Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-05 / 79. szám
1994. április 5., kedd rnmiimw"- ' '''- -1 i»ííihiii hih HÁTTÉR A válságok és a megoldások A Népjóléti Minisztérium és a települések közös összefogása sokat segíthet :w»:<-X‘HMC6MOO0tt0MO0OMOOOOO9M4OCCO0O9OOCCO4MOOOO009MO4M9O4099OOOOOQOXC Kovács Éva Nyíregyháza (KM) — Manapság mind gyakrabban hajlani: egyes néprétegek fokozatosan eltávolodnak egymástól, anyagi helyzetük alapján kimondható, a gazdagok még gazdagabbak, a szegények meg még szegényebbek lettek az utóbbi három évben. A lecsúszó rétegek segítése, támogatása ezért fontos feladat. A szociális válságkezelést nemcsak országosan, hanem egyes megyék vonatkozásában is támogatja a Népjóléti Minisztérium. Pozitív eredmény, hogy Szabolcs-Szat- már-Bereg a támogatottság szempontjából a legelsők között szerepel. Lakner Zoltán, a Népjóléti Minisztérium államtitkára szerint előttük sem titok ma már, hogy a megye társadalmi, gazdasági elmaradottsága, a növekvő foglalkoztatási és szociális feszültségek indokolttá teszik a kiemelt figyelmet és támogatást. Hogyan tehetjük Különösen azokon a térségeken, ahol a hátrányos helyzet többszörös, a szociális infrastruktúra minimumai hiányoznak, saját erőből a fejlesztések nem oldhatók meg. A minisztérium Válságkezelő Irodájának létrehozása a Nemzeti Megújhodási Programban is szerepelt. Cél az volt, jöjjön létre egy olyan iroda, amely elméleti és gyakorlati segítséget ad a válságban lévők támogatásához. □ Azt már tudjuk mit kell tenni a lemaradók megsegítésére, kérdés csak az, hogyan tehetjük ezt... — A kérdés már rég nem kérdés, mert a Népjóléti Minisztériumnak kidolgozott stratégiája van erre a célra. A kistérségi szociális válságkezelő programok célja az átlagnál lényegesen rosszabb társadalmi jellemzőkkel rendelkező területek, társadalmi rétegek számára a helyi szociális ellátórendszer megerősítése, illetve szociális célú munkahelyek létrehozása, a lakosság helybeni megélhetési biztonságának javítása, az ön- kormányzatok szociális vállalkozásainak támogatása és új tevékenységi formák ösztönzése a lehető legtöbb helyen valósuljon meg. Mindezekhez már kevés a segélyezés, aktív szociálpolitikai eszközökre van szükség. □ A pénzügyi segélyezés valóban eléggé túlhaladott forma, s talán ez az a támogatási mód, amelyet a legtöbb kritika ér. Mi az, ami az új módszerben hatékonyabb lehet? — A térségi programok kidolgozásakor ügyeltünk arra, hogy elsősorban a szociális minimumot teremtsük meg az emberek számára. Az önök megyéjében ennek keretében 11 településen, összesen 25 millió forinttal támogattuk a szociális étkeztetést, a házigondozásra, az ehhez szükséges gépkocsik beszerzésére pedig 40 településen teremtettük meg az alapokat, amire 43 millió forintot költöttünk. Önszerveződés — Szabolcs-Szatmár-Bereg- ben 18 helyen alakítottak ki a mi segítségünkkel idősek nappali, illetve szállást is biztosító klubját, s e pillanatban 11 helyen mondhatják el azt, hogy a Népjóléti Minisztérium támogatásával gondozási központokat, illetve cigány család- segítő központokat alakíthattak ki. Új programokat, -modern kísérleteket is kidolgoztunk, e körbe sorolom a falu- gondnoki rendszert, a szociális földprogramot és a szociális diszkont bolthálózatot, melyet ebben a megyében országosan is példaértékű módon működtetnek az illetékesek. □ Mindezek szép eredmények, de inkább halat adnak és nem hálót. Az állandó munkahelyek kialakítása, a foglalkoztatás megteremtése lenne az igazi megoldás, hiszen nincs az a pénz az államkasz- szában, ami egyszer el ne fogyna... — Ez pontosan így igaz. Ezért is törekedtünk arra, hogy a válságkezelő programok keretében minél több munkahelyet alakítsunk ki. A szociális földprogram például már ennek egyik eszköze, de az eredmények között tartom számon, hogy a megye önkormányzatai a mi segítségünkkel az elmúlt három évben közel 300 új munkahelyet hoztak létre. Az úgynevezett rehabilitációs alap a megváltozott munkaképességű személyek részére szolgáló munkahelyteremtő beruházásokat támogató forrás, amelyből nyíregyházi telephelyű célszervezetek kaptak támogatást, melyet épület- bővítésre, korszerűsítésre, gépek vásárlására, üvegház, fóliakertészet kialakítására, gyógyászati segédeszközgyártó és protetikai műhely létesítésére használtak fel. 1992-ben 17,1 milliót, 93-ban pedig több mint 28 milliót adtunk csak a megyeszékhelyen erre a célra. □ Mi a helyzet a Jóléti Szolgálat Alapítvánnyal? — Ez az alapítványunk, a Jóléti Szolgálat Alapítvány célja olyan humánprogramok megvalósítása, amelyek a szociális ágazatban az önszerveződő közösségek aktivizálásán keresztül a hátrányos helyzetű rétegeket segítették hozzá ahhoz, hogy belső erőtartalékaik mozgósításával, önmaguk erejéből legyenek képesek saját egzisztenciájuk megteremtésére. Örömünkre szolgál, hogy kezdeményezésünk pozitív fogadtatásra talált, hiszen ehhez az alapítványhoz a megyében hat helyi alapítvány is csatlakozott, s összesen 56 millió forint központi támogatással sietett a rászorulók megsegítésére. Diszkontrendszer □ A különféle jogcímeken kifizetett pénzügyi segélyek gyakorta tévesztenek célt: nem lakbérre és gyermekcipőre fordítják azokat, hanem a kocsmába viszik. Bizonyára ez a felismerés vezette az illetékeseket, a Népjóléti Minisztérium szakembereit arra, hogy a pénzügyi támogatás helyett egyre többször természetbeni juttatásokat adjanak... — Erről van szó. A Gyorssegély Alapítvány elsősorban alapvető élelmiszercsomagokat juttat el a szociálisan rászoruló egyéneknek, családoknak, az önkormányzatokon és segítőszerveken keresztül, mégpedig a térségi válságkezelő programokhoz kapcsolódóan. Szabolcs-Szat- már-Beregben a csomagok 31 ezer családhoz jutottak el, s összesen 46 millió forint értéket képviseltek. Tizennégy- millió forint szolgálta a szociális diszkontboltrendszer árukészletét, melynek működtetését a Start Rehabilitációs Vállalat végzi, az önkormányzatok által biztosított épületekben, nyílt árusítású üzletekben, segélyutalványok beváltásával. — Ma már elmondhatjuk, a boltok évi áruforgalma meghaladja a 100 millió forintot. Összességében elmondható, hogy Szabolcs-Szatmár-Be- regben 462 millió forint központi támogatással, az önkormányzatok és más támogatási fonnák bevonásával a szociális ellátásban közel egy- milliárd forintos érték jött létre, s mindeközben megközelítően ezer munkahely létesült, s jelentős mértékben növekedett az ellátottak száma is. émes álmom volt nemrég. Női cipősarkak sokasága közelített felém, mintha engem szemeltek volna ki áldozatul. Jöttek, jöttek egyre közelebb, közelebb, már-már éreztem a magas, széles cipősarkak dobbanását a mellemen, a fájdalom belém hatolt. De nem volt kegyelem. Míg mindegyik végig nem taposott rajtam, nem tudtam felébredni. Aztán mégis sikerült megszabadulni a rám törő cipők rémes tiprásától. Nem sokat adok az álmokra, de most mégis megfordult a fejemben, talán egy intő jel volt ez: a női divat még az ember álmában is jelenlévő védőszentje küldhette rám a temérdek női cipőt. Néhány hete ugyanis gyanúsan méregetem a női cipősarkak legújabb divatjának számomra meghökkentő formáit, méreteit,'amelyekről azóta megtudtam, a barokk sarok az, amely hatalmába kerítette a női nemet. Azaz a női cipők kifogyhatatlan fantáziával megáldott tervezői most ezt a modellt táplálták be az agyakba, mondván, a modern nő csakis barokk sarkú / cipót hord. Es hordjak is ezerszám. Ennek előtte a szőrmegalléros cipőkét ontotta a hazai és külföldi ipar, amelyek nagyanyáink divatját hozták vissza a 10-es, 20-as évekből. Most jóval régebbre, mentek vissza a divatkreátorok, s máris felröppentette a világhír a barokk sarkú cipőt. Először egy divatbemutatón láttam a tévében, s naív ember létemre azt hittem, az ortopéd cipők divat- revűjét közvetítik, mivel a kamera nem a hölgyek pompás ruháját pásztázta kitartóan, hanem lement egészen a cipősarokig. Ahá, itt van a kutya elásva. Később széltében-hosszában hallani lehetett, hogy elérkezett a barokk sarok kora. Ekkor fordult meg a fejemben először, hogy pusztán a nők védelmében néhány sorban kifejtem a véleményem. De nem tudtam közmegegyezésre jutni önmagámmal. Azóta a két énem állandóan hadakozik egymással. Az egyik azt mondja, ormótlan, csúnya, már-már egyeseknél kifejezetten trampli. A másik énem azzal érvel, hogy a barokk sarok igenis hasznos, laikus szemmel is könnyen felismerhető, hogy biztonságosabb járást, egészségesebb tartást kölcsönöz a lábnak. A barokkpárti énem már szinte úgy beszél, mint egy szakértő, holott természetesen nem az. Az első énem viszont tovább replikázik, azt sugallja, ez nem más, mint a már számtalanszor a női divatot eluraló utánzás, egyen- divat, a divatdiktárorok alattvalókénti követése, az egyéni ízlés elsorvasztása. Bezzeg a másik énem sem enged, azt feleli, a különböző irányzatok nagyon is megférnek az egyéni ízléssel. Különben is senki sem írja elő, hogy minden nőnek barokk sarkú cipőben kell járnia. A két vitatkozó énemhez, mint kívülálló, csak annyit tehetek hozzá, mindkettőnek igaza van. De arról mind a kettő megfeledkezik, létezik még egy perdöntő szempont, ami a barokk mellett szól, ez pedig a biztonság. Nem a biztonságos járásra gondolok ezúttal, hanem arra, ha megtámadják a hölgyet, ezzel nagyobbat tud rúgni. És napjainkban ez sem utolsó szempont. Páll Géza El 21 I# I# «*21 I# El C* V %Jß Imim 5 líl I lm. A medve bőre Kováts Dénes ár még kissé odébb vannak az önkormányzati választások—ha ugyan az idén lesznek —, a poszt-osztogatás mégis elkezdődött. Akad olyan település, ahol már fennen hirdetik egyesek: ha én (mi) kerülök hatalomra, X. lesz az óvodavezető, Y. az iskola igazgatója, de a polgármesteri hivatalban is jelentős személyi változások várhatók. Megindult a suttogás, a (rém)hírterjesztés, pedig még sehol semmi, a győzelem különösen messze van. Mondhatnánk azt is: ez így természetes, hiszen a változások mindig személy- cseréket vonnak maguk után, szakmai vagy politikai indokokkal, mert mindenkinek (minden pártnak) megvannak a maga emberei. Persze azért van némi bökkenő. Nemcsak azért, mert az önkormányzati választások időpontját még nem jelölték ki, de azért is, mert igazából — különösen a parlamenti választások előtt — még az esélyek, a lehetőségek sem körvonalazódtak. Hasznos az önbizalom, kell a sikerorientáltság, de talán nem ennyire. A funkcióosztogatásnak még nem jött el az ideje. Jó az, ha előrg. felkészülnek, nehogy váratlanul érje őket a győzelem, de nem biztos, hogy a szándékok, a személyeket érintő változtatások nyilvánosságra hozatala praktikus és taktikus már a tavasz elején. így ugyanis könnyebb felkészülni az ellenlépésekre is, különösen, ha valakivel a beosztottja közli: ne reménykedj sokáig, mert úgyis én kapom meg a posztodat a választások után... Elfelejtkezve arról: elvileg a határozott időre szóló kinevezést nem egyszerű felrúgnia még az új „hatalomnak” sem. Még nem érkezett el a poszt-osztogatás ideje, jó lenne erről nem elfeledkezni. Mert különben nagy lehet a csalódás a majdani önkormányzati választások után... Mert ők azok, akik előre isznak a medve bőrére. Már kirajzolódnak az új irodaház végleges formái Nyíregyházán a Szabadság téren Harasztosi Pál felvétele A magyar titok Baraksó Erzsébet rtékjelzőjelentősége M-1 van annak, hogy ma 1—J Nyíregyházán a Városi Galériában megnyílik egy kiállítás, mely a tárlatok sorában kitüntetett figyelmet kap, mivel országos, sőt világprogramhoz kötődik: a FIDEM/ ’94-hez, a Nemzetközi Eremszövetség Magyarországon megrendezendő nemzetközi kongresszusához. Ritkán fordul elő, hogy egy ország viszonylag rövid időn belül másodszor is elnyerje a kétévenkénti kongresszus rendezési jogát. Hazánk 1977-ben volt a házigazdája az akkori kongresszusnak, és akkor kezdte meg működését megújult formájában az éremre és a kisplasztikára szakosodva a Sóstói Művésztelep. Azóta világhírt szerzett a művésztelep, és nemcsak művészberkekben, hanem a gyűjtők, a kiadók, a múzeumok, képtárak, pénzverdék szakemberei, a menedzserek körében is. Olyannyira, hogy az idei nemzetközi kongresszus résztvevőit a budapesti tanácskozás után itt fogadjuk a művésztelepen, s ehhez kapcsolódik a galéria kiállítása is. Európa számos országának képviselői lesznek a vendégeink, de Kanadától Japánig a világ minden szegletéből érdeklődnek a szakemberek a művésztelep specialitása, „a magyar titok” iránt, ezért is jönnek most ide a viaszveszejtéses eljárással készített érmek előállításának tanulmányozására. Van tehát valamink, amire nemzetközi szinten vevő egy fontos szakma. A világ végére eldugott sóstói műhelyre figyel a világ. Milyen érdekes: miközben azt tapasztaljuk, hogy a kultúra a nehéz időkben hátrább sorolódik, ha el kell venni valahonnan, persze, a kultúrától vesznek el, kevés támogatást kap, mégis épp a kultúra az, amiben megkapaszkodhatunk, ami felemelhet bennünket. A diszkontok az olcsóbb bevásárlást szolgálják Elek Emil felvétele
