Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-11 / 110. szám
1994. május 11szerda Jégeralsók lakat alatt A csőd oka a kintlévőség • A harmadik gazda • A dolgozók mondtak fel Nem könnyű a könnyűiparban dolgozóknak A szerző felvétele Nábrádi Lajos Kálmánháza - Nyíregyháza (KM) — A piacgazdaságra való áttérés szinte összes buktatói, nehézségei megtalálhatók egy kálmánházi könnyűipari kisüzemben, alig 100-150 négyzetméternyi területen. Az utóbbi négy évben háromszor cserélt gazdát az üzem. Csökkentett létszámmal most is dolgoznak itt az asszonyok, alacsony bérért, de némi bizakodással. Kezük alól mutatós melegítők és gyakorló egyenruhák is kikerülnek. Az asszonyoknak hiányérzetük van, az ellenőröknek is... A megyei munkaügyi központ ellenőreivel érkeztünk Kálmánházára. Az ellenőrzés okát az egyik ellenőr így magyarázza: Megsiünt a termelés — Az 1992-es esztendőre a ruhaüzemet működtető ERI- TEX Bt.-nek bértámogatást adott a munkaügyi központ. Huszonöt dolgozó után a bérnek és a járulékainak a felét fizette a munkaügyi központ. Ezért a betéti társaság ügyvezetője, Márkus Sándorné vállalta, hogy a folyósítás idejéig, plusz még hat hónapig foglalkoztatja az asszonyokat. Ezzel szemben 1992 augusztusában az üzemben megszűnt a termelés, velünk ezt nem közölte senki. A bétés asszonyt a lakáscímén hosszabb ideje nem találjuk. Előbb a tsz-irodán érdeklődünk a téma iránt. Nagy Fe- rencné főkönyvelő egy bírósági foglalási jegyzőkönyvet mutat, majd készséggel mondja a következőket: Mindenki követel — A varroda korábban a tsz-é volt. Ám az épületet és a gépeket 1992-re bérbe adtuk a hétének. Négyszáznyolcvanezer forint bérleti díjjal, illetve villanyszámlával tartozik nekünk a mai napig a bété, ezért kértünk foglalást, de nem volt lefoglalni való. Az asszonyoknak is van követelésük. A falutól néhány km-re egy gyümölcsös szélén találjuk a ruhaüzemet. Most kevesebb mint húszán dolgoznak itt. Majdnem mindenki gyakorló egyenruhát készít, a ruhák emblémáján a felirat: Vám és Pénzügyőrség. Potenciális, fizetőképes megrendelője is van tehát a mostani kft.-nek. Karikó Sándorné üzemvezető — aki a harmadik gazdát szolgálja — arról tájékoztat, hogy a bt. megszűnése után egy darabig munkanélküliek voltak, aztán átvette az üzemet és a létszámot a Hajdúdorogi Ruhaipari Kft. Ez a cég is beadta a kulcsot az ittenieknek, majd ismét pár hónapos munkanélküliség következett. Aztán jött az új, a mostani gazda, a PORITEX Kft. Az üzemvezető asszony az ellenőrökkel közösen egy nagy papírt, bérjegyzéket terít az asztalra, aztán ezt mondja: — A tulajdonos asszony 11 ezer forintos fizetéseket ígért. Tessenek megnézni, hogy 7-8 ezer foriontos fizetéseket vittek haza az asszonyok. Pedig dolgoztunk sokat, túlórában is. A végén késve kaptuk meg a fizetésünket és a hivatalos papírokat. Pedig jogszabály mondja ki: az utolsó munkanapon a dolgozóknak ki kell adni összes pénzügyi járandóságukat és az összes hivatalos papírokat. Hetekig nem találtuk a bététes asszonyt, így késve mehettünk munkanélkülire. Az egyik gépnél dolgozó asszony, Szabó Imréné így folytatja: — Anyám is itt dolgozott, éppen a bt. csődje idején ment nyugdíjba. A hivatalos itteni papírok hiánya miatt hat hónapig húzódott a nyugdíjazásának az ügye, nem találtuk a volt főnökasszonyt. Gyetvai Zoltánná nehezen adja a nevét a nyilatkozathoz, végül is ezt mondja: — Éjjel és néha vasárnap is dolgoztunk, túlóra díjat nem kaptunk. Számításaim szerint nekem is 15 ezer forintal tartozik a bt. Két kiskorú gyermekem van, én nem tehetek a csődről. Kiss Jánosné kissé indulatosan kérdezi: — Nekünk munkavállalóknak van kötelességünk. Kötelesek voltunk éjjel is dolgozni. A munkaadónak nem fontos teljesíteni a kötelezettségeit? Nehezen, de megtaláltuk Nyíregyházán Márkus Sán- dornét, a csődbe jutott vállalkozót. Mindjárt fel is tesszük neki a nemrég elhangzott kérdést: miért nem teljesítette, vagy miért nem teljesíthette kötelezettségeit. Mindenki tartozik — Nem tartozom sem a té- esznek, sem a dolgozóknak, sem a munkaügyi központnak. Sajnos, nekem tartozik kétmillió forinttal a megrendelő, a csődbe jutott hódmezővásárhelyi Royal TEE Kft. Ä tsz akkori vezetője tavalyelőtt nyáron lefoglalta, raktárba zárta a készárum egy részét. Főleg jégeralsókat zárt le, ezek eladhatók. A lefoglalt áru fedezi a bérleti díjat, áramszámlát. „Felmondás a dolgozó részéről” — ez áll a papírokon. Nem én mondtam fel, hanem a dolgozók. így nem szegtem meg vállalásomat a munkaügyi központnál. Teljesítménybérben foglalkoztattam az asszonyokat, teljesítményük az eseti túlórákkal együtt annyit ért, amennyit kaptak. Nyéki Zsolt A birtokrendszer társadalmi megítélése gyakran mozog szélsőségek között,felemlegetése meglehetősen vegyes érzelmeket vált ki. Néhányon esküsznek a nagybirtokosok szakértelmére, a gazdálkodást egészében átlátó szemléletükre. Közülük páran felosztották földjeiket a parasztok között, akik a termelésben érdekeltté válva még így is szép jövedelemhez juttatták gazdáikat. Másfelől ott voltak a zsellérek, cselédek, summások, akik éhbérért küszködtek nap nap után megalázó körülmények között. Történelmi távlatokból nehéz igazságot tenni, de tény: az ízekre szedett mezőgazdaság kis parcelláira újabb egyesítési folyamatok várnak. Még tart a vita a földtörvény körül, egyes nézetek által kifogásolva többek között a tulajdonszerzést korlátozó pontot, amely kimondja: belföldi magán- személyek 300 hektár vagy 6000 aranykorona értékben szerezhetnek tulajdonjogot termőföldre. Ez is jelzi azt a félelmet, amely a túlzott mértékű birtokkoncentrációval szemben megmaradt. De az törvényszerű, hogy területekkel jobban bánó gazdálkodók, vagy a jobb anyagi kondícióban lévő egyszerű befektetők felvásárlási akciókat indítanak el. Statisztikai adatokkal igazolható, hogy az egykori termelőszövetkezetek, állami gazdaságok és egyéb területek felosztásával számottevően jutottak 3-4 holdas kisbirtokokhoz egykori tagok, akik már idősek egy vállalkozás elindításához, a leszármazottak pedig gyakran csak a későbbi értékesítés reményében kérték ki az örökséget. A föld a munkanélkülieknek nyújthatna némi szalmaszálat a megélhetéshez, de náluk a szakértelem terén vannak alapvető hiányosságok. Veszteséges gazdálkodást pedig ma már nem finanszíroz senki. Bár hosszú út előtt áll az agrárágazat, de egy új típusú szövetkezésre már számtalan példát találni szerte a világban. A gazdálkodás alapegységeként működnek a családifarmok, amelyek erejüket meghaladó feladatokban és az eredményesebb termelés érdekében szövetségekbe lépnek. A máshol bevált recept talán nálunk is gyógyírt hozna a még mindig húzóágazatnak számító mező- gazdaságban. okáig törtem a fejemet, V vajon miért is gyilkol az k-J ember. Persze, nem a rablógyilkosra gondoltam, aki a pénzért, a hatalmas vagyonért, vagy épp egy falat kenyérért vért ontani is képes. Nem is a közveszélyes őrületre, akit beteges szenvedélye hajt. Még csak arra sem, aki hatalomvágyból ragad fegyvert. Inkább azok az emberek okoztak nekem fejtörést, akik reggeltől estig csöndesen és észrevétlenül teszik a dolgukat, elalvás előtt megpuszilják a gyermekeiket, megsimogatják a feleségüket, ha pedig nagyon ráérnek, akkor lemennek a kertbe és szednek egy csokor virágot. Fel nem bírtam fogni, hogy ezek a békés, nyugodt emberek néhány hazafias frázis hatására, hogyan képesek vad harci indulókat énekelni és az első adandó alkalommal bőszen nekirontani annak, akikre vezéreik rámutattak. Aztán egy forró nyári napon egyszer csak megvilágosodott előttem minden. A puha pázsiton heverésztem egy hatalmas fa hűsítő árnyékában. Hajlongó fűszálak és apró réti virágok bólogattak a fejem fölött, olykor szöcskék ugráltak az orrom előtt, karomon katicabogár kószált. Azon ritka pillanatai ezek a létnek, amikor az ember elfelejti a sebeket, rájön, hogy igenis szép tam, de nem láttam semmit. Csak testem lenyomata hasalt a fűszálak között. Ebben a pillanatban fönn, egészen a tarkómnál újra megérez- tem azt a kellemetlen kapa■ ist ■ i u* III mu mu az élet és megtelik valami édes békességgel. Am hirtelen rádöbbentem, hogy a hátamat valami folyamatosan ingerli, s erről előbb-utóbb tudomást kell vennem. Az inger, mely a tarkóm irányába haladt, furcsa, kellemetlen vegyüle- tét képezte a lassú csiklan- dozásnak és durva dörzsölésnek, leöntve valami borzongató hűvösséggel. Biztosan kígyó! — hasított belém a gondolat, mert eszembe jutott, hogy errefelé már azt is láttak. Aztán valahonnan az is bevillant, hogy a kígyó azonnal támad, ha áldozata megmozdul. Lassan, nagyon lassan emelkedtem fel és közben a torkomban dobogott a szívem. Aztán villámgyorsan talpra ugrottam és megfordulrást. Dühösen és ijedten kaptam oda. Ijedten, mert féltem a fájdalomtól és dühösen, mert szégyelltem félelmemet. Ahogy végigsöpörtem a tarkómat, ronda fekete bogár gurult végig a testemen. Szinte görcsbe rántott a félelem, s ahogy leért a földre, eszeveszett dühvei tapostam rá. M áig sem tudom, milyen bogár lehetett. Mint ahogy azt sem, képes-e csípni egyáltalán. De azt tudom, hogy a háború, a gyilkolás nem az első puskalövéssel kezdődik, hanem azzal, hogy valakik valakiktől elkezdenek félni. Aztán, amikor már nem bírják elviselni a félelmet, akkor ölnek, ami újabb még nagyobb félelmet szül. Torlasz Tuzsér (KM - NyZs) — Már csak jogi és hatósági rendelet hiányzik a tuzséri kamionterminál megnyitásához, amely ha ideiglenes jelleggel is, de azonnal megoldaná a záhonyi határátkelő gondjait. A kamionforgalom elterelése mellett már korábban állást foglaltak a rendőrség, a határőrség, közúti igazgatóság, az érintett települések önkormányzatainak képviselői, a legutóbbi egyeztető tárgyaláson megjelent Magyarország ungvári főkon- zula, Monori István is. A záhonyi határátkelőnél a kamionok torlódása miatt rendszeres időközönként kialakuló közlekedési dugók már-már a határváros közbiztonságát veszélyeztetik, most a város ön- kormányzatának kell hivatalosan kérvényezni a szükséges rendeletek meghozatalát. A végső megoldásig a gyors beavatkozás, a teherforgalom megszűrése elkerülhetetlen. A jelenlegi helyzetet, körülményeket és a lehetőségeket értékelve ennek kivitelezésére a már működő és fogadóképes Ikarus Rt. tuzséri telephelye a legalkalmasabb terület jelenleg. A kamionterminál üzemeltető konkrét elképzeléseket az illetékesek támogatásáról biztosították. Várakozunk Nábrádi Lajos M ire ezek a sorok megjelennek, már nyilvánoságra hozzák a választások nem végleges eredményét. Megye- szerte nagy várakozás előzi meg a hivatalos közleményt. Várakozunk. Néha kissé türelmetlenül. Főleg arra vagyunk kíváncsiak: az új országos vezetés milyen gazdasági és szociális intézkedéseket hoz. Az átszervezésekre, a személycserékre, az új „felépítményre" kevésbé kíváncsi a jónép. A meghatározóbb „alépítmény" iránt élénk az érdeklődés. Továbbra is mezőgazdasági jellegű megye vagyunk, iparunkban újabban a könnyűipar dominál. (A vasiparunk például szinte teljesen leépült, az építőiparunk most már kezd kibontakozni.) Jó volna hát, ha az új vezetés kiemelten kezelné a mezőgazdasági témákat. A választások előtt az egyik pártnak szlogenje volt: A mezőgazdaság lehet a kitörési pont. Valóban nagy előre lépéssel járhat a mezőgazdasági ágazat fejlesztése. Könnyűiparunkra továbbra is a bérmunka a jellemző. Ebben az ágazatban bőven van külföldi megrendelés, folyamatos a munka és a foglalkoztatás. Mi több: néhány könnyűipari üzemben munkásfelvételt hirdettek. Am nem árt hangsúlyozni: ezekben az üzemekben alacsony, vagy alacsonynak mondható a bérszínvonal. Megyénkben éppen azt várják sokan, hogy az új, pontosabban a legújabb vezetés végre tegyen valamit a régiók közti bérszínvonal különbségek kiegyenlítése érdekében. Azonos munkáért ne kapjon kevesebb bért a szabolcsi varrónő, pedagógus, ‘lakatos stb. A szociális intézkedések között elvárható, hogy megyénk egészségügyi intézményei több támogatást kapjanak. Sokan elvárják: végre épüljön ki megyénkben a feldolgozó ipar, mert ezzel megoldódhat a termelők, az értékesítők gondja, egyúttal munkahelyeket lehet teremteni. A kívánságlista hosszú. Az új (és az újra választott) képviselők figyelmébe ajánljuk... _____ _ HÁTTÉR _____ Kommentár
