Kelet-Magyarország, 1994. május (54. évfolyam, 102-126. szám)
1994-05-09 / 108. szám
1994. május 9., hétfő HAZAI HOLMI A feltámadt település Tavaly kétszer annyi gyerek született Bátorligeten, mint a korábbi évek átlaga Györke László Bátorliget (KM) — Az erdőkkel, fasorokkal szegélyezett földeken szorgoskodó emberek. A levegő is mintha testesebb lenne errefelé, szinte harapni lehet; nem csoda, hiszen az ősláp mellett vagyunk, ahol a civilizációs ártalmaknak még nincs (akkora) térhódítása. A lazán épült település itt-ott megszakad. A helységnévtáblák után is van még néhány ház, köztük mező. A központba érvén rögtön feltűnik egy takaros kis park, melynek a közepén a település mártírjainak emlékműve — most is a kegyelet virágaival. Pár lépéssel odébb egy impozáns, szemrevaló épület: az új isko- laszámy. Retúrjegy A polgármesteri hivatal fogadójában jól befűtöttek. A cserépkályha nincs tekintettel az időjárásra. Ravasz Gyula polgármester mosolyog, mikor szóvá teszem: — Na, az öreg cserépkályha is csak dísz lesz nemsokára. A gázkivitelező ígérte: augusztus 15-e körül fáklyát gyújtunk. Ezzel bele is csöppentünk a téma közepébe. Hiszen ennek a településnek (is) a megtartó ereje az utóbbi két-három évtizedben alaposan megcsappant fejlesztések hiányában. — Különösen a 60-as években, a téeszesítés időszakában hagyták itt sokan a falut — folytatjuk most már a beszélgetést a polgármester hűvösebb irodájában. — Ez aztán oda vezetett, hogy elöregedett a település. Ma Bátorligetnek 874 lakosa közül 470 nyugdíŐsláp és múzeum Bátorliget (KM) — A település másik nevezetessége az ősláp mellett múzeuma, mely lényegében amannak egy „csipetét” mutatja be. Baráth Károly a kulcsár, a mindenes a tavaszi munkákat végezte éppen a kertben. Kérésünkre szívesen kinyitotta a múzeumot. — Igaz, most még nem sok látnivaló van benne, mert csak májusban nyitunk, de azért csak tessék szétnézni — mondja. Most még szinte metsző hideg fogad a kiállítóteremben. Üveg mögött látható a láp jellegzetes növény- és állatvilágának néhány darabja. — Mindez semmi — mondja kalauzunk —, hiszen a valóságban már hét ezer körül tartanak a kutatók. A falon Fedics Mihály, a nagy mesemondó, Ortutay Gyula kedvenc adatközlőjéről olvashatunk, aki hosszú évekig lakott itt. Maga az épület nincs valami fényes állapotban. — Nem így nézne ez se ki, ha az önkormányzaté lenne és nem a Hortobágyi Nemzeti Parké — jegyzi meg csendesen Ravasz Gyula polgármester. Ravasz Gyula jas korú! Ami viszont örömteli, hogy tavaly 21 gyerek született, míg a korábbi években tíz körül volt az átlag. Ezzel együtt — sajnos — még mindig több a temetés, mint a keresztelő. Az idén sem lesz rossz év, hiszen már eddig tíz gyerek született a faluban. Az önkormányzat vajon hogyan próbálja ezt a tendenciát állandósítani? Nos, ahogy megtudtam, évente 5-6 lakás épül mostanában. Igaz, a fiatalok szülői segítséggel raknak fészket, de itt akarnak maradni, s ez esetben ez a fontos. Az önkormányzat a maga szerény lehetőségei szerint 80-120 ezer forinttal támogatja a fiatalokat. — Nem sok, de azért nem is kevés — mondja Ravasz Gyula. — Sok beruházásunk van, sok a szociális probléma. Három kilométer belterületi utat építettünk, még ennyit kellene; aztán itt van az iskolabővítés a tornateremmel, amely 36,7 millió forintba került. Ennek 40 százalékára céltámogatás útján nyertünk pénzt. Építettünk ravatalozót, megnyitottuk az új temetőt. Nagyon fontos volt a vízmű megépítése, hiszen a kutakban maBátorliget (KM) — Vajdics Mihály nyírvasvári kőműves- mester remek alkotása a Bátorligeti Általános Iskola új épületszámya, amely a tornateremmel együtt épült fel. Dányi Béla igazgató immár húsz éve áll e tanintézet élén. Azóta jóformán egyfolytában építkezik, toldozzák-foltozzák az iskolát. A régi főépület még 1938-ban készült. Ezt kellett néhány helyiséggel bővíteni, ám az is csak amolyan szükségmegoldás volt. Korábban, mikor még Teremmel együtt működtették az általános iskolát, hellyel-köz- zel elég volt a tanterem, hiszen az alsósok oda, a felsősök ide jártak. A szétválás után mindkét helységben gondot okozott az önálló iskola. (Itt most azt nem részletezem, hogy gazdaságossági szempontból nem volt éppen előnyös a válás, hiszen mintegy 5 millió forinttal kerül többe az iskolák kü- lön-külön történő működtetése.) Most még három helyiséget a művelődési házból kölcsönöznek, az órarendet úgy gas vas- és mangántartalmú volt a víz. A víztisztítót kilencven százalékos állami támogatással sikerült megvalósítani. Az idei év nagy beruházása a gázprogram, amelynek megvalósítására Teremmel, Hodásszal és Nyírkátával társultunk. Nagy az érdeklődés, mintegy 150-en fizették be a hozzájárulást, amely közel 65 százalékot tesz ki. Árnyékos oldal — Csak a telefonnal nem tudunk ötről a hatra jutni — folytatja a polgármester. — Úgy tervezzük, hogy ha már árkot ásunk a gáznak, akkor a telefonkábelt is lefektetjük, aztán addig fogunk a MATÁV nyakára járni, míg nem lesz crossbarunk. Mert ez nem állapot, hogy emiatt el legyünk zárva a külvilágtól! Sajnos, ezen a határszéli településen a munkanélküliség is jobban sújtja az embereket. Hiszen a volt közös téesz bár jól ment ’90-ig, az átalakulás nem volt igazán sikeres — legalábbis Bátorliget számára. Papíron van ugyan egy Agroli- get nevű kft., amely azonban „üres”. Gyakorlatilag tehát az ön- kormányzathoz tartozó intézményeken kívül más szervezett munkalehetőség nincs. A munkanélküliség 40 százalékos'. Jelenleg 49 embernek folyósítják a munkanélküliek jövedelempótló támogatását, 180-an pedig még kapják a járadékot. — Talán éppen ez a lehetetlen helyzet sarkallja elsősorban a fiatalokat, hogy gazdálkodjanak, építkezzenek, próbálkozzanak — mondja Ravasz Gyula. — Májusban lesz még egy földárverés és azzal minden föld gazdára lel. Az állítják össze, hogy egy osztály ne kötődjék tanteremhez. Ez az áldatlan állapot az új szárny és a tornaterem agusz- tus 20-ai átadásával megszűnik. De aminek az igazgató úr még jobban örül, hogy végre megfelelő higiéniai körülmények között tanulhatnak a gyerekek. — Meggyőződésem, hogy a bátorligeti gyerekek megérdemlik, hogy olyan körülmények között tanuljanak, mint bármelyik városi iskolában — mondja Dányi Béla. — Már csak ezért is, mert tanulóink szinte kivétel nélkül tovább tanulnak, s rendszeresen oda nyernek felvételt, ahová először jelentkeznek. Azt is fontosnak tartja, hogy miután megindult a településen az infrastruktúra fejlesztése, az intézményrendszer kialakult, nem mindegy, hogy az iskola tudja-e tartani a lépést a település fejlődésével. Tehát a színvonalas oktatás tárgyi feltételeit mindenképpen biztosítani kellett. Voltak ennek a faluban is ellenzői, idős emberek, akik már nem éreznek magukban elég erőt, bérbe adják a földet vagy a Bátor-Coop Szövetkezetnek, vagy valamelyik helybeli vállalkozónak. Őrömmel mondhatom, hogy az idén már nemigen marad föld parlagon. De hogy a gazdálkodás minél zökkenőmentesebb legyen, gazdakört hoznak létre. Maga a polgármester agrár szakember, vállalkozna arra, hogy összehangolja, segítse a fiatalokat. Az önkormányzat szívügyének tekinti, hogy sportegyesülete, azaz focicsapata legyen a falunak. Több mint egymillió forintot költöttek öltöző építésére. Ha meccs van a faluban, rangos eseménynek számít, 200-300-an is kimennek. A játékosok zöme itt él, van hát kiknek szurkolni. Stop — Nagy gondunk — folytatja a polgármester —, hogy itt van ez a csodálatos ősláp, jönnének ezrével turisták, amelyből a falu is profitálhatna. Igen ám, de a terület a Hortobágyi Nemzeti Parké, s oda nem mehet be akárki. Csak ha engedélye van. Akinek nincs, fordul is vissza. De akinek van, az sem időz itt sokáig. Pedig lenne itt nem egy család, ahol kiadó szoba is akadna, sátorozási lehetőséget is biztosítani tudnánk. Persze, értem én, hogy a természeti csodát óvni kell, hiszen nem mindenütt lehet például élő elevenszülő gyíkot látni. Szerintem azonban szervezett formában, megfelelő felügyelet és fegyelem mellett, sétálóúton nem hiszem, hogy károkozás nélkül nem lehet megtekinteni ezt a csodát mondjuk kis csoportokban. hogy mire egy ekkora iskola annyi gyereknek. Csakhogy a