Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-07 / 81. szám
1994. április 7., csütörtök HÁTTÉR Elszállt ígéretek ellenére A megörökölt, roskadozó házat először rendbe kell hozni, ha nehéz is... Györke László Tiszavasvári (KM) — Nemrég Tiszavasváriban lakossági fórum vendége volt Schamschula György közlekedési, hírközlési és vízügyi miniszter. A fórumon — természetesen — elsősorban a tárcát közvetve vagy közvetlenül érintő kérdések, problémák kerültek szóba. A több évtizedes lemaradást behozni nem egyszerű feladat. A felzárkózás megkezdődött. Ezt elsősorban azok a térségek, települések érzékelik, amelyek jól tudtak, tudnak élni a lehetőségekkel, hiszen a pályázati rendszer értelmében a megvalósításhoz a települési önkormányzatoknak a saját erejüket az állami mellé kell tenni. Röviden: partnernek kell lenni. Hatvanezer telefon A megye telefonellátottságát nemigen kell taglalni annak ellenére, hogy e tekintetben is van fejlődés. A miniszter elmondta: 1996 végéig a megyében összesen 60 ezer állomást telepítenek. Az erről szóló koncessziós megállapodást a MATÁV-val már aláírták. Amennyiben a távközlésiek nem tartják magukat a szerződéshez, a minisztérium keményen büntet(het). Tiszavasvári és környéke lakói számára jó hír, hogy hamarosan egy háromezer vonalas digitális központ létesül itt, amelyből 600 a tiszadobia- ké, 510 pedig a tiszadadaiaké. Ezáltal a tiszalöki vonalak is Schamschula György A szerző felvétele úgymond felszabadulnak, nem lesznek túlterheltek. Országos viszonylatban az elmúlt években 600 településen épült ki a vezetékes ivó- vízhálózat. A környék lakóit különösen érdekelte, mi lesz már végre a „képviselők útjával”, azaz a Tiszadobot Tiszavasvárival összekötő úttal. Mint ahogy 'arról a hallgatóság is értesülhetett első kézből, miután a szerződést aláírták, a minisztérium folyósítja a támogatást. Természetesen a második ütemre is. Tehát hamarosan elkezdődhetnek itt a munkálatok. A megye fejlődése szempontjából azonban nemcsak a be- és összekötő utak fontosak, hanem az is, mikor köti össze végre a térséget autópálya az ország szívével. Fontos az autópálya — Az autópálya megépítésével kapcsolatban — mondta a miniszter — a következő a helyzet: elég rossz ajánlatokat kaptunk rá koncessziós pályázaton. Épp most értékelik ezeket. Vitatkozunk az ajánlattevőkkel, ugyanis túl sok állami támogatást kívánnak. Ezek a viták elhúzódhatnak egy-két évig, és nem szeretném, ha azalatt nem épülne az autópálya. Valószínűleg kötünk egy úgynevezett ideiglenes szerződést, amely alapján az autópálya egy szakaszát elkezdjük építeni, és akkor még néhány évet veszekedhetünk, hogy mennyiért fogják megépíteni a többit. Ugyanis, ha most még éveket problémá- zunk azon, mennyi állami hozzájárulásért mennyi díjat szedhetnek, milyen feltételekkel, akkor egyszerűen nem épül az autópálya. Nem engedhetjük meg, hogy az országnak ez a nagyon fontos útja ne épüljön ki. Nagyon remélem: valamikor a nyáron aláírjuk a szerződést, és ősszel elkezdődik az autópálya építése. Különben a feltáró munkák — legyen az régészeti, talajmechanika, földkisajátítás — jelenleg is folynak, hogy mire az i betűre felkerül pont, ne okozzon ez gondot. Vannak olyan műtárgyak — például a Tisza-híd —, melyet elkezdünk az első szakaszban még akkor is, ha az nem lesz benne a szerződésben. — Tény és való — folytatta Schamschula György —, azok a nyugati ígéretek, hogy menynyi támogatást fognak adni, elszálltak, mint ősszel a fecskék. Csak nem reméljük, hogy visszajönnek. A másik pedig, hogy a koncessziós autópálya építésén kívül meg kell próbálnunk más pénzügyi megoldásokat is keresni. Esetleg olyat, hogy a Nemzeti Bank értékpapírt bocsát ki Nyugat- Európában, vagy Amerikában, pénzt vesz fel, saját magunk építjük meg. Tehát egy eléggé összetett, bonyolult ügy. Jelenleg épül az M1 -es, az M0- ás autópálya, elkezdjük most nyáron az M5-öst, tavasszal az M2-est építeni. Ám az ország erőforrásai végesek. Túl sok elmaradást kell behoznunk. A közlekedés nem kevésbé fontos ágazata a vasút. Sajnos, a lemaradás itt sem csekély. Az alépítmények, a kocsik nagy része elavult. A MÁV mint egy feneketlen kút, nyeli a pénzt. A költségvetésből egyébként 60 milliárd forintot kapott az ágazat. Hogy ez sok- e vagy kevés? Csupán összehasonlításul: ez az összeg any- nyi, mint a Magyar Honvédség egész évi költségvetése. — A MÁV úgy nézett ki, mint a tékozló apa megrogy- gyant háza, amit a fiúra hagyott. A fiú mást nem tehet: rendbe kell hoznia, ha élni akar benne. Kopott már A nyíregyházi pályaudvar is eléggé elhasználódott, kopott már: Sőt balesetveszélyes. — A műszaki bejárását már kétszer, tűzték ki — tájékoztatott a miniszter. — Ám az önkormányzat második alkalommal sem küldött állás- foglalásra jogosult személyt. Szóval, így borzasztó nehéz valamit csinálni. De hát addig kell őket ösztökélni, míg egyszer csak hajlandók lesznek velünk együtt dolgozni. Munka A kor nem számít. Ha megpattannak a rügyek, megjelennek az ágakon az első egérfülek, az ember nem tud nyugton maradni. A belső énje nem bírja a szobában tartani, kifelé, a szabadba vágyakozik. Elő az ásóval, a kiskapával, a gereblyével, s csak a délutáni szürkületben veszi észre mennyit dolgozott. Mert fáradtságot ilyenkor nem érez, csak az újjászületés, a tavasz illata és szele hajtja. Az ember márcsak ilyen Balázs Attila felvétele y alamilyen ünnep van megint, mindenki a templomba igyekszik — állapította meg Kis úr vasárnap este. Új idők, új szokások. Szerette mindig a tömeggyűléseket, elhatározta, most részt vesz ö is. Felöltözött és elindult: de melyikbe menjen. Mivel mohamedán mecset legközelebb csak Boszniában van, hát a házuk mellett álló református templomba tért be, kényelmi okokból. Csillag volt ezen is é$ ahhoz volt szokva. Különben is mindig reformer volt. Régebben az ilyen alkalmakkor mindig a tribünön foglalt helyet, most is automatikusan felment a karzatra, gondolva itt ez lehet az. Orgonamuzsika szólt, míg gyülekezett a nép, nem az a fúvószene, nem elég indulás, de meg lehet szokni. Aztán jött az ünnepség szónoka, fellépett a pulpitusra és le sem véve a nagykabátját azonnal belekezdett. Meg kell adni, szép orgánummal, nagy meggyőző erővel beszélt és kezdeti bizonytalankodás után, teljesen papír nélkül érvelt. Hosszas fejtegetésbe kezdett egy úrról, beszélt a gon- dok-problémákról. Kis úr maga is sokszor agitált korábban tömegek előtt. Ismerte a technikáját. Örömmel fedezte fel itt is, hogy mindenki által érthető példákkal világítja meg az előadó eszmei mondanivalóját. A szónok ezúttal egy közel- keleti szabaduló művész esetét mondta el. Hogy felszegezték egy keresztre, eltemették egy kriptába, egy hatalmas követ hengerítettek elé és mégis sikerült neki harmadnapra kiszabadulni. Ó volt az első, aki a trükköt meg tudta csinálni. Majd kétezer évvel ezelőtt. Azóta ezt a mutatványt hús- vétnak nevezik. Ma már ezt bárki képes lehet megcsinálni, csak hinnie kell benne... Kulcsár Attila Avtiiiii JHk® 18 wl I Az ünnepi beszédet Kis úr, ahogy illik megtapsolta, de csodálkozott, hogy másoknak nem tetszett annyira, hogy kövessék példáját. A szónok közben többször aktivizálta hallgatóságát, leültette, felállította őket, néha lassú mozgalmi dalokat énekeltek együtt. Legtöbbször valamilyen urat emlegettek, biztos ez is egy elvtárs volt azelőtt — gondolta Kis úr. Aztán mindenki szót kapott, persze egyszerre kezdtek el beszélni. Kis úr egy szót sem értett az egészből, legfeljebb annyit, hogy a mindennapi kenyeret követelték a legtöbben. Ament mondtak a végén, aminek így nincs semmi értelme, talán úgy, hogy az idő a-a-ment, vagyis elment. Aztán a hirdetések jöttek, hogy mikor lesz legközelebb. Meg kell adni jól összefogott alapszervezet — állapította meg Kis úr —, képesek hetente összejönni. Es végre a végén a szónok meghívta a hallgatóságot a terített asztalhoz, vacsorázni. Igen, ez így volt nálunk is: kaja, pia, svédasztal, emlékezett Kis úr és nekilódult. A sorban állásról megvolt a negatív véleménye, és amikor odakerült a többiről is. Semmi sonkás szendvics, meg virsli mustárral, csak csupasz kenyér. Hja, más időket élünk! Előtte se egy rövidital, se egy sör, utána is csak bor, azt is csak módjával. Kis úr háromszor is beállt a sorba, mégis éhes maradt... Aztán vége lett. Mindenki ment a dolgára. A kijárat mellett a borravalót kis ládikába kellett dobni. A pincér már oda se jött. Kis úr nem adott egy fillért se, nem volt megelégedve a kiszolgálással: nem volt választék, kicsi volt az adag. M indezek ellenére elhatározta, hogy máskor is el fog menni, legfeljebb otthon jól telezabálja előtte magát. O mindig is közösségi ember volt és ez most hiányzik. Itt is azt mondta a szónok, hogy hinni kell, meg hogy tenni kell az ügyért. O meg mindig hinni akart valamiben. Most ez van, ezt kell szeretni... Ámen. : v ' , . ■. Hatáskör Tóth Kornélia A hivatalban feszengő ügyfél rémképe sokáig kísértette a köz- igazgatás hazai gyakorlatát. Szerencsére, ez régen a múlté, olyannyira, hogy manapság ritkán arról is adhatunk hírt: ha az ügyes-bajos dolgát intéző állampolgár, magáról megfeledkezve a hivatalnokra zúdítja haragját vagy elkeseredését. Sajnos, fenyegető hangú sértések, de még tettlegesség is előfordult néhol. A demokratikus berendezkedésű országokban különösen nagy gondot fordítanak arra, hogy az állampolgárok ügyeit jól képzett, udvarias szakemberek gyorsan intézzék el. A magyar közigazgatás elmúlt négy esztendejében is igyekeztek meghonosítani, illetve széles körben elfogadott gyakorlattá tenni ezeket az elveket. S a cél érdekében az érdekvédelmi szervezetek is következetesen fellépnek, mint arról a Magyar Köztisztviselők és Közalkalmazottak Szakszervezete megyei titkára beszámolt: egységes, polgárközeli, szolgáltató közigazgatás létrehozásán fáradozik a szakszervezetük. Ennek érdekében a szakmai és az érdekegyeztető vitákban a közigazgatás korszerűsítése mellett voksol a szervezetük. Továbbá