Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-25 / 96. szám
1994. április 25., hétfő HÁTTÉR Tér könyvárusítók nélkül A miniszteri rendelet nemcsak a vállalkozókat, az önkormányzatot is sújtja D. Bojté Gizella Nyíregyháza (KM) — A megyeszékhely belvárosi hangulatát a tér felújításával járó átalakítási munkák határozzák meg. A járókelők azonban észrevehetik azt is, hogy eltűntek a könyvárusítók, a zöldségesek. Az ezzel kapcsolatos intézkedésekről Fazekas János, a nyíregyházi polgármesteri hivatal jegyzője, valamint Nagy Zsolt, a hivatal munkatársa adott tájékoztatást. A Kossuth téren alapvetően azért szűnt meg a közterületi árusítás, mert egyrészt módosították az üzletek működésére vonatkozó jogi szabályozást, február elsejei hatállyal, másrészt folytatódik a tér rekonstrukciója. A városháza épülete és a volt Csemege közötti szakaszon szemmel látható a szintezési probléma, ahol sajnos, megáll a víz, ezért a további építkezésre jobban oda kell figyelni. Türelmi idő A közterületi árusítás korlátozásában meghatározó a miniszteri rendelet módosítása. A jogszabály tartalmazza milyen üzletkörökben lehet kereskedni, ezek közül a legfontosabb a hírlap- és a zöldségárusítás, amely megmaradt. A termékek listáját a rendelet melléklete pontosan tartalmazza. Az egyes ünnepekhez kapcsolódó alkalmi cikkek, például húsvéti, karácsonyi, szilveszteri dolgokat, az adott ünnepet megelőző húsz napban lehet árusítani. Nem tartalmazza a rendelet a könyvárusítást, melynek pultjainál szívesen elidőztek az emberek. A jegyző elmondta: természetesen itt több dolgot figyelembe kellett venniük, nem Utcai zöldségárusítás utolsósorban azokat a megállapodásokat, melyeket a hivatal kötött a vállalkozókkal. Van a jogszabálynak ugyanis egy átmeneti rendelkezése, amely lehetővé tette, hogy a jogszerűen árusító könyveladók, lényegében átmenetileg tovább dolgozhattak. Ez nyilván a jogszabály hatályba lépésének az időpontjára vonatkozott, és addig árusíthattak, amíg engedélyük, illetve szerződésük volt erre a tevékenységre. Ez azért érdekes, mert tavaly év elején megpályáztatták ezeket a helyeket és ez év március 31-ig szóló szerződéseket kötöttek, melyet a polgármesteri hivatal tiszteletben tartott. így tehát nem szólították fel az árusítókat tevékenységük abbahagyására, hanem megvárták a szerződés lejártának időpontját. Április elsejével azonban az árusítást meg kellett szüntetni. A szabálytalanul dolgozókkal szemben a rendeletben előírt szankciókat, jogkövetkezményeket alkalmazzák. A miniszteri rendelet módosításával nemcsak a vállalkozóknak, de alapvetően a polgármesteri hivatalnak is sok gondja volt. A jegyző személy szerint ennek a jogszabálynak az alkotmányosságát is vitatja. Két véglet A közterület tudniillik az ön- kormányzatok tulajdonához tartozik, ebből következően nem helyes egy miniszteri rendeletben megszabni azt, hogy az önkormányzat mit csináljon és mit ne csináljon. Tehát, ebben az esetben a tulajdonos rendelkezés jogát korlátozzák. Ez az egyik, a másik pedig: a jogszabályok alkotásánál nem szabad szélsőségekbe esni, úgy tűnik ugyanis, hogy a gyakorlatban a fővárosra vonatkozó eseteket vagy pedig a legkisebb települések tapasztalatait veszik alapul. Ez a két véglet érzékelhető a mai jogalkotásban, amely nem igazán helyes. Sajnos, a mostani jogszabályi változás egy újabb paragrafussal tovább szűkíti az árusítói tevékenységet. Nem adható engedély a városi főúthálózathoz tartozó közutakra, valamint az idegenforgalmi szempontból jelentős közterületekre, továbbá akkor, ha a Szekeres Tibor felvétele közterületi árusítóhelytől közúton számítva száz méteren belül hasonló cikkeket árusító üzlet működik. A belvárosban korábban harmincöt kiadott hely volt, ha újra pályáztatásra kerül sor, ebből csak tizenhárom marad. A csökkenés oka pedig elsősorban a miniszteri rendelet szigorításában keresendő, amely nemcsak az egyéni vállalkozókat sújtja, hiszen jó néhányan elveszítették ezzel kereseti lehetőségüket — amely az embereknek munkahelyet jelentett —, hanem a jogszabály érvényesítése miatt az önkormányzat is jelentős bevételi forrástól esik el. Hasznos célra A közterületi árusításra vonatkozó pályáztatás hamarosan megtörtélűk, az önkormányzat a jövőben a közterületek hasznosításáról helyi rendeletet kíván alkotni, amely a kiszámíthatóságot és a gazdaságosságot is elősegítené. Egyes telkeket például átmenetileg építőanyagok tárolására odaadhatnának vagy egyéb más hasznos célokra. Továbbra is reménykedő paszabiak Tisztelt Balogh Géza! A Paszabon dolgozni akarnak című, április 21-én megjelent cikkével kapcsolatban az alábbiakról szeretném tájékoztatni lapjukat. A paszabi emberek gondjának megoldásában többen is kifejezték segítő szándékukat, köztük Várkonyi István, a térség/ országgyűlési képviselője. Átmeneti megnyugvást hozott, hogy április 21-én az esti órákban sikerült a témában megbeszélést tartanunk a Hextra Kft. képviselőivel. A tárgyalást vezető dr. Helmeczy László a paszabi emberek problémáját megértve foglalkozott az üggyel, ami reményt adhat a paszabiaknak. Úgy érzem, a korrektség azt kívánja, hogy erről is tájékoztatást adjunk. Paszab, 1994. április 22. Tisztelettel Kodak István elnök Tárca agy meglepetéssel olvastam a közelmúltban a következő sorokat a hírek között: kanadai statisztikusok kiszámították, ha a házimunkát megfizetnék és piaci tevékenységnek minősülne, értéke durván a hazai össztermék (GDP) felét tenné ki. Vagyis ennyi értéket termelnek azok a nők, akik a háztartásban dolgoznak: főznek, vasalnak, takarítanak vagy mosogatnak. A statisztikusok abból indultak ki, hogy a házimunkával töltött tevékenység azonos értékű az irodában végzett munkával. Ennek alapján 230 milliárd amerikai dollárra becsülték az ossz házimunka értékét — márpedig ez az összeg a kanadai GDP 46 J százalékára rúg. Folytathatnánk a gondolatsort, bár attól tartok, még a végén valaki rámsüti, hogy rossz véleménnyel vagyok a férfiakról (pedig ez nem igaz), s egyúttal túlbecsülöm a nők szerepét. Mit szólnának például ahhoz, ha hozzátenném: a nők java része munka után lát a háztartási teendőkhöz, vagyis előtte még úgymond össztársadalmi méretekben is hasznossá teszi magát. Azért írom ezt le félve, mert mindebből az sülhet ki, hogy voltaképpen a nők tartják el a férfiakat. Ezt pedig még véletlenül sem szeretném, hiszen köztudomású, a férjek többsége büszkén vallja: ő a családfő, a családfenntartó. De az asz- szonyok sincsenek alábecsült szerepben: övék a vezető beosztás, mert vezetik a háztartást. Szép dolog persze, hogy a GDP csaknem felét teszi ki a női házimunka, egy a szomorú ebben, hogy azért a boltban nem adnak semmit. Meg hát, igazából egyetlen férfitől, férjtől sem kérhetjük számon, miért a nők vállalják a háztartási teendők oroszlánrészét. Végül is, hol van az előírva, hogy csak nő vasalhat, moshat, főzhet, takaríthat? Attól tartok, ezt annak idején épp a nők rontották el, amikor nem adták a vasalót kisfiáik kezébe, a konyhába pedig már csak azután hívták őket, amikor a tányérban gőzölgőit a leves. Elképzelhető (maximális tisztelet a kivételnek), már akkor az anyós fejével gondolkodott az anya: ha az én férjem itthon csak újságot tud olvasni, akkor majd a menyem is tudja meg, mi a magyarok istene! Mindenesetre amondó vagyok: ha valaki ilyen régi típusú házastársat választott párjának, aki ráadásul zoho- rál is, ha asszonykája ruházatával igyekszik a legújabb divatot követni, gyorsan üljön le, és kezdjen el számolni. Vegye sorra a mosott, vasalt inget és alsóneműt, a húsvétra megpucolt ablakot, a tiszta függönyt és ágyneműt. Állítsa ki az áfásszámlát (azt apa visszaigényelheti sörben), s ha még akkor is híja van az új cipőnek, lásson hozzá a spájztakarításhoz. Annál utálatosabb munka úgysincs, eltarthat akár egy napig is. Jól megszámítva nem igaz, hogy nem telik ki a belőle még egy pár papucs is. ha apát még ez sem győzte meg, végső esetben megoldást jelenthet egy házvezetőnő, aki már nem dolgozik ingyen. De vigyázat, ne legyen szép, üde, fiatal és csinos! Még megeshet, hogy apának ez már minden pénzt megér! Cservenyák Katalin Házimunka — áfával Pici siker Galambos Béla C salókán kedvező a kép, amelyet a számok tükrében első ránézésre mutat a megye mezőgazdasági szövetkezeteinek gazdálkodása. Csökkent ugyan egy év alatt a gazdálkodó egységek döntő többségében az elmúlt esztendőben képződött veszteség, de ennek magyarázata csupán a termelés szűkítésében rejlik — derül ki a megyei Mezőgazdasági Szövetség előzetes adataiból. Mióta május vége a mérlegkészítés határideje, a zárszámadások elkészülte is későbbre tolódott. Az előzetes adatokból azonban már most is látszik, hogy a megye mintegy 160 szövetkezetének 80 százaléka eredménytelen évet zár. A gazdálkodásról az érdek- képviseletnél föllelhető pénzügyi adatok is igazolják, hogy az ágazat jövedelmezőségi pozíciója gyakorlatilag nem javult. Az árbevétel arányos nyereség, az eredményesen gazdálkodó egyötödnél is csak alig észrevehetően emelkedett. Alig haladja majd meg a 9 százalékot. A szövetkezetek— összesen mintegy 100 millió forint összes tiszta jövedelmet produkáló — sikeres 20 százalékánál is jellemzően alacsony, úgy 2-3 millió körül lesz az átlagos nyereség. Az eredményesség okai közül a leglényegesebb: ezeknek az üzemeknek az adósságterhe jóval alacsonyabb, mint a többieké. Az elemzések ugyanis egyértelműen igazolják, hogy sok esetben maga a gazdálkodás eredményes, viszont az adósságszolgálat költségei teszik veszteségessé a tevékenységet. További magyarázatát adja a sikeres gazdálkodásnak, hogy ezekben a szövetkezetekben nem volt olyan méretű a kiválás és a földkivitel, ami miatt igazán csorbát szenvedett volna a meglévő eszközök kihasználása. Egy dolgot azonban még mindenképpen fontos megemlíteni az eredményesség oknyomozása folytán. E szövetkezetek vezető szakembereit dicséri — mint az érdekképviseletnél mondják —, hogy ők alkalmazkodtak legrugalmasabban a változó közgazdasági viszonyokhoz.-w-^-r gy tűnik tehát, a si# / kér egyik kulcsa a L/ gyors alkalmazkodás képessége. Erre viszont csak a gazdasági élet szabályai között nagy biztonsággal eligazodni tudó szakemberek képesek. 0 W! Wf€# tttt Sh ¥ TV-s kampánykor Kovács Éva ampány van, csak úgy röpködnek az ígéretek. A választások közeledtével valamennyi párt megpróbálja magát minél jobb színben feltüntetni, céljáról és programjáról minél rózsásabb képet festeni. Rendjén van ez, s nincsen másképp az oly sokat emlegetett, olyannyira irigyelt és bejáratott nyugati demokráciákban sem. Az ígérgetések idején minden bajra akad gyógyír, nincs olyan gazdasági, kulturális vagy éppen szociális probléma, amelyre ne tudnának megoldást a leendő vagy már jó ideje gyakorló politikusok. Láthatjuk ezt esténként saját szemünkkel a televízió képernyőjén is, amikor a választási küzdelem részeként a pártok képviselői egy-egy témakörről mondanak véleményt. A számukra egységesen megszabott néhány percben kell összeszedniük és bemutatniuk minden tudásukat, kibontani a témát a probléma felvetésétől annak tökéletes megoldást ígérő lezárásáig. Mondhatom, ritka unalmas összeállítás sikeredett, amit nem csak mi nézők tapasztalhatunk. Érzik ezt maguk a résztvevők is, hiszen mielőtt a lényegre tértek volna, bevezetésképp közülük már többen is megjegyezték: a televízió képernyőjén látható forma teljességgel alkalmatlan arra, amire szánták, nem bizonyít, nem mutat be semmit, nem vita, hanem felolvasás, nem érvek és ellenérvek, hanem előre megfontolt, megfogalmazott vélemények, kinyilatkoztatások hangzanak. Mire a sor vége elmondja a mondandóját, a rosszabb memóriájúak már rég elfelejtették, mit ígértek, mit szeretnének ha hatalomra jutnának az elsők, ki érdemli meg szavazatukat. Legutóbb az egészségügy és a szociálpolitika volt a téma, s a kezdők mellett igazi nagyágyúk is szerepeltek. Csehák Judit és Pusztai Erzsébet, Veér András és Mádi László már tettek le valamit e tárgyban a köz asztalára, s különböző politikai álláspontból kiindulva akarják ugynazt: a magyar egészségügy helyzetét jobbítani, előbbrevinni. Lesz dolga elég, bárki legyen is majd a győztes: a higgadtabb, a lelkesebb, a dühösebb, vagy éppen az, amelyik igen szemléletesen úgy fogalmazott, hatalomra jutva nem kívánnak a temetkezési vállalkozók szponzorai lenni, az egészségügyet nem óhajtják kórboncnokra bízni. Ami magyarra fordítva gondolom annyit tesz: a párt mindent elkövet, hogy csökkenjen hazánkban a halálozás ma rendkívül magasnak tartott aránya. a semmi nem jön közbe, a sorozat folytatódik, újabb témák következnek. Kérdés csak az, mire mennek a pártok az efféle kampány műsor okkal, s bár a képernyő mindent kibír, vajon mennyit, s mit bír ki a néző...? i^ete^agyaiorsza^^^J
