Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-07 / 81. szám

1994. április 7., csütörtök ■HÉaMMMggHiailBM A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJÁBÓL Kelet-Magyarország J Eltemetett telefonvonalak Fapados bánatunk A Kelet-Magyarország 1994. január 6-án megje­lent „Fapados bánatunk” című cikkel kapcsolatban vizsgálatot folytattam, melynek eredményéről a következőkben tájékozta­tom. A Nyíregyháza-Vásáros- namény közötti vonalon a pálya állapotában bekövet­kezett romlás miatt 1992 , májusában 30 és 40 kilo­méteres sebességkorláto­zást vezettünk be. A vonal műszaki állapota sokáig V nem fog javulni. Az ala- ? csony sebesség részbeni el­lensúlyozására a vonalra átcsoportosítottuk a köny- nyű felépítésű, kis tengely­nyomású motoros jármű­veinket, melyek a sajnála­tos kényelmetlenségek el­lenére 50 kilométeres se­bességgel közlekedhetnek. A volt szocialista orszá­gok -— ä FÁK kivételével — a nemzetközi forgalom­ban a CIV Egyezmény elő­írásait alkalmazzák. Á vál­tozás szükségessé tette a belföldi díjszabási rendel­kezések egyszerűsítését. 1991. február 1-től meg­szűntek vonalainkon a kü­lön személy- és külön gyorsvonatok díjai. Sajnos a levélíró ezen kérésének nem tehetünk eleget, hogy külön mellékvonali díjsza­bási előírásokat léptessünk életbe. A probléma egyfaj­ta kezelésére, eszközeink jobb kihasználása céljából 1994. április 1-től a fenti vonalon eltérő kilométer­számítást vezettünk be. A Nyíregyháza-Vásárosna- mény vonal állomásainak egymásközti forgalmában a menetrendkönyvben lévő távolsághoz tartozó díjöve­zetet csökkentjük 10 kilo­méterrel, ha a távolság el­éri, vagy meghaladja a 20 kilométert. Ezen intézkedé­sünk ideiglenes jellegű. A tömegközlekedési munkánk javítása érdeké­ben közölt cikküket köszö­nöm. Kérem, hogy a fen­tiekről a cikk íróját, Danes Béla urat tájékoztatni szí­veskedjenek. Sárdi Gyula üzletigazgató Érdeklődéssel olvastuk a Ke­let-Magyarország ez év már­cius 29-i számában Réti János tudósítását a megyei telefon­fejlesztés legújabb eseményei­ről. Hasonlóképpen felfigyel­tünk a Figyelő ez év március 24-i számában közölt szer­kesztőségi cikkre, amely a Szamoshát 21 településének telefonfejlesztési problémáit taglalta. Tavaly augusztusban kezdődött az említett települé­seken a műszaki megvalósítás, ekkor a gázvezetékkel együtt a földbe kerültek a telefonká­belek is, amelyek azóta is ott fekszenek némán, eltemetve. Az érintett önkormányzatok kezdeményezésére a MÁTÁV és a megyei telefonfejlesztésre létrehozott 600 millió forint tőkéjű Nyírtelecom Kft. egyet­értésével kezdődött a beruhá­zás, amelyet a települések többségén már a műszaki át­adásig megvalósított a Deb- recen-Pallag székhelyű A. K. T. K. Kft., a bekerülési költ­séget mintegy meghitelezve. A telefon azonban csak a re­ferencia körzetben — Jánk- majtison — cseng, a többi te­lepülésen hallgat. Hallgat an­nak ellenére, hogy a telefont igénylő lakosok már befizet­ték a Nyírtelecom által java­solt és a szokásosnál jóval ma­gasabb hozzájárulási költsé­get, egyes helyeken a 30 ezer Nemrégiben tatarozták a laká­somat. Az egérjárta százesz­tendős vályogfal friss, cement­tel dúsított vakolatot kapott. És, mert nekem olyan puritán lelkem van, kívánságomra nem csiricsáréra festették, ha­nem makulátlan fehérre me­szelték a falakat. Vályogfalra ez dukál évszázadok óta! Megújultak persze a szúette és napszítta repedésekkel tele ajtó és ablakkeretek is. A hófe­hér olajfesték befödött rajtuk mindent, ami fakó, kopott és régi. Kacag az ember szeme, ha végigsiklik a megfiatalo­dott falakon, ajtókon, ablakke­reteken. Valami azonban mégsem stimmel! Néha, magányos, csöndes óráimban, vagy ál­matlan éjszakáim némaságai­ban nyugtalankodom. Zavar, hogy mélázó csöndemet, ver­gődő némaságomat megbontja valami zaj. Hol a friss vakolat alól hallatszik kapirgálás, rág- csálás vagy surranó zörej; hol Martinyi József a nyíregyházi Evangélikus Gimnázium első igazgatója százötven évvel ezelőtt, 1844. március 22-én született a gömörmegyei Ri­maszombaton. A gimnáziu­mot Rimaszombaton, Rozs­nyón és Kézsmárkon végezte, a bölcsészeti és hittudományi tanfolyamot a budapesti egye­sített protestán teológiai aka­démián hallgatta. Egy évet a jénai egyetemen töltött. Neve- lősködött Fabiny Teofil sep- temvir családjánál Budapes­ten, Görgey Artúrnál, Karin- tiában, Viktringenben, báró Podmanicky Árminnál Aszó­don. Tanári vizsgát a magyar­honi ág.h.ev. hitvallású evan­gélikus egyházegyetem által megválasztott vizsgabizottság előtt tett 1869. szeptember 15- én magyar nyelv- és irodalom­ból, földrajz és egyetemes tör­ténelemből. Az 1861-ben indult gimná­ziumba 1868-ba került. Meg­szervezte a tanulók heti kraj- cáros befizetéseiből a szegény forintot elérő hozzájárulásokat is. Hallgatnak annak ellenére, hogy a központok kiépültek Rozsály, Kölese, Jánkmajtis községekben. Hallgatnak an­nak ellenére, hogy az érintett települések polgármesterei az illetékesekkel tartott találko­zókon határozott fellépésükkel sürgették a határidők pontos betartását. (Megjegyezzük, hogy utolsó két ilyen találko­zóra a fejlesztésre létrehozott Nyírtelecom Kft. képviselője el sem jött.) Azon már nem is csodálkoz­tunk, hogy a mátészalkai pri­mer körzetre, amely térségün­ket is ellátná a MÁTÁV már koncessziós pályázatot sem nyújtott be, viszont maga a pá­lyázati procedura jó jogalap­nak bizonyult a késlekedés magyarázatára. A helyzet pil­lanatnyilag az, hogy az állam maradt továbbra is a fejleszté­sért felelős, mely ilyen jogait a MATÁV-on keresztül gyako­rolja. Mindezek után már csak az emberi jóindulatban és jó­zanságban bízhatunk és vár­juk, hogy a MATÁV kegyet gyakoroljon. Felhívjuk az ügyben döntéshozók figyel­mét, hogy telefonra váró lako­saink türelme már fogytán van, ezenkívül a helyzet gaz­daságilag is ésszerűtlen. Senki sem veszi ugyanis át az össze­gyűjtött lakossági hozzájárulá­pedig az ajtók és ablakkeretek olajfestéke alól rémlik föl va­lami percenés. Nyugtalanságomat azonban még ezentúl is fokozza valami érthetetlen. Nem tudom okát adni miért, de mikor ezeket a falból, deszkákból kiszüremlő zörejeket hallom, mindig a közelgő képviselő-választások jutnak az eszembe. Pedig ezt az országosan döntő fontossá­gú eseményt a tv, rádió és új­ságok mellett számtalan hírle­vél és szórólap is naponként súlykolja belém. Komoly, jólfésült úriembe­rek néznek farkasszemet ve­lem ezekről a szórólapokról, és nyomtatott szavaikkal szug- gesztíven duruzsolják fülembe csodásnál-csodásabb tervei­ket. Néha egy-egy személyes ismerős is feltűnik ezeken a szórólapokon. Az egyik példá­ul az NDSZ tarkabarka színű jelmezébe öltözve jeleskedik a nagy karneválon. A szórólap­ról ugyan nem derül ki, ám én tanulókat támogató ifjúsági filléregyletet és 1879-ben megalapította a gimnáziumi tápintézetet. Az igazgatói te­endőket 1861 és 1884 között a tanárok évenkénti váltásban látták el. 1885-ben hozta az iskolatanács azt a határozatot, hogy Martinyi József szemé­lyében 3 évre végleges igazga­tót választ. Ezt a tisztet 1904- ig töltötte be. Az első érettségi vizsgálat 1888-ban zajlott le, amikorra már megépült a gimnázium új épülete, a mai iskola nyugati szárnya. 1891-ben osztották ki először a í^ossuth-alapítványi pályázat díját, amelyet Bencs László városi tanácsnok, a későbbi polgármester kezde­ményezett. Az alapítványi pá­lyázat elnevezéséhez Kossuth Lajos sajátkezű levelével já­rult hozzá. Martinyi József megírta a gimnázium történetét attól kezdve, hogy 1806-ban léte­sült a gimnázium elődje, a professzori iskola, amelyben sokat, a kihasználatlan rend­szer nem termel nyereséget, csak amortizálódik. Ha a Nyírtelecom úgy érzi, hogy nem képes e halmozottan hát­rányos helyzetű térség prob­lémáját felvállalni, úgy vonja le a megfelelő következtetése­ket eddigi tevékenységét ille­tően és tegye meg a szükséges lépéseket a beruházás mielőb­bi sikeres befejezésével, vagy a feladat másnak való átadásá­val! A kivitelező A. K. T. K. Kft. továbbra is vállalja az 1993. augusztus 31-i szerződésben foglalt kötelezettségeit a kivi­telezést illetően. Nem rajtuk és nem a települések önkor­mányzatain múlik, hanem az érintett döntéshozók politikai akaratán és gazdasági, műsza­ki koncepcióján, hogy a végső határidőkor, 1994. június 30- án az eltemetett vonalak végre életre keljenek és településein­ken megszólaljanak a telefo­nok. Kovács Gusztáv polgármester Túrricse Petra András polgármester Gacsály Dr. Sértő-Radícs István körzeti orvos Tiszabecs jól tudom, hogy 1990 előtt őurasága az MSZMP párttit­kára volt az egyik településen. Dehát ugye, minek erről most beszélni? Nem a múlt a fontos, hanem a jövő! Másik ismerősöm, most áj- tatos és templomjáró hívő, a kereszténydemokraták patyo­latleplébe burkolva igyekszik nemzetünk temploma felé. Igaz, négy évvel ezelőtt még bősz ateista és tanácselnök volt. Dehát jó az Isten! Még- bocsát a megtérő bűnösnek. A választási kampánnyal tehát nincs semmi baj. Csak velem van probléma örökké! Mert még most sem foghatom föl, miért a képviselő-válasz­tásokat idézi bennem a laká­som tatarozása; még most sem értem, hogy mi köze a szúper- cegésnek és egérsurranásnak ehhez a magasztos nemzeti eseményhez. Adjanak tanácsot! Világo­sítsanak fel! Balogh László, Rohod olyan kiválóságok is tanultak, mint Korányi Frigyes világhí­rű belgyógyász és Jurányi La­jos, a kiváló természettudós. A professzori iskola megszűnt 1951-ben. 1861-ben indult a gimnáziumi oktatás, amelybe Martinyi József 1868-ban kap­csolódott be. Végig élte a gim­názium előbb hat-, majd nyolcosztályossá fejlődését. Történelemtanárként ápolta a ’48-as eszményeket Nemcsak március 15-ét ünnepelték meg, hanem április 11-ét is, amikor a király aláírásával szen­tesítette a márciusi törvénye­ket Az ő működése alatt ün­nepelte az ország és a gimná­zium is 1896-ban a honfog­lalás ezeréves évfordulóját. 