azt hangoztatja az érdekképviseleti szervezet: a helyi önkormányzatokról szóló törvény módosítása és átfogó felülvizsgálata indokolt és időszerű. A törvény módosítása során el kellene érni azt a célt is, hogy a közigazgatás közhatalmi, illetve közszolgálati tevékenységét egyértelműbben határolják el az állami és az önkormányzati intézmények között. A helyi igazgatás és a közfeladatok ellátása — a közvetlen társadalmi, lakossági ellenőrzés, illetőleg az abban való részvétel lehetősége érdekében — a mainál szélesebben jelenjen meg az önkormányzatok feladat- és hatáskörében. A szakszervezet azt is lényegesnek érzi, hogy a jövőbeni szabályozásnak egyértelműbbé kellene tennie: az önkormányzatok kötelezőfeladataik megoldásához teljes mértékben legyenek jogosultak állami támogatásra. Végül is az önkormányzati törvény módosítását az élet diktálja, hiszen a demokratikus berendezkedés keretei között a szolgáltató közigazgatás meghonosítása az állampolgárok jobb közérzetének kialakítását segíthetné elő. Karitász Híradó Nyíregyháza (KM) — Ebben az évben jelent meg első alkalommal a debreceninyíregyházi egyházmegyei Karitász Híradó. A néhány oldalas lapban azokat az egyházi információkat, kezdeményezéseket, karitatív munkát mutatják be, amely már folyik a plébániákon, ahol a tevékeny szeretet a rászorulók segítségére sietett. Az újság ingyenes, egyelőre ezer példányban készül. Szívesen fogadnak adományokat. Árvíz és vízár Balogh József-y-k iztosan van valami fatális abban, hogy az árvíz és a vízár ugyanazokból a betűkből áll. Ha véletlen és nem végzetszerű lenne, nem volna az is közös tulajdonságuk, hogy emelkedésük időnként elkerülhetetlen, s megakadályozni sem lehet. A nyíregyházi vízdíj emelése természetesen e jegyzetíráshoz az apropó, bár ennyi erővel a fővárosi is lehetne, ahol most lett köbméterenként 27 forint, vagyis körülbelül fele-harmada annak, amennyit egy vidéki városban, vagy faluban felszámítanak. Mondják érvként, hogy mert ott gazdaságosabbak a vízkivételi lehetőségek, ami akár igaz is lehet, ám sehol any- nyi elöregedett, cserélésre szoruló cső, vezeték, sehol annyi gond a tisztítással, szóval bárhogyan is számolgatunk, kizártnak tűnik, hogy állami, vagy önkormányzati támogatás nélkül olyan olcsón lehet a fogyasztóknak megszámítani. Bezzeg lehet, s számítják is a vidékieknek. Még akkor is, ha előzőleg csalinak olyan ígéreteket mondtak a nyíregyháziaknak és még 25 településnek: váljanak ki a Szavicsavból, olcsóbb lesz akkor a víz, mert jobbak az adottságok, itt a legtöbb a szennyvízvezeték hossza, ez ontja a nyereséget, s abból el lehet bírni a kis nyereséget, netán kis veszteséget okozó vizet. És a válás megtörtént. Pedig az ára akkor mások oldalról az is lehetett volna, hogy a többieknek kénytelenek lesznek árat emelni, mert nekik nincs, illetve csak elvétve van nyereséges szennyvízvezetékük, a hálózat jelentős része is korszerűtlenebb. Most nem tudni mi lesz, a nagyobbik vállalat nem hallat magáról, valószínű rendezni kell a sorokat, hisz új vezérigazgató van, aki elsőnek bontotta meg a legnyereségesebb ágazat kft- vé szervezésével (Hansa- plastik) a vállalatot. Úgy látszik, maradt még valami benne, ha visszavette, csak azt nem látni még előre: ki élvezi, ki éli fel a maradékot. Az viszont közismert: ki fizeti az árát. *
