Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-28 / 99. szám
1994. április 28., csütörtök HÁTTÉR Számítógép a szatócsboltban A kényszer miatt Gégényben is sok ember próbálkozik vállalkozással Gégény (KM - D. M., M. M. L.) — A vállalkozások korát éljük. Van, ki saját jól felfogott elképzelése szerint vág neki az újnak, de sokakat a kényszer, a munkanélküliség késztetett lépésváltásra. Gégényben sem más a helyzet, mint a többi megyénkbe- li községben: a téesz és a környező települések üzemeinek fejszámolásával megszűnt a munkalehetőség. Tenkely Józsefné polgármesterasszony egyaránt be tud számolni jó és rossz hírről. Nincs tőkéjük — Közel ötvenen kezdtek vállakózásba a közelmúltban településünkön — emeli ki —, a legtöbben a kereskedelemben próbálkoznak. Nagy segítség számukra, hogy a Primom Vállalkozásélénkítő Alapítvány témamenedzsere itt dolgozik. A gyakorlati tanácsadás mellett a vállalkozók használhatják az iroda telefon és telefax vonalát, a számítógépes rendszerét. A Primom keres- kínál szolgálatot működtet, de kiépített üzleti kapcsolataik vannak például az ukránokkal is. Jó néhányan szerencsét próbálnak az állattenyésztésben és a földművelésben is. Egy embernek már elfogadták az FM pályázatát, de a többi is készül a falugazdász közremű- ködéséval. A napokban nyílt meg egy magángyógyszertár, melyhez az önkormányzat adta kedvezményesen az épületet. Örömükre a Samoberg olasz-magyar Kft. megvásárolta a termelőszövetkezet telephelyét, és ott kávépörkölő, őrlő és csomagoló üzemet létesít. Terveik szerint malomipari, tésztagyártó és fafeldolgozó tevékenységet is szeretnének majd folytatni. Nagy lehetőség ez a falunak, hisz I5O72OO ember foglalkoztatása oldódna meg. — A munkanélküliek viszont nálunk sem kezdhetnek szinte semmihez, mert nincs tőkéjük, és nem kapnak hitelt sehonnan — folytatja a polgármester. — Az önkormányzat sem tud anyagi támogatást nyújtani számukra. Bár az is segítség, hogy nem vetettünk ki semmilyen adót, örülünk, ha egy vállalkozó idetéved. Majdnem a faluszélén található Orosz Gyula „szatócs” boltja. A múltidéző kis üzlet csak külsejében hasonlít a régi A háromszáz juh sok munkát ad a Tóth családnak patinás őseihez. Bár valóban kicsi, mégsem zsúfolt és a választék is bőséges. A gyufától a nyakkendőn keresztül a kifliig minden kapható. Belépve azonnal feltűnik a pulton villogó számítógép képernyője. Ez valami egészen új dolog... — A Szatócshálózat tagjaként számítógépes kapcsolatban vagyunk a központtal, nagy segítség ez a beszerzésben, a készletnyilvántartásban. Emellett sokkal kedvezményesebb feltételekkel hozzák helybe az árut. Egyetlen probléma, hogy tejet és kenyeret nem forgalmaznak, ezt külön kell beszereznem. Orosz Gyula esete is tipikus. Munkanélküli raktárosként kellett új életet kezdenie. Mint a legtöbb sorstársának, neki is csak elképzelése volt, pénze egy fillér sem. Újrakezdési hitelért hiába folyamodott. Kuporgatás, kölcsön, szülői támogatás kellett az elinduláshoz. Először, mint oly sokan, ő is kocsmában gondolkodott, csak később váltott vegyesboltra. Inspirálta, hogy Gégényben nem található ilyen jellegű üzlet. Kezdetben a Szatócshálózat alkalmazottja lett, majd az idén főhivatású vállalkozó. Nem bánta meg döntését, bár reggel négykor ébred, s ameddig vevő van (vasárnap is) nyitva tart. Az olajütő A kényszer leleményessé teszi az embert. Ki hallott már ilyet: valaki, csak úgy egyszerűen elhatározza magát és olajütéssel kezd foglalkozni. Pedig van erre is példa Gégényben. Mátyás Mihály és felesége Molnár Mária nagy fába vágta a fejszét, amikor elhatározásukat tett követte. — Először kellett egy épület, majd egy sajtológép, egy szűrő, hordók és még sorolhatnánk — fogad a ház ura, s körbevezet a takaros, tiszta helyiségben. — Ősszel indultunk, a saját napraforgónkat dolgoztuk fel. Megtanultuk a munkafázisokat: préselés, ülepítés, szűrés. Kiderült, nagy a kereslet a tiszta olajra és a melléktermékekre, az olajsárra, az olajpogácsára. Sajnos, erre a célra csak feketeszemű mag a megfelelő, ebből pedig kevés termett. — A féléves tapasztalat alapján már tovább gondolkozunk — veszi át a szót a vállalkozó feleség. — A legjobb, ha megtermeljük mi a napraforgót, de szeretnénk másokkal is szerződést kötni. Kellene egy megfelelő raktárhelyiség, ahol tárolni tudnánk az alapanyagot. A csomagoláshoz megfelelő flakonok szükségesek, esztétikus címkékkel, szóval, van még mit csinálni. Összességében a Mátyásék vállalkozása sikeresnek mondható. Araik is elfogadhatóak. Egy mázsa mag kisajtolásának költsége ezer forint, ez 28-30 liter olajat jelent. S hogy jövőjük is van mutatja, sokan kedvelik az így nyert olajat, mert egészséges, tápláló, s a biokultúrában is szerepet kaphat. Lovasszekér fordul ki az egyik kapuból, három puli csaholva rohan a lovak után. A gazdassszony szavára azonban már futnak is hátra a kertbe, M. Magyar László felvétele hiszen fontos munka vár rájuk: 300 birkára kell vigyázniuk. A nyáj tulajdonosa Tóth László. Mivel ő éppen az előbb hajtott el, így a felesége tájékoztat a vállalkozásról. — A férjem az autószerelő szakmában dolgozott, de aztán úgy találta, sokkal jobban jövedelmez a mezőgazdaság. Hat évvel ezelőtt száz birkával kezdtünk, s most háromszáz már a számuk. Bizony, sok a tennivaló. A kintiek elvannak a legelőn, de a bentieket naponta kétszer is etetni kell, illetve a leadni való bárányoknak folyamatosan kell enniük. Két-három hét múlva már a nyírás következik. Én is gé- gényi vagyok, beleszoktam a munkába. Bár gyors- és gépíró iskolát végeztem, nem dolgoztam ebben a szakmában, inkább segítek a férjemnek. Nyugdíjban A fiatalember édesanyja, Tóth Miklósáé is bekapcsolódik a beszélgetésbe: — A nyíregyházi húsipari vállalattól jöttem nyugdíjba két éve. Van bőven mit csinálni a ház körül, így én is kiveszem a részem. Segítek a fiataloknak, hiszen csak így tudnak előrehaladni. Én szoktam kihajtani a legelőre a nyájat. Nem unalmas egész nap kint lenni a földeken, viszek rádiót, újságot. Az biztos, nincs se vasárnap, se ünnepnap, mindennap menni kell az állatokkal, a megélhetés miatt muszáj csinálni. A juhok mellett foglalkozunk még dohánynyal, kukoricával, búzával, így tulajdonképpen az éjszaka jelenti a pihenést. m WmWmf wm --- Y j annak nagyon jó üz- 1 / letek (csomagküldés), \ kellemesebbek (szextelefon), kisebb munkával járók (bérgyilkosság), mint a szolgáltatóké, de biztos, hogy egyik sem ilyen biztos. Ugyanis, ha már a meggondolatlan állampolgár vásárol valamit, mosógépet, autót, zsebórát vagy kanapét, és aztán az a valami elromlik, ami tuti, hát csak nem dobja ki! Sajnálja. Meg szüksége is van rá. Megcsináltatja tehát a szolgáltatóval, azaz mondjuk, a kedves olvasóval, aki a meggazdagodásnak ezt a hosszadalmasabb, de biztosabb módját választotta. Az efféle szolgáltatásnak azonban van egy apró hátránya: mások is koslatnak a mi vadászmezőinken. Úgyhogy az ember nem kérhet annyit, amennyit úri kedve diktál. Kénytelen versenyezni, meg lenyomni az árakat, meg alkalmazkodni a piachoz, ami nem a mi stílusunk. Éppen ezért a legokosabb, ha olyan szolgáltatást vállalunk, ami monopolizált. Nógrádi Gábor bünkre könyörögni, és nem nyalogatja a lábunkat, hogy segítsünk rajta, az hordhatja a vizet lajttal a patakból. De mivel van szívünk és bankszámlánk, megengedjük a Legyen milliomos! Ami csak a miénk! amiben mi határozzuk meg a határidőket, az árukat és az árakat! Legyünk például vízművek! Vagy gázművek! Legyünk elektromos vagy telefonművek! És trónolhatunk, mint Pistike a bilin. Mert tegyük fel például, hogy egy faluban vagy üdülőterületen a lakosok be akarják köttetni a házaikba a vizet. Kihez kell fordulniuk? Hozzánk! Itt nincs verseny! Itt nincs piac! Aki nem fekszik a küszönyomorultnak, hogy a csöveket elhelyeztesse. Persze csak azzal a kft.-vei, amelyik a mi dolgozóinkból alakult és amelyiknek véletlenül éppen mi vagyunk a vezetője. A csövek lefektetése után ismét eljönnek hozzánk pan- cserék udvarolni, miután — csiribi-csiribá! — visszaváltoztunk KFT. vezetőből vízművekké. Udvarolnak, hogy kössük be a vizet. Kicsit mó- rikálunk, kéretjük magunkat, de aztán jóindulatúan kezet nyújtunk és mondunk egy ötjegyű számot. „Miért ennyi?” — kérdezi az elképedt állambalek. „Mert mért ne?!” — világosítjuk fel szelíden és bele is rugunk, ha még értetlenkedik. De ezt általában nem teszi, mert tudja, hogy nélkülünk akkor lesz víz a házában, ha kiönt a Duna. Ugyanez a magatartás követendő minden más kiszolgáltató tevékenység esetén. (Megjegyzem: sietni kell az állambalekok levágásával, mert például a telefonművek monopóliumát már megingatták az elmúlt évek. Alig egy éve még százezer forintot is elkérhettek szegények egy bekötésért, ha az sürgős volt. Rádiótelefonért meg az amerikai ár négy-ötszörösét. Sajnos mára már kidugta a fejét az iszapból néhány új telefonos cég és indul a birkózás, a verseny. Ez már nem nekünk való. Túl macerás.) Dankó Mihály L assan vége a négyéves önkormányzati ciklusnak. Amikor az a bizonyos hajó útnak indult, jó szelek fújtak, a kapitányok biztos kezűnek látszottak. Aztán az évek során, hol vihar, hol szélcsend váltotta egymást. A kormányos kezéből néha kicsúszott, vagy kitépték a kormány kereket. Néhány helyen kiderült, a kapitány eddig még soha sem látott hajót, csak most tanulja a manőverezést, a matrózok sem mindig hajtják végre pontosan az utasításokat, s a partról inte- getők sem segítenek a kikötésben . Mégis haladni kellett. S ez, kinek hogy sikerült. Elég, nem elég? Lehetett volna jobban, lehetett volna határozottabban! A tény az tény marad. Ennyire telett, ennyi sikerült. Ki-ki hivatkozhat a belső, a külső okra, magyarázható az eredményesség vagy az eredménytelenség. Talán az sem véletlen, s egyben egy fokmérő is, sokan megcsömörlöttek a négy évtől. Nem■ azt kapták, nem azt csinálhatták, amire számítottak. (Ezért esetleg hamarabb ki is szálltak a „buliból”.) Ellenséget, jóakarót szerezni könnyű. Nehéz viszont úgy lépni valakinek, ha néha önmagával is meg kell hasonulni. A közvélemény félelmetes fegyver, az ítéletkimondók nagy részének semmi sem drága. Például, hiába valósult meg szinte minden az egyik településen, bevezették a gázt, a telefont, középületeket, utakat építettek. Az egyik lakosnak, akinek visszautasították a kétezer forintos segélykérelmét, így nyilatkozik a polgármesterről: „Rendes ember, csak kár, hogy nem aknamezőn tanították meg járni!” Félelmetes és megdöbbentő szavak. Valahogy az is szomorít, a négy év alatt elfelejtettünk dicsérni, biztatni, megbocsátani. Ha az ön- kormányzat rosszul döntött, hónapokig porondon volt, ha jól, akkor észre sem vették. Sokszor elhangzik az is: a demokráciát tanulni kell! A tanulóknak pedig nem húzgálják mindenért azonnal a fülét. Mára nem elég ígérni, a tett minősít! S remélem, a józan többség pedig dönt! Természetvédők Mátészalka (KM - Sz. E.) — A Természetvédelmi Oktató Központok vezetőinek, képviselőinek országos találkozóját tartják április 29. és május 1. között Mátészalkán. A rendezvényen részt vesz dr. Tardy János, a Környezetvédelmi és Területfejlesztési Minisztérium helyettes államtitkára, a Természetvédelmi Hivatal vezetője. A környezetgazdálkodási Intézet a Természetvédők Szövetsége a Nemzeti Parkok és a Természetvédelmi Oktató Központok képviselői kicserélik tapasztalataikat a természetvédelem aktuális kérdéseiről, és megismerkednek Szatmár szép tájaival. A háromnapos országos találkozó szervezője a TRIDEA Természetvédelmi Egyesület és Oktatási Központ, amely szintén bemutatja munkáját a szakembereknek. Az esemény része a 25 éves városi jubileumát ünneplő mátészalkai rendezvénysorozatnak. 3SSSWS5SSS5S»«» Páll Géza Y y árom jól megtermett l—t suhanc, 12-13 év A A körüli fiúk próbálgatják az erejüket a játszótéri platánfán. Ugrálnak, hintáznak, de láthatóan az a cél, hogy végre reccsenjen már az ág, még az sem baj, ha vele együtt ők is a földre esnek. Három felnőtt, közülük két férfi is tanúja az egyoldalú küzdelemnek. Végül az oda érkező idősebb férfi zavarta el őket. Nem egyedüli eset, naponta láthatunk hasonlót, már bosszankodni sem érdemes rajta, gondolhatjuk beletörődőn. S valóban, polgárjogot nyert a természet, a föld, a növényzet pusztítása, ami önmagában is riasztó. Még inkább aggasztó az a közöny, ahogyan a társadalom a bagatellnek is nevezhető jelenségek fölött szemet hunyt, ugyan kérem, ezzel törődjek, amikor egy éve vagyok munkanélküli, van ettől nagyobb gondom is, mondta az egyik beszélgetőtársam. Nem mondom, hogy meg tudtam cáfolni az érvelését, elég sok gond szakadt elég sok emberre. Amíg azt látjuk, hogy az alig három-, négyéves gyermekek is játékból a gyenge facsemetéket tördelik a szülők szeme előtt, saza szülőt egy csöppet sem zavarja, addig aligha várhatjuk, hogy szegény fáink, erdőink, virágaink, vizeink higy- gyenek is az embernek, aki ki tudja hányadszor tesz ígéretet arra, megvédi őket. Azaz megvédi ezzel önmagát. Ám az önpusztítás tovább tart, miközben minden évben több száz gyerek jól érzi magát a környezet- védelmi hónap rendezvényein, díszes okleveleket kap, mert megérdemli. De mit érdemel a felnőtt társadalom, amely a lelkes, megszállott kevesek kivételével a környezettel szembeni közönyét is átörökíti a következő nemzedékekre. Ez az erkölcsi kártétel még me gbocsát hatat lanabb, mert a közöny kórokozóját exportálja a jövőnek. De a jövőt nemsokára úgy hívják, jelen. A. si*: < « : , ^ ;;i ~~&ml Káros közöny
