Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-06 / 80. szám

1994. április 6., szerda HATTER Aranyló csillagok a Télcisznek A nemzetközi kereskedelemben kifejtett és a kialakított kapcsolat fejlesztéséért Bereczki Zoltánnak André Van Roey adja át a dijat Tuzsér (KM - M. Cs.) — Az exkluzív plaketten 12 ara­nyozott csillag díszeleg, alat­ta a vésett szöveg: Bereczki Zoltánnak, a tuzséri Tékisz Kft. ügyvezető igazgatójá­nak a nemzetközi kereskede­lemben kifejtett és az Euró­pai Közösséggel kialakított üzleti kapcsolat fejlesztésé­ért. Az oklevelet André Van Roey, az Európai Piackutató Központ (EMRC) elnöke ír­ta alá. Januárban kapta a Tékisz Kft. a díj átadásáról szóló értesí­tést, amelyben leírták, a kft.-t jelölték a tekintélyes nemzet­közi Euromarket Pályázat 1994 díjára, amelynek költsé­geit az EMRC, a belgiumi ki­rályi rendelet alapján létreho­zott társulat fedezi. Akit ajánlottak A brüsszeli székhelyű EMRC tagjai gyárosok, piaci szakem­berek, egyetemi személyisé­gek és neves intézmények képviselői. Mint kiderült az Euromarket Pályázatot olyan cégek illetve társaságok támo­gatására hozták létre, ame­lyeknek a kereskedelem, az ipar vagy a szolgáltatás terén kiemelkedő a menedzsment­jük, a termék minőségük, a technikai újításuk, a szolgál­tatásuk. Utóbbi alapján válasz­tották ki a szabolcsi társasá­got. — Egyfajta bizalmatlanság­gal fogadtuk a hírt — idézi fel a levél érkezését követő napo­kat Bereczki Zoltán —, hiszen nem igazán hittünk abban, hogy a cégünk megkapja ezt a jelentős díjat. A pályázatra je­lölés ugyanis nem a szokvá­nyos úton történik, hiszen az EMRC nem kérdezi meg a kü­lönböző országok illetékes mi­nisztériumait, hogy jelöljenek arra érdemes személyt vagy céget. Ehelyett az ipar, a ke­reskedelem, a szolgáltatás te­rén működő cégek, vagy kü­lönböző intézmények ajánlják azokat a társaságokat, akikkel üzleti kapcsolatban álltak illet­ve állnak és elégedettek a mű­ködésükkel. A Tékisz Kft.-t is egy nyugati partner ajánlotta — nem sikerült kideríteni me­lyik —, amely korábban való­színűleg nálunk tárolta, cso- magoltatta vagy innen szállít­tatta ki termékét Oroszország­ba, Ukrajnába, vagy esetleg éppen fordítva, a FAK-ország- ból érkező alapanyagokat küldtük tovább Nyugat-Eu- rópába. Piacot jelent A pályázati anyagban szere­pelt, hogy a részvétel erősíti a cég hímevét, emeli nevét ügy­felei és versenytársai körében. Ráadásul az Európai Közös­ség nemzetközi gazdasági sú­lyát figyelembe véve igen fon­tos a kitüntetés, hiszen az EK jelenleg a világ legnagyobb piacát jelenti, napjainkban a folyamatosan bővülő kínálatot 360 millió fogyasztó élvezhe­ti. Az elmúlt két évben 7 ma­gyar cég képviselője vehette át ezt a díjat. Az idei díjkiosztó ünnepségre, a brüsszeli Hilton Hotelbe a világ minden tájáról érkeztek. — Akik a díjat megkapják, azok a céges papíron, a név­kártyán használhatják a pályá­zat emblémáját, amely tekin- télynövelő — mondta az ügy­vezető igazgató. — Egy hó­nappal az ünnepség után még nem lehet felmérni a díj hasz­nát, de az olasz Prioglio úr, akinek cége nemrég többségi tulajdonrészt szerzett a Tékisz Kft.-ben azt nyilatkozta, min­dez jelentős siker, amely a ké­sőbbiekben fog kamatozni. A díjátadó ünnepséget kétna­pos szemináriummal kötötték össze, ahol a résztvevők az Európai Közösség gazdasági fejlődéséről, az EK kapcsola­Amatőr felvétel tárói a kelet-európai országok­kal címmel hallhattak elő­adást. A volt szocialista orszá­gok képviselőinek főleg az Európába való üzleti betörés című előadás volt az érdekes, amelyet marketing, jogi és pénzügyi tanácsadásokkal is összekötöttek. A szekcióülés keretében orosz, ukrán, ma­gyar, román, cseh és szlovák üzletemberek értékelték a ré­gió gazdasági szerepét. Emel­lett mind a 30 díjazott bemu­tatta saját cégét. Zöld út Bereczki Zoltán elsősorban a kelet-nyugati híd szerepét emelte ki, hiszen a Tékisz Kft. 60 hektáros telepe pár kilo­méterre található az ukrán ha­tártól, ahol vámudvart, vám­raktárát és vámszabadterületet is kialakítottak. Az aranyozott csillagok a belga vámosok fi­gyelmét sem kerülték el, akik rövid vizsgálódás után adtak zöld utat a díszes tárgynak. Közös céljuk: a hagyományőrzés Fehérgyarmat (M. K.) — Egyszer mindenki megöreg­szik! Régi, s ma is gyakran használatos bölcselkedés. Ez viszont nem jelenti azt, hogy mindennek vége. Fehérgyar­maton legalábbis nem. A vá­rosi művelődési központ befo­gadta az idős embereket, s létrehozták a Barátság nyugdí­jasklubot. Parrag Gézáné irá­nyításával a megyei klubélet­be is bekapcsolódtak. Majd, amikor ismét elfogadottá vált a népdalkörök léte, Fehérgyar­maton is megalakult a klub tagjaiból az együttes. A fehérgyarmati nyugdíjasok népdalköre: hét nő és öt férfi alkalmi tömörülése. Az ötletet a nyugdíjas ki mit tudok sikere sugallta. Az is igaz, hogy a klubrendezvényeken is rend­szeresen dalra fakad a csoport (a többiek, no meg Bódi Mi­hály klubtag citerájának mu­zsikája is segít ehhez). Önmagában a működtetés is gondot jelent, s ha a városi művelődési központ nem se­gítene, a klub már régen nem létezne. így természetesen arra sem juthat pénz, hogy fizetett szak­ember foglalkozzon rendsze­resen a csoporttal. Vargáné Fábián Mária énektanámő, a helyi gimnázium pedagógusa bizonyos időközönként igyek­szik eljutni a klubtagok­hoz. Mód nyílott arra is, hogy a tanárnő vezette fiatalok, illet­ve az idős dalosok közös ren­dezvényeken szórakoztassák a dalra fogékonyakat. Jóleső érzéssel fogadták a népdalkor tagjai, hogy a me­gyei szervek részéről is foko­zódott a figyelem a hasonló feladatot felvállaló népdalkö­rök iránt. A polgármesteri hi­vatalok gazdasági lehetősé­geiből azonban nem sokra fut­ja-, így érthető, hogy a népi ha­gyományok értői igyekeznek erejükön felül lelket önteni ezekbe az egyesülésekbe: bíz­va abban, hogy a dal, a ha­gyományok tisztelete össze­tartja a csoportokat. Végsőfokon ahhoz, hogy egy-egy rendezvényen megje­lenhessenek, s a maguk össze­jövetelein változatossá tegyék a programot, már kevés anyagi áldozat is elegendő.-\ T em szt<*r- A balettkar­ig/ ban jobbról ő a má- x V sodik. Fegyelmezetten áll. Várja, hogy sorra ke­rüljön. Jobb láb elől, ötödik pozíció, kéz kecsesen, fej ma­gasan. Vár. Aztán egyetlen mozdulat nélkül íjként meg­feszül, minden idegszála kon­centrál... És, amint megszólal a zene, megszűnik táncosnak lenni, hófehér galambként röppen a magasba. Lábbujjhegyre emelkedve lendíti karját, szárnyacskái emelik egyre feljebb, feljebb, a táguló mindenség felé. Fe­jével követi mozdulatait, ar­cán az örök, titokkereső em­ber mosolyával. Aztán úgy dönt nem száll tovább, ezüstfilteres csillo­gás közepette suhan a szín­pad közepére, talán spicce érinti a világot jelentő desz­kákat..., de nem, nem hiszem. O repül, repül, s lejti gyönyö­rű galambtáncát. Chopin muzsikája átöleli nádszál­ként hajló alakját, a búgó hangok befonják mozdula­tait. Huzrik Anna dálatos életet, hogy aztán egy magasra emelt relevai- vel, újra az ég felé törjön, föl, föl mind magasabbra. Állj meg, ne tovább! — sikítanék, mint napbaszálló Ikaruszra apja, de felesle­A balerina Az akkordok ellágyulnak, látni vélem a patak tükrén képmásában gyönyörködő habfehér madarat. Körbefor­dul, megemeli szárnyát, nézi tolláit, karcsú derekát, hat­tyúként nemes nyakát. Majd megunva a dolgot, hosszú lábain hatalmasakat szökell, és... arabeszk jobbra, ara- beszk balra—köszönti e cso­ges: könnyed mosollyal szö­kell tovább. A reflektorok követik, ki­emelik törékenységét, fehér trikójából galambtoliakat varázsolnak, tüllfodrából szárnyakat, az olcsó flitterek pedig gyémántként ragyog­nak. A legszebbek mégis hatal­mas szemei. Kék mély, fekete tó. Elmerül benne az egész galamblét, elmerülnek a hangjegyek, elsüllyed a kö­zönség, a színház, elnyeli az egész világot! Nézném órákon át, de tán­cának néhány perce letelt. Elhallgat a zene... Néma csönd..., majd feldördül a taps. Könnyed hajtással kö­szöni meg, s visszaáll helyé­re. A karban jobbról ő a má­sodik. Kezd felengedni, csitul feszültsége, s lenéz rám az el­ső sorba. f szreveszi csörgő köny- Zy nyeimet, és hatodik JLj életévének minden bölcsességével csóválja meg picit fejét. Ejnye-ejnye, ezt azért nem kellene, még nem sztár..., talán nem is lesz..., de az anyai szívnek nem lehet parancsolni... ■ Ü m Mf M'm Nézőpont Falugazdászok Nyéki Zsolt em újdonság a meg­állapítás, hogy a választási előkészü­letek egyre nagyobb teret töltenek be életünkben, füg­getlenül attól, akarjuk-e vagy sem. A kampányok mértékéről, módszereiről, a ráfordított anyagiak nagy­ságáról, a nyilatkozók stílu­sáról több elemző cikk is megjelent már, kiváltva nem kis rokon- vagy éppen ellen­szenvet. Az viszont tény: az önmaga sorsáért felelőssé­get érző és a jövőjéért tenni akaró embernek meg kell is­mernie — programjaikkal és vezető egyéniségeikkel együtt — azokat a politikai erőket, amelyek az elkövet­kező négy évben meghatá­rozhatják az ország, s így a szűkebb környezetének sor­sát. Az egyéni döntések meg­alapozásához pedig sokol­dalú információra van szük­ség. Gond csak akkor van, amikor a pragmatikus szemlélet, a szigorú szak­mai szempontok érvényesü­lésének útjába álproblémá­kat, sokadrangú zavaró té­nyezőket állítanak. Mint ahogy ezt tapasztalhatták a nemrég munkába állt falu­gazdászok kiválasztásakor is. Országosan több ezres volt az e posztra pályázó szakemberek létszáma, de egyelőre csak pár száznak sikerült munkát adni. Volt olyan helység, ahol egy fa­lugazdászt állásra több tu­catnyian jelentkeztek. A kiértesítéseket követően természetesen a nyertes személyét ugyanennyi irányból érte rögtön tá­madás. A jelenségben az a szomorú, hogy a támadások leggyakrabban politikai in­díttatásúnk voltak, s nem szakmai megfontolásokon, érveken alapultak. El sem kezdhette az érdemi munkát a mérnökökből, üzem- és közgazdászokból, csekély számú jogászból és állator­vosból álló csapat, jogo­sultságukat máris megkér­dőjelezték pusztán mozgal­mi alapon. A választások előtt, ta­nulságként nem árt a többszöri figyelmez­tetés, mely szerint a lényeg: a macska először fogja meg az egeret, s hogy a dolgát rendesen elvégző macska milyen színű, az már má­sodlagos kérdés. Az utolsó felvonás Kovács Éva •y—y nnyi! — mondják a /-/ filmfelvételek készí- J—J tésekor a szakembe­rek, ha hosszas küszködés, gondolkodás, próbálgatás után végre sikerül a jelenet, s minden olyan, amilyennek maga a rendező is látni sze­remé, s jöhet a csapó. Ennyi! — mondhatjuk most mi is, hiszen zárszám­adás készül, csütörtökön befejezi munkáját az első szabadon választott Or­szággyűlés, a magyar par­lament. A honatyák már pa­kolnak, javában készülőd­nek. Ki az újabb négy év, az újraválasztás reményében, ki pedig a végleges búcsú nehéz óráit élve szedi össze holmijait. Nehéz négy év áll a kép­viselők mögött. A statiszti­kák szerint a világ egyik legszorgosabb, legdolgo­sabb parlamentje volt a miénk, hiszen a képviselők annyi törvényt hoztak, mint kevesen a világ parlament­jeiben. Olyanok is lettek — mondhatnák most az örökös kételkedők, s igazuk bizo­nyítására lennének is ér­veik. Tény azonban, ha a meghozott törvényekben akad is hiba, a jó szándék kétségbe semmiképpen nem vonható. A törvények döntő része a rendszerváltozást szolgálta, még akkor is, ha egy részén valóban akad még javítani, finomítani való. S mint hírlik, a mun­kának közel sincs vége, a törvénygyár az utolsó per­cig dolgozik. A termőföld­ről, a villamos energiáról, a hadigondozásról, a bíró­sági végrehajtásról az utol­só pillanatokban is dönteni fognak a honatyák — ha elegen lesznek jelen. Mert a törvények szín­vonalánál csak a képviselők fegyelmezettségét érte több kritika. A kihalt üléstermet látva sokan nem értették a választópolgárok közül, ugyan merre vannak, miféle utakon járnak az általuk megválasztott, bizalmukból hatalommal felruházott kép­viselők? Mi a magyarázat arra, hogy olykor üresen tá- tonganak a padsorok? Bárhogyan is volt, a ma­gyar parlament teljesítette feladatát, megtette a szá­mára, számunkra leglénye­gesebbet: biztosította a rendszerváltás utáni folya­matosságot, az ország nyu­galmát, stabilan lerakta a demokrácia alapjait. Fia voltak is gondok és bajok, pártok és érdekek közötti kisebb-nagyobb torzsalko­dások, a lényegben nem akad hiba: a rendszervál­toztatás utáni Magyaror­szágon megadatott a békés átmenet haszna és öröme, pedig olykor-olykor úgy tűnhetett, veszélybe kerül: a taxisblokád, a meg-megúju- ló médiaháború efféle ve­szélyek lehettek, s jó, hogy magunk mögött tudhatjuk majd valamennyiüket. Csütörtökön bezár a Ház, s bár a ciklus ezzel véget ér, a képviselők mandátuma csak az új parlament be­iktatásakor jár le. Ezen idő­szak alatt szükség esetén még összehívható a jelenle­gi országgyűlés, az ország tehát nem marad gazda nélkül. M ájus nyolcadikán új parlamentet, új csapatot válasz­tunk magunknak. Rajtunk múlik, milyen lesz az „összeállítás”. Megérde­melnénk egy győzni tudót, egy lelkeset, egy olyan iga­zit... j^Kelet-Magyarorszá^^^J I Kommentár

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents