Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-28 / 99. szám
1994. április 28., csütörtök KOZELET Pártok válaszai olvasóinknak Fiatal Demokraták Független Kisgazda Kereszténydemokrata Magyar Magyar Szabad Demokraták Szövetsége Földmunkás és Néppárt Demokrata Fórum Szocialista Párt Szövetsége (Fidesz) Polgári Párt (FKgP) (KDNP) (MDF) (MSZP) (SZDSZ) 1. A párt szociálpolitikája szerint miként garantálható a nyugdijak biztonsága? Fontos a gazdasági növekedés megindulása, hiszen ezzel növekszik a foglalkoztatottak száma, és nőnek a járulékok alapját szolgáló jövedelmek. A munkavállalókat arra kell ösztönözni, hogy legálisan vállaljanak munkát, a társadalomnak minél több aktív tagja legyen, s kevesebb, akikről gondoskodni kötelességünk. Megteremtjük a létminimum alatt élők nyugdíjának értékállóságát. Három lépcsős nyugdíjrendszert tervezünk, amelynek első szintje a nemzeti alapnyugdíj, a második a keresettől függő munkanyugdíj, a harmadik a biztosító pénztárakkal való önkéntes szerződések alapján kapott nyugdíj. A Független Kisgazda Földmunkás és Polgári Párt (FKgP) tagjai szerint a nyugdíj munkával és járulékfizetéssel szerzett jog, nem juttatás, nem szociális segély, amellyel évtizedek óta tendenciózusan összemossák. A kormányok évtizedek óta csorbítják a védtelen nyugdíjasok szerzett jogait, csak látszatra érvényesítik esetükben az inflációs korrekciót. E kérdésben az 1988. nem hozott fordulatot. A kormányok hosszú éveken át használták az aktív dolgozóktól kapott járulék kamatát, ennek függvényében kötelesek biztosítani a nyugdíj értékállóságát. Mindenki számára biztosítani kívánjuk a nyugdíjjogosultságot és a nyugdíjak érték- állóságát. Ehhez a jelenlegi nyugdíjrendszert át kell alakítani. Három lépcsős rendszer kialakítását tervezzük: az állampolgári jogon járó nemzeti alapnyugdíj, a munkaviszonyon alapuló munkanyugdíj, amelyben az eddiginél jobban érvényesülne a szerzett jogosultságok elve (életkereset, munkában töltött évek) és a gyermeknevelés, a beteg- és idősgondozás elismerése, valamint az ezt kiegészítő önkéntes nyugdíjbiztosítás alkotnák e rendszer fő pilléreit. A nyugdíjbiztosításnak nagyobb állami vagyont kell átadni. j Az MDF vezette koalíció eddig is elkövetett mindent, hogy már-már az ország gazdasági erejét megterhelő módon gondoskodjon a nyugdíjak vásárlóerejének megőrzéséről. Ebből a gondoskodó figyelemből a következő parlamenti periódusban sem engedhetünk. Tudjuk, hogy térségünkben — éppen az országos átlagtól négy évtizeden keresztül messze elmaradó munkabérek következtében -— a nyugdíjak mélyen átlag alattiak. Ezért mi kötelességünknek érezzük, hogy a mechanikus százalékos nyugdíjemelés mellett következetesen harcoljunk a szociális szempontok érvényesítéséért. Álláspontunk szerint a nyugdíjjárulékok befizetéséből teremtett forrásokat ki kell egészíteni a nyugdíjbiztosítónak átadott vagyon hozamával, és költségvetési támogatásával. Mi az aktív dolgozók keresetét követő nyugdíjemelési rend mellett vagyunk, amely azt jelenti, hogy minden évben úgy emelkedjen a nyugdíjak ösz- szege, amilyen arányban az előző évben az aktív dolgozók keresete növekedett. Az évente egyszeri emelést látjuk célravezetőnek. Külön korrekciós intézkedésekre is szükség van a régen megállapított szolgálati idővel szerzett, mára elértéktelenedett nyugdíjak felzárkóztatásához. Egyik fő feladatunknak tekintjük, hogy az Érdekegyeztető Tanáccsal kimunkáljunk egy szociális egyezséget. Új nyugdíjrendszer csak a generációk közötti társadalmi szerződésre épülhet, ezt új nyugdíjtörvényben rögzítjük. A kötelező biztosítás a bérből és fizetésből élők számára a legbiztonságosabb megoldás. Akiknek módjában áll, azok önkéntes biztosításokat is köthetnek. Jelenleg 30 ezer időskorú semmiféle nyugdíjjogosultsággal nem rendelkezik, ezért számukra a szabad demokraták fokozatosan bevezetik az öregségi nyugdíjminimumot. Ennél kisebb összegű nyugellátás saját jogon sem lesz adható. 2. Mit kívánnak tenni a munkanélküliség elfen, új munkahelyek teremtésére? A társasági adó csökkentésével a beruházásokat ösztönözve munkahelyek teremtődhetnének. Csökkenteni kívánjuk a szolidaritási járulékot, és ahogy lehetőség nyílik rá a társadalombiztosítási járulékot is, ezzel segítve azt, hogy megérje a munkaadóknak élő munkaerőt foglalkoztatni. így szeretnénk visszaszorítani a „fekete” munkavállalást. A munkanélküliség három aggasztó tünetét külön kell kezelni. A regionális válsággócokat, a tartós munkanélküliséget és a fiatalok munkanélküliségét. A megoldás a nagyfokú infrastrukturális beruházások állami beindítása, a gazdasági növekedéssel együtt. A munkanélküli segélyezés rendszerének átmeneti fenntartása mellett állami intervencióval is szükséges a munkahelyteremtő politika, a munkanélküliség tömeges méretének kiváltására. Meg kell akadályoznunk, hogy a nemzetközi adósságkötelezettség következményeinek terhét adó formában áthárítsák az alacsony keresetű társadalmi rétegekre. A munkanélküli- és egyéb segélyek rendszere és gyakorlati működtetése jóval intenzívebb kormányzati munkát igényel. Az önkormányzati szociális ügyekkel foglalkozó hivatalnokok helyett a területen dolgozó szociális gondozókat kell alkalmazni. Gazdaságunk viszonylagos fejletlensége miatt a munka- nélküliséggel sajnos hosszú távon együtt kell élnünk, ezért arra kell törekednünk, hogy a munkanélküliség mértékét csökkentsük, felgyorsítsuk a munkanélküliek visszatérését a munka világába, és megakadályozzuk a leszakadásukat, krónikus elszegényedésüket. Aktív foglalkoztatáspolitikára van szükség — ez megyénkben égetően sürgős feladat. A munkahelyteremtést kívánjuk megkönnyíteni elérhetőbb hitelrendszerrel, központi, infrastrukturális beruházásokkal, átgondoltabb és társadalmilag ellenőrzött privatizációval. A munkanélküliség számát, jellegét, struktúráját tekintve leginkább megyénk lakóit sújtja. Ezért az MDF képviselő- jelöltjei tovább szeretnék folytatni az infrastruktúrafejlesztés révén a munkahelyteremtés feltételrendszerének javítását. Szükséges egy regionális adó- kedvezmény az e térségben új munkahelyet teremtők számára. Átmenetileg nem mondhatunk le a közmunkák szervezéséről sem. Intenzív munka- igényes mezőgazdasági kultúra és erre épülő feldolgozó- ipar nélkülözhetetlen e térségben. Szükségesnek tartjuk a munkanélküliek érdekvédelmének hatékony megszervezését. A szocialisták a munkanélküliség „segélyalapon” történő kezelése helyett három, egymással párhuzamos, aktív és passzív eszköz együttes alkalmazását tartják célravezetőnek. Az első ilyen eszköz a munkaerő-kínálat alakítása. A munkahelyek megtartása a második fontos eszköz. A profit megszerzésének ne legyen legkönnyebb eszköze a munkaerő elbocsátása. Meg kívánjuk akadályozni, hogy a csődeljárások, felszámolási és vég- elszámolási eljárások során olyan munkahelyek szűnjenek meg, amelyek hosszú távon életben tarthatóak lennének. A harmadik eszköz a munkaerőkereslet élénkítése. A munkanélküliséget leghatásosabban a gazdaság rendbetétele csökkenti. Lehetővé tesszük a beruházási és a munkahelyteremtési költségek akár száz százalékának az adóból történő leírását. Az ifjúsági munkanélküliség csökkentésére, a hátrányos helyzetűek munkába állítása, valamint az elmaradt régiók felzárkóztatására programokat indítunk. A pályakezdők munkanélküliségét a szakoktatási rendszer átalakításával kezdjük. Egyszerűbbé tesszük a korhatár előtti nyugdíjba vonulást. Az állami beruházásoknál elsőbbséget adunk a munkahelyteremtés szempontjainak. 3. Mi a legsürgősebb tennivaló a mezőgazdaság talpra állításáért? ? Sas? áí ■?« s§* / 'v *v >-" '* >§v •ív' * ".••í.'íj > ® v $ K IWWiiiW S A legfontosabb: világos jövőképet festeni az ágazat elé az elmúlt négy év káosza után. Rendezni és stabilizálni kell a tulajdonviszonyokat, megfelelő hitelrendszerrel pedig a működésében segíteni. A megtermelt javak értékesítéséhez pedig megfelelő intézményhálózatra van szükség. Olyan tulajdonnagyságokat kell kialakítani a mezőgazdaságban, amelyek hatékonyan tudnak működni; 3-5 hektáron ennek nagyon kicsi az esélye. Szövetkezetekre, családi gazdaságokra, és mellékfoglalkozású kistermelésre egyaránt szükség van. A kárpótlást hamar le kell zárni, mert az a tulajdoni bizonytalanság oka. Rendet kell tenni a föld tulajdonlása körül. A termőföldön kialakítandó gazdaságok a termelés irányától függően kisgazdaságok, farmgazdaságok és szövetkezetek. A magángazdálkodók szövetkezeteinek nem kell határt szabni. Racionális földhasználat támogatása. Azonnali segítségadás a gazdaságok működtetésére, állami támogatás, hosszú lejáratú hitel. A piaci viszonyok kialakulásáig irányított kereskedelem, garantált árak, védővámok magyar termékek védelmére. Olyan intézményrendszer, ami garantálja a törvények végrehajtását, betartását és a jogegyenlőséget. A jól menedzselt mezőgazdaság révén elért export a fizetési mérlegen keresztül a gazdasági növekedés fontos forrása, ezért a mezőgazdaságnak központi költségvetésből nagyobb támogatást kell biztosítani. A támogatási rendszert úgy kell átalakítani, hogy az rövid távon a szezonális, időjárási és piaci ingadozások ellen a termelők biztonságát, hosszú távon pedig a termelés versenyképességét szolgálja. Az élelmiszeripar privatizációjánál pedig előnyben kell részesíteni a hazai mezőgazdasági termelőket; az átalakuló mezőgazdaságnak szüksége van átfogó és kedvező hitelrendszerre. A tulajdonviszonyok minél hamarabbi rendezése után megyénk mezőgazdaságának fejlesztése érdekében feltétlenül szükséges a tájspecifikus agrárkultúrák meghonosítása. Az almatermelés megkívánja a folyamatos fajtaváltást, a tulajdonosi és termelési formához igazodó tárolási és feldolgozási kapacitás megteremtését. A szatmár-beregi térségben a dió- és szilvatermesztés és feldolgozás mellé korszerű szarvasmarha-tenyésztést és tejfeldolgozást kell megvalósítani. A szántóföldi zöldség- valamint kertészeti kultúrához ugyancsak szükséges egy korszerű tároló és feldolgozó kapacitás. A talpra állás szükséges feltételei: tulajdoni biztonságot kell teremteni — mind a magántulajdonosok, mind a szövetkezetek számára — a lehető leggyorsabban be kell fejezni a földkárpótlást, ki kell mérni a földeket, rendezni a telekkönyveket; meg kell teremteni a korszerű mezőgazdasági hitelezés (jelzáloghitelezés) intézményrendszerét a közraktárakkal összekapcsolva; támogatni kell a szövetkezés újabb, korszerűbb formáinak terjedését; segíteni kell a mezőgazdasági termékszerkezet igazodását a megváltozott kereslethez; mérsékelni kell az agrárollót; támogatni a mező- gazdasági beruházásokat. A tulajdon számunkra sérthetetlen. Ezért kormányra kerülve tiszteletben tartjuk mindazt, ami a kárpótlás során létrejött. Az SZDSZ-kormány kamattámogatást és kedvezményes hiteleket ad a tulajdon- szerzéshez és a korszerű együttműködési formák gyorsabb kialakításához. Jelentős beruházási, export- és munkahelyteremtési kedvezményeket juttatunk a gazdálkodóknak. Hitelszövetkezeteket hozunk létre. A termelőknek piacbővítő exporttámogatási rendszert dolgozunk ki. Segítjük az öntözési rendszerek, erdősítések, növényvédő, valamint szolgáltató társulatok létrejöttét. 4. Megállítható-e az infláció és a további elszegényedés? Az infláció csökkentése már 1990-ben a FIDESZ programjának egyik központi kérdése volt. Az infláció egyik oka a nagyfokú eladósodottság, mind belföldön, mind külföldön. A további elszegényedést a gazdasági növekedés állíthatja meg. A népesség 5-10 százalékát érintve lehet jó szociálpolitikát „csinálni” egy jól működő gazdaság esetén. De nálunk ez utóbbi nem létezik, miközben a népesség több mint a felének drasztikusan csökken az életszínvonala. Szociálpolitikánk célzott rétege a fiataloké, hiszen a kisgyerekes családok többsége munkanélküliként vág családalapításba, állás és lakás nélkül. Az inflációval, gazdaságunkban beláthatóan tartós jelenségként kell számolnunk. Két választási lehetőség kínálkozik: az alkalmazkodás vagy a megszüntetés. Az utóbbi a gazdag államokban lehetséges, ahol a növekvő inflációt bérnöveléssel, adóelengedéssel kezelik. Nálunk nem járható ez az út. Ezért meghirdetjük az inflációhoz való alkalmazkodást, hogy a tehetetlenségi inflációs százalék fokozatosan épüljön be a gazdaságba, ez akkor általában nem válik gátjává a gazdasági növekedésnek. A takarékosság a gazdasági, az állami élet minden területén inflációcsökkentő hatású. Az infláció csak lassan csökkenthető és szüntethető meg, mivel ez gazdasági bajainknak nem oka, hanem következménye. Elsősorban stwkturális problémáinkból fakad; a szerkezetváltáshoz beruházásokra van szükség, az ehhez szükséges tőke pedig csak a gazdaságból teremthető meg. Jövedelemnövekedést kell elérnünk: a pénzügyi egyensúly fenntartásával gondosan mérlegelt, szelektív és célzott adóreformot, költségvetési reformot és hitelpolitikát kell megvalósítanunk. Gazdasági programunk megvalósulása esetén az infláció 14-16%-ra csökken, miközben végrehajtjuk a gazdaság modernizálását. Az inflációval néhány évig még együtt kell élnie a társadalomnak. A gazdaság javuló helyzetével, a bankok privatizációjával és versenyeztetésével, a gazdaság'szereplőinek korrekt értékrendjével azonban folyamatosan csökkenthető az infláció. A bankok tartalékalappal történő feltöltése, a most folyamatban lévő hitelkonszolidáció jelentős lépés lesz az infláció megfékezéséhez. Igazán akkor fogja tapasztalni a társadalom és a gazdasági élet az infláció gyors csökkenését, ha a privatizált üzemek leépítik a lánckereskedelmet, megtalálja a termék a fogyasztóhoz a legrövidebb utat. Az elszegényedés megakadályozását a gazdasági növekedés megteremtése mellett olyan foglalkoztatás- és szociálpolitikával akarjuk megvalósítani, amelynek alapelveit a fenti kérdésekben már részleteztük. Tehát a növekvő árak mellett olyan politikai lépésre van szükség, melyek megakadályozzák nagy rétegek további lecsúszását, elszegényedését. A Szocialista Párt következetes antiinflációs politikát kíván folytatni, melynek eszközei az állam túlköltekezésének visszaszorítása az állam- háztartás reformjával együtt, a megfelelő hitel- és kamatpolitika, a gazdaság egyensúlyának megtartása. Ahhoz, hogy az infláció mérséklődjön, meg kell fékezni a költségvetési kiadások növekedését. Az SZDSZ-kormány kisebb, olcsóbb és hatékonyabb államot fog teremteni. A kormány példamutatásul a Miniszterelnöki Hivatalban és a minisztériumokban kezdi el a takarékoskodást, és folytatja az egész államigazgatásban, így a költségvetés kiadásai nem nőnek jobban a bevételeknél. Csak akkor lehet sikeres a kormány inflációellenes politikája, ha az megtakarításra ösztönöz. A tartós betétek kamata magasabb lesz, mint az infláció. Kezdeményezni fogjuk egy átfogó társadalmi megállapodás megkötését.