korszerű oktatás feltétele nem luxus, hanem szükségszerűség, alapvető követelmény. De nemcsak a gyerekek, hanem a tizenkét tagú nevelőtestület — csupán biológia szakosuk nincs jelen pillanatban — is megérdemli, hogy jobb körülmények között végezze munkáját. Dányi Béla büszke arra, hogy nincsenek komoly súrlódások a tantestületen belül. Az idén 82 gyerek tanul az iskolában. A nyolcadik a legnépesebb osztály: 18-an vannak. A „mélyrepülés” után — a többi osztályban lényegesen alacsonyabb a létszám — azonban emelkedés következik. — Egyre inkább az tapasztalható, hogy a fiatalok itthon maradnak, sőt, hazaköltöznek, hiszen az intézményrendszer, a közművek kialakításával akár azt is mondhatnám, hogy előnyösebb itt élni, mint városon. Csak a telefon hiányzik nagyon. A gyerekekért, a jövőért Tíz aranykorona Györke László-» -j yírvasvárit elhagy- l\/ ván hosszan kanya- X V rog az út hol kisebb- nagyobb erdők között, hol fasorok mentén. A tavaszi nap melegen süt, az egyre lombosodó fák hűvöse már jólesik. Mikor már jócskán benne vagyok az ismerkedésben — nemcsak a polgár- mestert, hanem Baráth Károlyt is ismerem, aki a múzeumot kulcsát őrzi, megtudom, sokkal rövidebb utat is választhattam volna, mint Terem községen keresztül. Hét kilométert spórolhattam volna meg. Persze, ez a keskeny, ám jó minőségű út nincs rajta a térképen, hát nem is csoda, ha nem tudtam róla, ráadásul a főúton haladván egy huncut kis tábla sem igazít útba. Így aztán csak azok tudnak róla, akik már jártak erre néhányszor. Visszafelé persze, hogy ezen jövök, s mosolygok magamban, mert, gondoltam én arra, hátha ez is oda vezet, ha nem is Romaba, de Bátorligetre. A polgármesterrel a beszélgetés után teszünk egy kis kirándulást. Feltűnik, hogy milyen tiszta, rendezett a falu. Aztán megtudom: összesen húsz úgynevezett közhasznú munkást foglalkoztat az önkormányzat. Többségük a rendre, tisztaságra ügyel. Nem eredménytelenül. A faluban úgyszólván minden fontos van, ami a normális élethez szükséges: egészségház, vegyesboltok, presszók, művelődési ház, posta. Kilátogatunk a focipályára is, ahol már áll az új öltöző. Aztán a keskeny, ám aszfaltozott utcákon feltűnik egy-egy igényesebb, szebb új lakóház. Megtudom azt is, hogy a földek itt bizony nagyon változatos minőségűek. Az átlag azonban mindössze 10 aranykorona körül mozog. Tehát, aki itt gazdálkodni akar, annak kétszer olyan szorgalmasnak kell lenni, mint mondjuk a Tisza közelében. Am tudják ezt az itteniek, s szorgalomban nincs is hiány. Bátorligeten... ...három boltban és két presszóban lehet vásárolni, illetve,/elüdülni” jelenleg. (KM) A fiatal... ...mezőgazdasági vállalkozók közül — akik mintegy huszonötén vannak — kilencen akciós gépvásárlás során jutottak traktorhoz. (KM) meg, mely szerint az idén az összes költségnek csupán 65 százalékát kell letenni. (KM) Vita volt... ...a bátorligetiek között, hol legyen a ravatalozó, hiszen három helyen is van temető. Végül is a Petőfi-részle- gen építették fel (1,7 millió forintért). Itt nyitották meg az új temetőt is. (KM) A gázvezeték... ...megépítése mintegy 22 millió forintba kerül Bátorligeten. A kivitelezővel viszont kedvező fizetési feltételekben állapodtak Rövidesen... ...mezőőröket is alkalmaz a bátorligeti polgármesteri hivatal, akik a gazdák termését vigyázzák majd. (KM) Háborús emlékmű Bátorligeten Györke László felvételei Aporháza Bátorliget (KM) — Érdekesen alakult ki a település mai neve. Korábban — még a múlt században is — a Bátorliget név tájat, tájegységet takart, amely Nyírbátorhoz tartozott. Á település mai helyén két falu: Aporliget (korábbi nevén: Aporhaza, 1351) és Györgyliget volt. Ahogy a földrajzi nevek etimológiai szótárában olvashatjuk: „1975-ben az addig csupán tájnévként használatos Bátorliget helynév községnévvé vált Aporliget helyett. Az 1950-ben községgé alakított Aporliget nevének előtagja a középkori Apor- házából, utótagja pedig az addig Nyírbátorhoz tartozó Bátorliget és Györgyliget nevéből való”. Szünet a bátorliget! iskola udvarán. A háttérben az új épületszárny a tornateremmel
