Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-13 / 112. szám
1994. május 13., péntek TÚL A MEGYÉN Diploma és politika közelről Mekkora az egyetem kapuja? • A „nyitott egyetem" igénye • Valós korlátok Vizsgaidőszak . Balázs Attila felvétele Budapest (MTI-Press) — Sokan azt hiszik, hogy hatalmas, és ha sarkig kitárják, akkor minden jelentkező fiatal válogatás nélkül áthaladhat rajta, és egyetemi polgár lehet. A „nyitott egyetem” igénye több politikai párt oktatási programjában szerepel, és az utóbbi hónapok pártrendezvényein — a választási propaganda- kampány keretében — sok szó esett a felsőoktatásba való bejutást akadályozó-szabályozó korlátok fölszámolásának szükségességéről, sőt a megoldás vélt módozatairól is. Ilyen egyszerű volna az egész? Csupán politikai döntést kell hozni a kapuk kinyitásáról? — kérdezik mások. A „nyitott egyetem” létrehozásának realitásáról az érintett fél képviseletében dr. Sipos Lajost szólaltattuk meg, az ELTE Bölcsészettudományi Karának dékánhelyettesét. □ A „nyitott egyetem" szorgalmazói egy statisztikai adatra hivatkoznak, mely szerint Európában az utolsók között vagyunk a felsőfokú végzettséggel rendelkezők számarányát tekintve. — Nem ilyen egyszerű ez a kérdés. A statisztikai helyezésekből ugyanis nem derül ki, hogy egy-egy országban kiket számítanak az egyetemet-főis- kolát végzettek közé, ezért rendszerint félrevezet a lista. Amíg Magyarországon csak a három-négy éves főiskolát, illetve a négy-öt éves egyetemet elvégzetteket sorolják a diplomások közé, addig a nyugati világban az egy-két féléves felsőfokú kurzust, például a testnevelési egyetem mindössze két féléves rekreációs szakát végighallgató fiatal is Felvételi menetrend Nyíregyháza (KM) — A hétvégi ballagás után a megmérettetések, a vizsgák ideje következik. Sok diák azonban nemcsak az érettségire, hanem a felvételire is készül. A nyíregyházi tanárképző főiskolán érdeklődtünk, intézményükben mikor tartják a felvételi vizsgákat. Nos a matematika, fizika, kémia, biológia, angol, német és francia nyelvből a közös írásbelik május 24-26. között lesznek. Minden más központi írásbeli ideje: június 22- 23. A gyakorlati felvételikre június 23-25. között kerül sor, míg a szóbeli vizsgákat június 27-e és július 1. között rendezik meg. egyetemet végzettnek számít. □ Vagyis a mi fogalmaink szerint a nyugati modellt tükröző statisztika nem mérvadó? Csak azt, aki alkalmas — Nem bizony. Amerikában például jóformán minden valamire való városnak van „egyeteme”, de igazi egyetemnek csupán négy-öt intézmény számít, amelyek egyébként távolról sem „nyitottak”, mert mindenekelőtt iszonyúan drágák, és itt a továbbtanulás óriási teher az érintett családok számára. Ezt érzékelteti az Amerika-szerte ismert szólás: A lányom és a pénzem a Columbia egyetemen van. □ Idehaza az eltérő nyugati modellek ellenére mégiscsak szélesebbre lehetne tárni a felsőoktatási intézmények kapuit! — Főleg akkor, ha csupán elhatározás kérdése volna a felsőfokú képzés kiterjesztése. Budapest (MTI) — A TEMPUS program támogatásával egyetemistaként külföldön tanulmányokat végzett fiatalok kedden megalakították a TEMPUS Diákok Körét (TE- DiK). A TEDiK rendszeresen informálja tagjait az európai integrációs folyamatokról, a TEMPUS és más együttműködési programokról, valamint az ösztöndíjlehetőségekről. A már létező TEMPUS regionális információs központok segítségével számítógépes hálózatot építenek ki. A TEDiK a tagok önképzését is segíti: pályázataikat, projektjavaslataikat támogatják, tanfolyamokat szerveznek, utazási kedvezményeket és szponzorokat keresnek. A kiutazó hallgatókat felkészítik, illetve fogadják a Magyarországra érkező diákoDe hát nem az. Ugyanis más tényezőket is figyelembe kell venni. Először is azt, hogy a műszerigényes egyetemek (ilyen az orvosi, a műszaki egyetem stb.) nem tudnák befogadni a mostani létszám többszörösét... □ De az önöké, a bölcsészkar? — Valaki egyszer azt nyilatkozta, hogy nálunk pusztán statikai kérdés a hallgatói létszámemelés. Vagyis annyi fiatalt lehet felvenni, ahányat elbír az épület, elvégre itt nincsen szükség padokra sem, hiszen a hallgatók ülhetnek akár a padlón is. Persze ez képtelenség. A „nyitott egyetemek” elterjedésének vannak ennél komolyabb akadályai is, nemcsak gazdasági-technikai nehézségek. Nem szokás beszélni a genetikai tényezőkről, nevezetesen: nem mindenki alkalmas felsőfokú tanulmányok folytatására, hiszen ehhez megfelelő szintű logikai készség, memória, koncentráló képesség szükséges. Továbbá az sem érthető, hogy miért kellene minden fiatal egyetlen képesség és képzési irány felé terelni. Ellene szól az is, hogy a rengeteg friss diplomás nem jutna iskolázottságának megfelelő munkához. Túlképzés □ A piac majd megoldja az elhelyezkedésüket? — Kizárt dolog. Olaszországban például túlképzés van orvosokból, akik közül rengetegen 35-38 éves korukig nem jutnak orvosi álláshoz. □ A „nyitott egyetemeket” sürgető pártok vajon konzultálnak-e egyetemi szakembekat és tanárokat. Munkájukban együttműködnek a hasonló célú hazai és nemzetközi szervezetekkel. Erről Lajos Tamás egyetemi tanár, a TEMPUS Magyarországi Felügyelő Bizottságának elnöke tájékoztatta a héten a sajtót. A TEMPUS — az Európai Közösségek programja — a közép-kelet-európai országok felsőoktatásának fejlesztésére, az EK felsőoktatási intézményeivel történő együttműködés elősegítésére alakault. Magyarország 1990 óta vesz részt a programban. Első szakaszában, az első négy évben, a felsőoktatás fejlesztésére 6 millió ECU-t (6 milliárd forintot) fordítottak. Ez az összeg a felsőoktatásra adott költségvetési támogatás 4 százaléka, a felsőoktatás fejlesztési forrárekkel, mielőtt elképzeléseikkel kilépnének a porondra? — Jómagam az egyetem képviseletében kétszer is részt vettem a Fidesz oktatási konferenciáján, ahol jelen voltak más felsőoktatási Intézmények meghívott oktatói is. Amikor ez a kérdés került terítékre, kifejtettük ellenvetéseinket. Azt tapasztaltam, hogy a fidesze- sek őszintén kíváncsiak a szakemberek véleményére, kritikájára. Nő a fölvettek száma □ Ez lehet a magyarázata annak, hogy a liberális blokk pártjainak április végi oktatási tanácskozásán kevésbé merész célt tűztek ki: a liberálisok szerint a kormányzati ciklus végére elérhető, hogy ötven százalékkal nőjön a felsőoktatásban részesülők száma. — Ennek van realitása, hiszen az utóbbi három esztendőben évente tíz százalékkal emelkedett a felsőoktatásban résztvevők száma, a mi egyetemünkön is. Ennek eredményeként egy-egy korosztály mind nagyobb arányban jut be a felsőoktatási intézményekbe. □ Ötvenszázalékos növekedés esetén sok új oktató felvétele válik szükségessé, és a nagy létszámemelkedés mindkét oldalon óhatatlanul színvonaleséshez vezet. — Nem biztos. Előbb-utóbb idehaza is elterjednek a két- három féléves kurzusok a felsőoktatásban. Ezeknek a hallgatói eleve kevesebb időt töltenek el az intézményekben, ennélfogva az oktatói gárdát nem kell majd „létszámarányosan” növelni. sainak pedig egyharmada. A program a felsőoktatásban oktatók és intézmények egyhar- madát érinti. Eddig 4059 hallgató és 3260 oktató utazott Magyarországról, valamint 689 diák és 2275 tanár érkezett az EK-tagállamokból. Magyar- ország 204 közös európai projektben is részt vett. A TEMPUS második szakasza szeptembertől indul és 1998-ra fejeződik be — tette hozzá a professzor. A program a felső- oktatás strukturális fejlődését kívánja megvalósítani. Szeretnék, ha nem csak egy-egy tanszék, hanem karok, egyetemek, főiskolák kapcsolódnának a közös európai projektekbe. 7 milliárd forint támogatást kap majd. Jövőre — várhatóan — 1000 magyar diák tanul külföldi intézményben. Számítógépes szaktanterem a nyíregyházi egészség- ügyi főiskolán Archív felvétel TEMPUS Diákok Köre alakult Magyarország 1990 óta vesz részt a programban Mi leszel, ha nagy leszel? Bozóky Éva Budapest (MTI) — Még a harmincas években történt, hogy nagy költőnk, Illyés Gyula (pszichológus, gyógypedagógus feleségének, Kozmutza Flórának közreműködésével) vidéki gyermekek körében szociálpszichológiai vizsgálatot folytatott, megkérdezvén, miről álmodnak, mitől félnek, mire vágyódnak, és milyen pályát szeretnének befutni az kisiskolások. A beszélgetésekből létrejött tanulmány a Magyarok című kötetben jelent meg, amely mintegy 30 évvel később, kezembe kerülvén, rögtön fölébresztette kíváncsiságomat: ugyan mit felelnének ugyanezen kérdésekre a hatvanas évek gyermekei? Végigjártam jó néhány iskolát (községit, kis- és nagyvárosit), s a válaszok az életérzés, tudat- és érzelemvilág hatalmas változásáról szóltak. (L. Élet és Irodalom, 1964.) A harmincas évek gyermeke félt a kutyától, a sárkánytól, a tűztől, meg a víztől; vágyott egy óriás bögre kakaóra vagy más csemegére; és katona, postás, vasutas (nyugdíjas állások!), de leginkább király szeretett volna lenni. A lányok szerényebbnek mutatkoztak: beérték volna a királynő szobalányának szerepével, bár a merész álmok a színészi pályát is közelhozták. A társadalmi mobilitás alacsony fokán szabadon szárnyalt meseparipáján a képzelet. A hatvanas évek gyermeke racionálisabbnak bizonyult. Űrhajós, feltaláló, orvos, mérnök kívánt lenni, csupán a realistábbak láttak a vágyak horizontján egy- egy sikerszakmát (fodrász, varrónő, sofőr). Csupán a vágyak és a félelmek mutatták, hogy ez a nemzedék sincs csupa rációból összeszőve, hogy van szíve, s azt sokféle kő nyomja: a szülői jelenlét volt a vágyak netovábbja; a félelmek okozója pedig a háború és az atombomba. Ha a mai gyermeket kérdeznénk meg, azt hiszem, megint egészen más válaszokat kapnánk. A vágyak teteje nem a bögre kakaó lenne (még akkor sem, ha valóban hiányzik valahol), hanem az fiitendu játék vagy a hegyi kerékpár; a szülői jelenlét sem oly ritka már (a gyes, gyed, ápolási táppénz, munkanélküliség folytán); de talán a pályaválasztásból tűntek el leginkább az álmok. Se király, s űrhajós nem kíván lenni a mai gyermek, hanem inkább diák, minél hosszabb ideig. Vágyai itt találkoznak a szülői óhajjal: inkább iskolás legyen, mint munkanélküli, hiszen akkor legalább kézben van. A cél tehát az iskola. Csak az vitatott, melyik. Mert mögötte azért ott a további kérdés: melyik az a pálya, szakma, hivatás, amelyre évek múlva szükség lesz, amely tisztességes megélhetést biztosít, és amelyre a gyermekünk is alkalmas. Ez az alkalmasság lenne a legfontosabb, ha a választásba nem szólnának bele a körülmények (milyen iskola, munkahely akad a közelben, milyenek a felvételi esélyek, stb.); mégsem szabad elfelejtenünk, hogy az élet egyik legnagyobb ajándéka a kedvvel, élvezettel végzett munka. (Az ellentéte viszont rabszolgaság!) Hogy kinek mi okoz gyönyörűséget, az személyenként változó. A szülő csak annyit tehet, s azt meg is kell tennie, hogy kicsi kortól figyeli gyermekét, és alkalmat ad neki olyan játékokra, amelyekben megmutatkoznak rejtett hajlamai és adottságai. Igen korán jelentkezik a matematika és a zene, a mese és a vers iránti vonzalom; hamar megmutatkozik a kézügyesség, a technikai érzék is; és korán kiderül, hogy ki tud megülni íróasztal vagy munkapad mellett és ki lesz az, akit csak a szabad természet boldogít. Mivel nem minden szülő tudja korán felfedezni gyermeke titkos hajlamait, nem szólva arról, hogy ambíciói is ütköznek néha azokkal, kívánatos lenne, hogy az érett személyiség válasszon pályát, lehetőleg érettségi után. Jó lenne, ha legalább minden jó nyelvérzékű és tanulni vágyó gyermek helyet kapna a gimnáziumban, mert így a később érők is időt nyernének, s az általános műveltség valóban „általános” lehet. De manapság éppen azt a panaszt halljuk, hogy sok jó tanuló is kiszorul a gimnáziumból a sokféle átalakítás miatt. (8 és 6 osztályos gimnáziumok veszik át több négy osztályos helyét.) Szembe kell néznünk a ténnyel, hogy megint bebizonyosodott egy illúzióról: tévedés volt. A 8 osztályos általános iskoláról azt hittük valaha, hogy mindenki számára a széles körű műveltség alapját adja. Csakhogy mivel „általános” gyermek nincs, kiderült, hogy nem Is jó másnak, csak a közepeseknek. A gyöngéket túlterheli, a tehetségesek legfogékonyabb éveit alulterheléssel pazarolja, a speciális adottságú- aknak nem ad kifutási lehetőséget. A nyolcosztályos középiskola mellett sok érv szól: kevesebb az átfedés a tananyagban, az arányosabban elosztható, és ami a legfontosabb: a tanárok személye nem változik. Minél több esztendő köt össze diákot, tanárt, szülőt, annál szorosabb a barátság, annál eredményesebb a nevelés. Ne feledjük: a gyermeket minden túlterheli, ami nem érdekli. Ami kedves a számára, abból sokat bír, attól szárnyakat kap, ám az unalomból a kevés is sok. A pályaválasztás alapvető kérdése tehát: gyermekünk ismerete. Ha őt ismerjük, már csak a lehetőségeknek kell utánajárnunk. Ha nehéz is, megéri.
