Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-21 / 93. szám
KULTÚRA 1994. április 21csütörtök Parányi lila folt Karádi Zsolt « Nyíregyháza | ladelphia ameri- kai film. Itt be is ~~ fejezhetném az ismertetést. Mert ha valaki azt hiszi, hogy e 119 perces műből valamit majd megtud a homoszexualitásról és az AIDS-ről, az bizony téved. Amit látunk, annak nagy részét eddig is tudtuk. Amit meg nem tudunk, arra most sem derül fény. A Philadelphia körüli hangos hírverésből kiderül, hogy a borzalmas kór feltűnése óta az USÁ-ban nyolcvanezren haltak meg. Az AIDS itt a közvélemény szerint persze ma is „gay plague” (buzipestis). Susan Soma fi Az AIDS és metaforái című könyvében már 1988-ban arról írt, hogy Amerikában az emberek lépten-nyomon azt hallják: ez „a betegség csak a legritkább esetben terjed heteroszexuális érintkezés útján.” Miközben az is igaz, hogy Hollywoodban mindig is magas volt a homoszexuálisok aránya. A filmfőváros azonban „kivárt”: mivel az immunhiányos állapotból nem lehet meggyógyulni, a filmek végén nem következhet be az áhított happy end. (A néző viszont a pénzéért szeret megnyugodva távozni a moziból.) A szórványos próbálkozásokon túl valóban a Philadelphia az első nagyszabású opusz, amely a XX. század végzetes kórformájáról nyíltan beszél. Nagy volt a rizikó: bejön-e a közönség megnézni, hogyan haldoklik a főhős? S lám: a Philadelphia nyolc hét alatt több mint ötvenmillió dollárt jövedelmezett, pedig nem jó film. A téma időszerűségéhez nem férhet kétség. A mű középpontjában a homofóbia és az AIDS-diszkrimi- náció áll. Az a magatartás, amelyet az „egészségesek” tanúsítanak, akik úgy vélik: vannak „ők”, a homoszexuálisok, a stigmatizáltak, a nyomorultak; a HIV-vírust csak ők kaphatják el, mert devianciájuknak ez a büntetése. S persze vagyunk „mi”, a normálisok, akik rettegünk tőlük, kerüljük, megvetjük és kiközösítjük őket. A Philadelphia ezzel a tünettel akar szembeszállni. Főszereplőjét, Andy Bec- kettet, a zseniális fiatal ügyvédet főnökei azonnal kirúgják, amikor homlokán megjelenik a Kaposi- szarkóma első parányi lila foltja. A film ezután arról szól, hogyan tud a hős igazának bírósági úton érvényt szerezni a példás családi életet élő sztárügyvéd segítségével. (Susan Sontag szerint az USÁ-ban törvény tiltja, hogy valakit betegsége miatt bocsássanak el állásából.) Mire Andy győz, a végzet beteljesedik: oxigénmaszkkal a száján közli partnerével, Miguellel, készen áll az útra. A publikum felszánthatja könnyeit: viszonylagosan rendeződtek a dolgok. Jonathan Demme, A bárányok hallgatnak (1991) sikeres alkotója ezúttal an- ti-karriertörténetet rendezett. A negatív hősök nagyon negatívak, a pozitív viszont, a (nem véletlenül) színes bőrű Miller ügyvéd (Denzel Washington), nagyon pozitív. Az ő lelki fejlődése a történet mozgató- rúgója. Vele azonosul a közönség. A film nagyrésze megmarad az általánosságok szintjén. Nem jellemzi An- dynek sem Miguelhez, sem a családjához fűződő érzelmeit, nem nyújt bepillantást a homoszexuális hős belső világába. De végül is nem ez a célja. Primavera... ...bemutató lesz április 23- án szombaton Nyíregyházán a Váci Mihály Művelődési Központban. (KM) lserlohni... ...vendégdiákok látogatnak el a hét végén a nyíregyházi Zrínyi gimnáziumba. Az intézmény testvérvárosi iskolájából 24 diák és négy tanár érkezik, és egy hetet töltenek a megyeszékhelyen, családoknál elszállásolva. (KM) Vizsgafilmekkel... ...mutatkoznak be április 25-én a filmművészeti főiskolások Nyíregyházán a művelődési központban. (KM) UFO szenzációkról... ...is szó lesz a Déry János klub április 27-i nyíregyházi összejövetelén. A művelődési központban rendezendő találkozóra Pusztay Sándor, az UFO Magazin főszerkesztője is ellátogat. (KM) Koncertet... ...rendeznek a megyei pedagógus kórusok a mátészalkai művelődési központban április 23-án 18 órától. (KM) Művészkör előtt Nyíregyháza (KM) — Április 24-én a Móricz Zsig- mond Színház újból társaságba hívja kedves közönségét. A vendégkör most is reprezentatív, a program figyelemre méltóan sokszínű. Első műsorszámként a Krúdy Kamaraszínpadon Tóth László előadóművészszel beszélget Bürget Lajos újságíró, s természetesen közben szép versek művészi tolmácsolásában is gyönyörködhetnek a jelenlevők. A művészklubban 18 órakor a Benczúr Gyula képzőművészkor kiállításának megnyitójára kerül sor, majd — az eddigi gyakorlattól eltérően — csak ezután következik a zene. A nagyszínpadon ugyanis 19 órától Krétarajzok címmel a Mandala Dalszínház életébe nyerhetünk fülbemászó „bepillantást”. A művészkör zárásaként 20 órától Kovács András természetgyógyásszal beszélget Nagy-Miklós riporter, melynek során különleges képességek titkaihoz kalauzolják el a hallgatóságot. Kicsengettek a színházban Utánérzet, a figurák nem túl eredetiek, a problémáik nem megrázóak Jelenet az előadásból Csutkái Csaba felvétele Nagy Zsuzsa Nyíregyháza (KM) —Az új \ an8°* dráma nem tartozik a felkapott közönségdarabok közé. Osborne Dühöngő ifjúsága után a köztudatban mintha megállt volna az idő. A folytatást még Pinter, Wesker neve jelenti, de valójában a dühös fiatalok mozgalma, mely 1956 után szakított a klasszikusokkal és mai témák felé fordult, mára már szétesett, de utórezgései még mindig érezhetőek. Simon Gray a hetvenes években kapcsolódik ehhez a már nem létező mozgalomhoz. Maga a darab, a Kicsengetés egy angol nyelviskola tanárijában játszódik, és valljuk be, nem túl kiemelkedő drámai teljesítmény. Ibsen, Csehov utánérzet, a figurák nem túl eredetiek, hozzájuk méretezett problémáik nem megrázóak, és az a sok haláleset, amit már csak tényként konstatálunk, szóval a dráma olvasata önmagában nem okoz katartikus élményt. Verebes István rendezése két dolgot művelt vele, amivel mégis színházi előadásra alkalmassá tette. Először is, komolyan vette a lírai komédia műfaji meghatározást, másodszor pedig megtalálta a tökéletes főszereplőt, Gazsó György személyében. Visszatérve a lírai felfogáshoz, a kamaraszínpadon egy átváltozás történt, egy dráma elégiává szelídült. Egyértelmű Verebes vonzódása a fájdalmasan rezignált hősökhöz, akik annál szebbek, minél gyengébbek, sebezhetőbbek. Az elején mindenki erősnek mutatja magát, valójában a végére kiderül, milyen sérülékenyek. Egyedül a szerencsétlennek látszó St. Johnt nem tudja megérinteni a külvilág, nem sír, nem kiabál, nincsenek kitörései, mint a többieknek. Mégis központi figurává válik, Verebes felfogásában Dosztojevszkij Miskin hercegeként mozog a társaságban. Minden esemény körülötte zajlik, és bár nem ért semmit, mégis mindent megért, még azt is, hogy elbocsátják. Az első pillanat, azaz a szereplők felvezetése hosszadalmasan bonyodalmasra sikeredett, mintha a belépő színészek zavarba jöttek volna a közönség láttán. Tétovák voltak, ijedtek, túl színpadiasak. Hát igen, nehéz a kamarában eltávolítani a közönséget, most azonban nagyon úgy tűnt, megpróbálták. A színpad túl nagy lett, a színészek nem tudták betölteni. A nézőtér viszont annál kisebb volt. Ezt az aránytalan elrendezést nem igazolta semmiféle színpadi történés. A darab története nem a valóságról, hanem az álmokról szól. Ibseni mintára mindenki felépített egy álomvilágot a nyers hétköznapok megszépítésére. De minden állomról kiderül, hogy épp az ellenkezője igaz. Á szereplőkről. Gazsó György alakjának arcvonásainak lágysága, melegsége mögött kemény munka, szigorú fegyelem állt. A kezdeti nehézségek után Kerekes László Henryje St. John mellé nőtt, illetve szerepbeli ellenpólusává vált. Bede Fazekas Szabolcsnál éppen fordítva történt: megjelenése a helyzetkomikumok kihasználásával lehengerlő volt, a második részben azonban visszaesett. Anitának a színpadi alakítása helyett inkább drámabeli szerepe vált be. Meglepő, ám annyira ismerős érzelmi változásával sokkal bonyolultabb, mintsem ezt Gábos Katalin megformálta. Szigeti András magas fölénnyel játszotta el az igazgató megpuhulását, fokozatos összezsugorodását. Pregitzer Fruzsina Melanie-ja izzott a visszafogottságtól. Felhőfi Kiss László minden borosta, bajusz, szakáll ellenére sem hitette el Mark szenvedését, de a csapatmunka révén a társaság szerves részévé vált. Hogy milyen egy angol tanári? Nem tudom, a berendezésről elhisszük, hogy ilyen. Az összhatást St. John állandó felkiáltásával jellemezném: Úristen. És én is ugyanúgy mondanám, ahogy ő a maga foteljában, a maga rácsodálkozó, gyermeki stílusában. Rockígéretek seregszemléje Nyíregyháza (KM - K. J.) — Van-e mozgás a magyar rockzenében? Születnek-e új formációk? Vajon kapnak-e megfelelő bemutatkozási, kifutási terepet a majdnem névtelenek, a csupán szőkébb szakmai körökben, a rajongótábor által jegyzet- tek-ismertek? A sok kérdésre kísérelnek meg választ adni azok az elszánt és bízvást hozzáértő szervezők és támogatók, akik életre hívták a többfordulós „Rock-in ’94” elnevezésű (rock)zenei megméretést, melynek egyik, egyáltalán nem jelentéktelen fordulója — elődöntője — Nyíregyházán lesz április 24-én 21 órától az Ifjúsági Centrum „Open Doors”-nak elkeresztelt music clubjában. Mint a Multimedia közelmúltbeli sajtótájékoztatóján megtudtuk, ilyen debütáló versengéseket a Marlboro Music már 1985 óta szervez a világ számos országában, azzal a céllal, hogy tehetségeket, új hangokat, stílusokat fedezzen fel, segítsen hozzá a szélesebb körű nyilvánossághoz. Nos, az idén Magyarországra is megérkezett a „dohányosok” felkarolta versenyforma. A meghirdetők március 15-ig várták olyan rockzenekarok jelentkezését, melyeknek nincs szerződésük lemeztársasággal. Feltétel volt még, hogy a „banda” tagjai betöltött 18. évet tudhassanak a „hátuk mögött”, állampolgárságuk magyar legyen, vagy rendelkezzenek állandó magyarországi lakcímmel. Pályázni egy, maximum 10 perces demokazet- tával lehetett (a nevezés díjtalan volt). A sereglés minden várakozást felülmúlt! Egész kazettarengeteg, pontosan 320 (!) zenés névjegy özönlött a zsűri lejátszó masináira. Tudni kell: a döntnökök a bejelentkezett zenekarokról semmiféle előzetes információval nem rendelkeztek, így pusztán szakmai szempontok alapján válogatták ki a „halmazból” továbbjutásra érdemeseket. Két teljes napig tartott a meghallgatás és a szelekció, míg végül kialakult az a tizennyolcas mezőny, melynek tagjai elődöntőkön mérkőznek meg. A nyíregyházi elődöntőn három debreceni együttes lép fel — húsz-húsz perces időtartamú műsorral. Hogy ismeijük-e őket, mi, nyíregyháziak? Hát, egy biztos: az August Förster Reservation már többször hallatott magáról megyeszékhelyünkön, a Necropsia viszont meglehetősen nagy „titok”, csakúgy, mint a Szfinx. Hogy érdemes lesz hajtani a „szomszédoknak”, azt a kitűzött díjak is sejtetik. A főjutalom ugyanis nem kevesebb, mint egy magyarországi tűmé és egy PolyGram lemezszerződés! Ezen kívül még további értékes nyeremények juthatnak a legjobbak birtokába. Finn irodalombarátok megyénkben Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Váci Mihály Nem elég című verse finnül, Eino Leino finn író költeménye pedig magyarul szólalt meg a múlt hét végén a jósavárosi görög katolikus templomban rendezett finn- magyar esten. A kedves meglepetést a vendégek szerezték; az Eino Leino Társaság ötnapos megyénkben látogatásának megkoronázása volt a nyíregyházi bemutatkozás. A színes műsorban részleteket hallhattunk még a Kalevalából, Pál apostol leveléből és a Kajaani Vegyeskar jóvoltából több finn dal is elhangzott. A műsort szépen színesítette a Primavera Balettegyüttes fellépése. Ä műsor után kerestük meg a Nyíregyháza testvérvárosában tevékenykedő Yli-Lonttinen asszonyt, az Eino Leino Társaság elnökét, kérve, mutassa be a Kajaani város kulturális életében eredményesen tevékenykedő társaságot. — Társaságunk Eino Leino nevét vette fel, annak a nagy finn költőnek a nevét, aki városunkban született, és aki ha nem finn nyelven írt volna, Harasztosi Pál felvétele bizonyára világhírű költőként ismernék. Tudjuk, több magyar költő is hasonló ok miatt nem lett világhírű, de hát ez már a kis nyelvterületen élő alkotók tragédiája. A Kalevala daltermő vidékén született költő verseiben korán megmutatkozott mélységes vonzódása a finn népköltészethez, de írt a cári uralom ellen lázongó verset, megénekelte a szikrázó téli havat, a harismadár hangjából zengő nyári éjszakát, s a kedvest sirató elégiát. Társaságunk a költő szellemi örökségének ápolását vállalta fel, de feladatának tekinti Kajaani kulturális életének fellendítését. Fontosnak tartjuk éppen Eino Leino gazdag szellemi öröksége által, régiónk, az elmaradottabb Kainuu megye népszerűsítését. — Számunkra azért is érdekes a társaságuk, mert mint hallhattuk, színészek és énekművészek is tevékenykednek a csoportban... — Társaságunk munkájában mintegy százan vesznek részt, a legkülönbözőbb foglalkozásúak. A szabolcsi útra is színészek, énekesek mellett zenészek, orvosok, mérnökök, tanárok és háziasszonyok is eljöttek. Általában úgy havonta találkozunk, de rendszeresen műsort is összeállítunk. E-» ■■ iilL
