljuthatnának a Dunántúlra, a hegyekbe. Minden évben hirdetik az iskolákban ezt a lehetőséget, sajnos még mindig nagyon kevesen élnek vele. Májusban és június elején, hat hétig a művésztelepé a Tókuckó. A szakmai irányítás a Városi Galéria, az otthonteremtés, ellátás és az alkotói nyugalom biztosítása viszont az itt dolgozók feladata. A nyár a gyerekeké A nyár főképp a gyerekeké. A napközis táborok mellett (amelyek reggel nyolctól délután négyig nyújtanak elfoglaltságot a nyíregyházi gyerekeknek) bentlakásos szakmai táborokat is szerveznek: tánctáborokat, alkotótáborokat. Felejthetetlen napokat töltöttek itt tavaly a cukorbeteg gyerekek, akiknek ritkán adatik olyan lehetőség, hogy nyáron olyan közösségben legyenek, ahol — orvosi felügyelet mellett—teljes értékű pajtásai lehetnek egymásnak. Idén itt rendezik a cigánytánc- tábort (július 29-től augusztus 6-ig). A nemzetközi ifjúsági tábor július 17-től 27-éig tart. Augusztusban pedig a családok üdülnek itt. Szeptembertől áprilisig továbbképzések, találkozók, szakmai rendezvények helyszínéül szolgál az intézmény. Tavaly itt rendezték a mentál- higiénis orvoskongresszust (őszre pedig ugyanebben a témakörben pedagógusok képzését szervezik) idén a bábos módszertani találkozót, s tervezik az óvónők, napközis nevelők szakmai továbbképzését, továbbá gazdasági szakemberek továbbképzéseinek is rendszeresen teret biztosítanak. Szigligeten is Bár épp az ország másik végén található, a gyermektáboroztatási és üdülőközpont irányítása alá tartozik a városi ön- kormányzat szigligeti gyermeküdülője. Itt festői környezetben, a Balaton partján nyaralhatnak a nyíregyházi gyerekek. A tábor száz férőhelyes, hét turnusban általános iskolásokat fogadnak, a nyolcadikban pedig pedagógus családoknak nyújt üdülési lehetőséget. Régen az iskolák létszáma lapján „osztották ki” a férőhelyeket, most viszont egy-egy turnusban (bizonyos időközönként) a teljes üdülőt „birtokukba” vehetik az iskolák, s olyan jelleget (sport, zene, tánc stb.) adnak a tábornak, amilyet akarnak. Idén ezzel a lehetőséggel az Arany János Iskola, a 2. és a 12. számú általános iskola él. A szigligeti tábor június 14-én nyit és augusztus 24-én zár. Az üdülő szezonon kívül, májusban és szeptemberben viszont iskolai vagy tanulmányi kirándulások célpontja lehet Szigliget, s középiskolásokat is szívesen látnak. kimaradnak ebből az áldásból, s akkor kidobna elém a tévékészülék egy kézzel fogható, igazi intim betétet. Itt van, vidd! De erre nem képes. A magazin viszont igen. pen dicsérendő, mert nekünk egyszerű halandóknak, vásárlójelölteknek kedvez. Mert kinek lesz abból haszna, ha mondjuk, a magazinban kínált drága parfüm hirPáll Géza Intim küldemény Mindent a reklám sikeréért. Az, hogy a férfiolvasó mit kezd az intim betéttel, meg se fordult az ötlet kigondolóinak a fejében, vagy talán mégis. Szép ajándék a család nőtagjainak, az ismerősöknek. De már erről is a férfi gondoskodjék? Félre téve a viccet, értékelem én a szándékot. Kézzel foghatóvá igyekeznek tenni a reklámokat. Ez tulajdonképdetési oldaláról elénk gurul egy üveg, illatos kölni. Előre is köszönjük. Aztán kihullhat a lapok közül még számos, *számunkra ingyen küldött ajándék. Influenzajárvány idején nagyon jól jött volna az ugyancsak reklámozott, a betegség összes tüneteit megszüntető termék. De sajnos, ilyet nem kaptam. Nem kaptam továbbá egyetlen flakon csodatévő mosóport, autó ápolószert, fogkrémet, telefonkártyát, bankkártyát, tunéziai utazást, Opel Astrát, s még a jó ég tudja, mi mindent nem kaptam. De nem szeretnék panaszkodni. Mégis kaptam valamit, pedig nem vártam, nem számítottam rá. Kedvenc magazinom megörvendeztetett. Még nem tudom mit kezdek a küldeménnyel, talán megőrzőm, hogy kételkedő barátaimnak bizonyíthassam, hogy ilyen reklám is létezik. Titokban abban is reménykedem, hátha folytatják a kézzel fogható reklámtárgyakkal való „dobálózást". S talán legközelebb egy rúd pick szalámi gurul elém, amikor a magazint kibontom. Feledhetetlenül finom, mondja a reklámszöveg. De ki hiszi így el, kóstolás nél- KÜl... Megértést Kováts Dénes-m—f gyre inkább fogytán a türelem és a megér- JLJ tés, embertársaink közül sokan inkább másokkal foglalkoznak ahelyett, hogy inkább önmagukba néznének. Ez a megállapítás nemcsak a választási harc finisében látszik igaznak, amikor egyre élesebb szócsaták és manipulációk tanúi lehetünk, de a mindennapi életben is. Az, hogy a hatalomért, az ország irányításáért vívott harc időnként eldurvul, egyesek szerint természetesnek mondhtó — bár igazán sok értelme nincs. Mert a választópolgárokat nem az érdekli: ki látja meg a másik szemében a szálkát, hanem azt várja el: ki-ki a sajátjában lévőt (esetleg gerendát) próbálja meg lefaragni. Mások pocskon- diázása ugyanis nem jelenti azt: az illető feddhetetlen, s azt sem, hogy képes jobb irányba húzni az ország szekerét. Legfeljebb ezzel palástolja tehetetlenségét. Ha a hétköznapok vitáira, küzdelmeire gondolunk, akkor is a türelmetlenség, a megértés hiánya fedezhető fel számos esetben. Nemcsak arra gondolok, hogy ingerültek vagyunk közlekedő társainkkal, felbosz- szantjuk egymást szomszédainkkal vagy az üzletekben. De arra is: az összetűzések zöme elkerülhető lenne. Mindenkinek megvan a saját gondja-baja, ami alkalom adtán türelmének elvesztéséhez vezet, ilyenkor azonban eszébe se ötlik: talán a másiknak is lehet nyűgje, talán ő is bal lábbal ébredt, esetleg bosszantja valami. Pedig ha az indulatkitörés előtt kivárnánk egy kicsit, higgadtabban próbálnánk viszonyulni vélt vagy valós sérelmeinkhez, akkor kevésbé idegesítenénk egymást. Hiszen kinek jó, ha elveszti nyugalmát, ha ennek következtében nem tud teljes erővel elvégzendő feladatára koncentrálni? Ügye, senkinek! Mert a jól végzett munka öröme, a családi béke, a szeretet semmivel sem pótolható. Kiállításrendezők Elek Emil felvétele Ne karcer legyen Kállai János-w-jr evesei hallunk és tuíf dunk az iskolákhoz J-\. rendelt vagy önálló életet élő bentlakásos intézményekről: a kollégiumokról, a diákotthonokról. Pedig, Nyíregyházán és szerte a megyében minden nagyobb vonzáskörzetű tanoda rendelkezik hol jó, hol szerényebb feltételrendszerű „második otthonnal", (így szokás ugyanis némi megszépítő eufemizmussal becézni a „kokszokat".) Szóval, ezek a komoly nevelési-oktatási (a sorrend ez esetben fontos) funkciókkal felruházott intézmények nem állnak kellőképpen az érdeklődés homlokterében. A közvélemény is inkább amolyan tömegszállásnak, alvó- és étkeztető helynek tekinti őket, a bennük dolgozó pedagógusokat pedig-saj- nos—a szakma másod-har- madvonalbelijének véli. Aki valaha lehúzott egykét évet „bentlakásosban", az tudja: belül tényleg nem mindig rózsaszín a világ. Nehéz elviselni a sokakkal együtt lélegzés és létezés terhét nappal és éjjel, s a szilenciumok szigorát nehezen szokja a diák. Az egész működési mechanizmusban — tisztelet a kivételnek — általában megőrződött egyfajta poroszos merevség, kaszárnyás mentalitás, vagy visszautalva Nyilas Misi kálváriájára: a karcer szelleme. Ezeket a felemlített negatívumokat enyhítendő találtatott ki már jó régen a diákönkormányzatok intézménye (egy időben diáktanács névre hallgattak). Igen, a kollégiumok és diákotthonok hatalmi hierarchiájában ezek a szervek (és főként célzatos működtetésük) fontos egyensúlyozó erővé válhatnak. Am ami még ennél is lényegesebb: hozzásegítenek a gyerekek társadalmi funkciógyakorlásának a kiszélesítéséhez. Ahhoz, hogy a kollégium sajátos társadalmi viszonyaiban otthonosan érezze magát a kis- és nagykamasz. Tudja magáénak a „koli” berendezési tárgyait, a teljes eszközrendszerét — a WC-lehúzótól a színes tévéig —, ne tegye tönkre őket, ne piszkítsa-rondítsa, ne károsítsa azt a mikrovilágot, ami óvó és támaszt adó burokként kellene, hogy körülvegye. Mert valahol otthon kell lenni a világban. A karcer? Tudom: nem az a hely, amit keresünk... Tk T aSy meglepetés ért a J\J minap. Gondolom má- JL Y sokat is, akik a havonta több mint 28 millió példányban, tizenhét nyelven megjelenő magazint előfizették. A világszerte legolvasot- tabbnak tartott magazin lapjai közül, most fogódzón meg, aki nem olvasója e magazinnak, mi hullott a kezembe? Úgy se találják ki. Egy intim betét. Kedves ajándék az olvasónak, amit ingyen kap. Töprengtem is egy keveset azon, miért gondolják egyesek, hogy az írott sajtó hátrányban van az elektronikus hírközlő szervekkel. Ezt próbálja meg utánozni a tévé. Ülünk a képernyő előtt és isten tudja hány milliószor éppen a különböző intim betéteket reklámozzák, aminek hallatán a férfiak már szinte röstellik, hogy nem nők, mert