1904-ben ment nyugdíjba, a király Ferenc József-lovag- renddel tüntette ki. 1923-ban halt meg Martinyi József, a nyíregyházi Északi temetőben van eltemetve. Dr. Reményi Mihály Nyíregyháza Szú perceg és egér surran Görgey gyermekeinek nevelője Bezárás helyett Nyíregyháza Város Tisztelt képviselői! Őszintén szólva megdöb­bentem, amikor a Kelet- Magyarországban a köz­gyűlés március 28-i ülésé­ről szóló híradásban a többi között azt olvastam, hogy az országos rendőr-főkapi­tányság megszüntetni java­solja az ország összes KGST-piacát — így nyil­vánvalóan a nyíregyházit Js. Meggyőződésem, hogy ezt a piacot nem megszün­tetni kell, hanem Közép- Európa legnagyobb és leg­biztonságosabb piacává fej­leszteni. E keretben terüle­tileg is bővíteni szükséges, kulturáltabbá is tenni, meg kell építeni a felüljárót és mindezek után szabályozott nemzetközi kereskedelmet lehet itt nagy volumenben folytatni. Ezt követeli tő­lünk városunk földrajzi fek­vése is, amely egyenesen tálcán kínálja a kereskedő­városi létet. Tudom, hogy egyesek számára a legkönnyebb megoldás a KGST-piacok felszámolása. Csakhogy ez­zel a megoldással minden piacit — amelynek nem­zetközi forgalma van — be lehetne zárni, s egyenesen meg lehetne szüntetni a ha­tárátlépést is. Ez azonban nem járható út az ezred vé­gén és a demokráciák eseté­ben! A piacok ugyanis a kereslet-kínálat hatására alakultak ki több ezer esz­tendeje. S ha a nyíregyházi piac — a többi között — nagy látogatottságnak ör­vend, az nem jelent mást, mmt azt, hogy a gazdaság törvényszerűségei érvénye­sülnek. és ezt nem lehet a némelyek kívánságára se­hol tudomásul nem venni — a világ összes nagyváro­sa éppen a jól működő pia­cok hatására alakult ki. Ezeken felül, tudomásom szerint a nyíregyházi KGST-piacba sok, nagyon sok pénzt fektetett a város: én, mi, az adózók tízezrei. Nem elhanyagolhatók azok a tízmilliók sem, amelyek évenként befolynak innen a város kasszájába, s ame­lyekre olyan nagy szükség van másutt. Nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni, hogy sokszáz kereskedő megélhetési forrása is ez a piac, s ami még fontosabb, sok-sok ezer nyíregyházi ember olcsó bevásárlási le­hetősége egyben. Ezekből a helypénzekből, a kereske­dők adójából működik az a rendőrség is, amelynek kö­telessége fenntartani a piac rendjét, megvédeni az ott árusító és ott vásárló embe­reket, ha kell állandó piaci szakasz létesítésével. Ázon kell tehát munkálkodni or­szággyűlési képviselőnek, önkormányzati városatyá­nak, államhatalmi és állam- igazgatási embernek egy­aránt, hogy biztonságos és szabályozott körülmények között fejlődjék tovább ez a piac olyan nagybani eláru­sítóhellyé is, ahol minden nyíregyházi, nyírszőlősi, nyírteleki, nyírpazonyi, kálmánházai és orosi ember megtalálja a számítását, a termelő jó piacot, a vásárló pedig olcsó árut. Nem bezárni és leépíteni kell tehát, hanem éppen el­lenkezőleg: építeni és gya­rapítani, szélesre tárni a ka­pukat minden kezdeménye­zés előtt, az előtt is, amely akár a legkisebb haszonnal kecsegtet, de jó a város la­kosságának. Az pedig nem lehet vitás, hogy igény van erre a piacra, nem is kicsi. Amit senkinek nem lehet fi­gyelmen kívül hagyni. Sőt, hozzá kívánkozik: nem a kisembereket megalázó igazoltatásokkal kellene a hatóságoknak villogni, ha­nem megfogni a nagyhala­kat, a maffiákat, amelyek nem egyetlen üveg vodká­val, vagy apró, filléres árukkal jelennek meg eze­ken a piacokon. Még akkor is, ha ez nehezebb, s bonyo­lultabb. K.L. nyíregyházi lakos (cím a szerkesztőségben) Tömbösített tarifa A Kelet-Magyarország 1994. március 23-i számá­ban ,Jórum olvasóink le­veleiből” rovatban „Bün­tető tarifa” címmel írás je­lent meg Venczel József, Nyíregyháza, Óvoda út 45. sz. alatti fogyasztónk tol­lából. A téma ismét a lakos­sági célra szolgáltatott vil­lamosenergia új tömbösített tarifa szerinti elszámolá­sával, illetve a gyakorlat­ban történő alkalmazásával kapcsolatos. E témakörrel már korábban foglalkoz­tunk a „Tüskés sarok”-ban megjelent írás nyomán. (KM 1994.03. 16. sz.) Ismételten szeretnénk felhívni a tisztelt fogyasz­tóink figyelmét, hogy a TITÁSZ RT. területén a tömbösített lakásháztartási tarifa elszámolása úgy tör­ténik, hogy a feldolgozást végző számítógépes rend­szer figyeli a rendelet által biztosított havi bontású tömböket és ezt göngyöltén kezeli. Ezt úgy kell érteni, hogy ha a tisztelt fogyasztó pl. a II. tömbből nem használja el a havi 250 kWh-t, akkor a fennmaradó részt tárolja a rendszer és a következő hó­napban hozzáadja az ismét járó 250 kWh-hoz. Ezen túlmenően év végén a fo­gyasztó számlázása ellen­őrzésre kerül a rendeletben biztosított éves tömbök fi­gyelembevételével. Az év- közbeni téves leolvasás mi­att magasabb tarifával el­számolt áramdíj összege a következő havi áramszám­lában jóváírásra illetve be­számításra kerül. A fentiekből következik, hogy lakossági fogyasztó­ink áramszámlái a 16/1993. sz. IKM rendeletben foglalt tarifák alkalmazásával ke­rülnek elszámolásra, amely kizáija a Venczel úr által említett külön, vagy jogta­lan haszonszerzési lehető­ségünket Tárnok István üzletigazgató Rádai Imre gazdasági ig.h. A szerkesztőség fenntartja magának azt a jogot, hogy a beküldött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fóruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesztőség nem feltétle­nül ért egyet. L Ahonnan a bika jött Lapunk március 26-ai szá­mában „Lelőtték a fújtató, tomboló bikát” címmel hí­rül adtuk, hogy Mátészal­kán miként hárították el az elszabadult bika okozta ve­szélyt. Az esettel összefüg­gésben egy levelet kaptunk, amelyből idézünk: Mátészalkán két vágóhíd üzemel. Az egyik az önkor­mányzat kezelésében lévő „kényszervágóhíd”, ahol az eset történt, illetve az 1991- ben üzembe helyezett, az Európai Gazdasági Közös­ség országaiba történő szál­lításra is elfogadott, nyu­gateurópai mércével mérve is modem, marhavágóhíd és daraboló üzem. A szak­mai körök egyértelműen, és egyre inkább a köztudat is az exportvágóhidat ismeri mátészalkai vágóhídként. Ezért többen, közöttük kül­földi partnereink és az üzem felszámolója is, azt hitték — és ezt jelezték is felénk —, hogy a leírtak nálunk történtek. Kovács Árpád megbízott igazgató

Next

/
Thumbnails
Contents