Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-27 / 98. szám
1994. április 27., szerda HÁTTÉR ||||rv TM ...... Kertészet vállalkozásban Kanadai kezdeményezés az agrárágazat fejlesztésében • Személyesen jönnek Munkában a jövő kertészeti szakmunkásai Elek Emil felvétele M'" v;' - ' ® Előítélet Nyéki Zsolt Csenger (KM) — A Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében „Mezőgazdasági menedzsment és marketing” címmel két helyszínen megrendezett, egy hétig tartó tanfolyam hatékonyságát mérték fel az egyik fő támogató, az Agriculture Canada képviselői. Személyes benyomásaik, tapasztalataik alapján az eddigi eredményeket biztatónak találták. Külön alap □ Mióta élvezheti a magyar mezőgazdaság a kanadai-magyar együttműködés előnyeit? — A kanadai kormány 1989-ben határozta el, hogy segíti a rendszerváltásban élen járó Lengyelországot és Magyarországot a demokratizálódás rögös útján — jellemzi hazája nemes szándékait Geoffrey A. Hiscocks, aki az Agriculture Canada megbízásából dolgozza ki az agrártámogatási programokat. — Külön alapot hozott létre, amelyből támogatta az említett két ország gazdaságának fejlesztését, különösen két, kevésbé fejlett területen. A piaci információs rendszerek kiépítésére, valamint a marketing- és menedzseroktatás bővítésére irányuló kezdeményezéseket támogatta a gazdaság szektoraiban, így a mezőgazdaságban is. — Egyfajta multidiszciplináris misszióként kezelte kormányunk a programot. Személyesen 1989-ben jártam először Magyarországon, majd egy év múlva Budapesten találkoztam befektetőkkel, a helyi kormányzat képviselőivel és mezőgazdasági szakemberekkel, köztük az újfehértói kutatóállomás igazgatójával, Inántsy úrral is. A megbeszélések eredményeként alakult ki az eddigiekben igen gyümölcsözőnek bizonyuló kapcsolat a kutatóállomással. Nehéz döntés □ Milyennek ítélte meg a magyar gazdaság helyzetét ezelőtt öt évvel? — A tudományos munka, a kutatás és az oktatás színvonalát meglepően jónak ítéltem meg már akkor. Ezt igazolja, hogy ezeken a területeken jó kapcsolatok épültek ki már korábban is országaink között. Viszont szembetűnő volt a mezőgazdaság gyenge pontja a már említett két területen, a piaci információ és a marketing területén. Ez pedig nehézkessé tette a döntést a megváltozott gazdasági struktúrában, a szabadpiac keretei között. Nem rendelkeztek a helyi szakemberek semmilyen tapasztalattal ezen a téren. Éppen ezért tűztük ki célként a fent vázolt két projekt megvalósítását. A termelői szférát szem előtt tartva szerettünk volna segíteni a magyar kertészeten. □ Hogyan mérhető le a tanfolyamok, a képzés hatékonysága? — A Csengerben és Újfe- hértón megtartott tanfolyamon meghívott szakemberek tolmácsolásában átfogó képet kaptak az érdeklődők a magyar mezőgazdaság jelenlegi helyzetéről — veszi át a szót Grant Honeyman —, és a gyümölcstermesztésben kialakuló vállalkozói típusú gazdálkodás követelményeiről. Javaslatok hangzottak el az új ültetvények faj és fajtaszerkezetére. Különös fontossággal bírt a mezőgazdasági vállalkozás hitelezési lehetőségeiről, a pályázatokhoz kapcsolódó hitelügyletek tudnivalóiról tartott részletes tájékoztató, valamint a szaktanácsadási rendszer bemutatása. Hűtőtároló — Minden tanfolyam zárásakor személyesen jövünk el és hallgatjuk meg a résztvevők véleményét a kiválasztott témákról, előadókról, elképzeléseikről. Ez alapján haladunk az általunk eltervezett programban, illetve módosítjuk, fejlesztjük az aktuális igények szerint. Igazi sikerélmény volt, amikor egy dunántúli helyszínen az egyhetes menedzser tanfolyam alatt a résztvevők által önállóan elkészített üzleti tervek közül három is sikeresnek bizonyult, a gyümölcsösök telepítésére vonatkozó pályázatok benyújtásakor elfogadták azokat. Külön örömünkre szolgál, hogy Újfehértón is született üzleti terv egy hűtőtároló megépítésére. Nábrádi Lajos A minap megtartott nyíregyházi állásbörzén így panaszkodott egy őszülő hajú villanyszerelő: „Így, a hatvanhoz közeledve kinek kellek én már? Csak egy év hiányzik a korkedvezményes nyugdíjamig, de ki vesz fel erre az egy évre? Talán legnehezebb elhelyezkedni az ötven és hatvan év közötti munkanélkülieknek”. Nekik valóban nehéz. De kinek könnyű? A másik végletnek is tanúi lehettünk, éppen a már emélített állásbörzén. A Tiszadobi Gyermekváros szakoktatója ajánlotta munkára a most végző szakmunkástanulóit. Egy nyíregyházi kft. ügyvezető igazgatója éppen pályakezdő szakmunkásokat keresett. Amikor aztán megtudta, hogy a tiszadobiak ajánlkoznak, mindenféle kifogás jutott eszébe. Végül is közvetett úton kiderült: az ügyvezető úrnak előítéletei vannak, úgy véli, hogy a gyermekvárosból kikerülők Balogh József ■w- -r égre egy jó hír: a jövő 1 / év végére eredeti V szépségében láthatjuk Nyíregyháza egyik legszebb épületét, a Takarékpalotát, mert az OTP felújítja — olvashattuk a tegnapi Kelet-Magyarország első oldalán. Gondolom, s remélem nem vagyok egyedüli nyíregyházi vagy Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei lakos, akinek régóta csípi a szemét az a turkálóbolt, ami a Csemege helyén lassan egy éve működik, s az iménti hír ennek a megszűnését is jelenti. Sajnos ennek a palotának a megújulása azonban csak egy lesz a sok közül, aminek évek óta változni kellene, ám néhány volt értékünk megszépülé- sére úgy tűnik még jócskán várni kell. Többször tűztük már tollhegyre az egykor szebb napokat látott sóstói épületeinket—a Krúdy Szállót, a fürdő épületét, a víztornyot, a Svájci lakot —, mint ahogy többször tettük kifogás tárgyává: miért állhat üresen a volt Pál Gyula terem, s miért csúfítja a város kellős közepét az egykori járműbolt helye. Ez utóbbi végre eltűnt már, ám a többi épület helyreállítása régi vagy új funkciójának megtalálása még várat magára. Várat, mert amikor pályázat útján odaítélték, nem kötötték ki, hogy mennyi idő múlva kell működtetni, mennyi idő alatt kell rend- betetetni, így aztán a vevő —a többség esetében Kínál János — nemigen töri magát, állítólag azért vásárolta fel, hogy mint tulajdonos újabb hiteleket vehessen fel többsége kevésbé érti a szakmát, s nem nagyon szokott a fegyelemhez. Nyilván előítéletről van szó, amit természetesen nem helyeselhetünk. Mint ahogy az sem igaz: a 56-57 éves villanyszerelő elfelejtette a szakmáját és nem képes a modern villanyszerelői munkákra. Am tudomásul kell venni: a munkaerő „árunak” számít a munkaerőpiacon. S ha túlkínálat van, akkor a munkaadók válogatnak. Válogathatnak. Van miből, van kiből. Jó volna hát, ha a leendő szakmunkások, igazi felkészültséggel, kellő önbizalommal kínálnák magukat a munkaerő piacon. Az is jó volna, ha a hatvanhoz közeledő szakmunkások nem veszítenék el önbizalmukat, bizonyítanák, hogy nem estek ki a szakmai gyakorlatból, sőt rutinjuknak nagy hasznát vehetik a munkaadók. A munkaadókat pedig nem árt emlékeztetni: nincs arany középút, a kezdők és a végzők közt is van jó és kevésbé jó munkaerő. az ország más táján létesülő vagy működő boltjainak, szórakozóhelyeinek, szállodáinak rekonstrukciójára. E jegyzet diktálása közben mondja kollégám, hogy hétfőn a nyíregyházi városi tv műsorán is volt ilyen téma, ahol a polgármester nem arról beszélt, hogy valóban elhamarkodták az eladást, esetleg jobb lett volna olyannak adni, aki nyomban hasznosítja és megóvja Nyíregyháza egykori értékes épületeit, hanem—választói értelmi képességeire utalva — olyasmit mondott, hogy az emberek a Dallas nézése közben gondolják ki, hogy a városatyáknak milyen döntést kellett volna hozni. Lehet, hogy a város lakóinak egy jelentős része érdeklődéssel nézi a Dallast, de feltehetően nem eközben jut eszébe: miért születnek rossz, a városnak nem kamatozó, lakóinak hangulatát rontó intézkedések a városházán, hanem amikor szlalomozni kell a Család utcán, hogy ne törjön a kocsi tengelye, amikor a Nagykörút által határolt belvárosban csak pénzért lehet parkolni, közben a beszedett díjból nem a belvárosföldes útjait építik ki, amikor az ígéretek ellenére emelkednek a közműszolgáltatási díjak, és így tovább. De végső soron az sem lenne baj, ha egyszer egybeesne a városért aggódok és a róla döntést hozni jogosultak véleménye.-a—^ s végül, ha a határban iff csak földhivatali en- JUj gedéllyel lehet művelési ágat változtatni, a településen belül is meg lehetne határozni, hogy kaszálóvá változtatható-e egy szálloda helye. ízletes, jó ebédet főznek a vásárosnaményi Ipari, Szakközép és Szakmunkásképző Iskola konyhájában Elek Emil felvétele IV" *' '-\ -r agymama,mesélj már! /\l —kéri a kisunokája. S A. Y ilyenkor mindent félre kell tenni. Mesélni kell, de nem szabad ismételgetni a régi történeteket. Sőt! — Ne olyat, amit a könyvből lehet olvasni! — hangzik el folytatásként. Tényleg, mit is találjon ki. Minden régi mesét sorra vett. Hiába, nem nagyon győzi már szusszal, s az ő feje sem káptalan. Egyre nehezebben jutnak eszébe az egykor hallott vagy megélt események. Sokszor gondolja, furcsa szerzet az ő unokája, nem Hófehérkéért vagy Mici mackóért rajong. A modern mesehősök sem kötik le. A Do- naldok, a gumimacik számára csak addig érdekesek, míg megnézi őket a televízióban. Neki arról szóljon a történet, hogyan szántottak egykor az ökrökkel, mit ettek az emberek, hol fürödtek? Mivel jártak a városba? Mi az, hogy szegény? Miért nem gyártottak akkor még televímótosan, s reménykedik, hátha eszébe jut valami! — Jó, jó, ezt elhagyhatod nagyi! — replikázik azonnal a kis copfos. — Ma is olyan szépeket fogsz mondani, mint Dankó Mihály Nagymama mesél ziót? Először könnyű volt a fonalat elkapni, manapság viszont, ha belekezd valamibe, soha sem tudja, hová lyukad ki. Most is gondolataiba mé- lyedve ülnek le az asztalhoz. A kályha melegétől kipirult arcú kislány kitámasztott állal mélyen néz a szemébe. —Hát tudod, egyszer volt, hol nem volt...—kezdi el kotegnap? — lágyul el kicsit, s megsimogatja az idős asz- szony munkától elfáradt kezét. No, ennek álljon ellent valaki! Persze, probléma, a sok gond közepette, halvány fogalma sincs miről szólt az utolsó történet. Ráncolja is a homlokát. — Talán a verembe szakadt kiskecskéről beszéltem neked? Vagy arról a kondásról, aki nem ijedt meg és odacsapott karikásával a gonoszkodó gazdájának? — Nem, nem! Azt ígérted, valamilyen csalás csuporról mesélsz ma! — Tényleg, már nekem is eszembe jutott—vár néhány pillanatot, aztán már nincs megállás. — Kisgyerek voltam, talán még kisebb, mint te, amikor történt. A barátnőmmel sülve-főve együtt voltunk... — és a szavak mondattá érnek. A mondatokból pedig egyre jobban kikerekedik a történet. A gyermek figyel, issza magába a hangokat. Arcán látszik, ő is ott jár valahol a múltban. S talán arra készül, majd egykor ő is elmeséli az unokáinak a csalás csupor történetét... Libalegelő a belvárosban xcoc JL
