Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-21 / 93. szám

1994. április 21., csütörtök A FŐSZERKESZTŐ POSTÁJÁBÓL Kábeltévé Tisztelt Bodnár Úr! Mivel nem vette a fárad­ságot cikke megírása előtt, hogy tájékoztatást nyerjen a sóstóhegyi kábelteleví­ziózásról, így most szíves figyelmébe ajánlom az alábbiakat: Nem tudom, hogy Ön melyik párttal szimpatizál? Ügy gondolom, valame­lyikkel biztosan, mert na­gyon zokon esett Önnek a Sóstö-sóstóhegyi kábelte­levízióban bejátszott párt­reklám. Én pártatlan va­gyok, így bármelyik párt részére szívesen rendelke­zésre állok. Számomra ez üzlet — melyet Ön helye­sen észrevett —, így nem vagyok sem a kormány, sem pedig az ellenzéki pár­tok házimozija. Továbbá nem kívánok hasonlítani a magyar 1 és 2 műsorszer­kezetére sem. Bizonyára nem olvasta hirdetésemet, amelyben közöltem előze­tesen, hogy technikai okok miatt a magyar 1-es csator­náján jelenik meg a hirde­tés. A magyar 1-es műsorát a hirdetés idejére egy másik csatornán, megszakítás nél­kül, folyamatosan tovább fogható volt. Tehát Ön sza­badon tovább nézhette vol­na a magas színvonalú libe­ró és egy reklámokat. Ön nem következetes. 1993. év elejétől bővítet­tem szolgáltatásomat, amelyre Ön pozitívan nyi­latkozott egy évvel ezelőtt a Kelet-Magyarország ha­sábjain. Kiemelte a Duna TV, valamint a szlovák 1 és 2 műsorokat, mondván; hogy nemzetiségi szem­pontokat is figyelembe ve­szek. Sajnálkozott azon, hogy a város belterületein csak egy szűk réteg nézheti a Duna TV műsorát. Az elmúlt időszakban még további bővítések is történtek a szolgáltatás te­rületén. így bekerült — az eredeti műsorszerkezet mellé — az RTL-2, Szív TV, ATV MOKÉP és VI­CO filmek. Tehát az Ön ál­lításával szemben ennyit a „szűk, szelektív, és önké­nyes” szolgáltatásomról. Függetlenül az éves üze­meltetési díj tartozásától. Önnel szemben még ma sem vagyok gyanakvó. Az azonban bizonyos, hogy JOE bácsi nem áll a hátam mögött, így csak a befolyó díjakból tudom működtetni és fejleszteni az üzemelő kábeltelevíziós rendszert a lakosság még nagyobb megelégedésére. Naményi Zoltán vállalkozó kábeltelevíziós rendszer üzemeltető tulajdonosa Tisztelt Naményi Úr! Véleményemet változat­lanul fenntartom. Szerin­tem nem szép dolog a Ma­gyar Televízió műsorába a saját hirdetését beletenni és a sóstóhegyi kábeltelevízió választékát is szűknek talá­lom. Bodnár István A szerkesztőség fenn­tartja magának azt a jogot, hogy a bekül­dött leveleket rövidítve közölje. A főszerkesztő postája az olvasók fó­ruma, a közölt levelek tartalmával a szerkesz­tőség nem feltétlenül ért egyet. Akin csattan az ostor A Mezőtrade Systems Rt. Má­tészalkai Gyárának üzemveze­tője a múlt év július 12-én le­vélben értesített, hogy keres­sem fel a gyár munkaügyi elő­adóját munkaviszonyom meg­szüntetése miatt. Felkerestem. Ennek eredményeként 1993. július 22-én írásban közölték, hogy 70 nap felmondási idő fi­gyelembevételével 51 munka­napra felmondási munkabért kapok. Ezt a felmondási bért a mai napig, 1994. április 5-ig nem kaptam meg. Ugyancsak az elmúlt év jú­liusában közölték azt is, hogy 12 hónap időtartamra szá­momra végkielégítés is jár. A Mezőtrade Systems ezt a köte­lezettségét sem teljesítette: Ez a felmondási hullám ak­kor még legalább 60 munkás­embert érintett tudomásom szerint. Akkor azt híresztelték, hogy a céget felszámolják, ami viszont nem következett be, mivel határozott jelek mu­tatnák arra, hogy munkásokat vettek vissza és újra indul a termelés. Miután az elmúlt évben sok embert érintett az ügy a szak- szervezetünk sem nyugodott bele abba, hogy az elbocsátot­tak sem a felmondási bért, sem pedig a végkielégítést nem kapták meg. A Liga törvény- sértőnek találta a Mezőtrade Systems Mátészalkai Gyárá­nak eljárását a több tucat dol­gozóval szemben. Éppen ezért a Liga úgy látta, hogy kollek­tív keresetet kell indítani a gyár ellen az elbocsátottak ér­dekében. Egyéni kezdeménye­zés e téren ne legyen, mert az rontaná az esélyeket a munkál­tatóval szemben. Teltek a hosszú hetek és hó­napok. És ahogy mondani szokták „se pénz, se posztó”, azaz pénzt a mai napig nem kaptunk, de senkitől semmi­féle tájékoztatást sem. A Me­zőtrade Systemstől sem, mint munkáltatótól, sem pedig az érdekeinket képviselő Liga szakszervezettől. Hónapok óta csak a munkanélküli-segély „cincog zsebünkben, úgy me­gyünk haza” és majd rövide­sen szavazni, választani is. Ha pedig nem számolják fel a gyárat, akkor hogyan lehet az, hogy a Liga ügyvédei sem értesítenek bennünket az esé­lyeinkről. Ez a szociális piac- gazdaság ennyire nem törődik az állampolgárok ezen na­gyobbik részével? Csak a szféra, a vállalkozási szféra ér­dekei fontosak? Hozzá kell tennem, hogy 1994. február 24-én kaptam egy levelet, amelyben lehető­séget adtak arra, hogy a Mező­trade Systems diszkont áruhá­zában levásárolhatom a fel­mondási béremet. Azonban ekkor már a boltban munkás- embernek való áru nem volt. Csak sampon a korpás fejűek- nek, rostos és nem rostos üdítők és egyéb vackok. Erre tehát nem lehetett elkölteni a felmondás idejére jutó bért. De hogy is van ez? Áruvásár­láshoz van pénz, az elbocsátott dolgozók törvény által biztosí­tott követelését pedig nincs miből kielégíteni. Akárhogyan nézem ez is egy nagy átverés. Mindenkép­pen a munkás hátán csattan az ostor. Mondhatnám ez a rend­szer erre rendezkedett be. A pártállam urai umbuldáztak, a mostani polgári társadalom urai és elvtársai meg priva­tizálnak. A melósnak korog a gyomra, csorog a nyála, forrik a mérge, gerjed a haragja és már néha izzik a gyűlölete is. Abban bízom csak: nem kerekedik viharrá ez a gyűlö­let. Nem lenne jó, mert akkor némely pártvezér újra írhatná levelét: „Isten irgalmazzon ne­künk, szegény magyaroknak!” Abban szeretnénk megerő­síteni hitünket, hogy ez az or­szág nemcsak a pártok vezé­reinek és ilyen-olyan úton és módon vagyont szerzett urak­nak az otthona, hanem ennek a tízmillió magyarnak, akik nél­kül a pártokat és a vagyont sem lehet működtetni. Bélteki György munkanélküli, Mátészalka A szerző válasza a levélíróknak Válasz Asztalos úrnak Édes Jancsikám! Becsülöm tiszteletreméltó teljesítményedet. Két hasáb, le a sárgaföldig, akarom mon­dani: a lap aljáig. Ez igen! És mind hozzám, és mind rólam! Ne kényeztess! Megérdemlek én ennyit? Sajnos, kifogyó szusszal én már képtelen vagyok ekkora rikkantásra. Ne vedd hát zo­kon, ha ki-kihagyó szuflám miatt töredezetten válaszolok „Tanács helyett” (KM. ápr. 13.) GÍmen megjelent levélfé­lédre. Ugye, azzal kezdődött az egész, hogy „Szú perceg és egér surran” (KM. ápr. 7.) című írásomban két ismerős (de nem barát) képviselőjelölt­ről kissé szatirikus hangon kimutattam, hogy köpönyeg­forgatók. Persze vannak ilye­nek mások is! Hidd el, ha az MSZP vagy a Munkáspárt szí­neiben indulnak, eszembe sem jutott volna róluk írni. Isten neki! Helyükön vannak! Talán te is hallgattál volna, ha a két sértődött egyike nem az NDSZ színeiben jeleskedik. így per­sze, védve a mundér becsüle­tét, prókátor lettél és egy ügyes, de fals fogással a nya­kamba próbálod sózni egykori barátként újdondász barátai­dat. Látod, ez nem szép tőled! Az egyik úrnál én életemben soha sem jártam, a másiknál is csak néhányszor. Hogy lehet­tek volna hát barátaim? — Szóval, Jancsikám, ferdítesz! írsz arról is, hogy mi illik hozzám, mi nem. Nézd, én úgy viselkedem, ahogy jónak látom. Ennek mikéntjét rajtam kívül senki meg nem szabhat­ja. Ahhoz természetesen min­denkinek joga van, hogy utólag véleményezze viselke­désemet a saját normái szerint, ahogy ezt te is teszed leveled­ben. Emlegetsz holmi tiszteletet is. Hát én ilyet soha nem igé­nyeltem senkitől, legföljebb megbecsülést, ha megérde­meltem. Van persze valami, amit elvárhatnék tőled, s az talán egy megtiszteléssel is föléme. Van múltunkban egyetlen közös pont, ahová a történelem vihara vetett ben­nünket. Ez 1956. Látod, itt egyetérhetnénk! De ugye ne­héz ez, sok más dolgok miatt? Jancsikám, mondd, honnan volt bátorságod hozzá, hogy Nagy Imrééket párhuzamba merted állítani ezekkel a mos­tani sértődött barátaiddal? Or­szágos héroszokat vidéki tör­pékkel! Te csakugyan nem érzékeled a mennyiségi és mi­nőségi különbségeket? Nem fogod föl, hogy Nagy Imréék elvüket, hatalmukat és életü­ket adták föl a nemzet érdeké­ben, ezek a te barátaid és ha­sonszőrű társai pedig a vesz­tett fejsze nyele után kapkod­va, azért tagadják meg korábbi elvüket, hogy ezáltal valame­lyes hatalomhoz jussanak. Ne oktass ki te engem a megtisztulási lehetőség kérdé­sében sem! Inkább olvasd el újra „És ott álltunk egymással szemben” (KM. 1989. júl. 8.) című írásomat, amiért az utób­bi négy évben én jaj de sok megrovást kaptam méltótól és méltatlantól. Ott én szinte föl­adtam önmagam, próbáltam azonosulni velük, nyújtottam feléjük a kezemet. Azt hiszed, megfogta egy is! Látod, vittem én langyos vízzel és szagos szappannal feléjük a mos­dótálat. De hát ők nem tisztul­ni akarnak, hanem a hatalmat akaiják tisztán vagy tisztát- lanul. Leveled végén a békességet emlegeted. Az enyémet! Ke­ressem a lelkemben! — mon­dod keresztényi ájtatossággal. Csak tudod, az a baj, hogy kö­pönyegforgató barátaid és a hozzájuk hasonlóak, ezt a bé­kességet inkább a hatalomban vélik megtalálni. Hát így nem megy! Nekem nincs időm már arra, hogy ’56-ot újra elveszít­sem. Megteszek hát minden tőlem telhetőt megtartása ér­dekében, mert nekem tag­könyv nélkül is ez a pártom. Ezért írtam, és ezért írok ezután is a szúról, egérről meg a többi, mindenféle kártevő­ről. Ha ennek szükségességét egy ’56-os már képtelen föl­fogni, akkor ő vagy kiégett, vagy renegát lett. Üdvözlettel: Balogh László (Szerkesztőségünk ezzel a lap­ban folytatott nyilvános vitát a témában lezártnak tekinti.) Telefonvonalak A Kelet-Magyarország fő- szerkesztője postájából 1994. április 7-én megje­lent „Eltemetett telefonvo­nalak” című nyílt levélre a következőket válaszoljuk: Társaságaink előtt isme­retes a Szamoshát térsé­gének távbeszélőhelyzete. Mindössze négy helység­ben van távhívó telefonköz­pont, a térség többi része kézi kezelésű telefonköz­pontokon veheti igénybe a szolgáltatást. Sajnos, ez a helyzet Szabolcs-Szatmár- Bereg megyében nem te­kinthető egyedinek, hanem inkább tipikus. A térség 22 településén 1993-ban állami támoga­tással gázprogram valósult meg, melynek során a MATÁV (Jánkmajtis), va­lamint a NYÍRTELECOM (17 település) esetében fi­nanszírozni tudta a gázve­zeték árkában a távbeszélő­kábelek elhelyezését is. E helységek többségében azok a telefonközpontok, ahová az előfizetők bekap­csolásra kerülnek, készen állnak. A Szamoshát négy helységében a helyi hálózat megvásárlására eddig nem nyílt pénzügyi lehetőség. A NYÍRTELECOM és a MATÁV előtt ismert mű­szaki problémák miatt ed­dig nem került sor a Polgár- mesteri Hivatalokkal vagy megbízottjukkal szerződés- kötésre. így egyik társaság sem használja a cikkben említett 30 000 Ft-os lakos­sági hozzájárulást. Azokon a területeken, ahol a műsza­ki akadályokat sikerült megszüntetnünk, e megál­lapodások megkötésére a NYÍRTELECOM mint há­lózatberuházó a MATÁV, mint szolgáltató és a Pol­gármesteri Hivatalok vagy képviseletükben eljáró Tér­ségi Fejlesztési Társulás között még a hónap folya­mán sor kerül és a bekap­csolások hamarosan meg­kezdődhetnek. A cikkben szereplő 1994. június 30-i „végső határ­idő” a NYÍRTELECOM fejlesztési programjában szereplő, a helyi hálózatok műszaki átadási időpontját jelenti és nem esik egybe a telefonok bekapcsolási idő­pontjával. Az állomások bekapcsolása azokon a he­lyeken, ahol a műszaki át­adás korábbi ezt megelőző is lehet, míg más helyeken, ahol egyéb feltételek tel­jesítésére is szükség van, jelentősen is eltolódhat Fentiekben megfelelően most sem tudunk ígéretet tenni arra, hogy a Szamos­hát azon 21 településen, ahol a helyi telefonhálózat gázzal együtt megépült, 1994. június 30-ig a táv­beszélő-állomások bekap­csolása megtörténik. Ez az időpont a köztünk majdan létrejövő szerződésben ke­rül meghatározásra, mely — kijelenthetjük — min­denféle politikai akarattól független és kizárólag mű­szaki, gazdasági kérdések határozzák meg. MATÁV Rt NYÍRTELECOM Kft. Lepre csalt vagyok Szinte már lerágott csont a Kelet-Magyarország hasáb­jain az a kárpótlásijegy-fel- vásárlás, amit az Első Ma­gyar Geotermikus Villa­moserőmű Kft. bonyolított 1993-ban és 1994 elején a Történelmi Igazságtétel Bi­zottság nyíregyházi szerve­zetének égisze alatt, mégis írnom kell róla. Ugyanis az EMGV Kft-nek én is egyik lépre csalt — mondjuk fi­noman — ügyfele vagyok, akitől kárpótlási jegyet vett át 1994. február 16-án az előzőleg megadott feltéte­lek alapján, nem tudok szó nélkül elmenni a Túlkapás volt a toborzás című írás mellett, ami a Kelet-Ma­gyarország 1994. április 13-i számában jelent meg. Ebben ugyanis Zimányi Ti­bor, a TIB országos elnöke olyanokat állít, amivel nem tudok egyetérteni. Azt állít­ja, hogy ő mindig tiltako­zott az ügy ellen, mivel tud­ta, hogy amit 60 százalékért vesznek, azért nem lehet 120 százalékot adni! Ez nagy tévedés, mert például 1994 februárjában is a kár­pótlási jegy jóval többet ért 120 százaléknál, ha állami lakás megvásárlására hasz­nálta fel, ma pedig már 150 százaléknál is többet ér! Csupán a készpénzes felvá­sárlás volt akkor is és most is 60 és 70 százalék között. Részvényt ma is 150 száza­lékos áron lehet vásárolni a kárpótlási jegyért. Ázt mondja Zimányi úr, hogy a TIB csak a helyisé­get adta és nincs jogvi­szonyban a kft.-vel. Jó len­ne, ha Zimányi úr elolvasná a Kelet-Magyarország azon számait, ahol a kárpótlási jegy felvásárlást meghir­dette. Ez így kezdődik: a TIB ekkor és ekkor, ilyen és ilyen feltételek mellett, itt és itt vásárolja a kár­pótlási jegyeket, stb. Az EMGV-ről egy szó nincs. Vajon miért nem az EMGV Kft.-t jelölte meg a TEB felvásárlónak és miért nem írta mellé, hogy ő csak a helyiséget adja és nem vál­lal felelősséget a felvásárolt kárpótlási jegyek kifizeté­séért? Ezt utólag kijelenteni több mint felháborító! Még felháborítóbb Zimá­nyi úrnak az a kijelentése, hogy ő mindig tiltakozott ez ellen a felvásárlás ellen, mert tisztában volt vele, hogy ilyen feltételekkel tarthatatlanok! Vajon ő, mint a TIB országos elnöke miért nem írta meg ugyan­ezt akkor? Miért hagyott ennyi embert becsapni? Miért nem jelentetett meg akkor a Kelet-Magyaror- szágban legalább egy rövid nyilatkozatot, hogy: embe­rek vigyázzanak, mert eb­ből baj lehet és a TIB ezért semmiféle felelősséget nem vállal?! Ami a TIB-tagsá- got illeti: minden ember tudja bizonyítani, hogy a kárpótlási jegyek átvételé­hez kötelező volt belépni a TIB-be. Addig szóba sem álltak velünk. Hogy ez pár­toló tagságnak számít-e vagy sem, az teljesen mind­egy. A^ 500 forintot be kel­lett fizetni! Teljesen egyet­értek Cservenyák Katalin újságírónő ez ügyben elfog­lalt álláspontjával. A miniszterelnök úr sür­gős segítségét kérjük az ügyben! Egyben elutasítjuk Zimányi úr azon kijelenté­seit, amellyel a TIB-et ki akarja vonni a felelősség alól! Darvas Iván, Csaroda Ellenszenvet váltott ki bennem dolgokkal nem szabad viccel­ni, jópofáskodni még neki se. _ Kiss Gyuláné Kántoijánosi vasása nagy ellenszenvet, megrökönyödést váltott ki bennem, és tudom, még na­gyon sok emberben. Bizonyos személyekkel, A Kelet-Magyarország 1994. április 7-i számában Kulcsár Attila tollából Ámen címmel megjelent — egy, minden jó ízlést mellőző tárcájának elol­Szomoruan olvastam a szer­kesztőséget levélben megkere­ső hívők tiltakozását. Kitűnik, hogy félreértették mondandó­mat. A Tárca a humor eszkö­zevei nem a vallásos embert, az egyház szentségeit tűzi toll­hegyre, hanem ellenkezőleg, egy megkereszteletlen ember látásmódját. Bizonyára írásom hibaja a felreerthetoseg. Az egyházat megsérteni nem volt szándékom, hiszen magam is hívő református vagyok. Kulcsár Attila

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents