Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-26 / 97. szám

1994. április 26., kedd HATTER A rangot adó jelképes kulcs Akkor város egy település, ha annak megfelelő a fejlődése, továbbfejlesztése A fejlődő Borbánya Nyíregyháza határában Elek Emil felvétele Sánta János Nyíregyháza — A rendszer- változás óta 28 nagyközség kapta meg a városi címet. A jelenlegi 194 város a követ­kező néhány évtizedben még jó néhánnyal gyarapodhat — jelentette ki a közelmúlt­ban Verebély Imre, a BM közigazgatási államtitkár. Hozzátette azt is, ennél na­gyobb növekedés nem cél­szerű. Sok ez, vagy kevés? Egyálta­lán mitől is lesz egyik napról a másikra város egy település? Van-e valamilyen norma a városi rang kivívásához? Vál­tozik-e ezzel az ott élők hely­zete? Ilyen és ehhez hasonló kérdésekkel kerestük meg Vincze Istvánt, a megyei ön- kormányzat főépítészét Rangsor □ Kezdhetnénk egy kis vissza­tekintéssel. Hogyan is volt ez régen, valamikor az ősidők­ben? — A városok kialakulása valaha a vásárhelyek környe­zetében és a védelem jegyében ment végbe. A második világ­háború előtt a „kertmagyaror- szág” elmélet volt jellemző. A háború után az államhatalmi- lag kiválasztott településekre helyezték a hangsúlyt. A 70-es évek elméleti szakemberei va­lamilyen rangsor szerinti tele­püléshálózati struktúrát he­lyeztek előtérbe. Ebben alsó, közép és felsőfokú központok szerepeltek. Ezt az elméletet ma sokan bírálják, én magam is. Ennek a koncepciónak po­zitív oldala is volt, hiszen a differenciálódás folyamatai ma is megállíthatatlanok. Csak egyetlen példa erre: a falu és város működéssel kapcsolatos szervezettsége. □ Említhetne valamilyen nemzetközileg is elfogadott normát. Miként választják ki másutt a városokat? — Korábban Európában egy-egy meghatározott muta­tórendszer alapján kerültek ki­választásra azok a települések, amelyeket a városi cím ado­mányozására alkalmasnak ta­láltak Ezek között fontos szempont a népesség nagyság­rendje, de ennek megítélése is széles skálán mozgott. Dá­niában 250 fő, Hollandiában 20 000, Japánban 30 000 volt az alsó határ. Az ENSZ ugyanezt 20 000 lakosban deklarálta. US mi a norma hazánkban? — Az utóbbi években meg­lazultak a kötöttségek Ma­gyarországon. Enyhült a felté­telrendszer. Nem is igazán lehet tudni, hogy létezik-e ilyen most, vagy esetleg más szempontok kerültek előtérbe. Szuburbanizálódás □ Sok, friss városlakó úgy vé­lekedik, az 6 életkörülményei láthatóan nem változtak a várossá keresztelés óta. — Szabolcs-Szatmár-Bereg megye területén ma 16 város van. A legifjabb városok az úgynevezett városhiányos tér­ségekben helyezkednek el. A településstruktúra egyenlete­sebb lett, sőt Nyíregyháza közvetlen környezetében vá­rosrégió, szuburbanizálódás tapasztalható (Nyíregyháza, Tiszalök, Újfehértó, Nagykál- ló). Egyéni véleményem ezzel szemben az, hogy megokolat- lan jókedvre semmi okunk sincs, mert ettől megyénk nem a fejlett országok (mint pél­dául a német Ruhr-vidék) kva­litásait búja. Alulexponáltsága látványosan nem változott. □ Hogy érti ezt? — A megyeszékhely to­vábbra sem képes nagyság­rendjét infrastrukturálisan utolérni. A korábbi évtizedek­ben várossá vált települések keresik a városiasodottságra jellemző arculatot. Legfris­sebb városaink pedig alap- problémákkal küzdenek. □ Lehet, hogy nem is jó, ha túl sok településnek adomá­nyoznak városi rangot? — Nem vagyok urbanizá­cióellenes, azzal azonban szakmailag nem tudok azono­sulni, hogy az évszázadokig a mezei, falusi típusú fejlődés képét mutató településeket sokkoló módon nyilvánítsák várossá, hiszen további év­tizedekig elveszíthetik iden­titásukat. Szerintem a város településminőségi kategória és nem mennyiségi tényező. Nem hatalma van, hanem sokrétűsége. Nem rendezetlen, hanem esztétikus városképet mutat. Nem csomópontjai vannak, hanem terei. □ Mint például egy-egy gö­rög, vagy olasz kisvárosban? — Paulhans Peters mondja a városok védelmében írt sorai között, a városok valódi terei­ről: „Az emberek üldögélnek, nézelődnek, kávéznak, meg­bámulják a lányokat, harang­játékot hallgatnak, újságot olvasnak, kipihenik fáradal­mukat, mutogatják magukat, üzleti ügyeiket bonyolítják. Mindenütt ezt teszik, ahol megfelelő helyet találnak rá.” Két út □ Mi tagadás, idilli kép. — A meglévő és leendő vá­rosaink védelmében két utat látok. Egyfelől erőteljesebben kell segíteni azokat a telepü­léseket, amelyek a fejlettebb városiasodás kezdési feltéte­leivel még nem rendelkeznek. A másik az, ha településeink akkor nyerik el a városi ran­got, ha települési minőségük már ennek megfelelő és fej­lődésük, fejlesztésük a tágabb térség egyetértésével, támoga­tásával történik, s ez koncep­cionálisan illeszkedik a még tágabb spektrum regionális összefüggéseihez. Végezetül konstatálni szeretném, hogy növekvő számú városaink vél­hetően nem a politika ered­ményei, hanem valahol mégis a racionális fejlődésé, eseten­ként éppen a történelmi gyö­kerekből építkezve, mint pél­dául a mezővárosok esetében. MŰM;' **■■■ ................................................ ................................*----------------------------------------------------------------------------­í 9á*/. :-xfos A--.-.-,, vi m ' „' vv ^ - "J L ehangoló levelet kapott kollégám az egyik szat­márifaluból. Feladója egy hatgyermekes családapa, aki arra panaszkodik, hogy mindenben szűkölködnek. Meg sem mozdítanám a tolia­mat, nem ülnék a szöveg- szerkesztő számítógép elé, ha a levélíró fenyegetőzne, pár­tokat, rendszereket szidna, ha pénzt követelne. De munkát kér magának és a két na­gyobbik fiának. Kér, kellő tisztelettel. S levele végén töb­bes számra vált át. Kéri: a sokfelé járó újságírók ajánl­janak már nekik valami mun­kát. A levél — mintha egy süllyedő hajóról jött volna— így fejeződik be: „Segítsetek, segítsetek!" A tegező viszonyra magya­rázatot adott a kolléga. El­mondta, másfél évtizede ke­rült pertuba ezzel a jóra való férfival, aki egy putri mé­lyéről emelkedett az állat- tenyésztő szakmunkások ma­gasságába. Annak idején té- len-nyáron gumicsizmában járt, hajnalok hajnalán kel­tette őt a vekker. Mindig fel­serkent a csörgésre, felpat­tant a rozsdás biciklire és pedálozott a tsz-telepre. A kolléga nem látta ezt az em­bert vagy tíz éve. Nem lehet Hogy megromlott az egészsé­ge, a felesége a hatodik gye­rek világra hozatala után sú­lyos beteg lett. De hála Isten­nek a két nagyobbik fiú erős és egészséges. Magasak, iz­mély e barátság, de annál mélyebb most az együttérzés, szívből jövő a segíteni aka­rás. E sokgyermekes apa nyolc osztályt végzett, plusz a szak­munkásképző tanfolyam. Cirkalmas soraiból őszinte­ség, tisztelet árad, egyfajta alapműveltség meglétére is lehet következtetni. Mindjárt a levél elején elnézést kér, hogy tegezi a kollégát. (A pertu egy életre szól, sodorja a sors bárhová a pertuzókat.) A levélíró a szamárfüles kockásfüzetből kitépett lap két oldalán dióhéjban el­mondja élete utóbbi tíz évét. mosak, tömött bajuszuk van. (Elképzelem, hogy a szőke lányok is flörtölnek velük.) Az egyik fiú hat hónapig „árkolt” a faluban, eddig tartott a gázvezeték építése. Am a hat hónapi kevés kis keresetet felélték. A C-lakás törlesztése nehéz. A kicsi gyerekek iskoláztatása még nehezebb. Munkát találni a környéken — az a legesleg­nehezebb. A rozsdás bicikli nincs már meg. A csörgőóra sincs. Nincs már állattenyésztő-te­lep — tudósít szomorúan a levél. Elképzelem, hogy az is­tállók konganak az üresség­től, a betört ablakokon át kí­sértetiesen cikázik a tavaszi szél. Járt levélírónk a máté­szalkai és a csengeri munka­ügyi kirendeltségen, de egyik helyen sem tudnak egyelőre munkát ajánlani. Több kör­nyékbeli munkaadó előítéle­tekkel fogadta érdeklődését. Megírnám válaszlevelemben, hogy az előítéleteknek van némi alapjuk — ő issza meg a levét... Megírnám, hogy eszükbe ne jusson a hetedik gyerek, hiszen van antibébi tabletta. Védekezzenek, vé­dekezzenek! Biztosan meg­írom a válaszlevélben a re- ménytkeltő hírt: a közeli fa­luban az ódon kastély közelé­ben állatot, növényt, kapát és lapátot szerető embereket vesznek fel állandó munkára. Zavaros folyóként szemem előtt hullámzik a segélyt kérő levél utolsó sora: „Segítse­tek, segítsetek!" E zsenge tárca utolsó soraként talán ezt üzenhetem Csóka Lajos­nak és két szép nagy fiának: Kapaszkodjatok, kapaszkod­jatok! Barátság Kováts Dénes / prilis 28-án lesz 37 /» éve, hogy megalakult zl a Testvérvárosok Világszövetsége, az UTÓ. Ezért e napot a Testvérvá­rosok Világnapjának neve­zik. Megalakulásakor a szö­vetség a népek közötti meg­értés megteremtését, a ba­ráti kapcsolatok ápolását tűzte ki célul. Faji, nembeli, osztálybeli, kasztbeli, nyel­vi, nemzetiségbeli, ideoló­giai vagy politikai rend­szerbeli megkülönböztetés nélkül egyesítve a helyi kö­zösségeket abból a célból, hogy a felnövekvő generá­ciót a helyes állampolgári magartartás, a humaniz­mus, a más országok népei­vel való barátság, kölcsö­nös tisztelet és a nemzetközi szolidaritás szellemében neveljék. Napjainkban már több mint 70 ország négy­ezer városa tagja a világ- szövetségnek. Bizonyára akadnak, akik fanyalogva szólják le ezt a kezdeményezést, pedig szá­mos előnye lehet. Különö­sen néhány éve, mióta nem­csak a (volt) szocialista or­szágokból választhatunk testvérvárost. Európa-, sőt világszerte komolyan veszik ezt a szer­veződést, hasznos tapaszta­latok szerezhetőek általa, az együttműködésnek kü­lönböző formái nyíltak meg a sport, a gazdaság és a kultúra területén. Ha a kölcsönösségre törekvés az elsődleges, és nem azt né­zik, (mint időnként, rossz magyar szokás szerint) hogy mennyit lehet potyáz­va utazgatni, akkor ápolni kell és lehet a kapcsolato­kat. Megyénkben is lehetne sorolni példákat a testvér- és partnervárosi együttmű­ködésre, akadnak köztük eredményesek és formáli­sak is. Kelet és Nyugat felé egyaránt célszerű ezeket fejleszteni, mert előbb vagy utóbb meghozza a munka a gyümölcsét. Persze ehhez kitartás és türelem szük­séges. Korszerű technika Saját vonulós tűzoltó egység Nyíregyháza — A Kelet- Magyarország 1994. április 19-i számának 3. oldalán megjelent Önálló tűzoltó­ság Nyírbátorban című cikkhez az alábbi észrevé­telt kaptuk: Nyírbátorban 1992. janu­ár elseje óta saját vonulós egységgel rendelkező Hi­vatásos Önkormányzati Tűzoltóság működik. A működés technikai feltéte­leinek javítása érdekében részben állami támogatás­sal, részben közérdekű kö­telezettségvállalásból be­folyt összegekkel a pa­rancsnokság 1993-ban egy korszerű, Csepel-Metz tí­pusú tűzoltó gépjárműfecs­kendőre nyújtott be pályá­zatot, melyet megnyert. Az új tűzoltó technika ünnepé­lyes átadására került sor 1994. április 15-én. Gyermekek és jogok Kállai János A Nevelőotthonok Nemzetközi Szövet­sége (FICE) magyar- országi egyesületének szer­vezésében az ország vala­mennyi köztársasági megbí­zotti körzetére kiterjedő ta­nácskozássorozat kezdődött a napokban. Az első ren­dezvényt Nyírbátorban tar­tották meg az Éltes Mátyás Általános Iskola, Diákott­hon és Speciális Szakiskolá­ban. A konferenciára, mely a Gyermeki jogok gyermek­szemmel elnevezést kapta, megyénk és Hajdú-Bihar ti­zenkét nevelőotthonából ér­keztek delegációk: igazga­tók, pedagógusok és a diák­önkormányzatok képvisele­tében két-két gyerek. Az igen hasznos eszme­cserén a FICE elnöke (két jogász segítőkész közremű­ködésével) a tanulókkal konzultált, egy elnökségi tag pedig a felnőtt képvise­lőkkel beszélgetett a megol­dásra váró jogi vonatkozá­sú kérdésekről. így, első hallásra talán nem tűnik túl izgalmasnak a téma, jólle­het a család évében (1994- et ugyanis így „keresztel­ték" el) minden olyan prob­lémára, mely a felnövekvő nemzedékkel kapcsolatos, nyomatékosabban kellene figyelnünk. A jogi szabályo­zásban az idők során ugya­nis támadtak hézagok. Ragadjunk ki most csu­pán egyetlen példát! Me­gyénkben közel háromezer állami gondoskodásban le­vő gyerek él. Az ő sorsukat illetően rendkívül fontos a szülővel és a rokonokkal való kapcsolattartás jogá­nak a garanciája. Kérdez­hetik: szükséges-e ezt kodi­fikálni, hiszen ennél termé­szetesebb jogosultságot ke­resve sem találhatnánk. A dolog, persze — mint álta­lában — nem ilyen egysze­rű. A „hézag” ott támadt, hogy korábban az állami nevelésbe (gondozásba) vé­telkor a szülőt lemondatták a gyerekről, s most jogilag rendezetlen az esetleges visszafogadási eljárás me­chanizmusa. Ha csak ezt az egy problémát nézzük, ak­kor is belátható: nagyon el­érkezett az ideje, hogy meg­szülessen egy gyermekjóléti és védelmi törvény. Egye­bek mellett ennek mielőbbi megalkotását szorgalmazta a nyírbátori tanácskozás. Méghozzá úgy, hogy meg­hallgatták és elfogadták a legkiszolgáltatottabbak, a gyerekek véleményét. A család évében, 1994 tava­szán. menmmrnrmmn 1 m m: Nézőpont Munkát kél«»«

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents