Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)

1994-05-12 / 111. szám

1994. május 12., csütörtök 12 Kelet-Magyar or szag Félárnyékból Nagy István Attila Nyíregyháza (KM) — „Üzenni annyi, mint köz­vetítő útján közölni, tudatni valamit: hírt, eseményt, egy állapotrajzot, máskor sze­mélyes véleményt. A köz­vetítő szerepvállalása pedig e folyamatban akkor hite­les, ha sikerül megőriznie a reábízott üzenetek ténysze­rűségét.” Azt hiszem, a fenti mon­datok egyszersmind Miklós Elemér emberi-kritikusi ars poeticáját is kifejezik. Leg­alábbis erről tanúskodnak az Üzenetek félárnyékból című, a Szabolcsi téka 14. kötetében megjelent írásai. Csaknem tíz éve lesz, hogy a megyei könyvtár ál­tal útjára indított könyv- sorozat első kötete megje­lent. Akkor nagy jövő előtt álló vállalkozásnak indult, s volt esztendő, amikor négy gyűjtemény is napvilágot látott. Aztán minden bizony­nyal egyre kevesebb lett a pénz, így történhetett, hogy az előző kötet éppen négy évvel ezelőtt látott napvilá­got. Remélhetőleg ez a mostani feltámadás újabb termékeny időszakot jelent majd. Miklós Elemér kötetben megjelent írásainak nagy része 1976 és 1992 között látott napvilágot a különbö­ző folyóiratokban, valamint a Kelet-Magyarország ha­sábjain. Abban az időszak­ban, amikor a magyar tár­sadalom olyan változáso­kon ment keresztül, ame­lyek nem nélkülözhették az odaadó figyelmet. A szülőföld vonzásában című fejezetben elsősorban azokat a teljesítményeket veszi szemügyre, amelyek megyénkben születtek. így elemző írást olvashatunk a Tiszta szívvel Című füzet­sorozatról, tanulmányt a szerzőhöz nagyon közel ál­ló Balázs Józsefről, amely­ben elsősorban azt vizsgál­ja, hogyan jelenik meg az író műveiben a szülőföld. A Szomszédaink című fejezetben a határainkon túl élő és dolgozó alkotók né­hány könyvét elemzi Mik­lós Elemér. Ezek a változó terjedelmű és mélységű írá­sok a szerző tájékozódási pontjait jelzik: Szilágyi Do­mokos, Sütő András, Beke György, Bodor Pál. A Mai magyar próza című fejezet tartalmazza az úgynevezett klasszikus recenziókat. A válogatás szükségképpen szűkítő jel­legű, de ebben a részben is találunk tanulmány felé közelítő írást. Ebben Ko­lozsvári Papp László értel­miségképét elemzi az alko­tó megjelent művei alapján. Miklós Elemér egyébként is hajlamos a töprengésre, a meditációra. S ez nem lehet véletlen, hiszen az általunk megélt valóság egy-egy da­rabjának tárgyszerű meg­mutatását tekinti fontosnak. Emellett szívesen foglalko­zik azokkal az alkotókkal, akik valamilyen ok miatt egy kissé félámyékban él­nek, dolgoznak. Nemes ez a szándék is: rájuk irányítani a nagyközönség figyel­mét, hogy semmilyen érték ne maradjon félámyékban, mindegyik kerüljön a nagy- közönség kitüntető figyel­me elé. Hírcsok Vendégjátéknak... ...ad otthont a Móricz Zsig- mond Színház május 15-én 19 órától. A Beregszászi Magyar Nemzeti Színház Beckett: Godot-ra várva cí­mű darabját mutatja be a Krúdy Kamaraszínpadon. Diákfotős... ...táborba lehet jelentkezni a nyíregyházi Ifjúsági Cent­rumban. A tábor Bada­csonyban lesz. (Telefon: 312-434) (KM) Csabdába... ...ejtették a kószáló mumu­sokat a Móricz Zsigmond Színház kis rajongói. A színház vezetése a Mumus című darab bemutatójával egy időben rajzpályázatot írt ki a gyerekeknek, és a „legszebb mumusok köz­szemlére kerülnek május 13-án 16 órától. (KM) Játszás mellett... ...angolul és németül is ta­nulhatnak majd nyáron az alsótagozatos kisdiákok a TIT nyelviskola 10 napos nyári játszóházi foglalkozá­sán. Jelentkezni május 20- ig lehet. (Nyíregyháza, Or­szágzászló tér 8. Telefon: 310-948). (KM) Japán... ...érdekes világával ismer­kedhetnek meg az érdek­lődők. Igaz, csak képekről: Nagy Z. László Japán című fotókiállítását Nyíregyhá­zán a Váci Mihály Művelő­dési Központban nyitják meg május 12-én. (KM) Hagyományőrzők Erdős Jenő Nyíregyháza (KM) — Kü­lönleges élményben volt részük azoknak a népzene­kedvelőknek, akik az el­múlt napokban megtöltöt­ték a Bessenyei György Ta­nárképző Főiskola Bartók- termét. Két idős hagyo­mányőrző, a 63 éves Bartus Józsefné — Teréz néni — Herencsényből és az utolsó élő hagyományőrző dudás, a 76 éves Pál István — Pista bácsi — fogadta el a főiskola ének-zene tan­széke meghívását. Juhász Erika, a népzene szak előadója, az esti prog­ram szervezője keresetlen szavakkal köszöntötte és mutatta be a közreműkö­dőket. Teréz néni ízes palóc nyelvjárású dépdalokkal, balladákkal, valamint a né­pi humort hamisítatlan de­rűvel bemutató népmesék­kel szórakoztatott bennün­ket. Pista bácsi először a fu­rulyát szólaltatta meg. De hogyan? Mint későbbi el­mondásából kiderült, gyer­mekkorától nyugdíjba vo­nulásáig juhász volt. Már 13-14 éves korában furu­lyáit és dudált. Számos dalt ismer, melyeket 1910-ben Bartók Béla az Ipolyság környékén gyűjtött. A be­mutatót közös ének zárta. Nyelvtanuló nyári útitervek lserlohni diákok a Zrínyi gimnáziumban Balázs Attila felvétele Bodnár István Nyíregyháza, Kisvárda, Nagykálló (KM) — Néhány hét múlva véget ér a tanítás az iskolákban, és megkezdődik a vakáció. A nyári szünetben egyre több diák számára válik lehetővé a külföldi utazás; több középiskola például — összekapcsolva a kellemeset a hasznossal — maga szervez tanulói számára külföldi utat, nyelv- vagy más szakmai ta­nulási lehetőséget. Néhány kö­zépiskolát kerestünk fel, hogy megkérdezzük, hogyan sike­rült külföldi utat szervezniük? A Zrínyi gimnáziumnak már több éve jó kapcsolatai vannak külföldi intézményekkel, isko­lákkal. Ennek köszönhetően az idén is több országba utaz­hatnak zrínyisek nyelvtanulás céljából. Éppen most tartózko­dik például a nulladik osztály Németországban, és két cso­port készülődik a már hagyo­mányosnak számító angol útra. Mintegy negyven diák utazik majd nyáron Brighton- ba, illetve egy másik angol vá­rosba. A költségek kicsit bor­sosnak tűnnek ugyan, de a nyelvtanulási lehetőség garan­tált. Nagy a sürgés-forgás mosta­nában a két tanítási nyelvű nagykállói Korányi gimnázi­umban. Két diák épp most vesz részt egy Németország­ban rendezett ifjúsági találko­zón, Ausztriából pedig most érkezik viszontlátogatásra egy osztály. A korányisok közül az idén elsősorban művész haj­lamú gimnazisták utazhatnak. Nagykálló testvérvárosában, Metzingenben egy nyári ama­tőr színjátszó találkozón né­met nyelvű előadással a ko­rányisok is részt vesznek. Sőt, hat diák a zenei táborba is utazhat. Mindez a jó külföldi kapcsolatoknak köszönhető. A nyíregyházi kereskedelmi és vendéglátóipari szakközép- iskola néhány tanára a közel­múltban részt vett egy berlini turisztikai börzén. Sok pros­pektussal, gazdag kínálattal tértek haza. Ennek köszönhe­tően az iskola 25 vállalkozó kedvű tanulója egy kéthetes németországi kerékpártúrán vesz majd részt. Szakmai gya­korlatra is lesz lehetőség. Tu­catnyi vendéglátós hamarosan hat hétre Recklinghausenbe utazik. Számukra a szállás, ét­kezés és némi zsebpénz biz­tosított. Igaz, ők dolgoznak is. Az iskola egyébként nyáron német vendégeket vár, akik a szatmárcsekei idegenforgalmi táborban is részt vesznek. Bi­zonyára ez is hoz új kapcsola­tokat. A kisvárdai Szent László Gimnázium az idén francia vendégeket vár. A kisvárdaiak népes csoportja tavaly járt a gallok földjén, s most jó part­nerként viszonozni kívánják a szíves vendéglátást. A tavalyi út során sok jó kapcsolat, leve­lezőtársi viszony jött létre, s ez az idén folytatódik. Az intéz­mény egy újabb — ezúttal osztrák — egyházi középisko­lával is felvette a kapcsolatot, bizonyára az idén vagy jövőre ez is meghívást eredményez. Az egységes magyar színházi kultúráért Beszélgetés Horváth Z. Gergely művészeti vezetővel megbízatásáról, céljairól Minya Károly Nyíregyháza (KM) — A ha­zai szakma szolid részvétele jellemezte általában a kis­várdai határon túli magyar színházak fesztiváljait. Az elmúlt évben az „áttörés” jeleit vehettük észre e téren, s minden jel arra utal, hogy az idén, immár a hatodik találkozón, ez tovább folyta­tódik. Ebben nagy szerepe van annak, hogy a mű­vészetek háza három évre művészeti vezetőt szerződ­tetett Horváth Z. Gergely személyében. □ Miért, milyen célokkal vál­lalta el ezt a megbízatást? — A tudatos kíváncsiság, az ügyszeretet és a valódi szak­mai munka motivált. Önként és spontán vállalt feladat. Két éve vettem részt először a fesztiválon televíziósként és zsűritagként. Addig nem is­mertem a határon túli szín­házakat. Aztán egyre jobban elmélyült a kapcsolat, s meg­pályáztam a művészeti vezetői posztot, amit egyhangúlag jó­váhagytak. A munka gerincét a színházi találkozó adja, de a ház összes művészeti feladatát ellátom. □ Gyakran emlegették e színházi fesztivál kapcsán azt, hogy nincs művészeti koncep­ciója, profilja, tematikai vagy egyéb rendezőelve. Lesz-e a jövőben? — Első lépésként az idén annyiban igen, hogy megpró­báljuk e találkozót a határon túli és a magyarországi szak­ma kapcsolatának javítására felhasználni. Ezt egyrészt biz­tosíthatja az a rangos zsűri, amely a színházak benevezett versenyelőadásait értékeli, s melynek elnöke Jancsó Mik­lós lesz, tagjai Görgey Gábor, Nánay István, Verebes István és Gáli László. Sztárkritikuso­kat hívunk meg az egész napos szakmai fesztiválklubunkba, ahol a darabok elemzése, kive- sézése a fiatalok bevonásával történik majd. Meghívjuk ugyanis a pozsonyi, a maros­vásárhelyi, az új kolozsvári és a budapesti színművészeti fő­iskola végzős színészeit, ren­dezőit. Ugyanakkor megszer­vezzük az Élő dráma, élő szín­ház című programunkat, ahol dramaturgok, drámaírók, szín­házvezetők, irodalmi titkárok részvételével határon innen és túlról műsorpolitikai, szakmai megbeszélésekre adunk lehe­tőséget, új magyar drámákkal ismerkedhetnek meg a szín­házak. □ Megrendezik minden év­ben a fesztivált? Volt ugyanis olyan javaslat, hogy elég min­den második évben. — Igen, feltétlen fontos a folyamatosság. Egy év kiha­gyása veszélyeztetné a talál­kozó létét. □ A kezdet kezdetén azt mondták a találkozóról, hogy elszigetelt. Nincsenek itt a ma­gyarországi színházak. — A hazai vérkeringésbe így nem tudjuk bekapcsolni, mert az idén részt vevő 15 tár­sulat 7-800 résztvevője nagy terheket ró a városra és ránk. A megoldás az, hogy meghí­vásos alapon lépjenek szín­padra az ország különböző pontjain két fesztivál között. □ Milyen újdonsággal szol­gálnak az idén? — Új az, hogy a záróelőadás a győztes produkció lesz. Ez azt jelenti, hogy most már majdnem végig itt lesznek a társulatok, kivéve amikor tá­jolnak. Egyébként a találkozó megtartja a nevében jelzett ka­rakterét. A fő célunk az, hogy a fesztiválon való részvétel je­lentsen rangot és felelősséget, visszahasson a színház egész évi munkájára. Egy egységes magyar színházi kultúra meg­teremtésén fáradozunk, anél­kül, hogy bármiféle politikai tartalma lenne. A média harsány tenyerestalpassága A televízióhoz mindnyájunknak van valamilyen viszonya, szeretjük vagy utáljuk Hamar Péter Fehérgyarmat — Visszatérő je­lenség, hogy feb­ruárban több cikk jelenik meg a legkülönfélébb újságokban a magyar filmről, mint azt kö­vetően egy egész esztendőben. Olyan ez a filmszemle idején menetrendszerűen bekövetke­ző cintányér csattogtatás, mint az augusztus 20-i tűzijáték, amikor elpukkantják az összes patront, aztán lehet várni az újabb évfordulóra. A magyar filmből élőket úgy tűnik az sem zavarja, hogy Szent Ist­ván király ünnepén többen nézik a Duna-parti látványos­ságot, mint ahányan egy nap­tári évben jegyet váltanak ma­gyar filmre. Érdemes időnként vissza­kanyarodni a februári cikkzu- hataghoz, akad benne mazso- lázgatnivaló bőven. Az egyko­ri mindenható filmfőigazgató (ha valakinek kétsége támad­na: az egykori a pártállamit je­lenti) ez idő szerint és többek között a Magyar Mozgókép Alapítvány főtitkára ekképpen szólott: „Nem lehet a magyar film válságáról beszélni.” (Magyar Hírlap, febr. 5.) Ez­zel szemben a szakma vitat­hatatlanul hiteles személyi­sége, az az életműdíjjal jutal­mazott Illés György, aki a világhírű magyar operatőris­kola megteremtője, például az Oscar-díjas Zsigmond Vilmos vagy a Szelíd motorosokat fényképező Kovács László mestere, némiképp mást mon­dott: „... amióta a szakmában vagyok, ilyen mélyponton nem volt soha a magyar film­művészet.” (Népszabadság, febr. 7.) Bár nem állnak rendelkezé­semre országos adatok, való­színűleg nem tévedek nagyot, ha azt állítom, hogy azoknak a településeinknek a döntő több­ségében, ahol még megmaradt a mozi, utoljára magyar filmet akkor játszottak, amikor a Sose halunk meg volt a mű­soron, ennek pedig már jó egy esztendeje. Biztosra vehető, hogy a képleten nem fog vál­toztatni a Nyugatról Keletre, avagy a média diszkrét bája, a Dárday-Szalay rendezőpáros filmje sem annak ellenére, hogy van benne valamiféle nyitás a populárisabb mozi irá­nyába. A televízióhoz mindnyá­junknak van valamilyen viszo­nya. Szeretjük vagy utáljuk, naphosszat ülünk előtte vagy pusztán háttérzajnak használ­juk, dicsérjük vagy szidjuk, de közömbösek aligha vagyunk vele. De televízió nélkül nem tudunk élni. Úgy vagyunk vele, mint Durbints sógor a fokhagymával: ég tőle a gyomrunk, de kévánjuk. Dárdayék ebből követke­zően kitűnő témához nyúltak, amikor főszereplővé tettek egy extra képernyőjű Orion készüléket, amely kikapcsol- hatatlan és elpusztíthatatlan, s amelyet el kell szállítani ah­hoz, aki megnyerte. Hogy hová? Valahová Magyarországon, bár a filmcselekmény kizárja a földrajzi tájékozódás lehetősé­gét, ebből a szempontból az abszurdba hajló megoldást vá­lasztja. Az persze nem használ a filmnek, hogy úgy mászkál ide s oda az abszurd és a vaskos realitás között, mint kurva az autósoron, miként az sem, hogy a szatirikusból alkalom­szerűen átvált a blődlibe, aztán vissza, ahogy a rendezők sze­szélye, s nem valamilyen ta­pintható dramaturgiai logika diktálja. Mindegy. Ivándzsó Béla szállítási vállalkozó emberei egy kimustrált ruszki teher­autón célba juttatják az omi­nózus készüléket. Kiváló az autóra írt szlogen: Mindenki­nek útban vagyok. Van Dárdayék filmjében va­lami különösen bántó: ilyen az egyik főszerepet játszó Szőke András Göre Gábor-i humora, valamint az a lekezelő maga­tartásmód, ahogy a nyertest, a vidéki szegényembert megje­lenítik. A film eklektikáját valahogy még csak megbocsá­tanánk, ezeket az ízléstelen­ségeket viszont semmiképp. . __KULTÚRA___________,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents