Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-21 / 93. szám

1994. április 21csütörtök Paszabon dolgozni akarnak Fegyveres kommandósok kíséretében érkezett a titokzatos vevő Debrecenből Szócsata az udvaron Harasztosi Pál felvétele HÁTTÉR Sikeresen szerepeltek a nagykállóiak az elővásárlás joga minket il­let. A pályázatunkra azonban semmi konkrét választ nem kaptunk, pedig én számtalan­szor felkerestem a Hextra nyíregyházi irodáját. Végül aztán tegnap, április 18-án kaptunk egy papírt tőlük, hogy nem mi nyertünk. Azt, hogy ki nyert, tulajdon­képpen mind a mai napig nem tudják Paszabon, csak azt, hogy megjelent valami nagy, nyugati kocsin az a bizonyos, állítólag debreceni ember, s vinni akarja a gépeket. A téve­dések elkerülése végett: a pa- szabiak nem ingyen akarják azokat a gépeket. Nem tudják ugyan, hogy mennyiért keltek el, de hajlandók értük annál többet fizetni. Ha ugyanis in­nen e traktorokat, boronákat elviszik, összeomlik a szövet­kezet, vetetlenül maradnak a földek. Elszelelt a vevő Természetesen szívesen meg­szólaltattuk volna a vevőt, s a felszámoló kft. jelenlévő kép­viselőjét is, ám meghiúsult. A vevő a haragos tömeg láttán idő előtt elszelelt, a felszá­moló pedig nem volt hajlandó — nem mert? — a sokaság előtt kérdéseinkre válaszolni. Tiszabercelre beszéltünk hát meg vele így a randevút, de mire odaértünk, ő is eltűnt. első, Onofer Katalin pedig a harmadik díjat hozta el. A felkészítésben oroszlánrészt vállalt Bohács Jánosné ma­gyar, Terdik Jánosné földrajz, Zentainé Lengyel Éva rajz szakos tanár, és természetesen Almásy Lászlóné igazgató. Balogh Géza Paszab (KM) — Egy titokza­tos debreceni férfi egy héten belül másodszor akarja el­vinni a volt tiszaberceli ter­melőszövetkezet paszabi te­lepéről a mezőgazdasági gé­peket. A helyi termeltető és szolgáltató szövetkezet tag­jai azonban foggal-köröm­mel ragaszkodnak azokhoz, s ez az ellentét e hét derekán, kedden kis híján szabályos ütközetté fajult. A szóban forgó paszabi szö­vetkezet másfél éve alakult, vált ki az addig közös Bes­senyei termelőszövetkezetből. Hatszáz hektárt művel a ko­rábbi, közös téesz gépeinek egy részével. Éppen e gépek miatt tört ki a háború. Bérelt gépek Jöjjenek, mert egy debreceni férfi egy sereg fegyveres fede­zetében erőszakkal el akarja vinni a telepről a gépeket! — riasztottak bennünket kedd délelőtt a helybéliek. A terme­lőszövetkezet irodájában a fel­ügyelőbizottság elnökével, Ceglédi Lászlónéval találkoz­tunk, meg két korosabb férfi­val, Ivor Dénessel, s Bocskai Imrével, mindketten a ‘szövet­kezet vezetőségének tagjai. — Azt tudni kell, hogy a tönkrement Bessenyei téesz felszámolását a Hextra Kft. végzi, a téeszünk tulajdon­képpen tőlük bérli a gépeket — adják a tájékoztatást. — A felszámoló februárban meg­hirdette az újságban, hogy ár­verés utján értékesíteni kíván­ja a vagyon egy részét, az álta­lunk bérelt gépeket is. Az kü­lön fintora a sorsnak, hogy azok a gépek mind a mieink voltak, most meg bérelni kényszerüljük őket. Ám nem estünk pánikba, benyújtottuk a pályázatunkat mi is. Annak a sorsáról azonban senki sem ér­tesített minket, öt nappal ez­előtt viszont megjelent a tele­pen az a titokzatos úr, hogy viszi a gépeket. Mi persze nem hagytuk..., de most megint itt vannak. Az iroda csendes, mint ahogy önkéntes kísérőink Nagykálló (KM) — Múlt hé­ten a nagykállói Körösi Csorna Sándor Általános Zene- és Szakiskola tanulói részt vettek Érden a Körösi Csorna Sán- dor-napok rendezvénysoroza­tán. Az országos vetélkedőn Körösi Csorna Sándor élete A djon el árut szerviz nélkül! Például autót. A világ egyik legjobb üzlete, ha úgy adja el a más­fél-kétmilliós kocsikat, hogy nincs hozzájuk a raktárban az alkatrész felhalmozva. Nem a drága motorra, váltóműre vagy futóműre gondolok csu­pán. Ne legyen egy egyszerű ablaktörlő sem! Nincs benne a pénze, nem kell raktározni, és így legalább kétszeres nye­reséget ér el az autó elsózá- sával. Persze az, hogy nincs az évszázad autójához egy árva csavarja sem, ne zavarja a reklámozásban. A hirdeté­sekben ígérjen teljes szervizt és zavartalan alkatrészellá­tást a jövő század közepéig. Reklámfdmjében, az alig- szoknyás leányka, miközben mondják, a párbaj a paszabi telepen zajlik. De siessünk, sürgetnek bennünket, mert a debreceni különítmény talán már el is vitte a gépeket, bár amilyen elszántak a paszabiak, az nem mehet erőszak nélkül. — Miért nem egy fél órával ezelőtt jöttek, akkor látták vol­na a kommandósokat is! Nyi- togatták a kabátjukat, hogy lássuk, nem üres kézzel jöttek — mondja izgatottan egy ki­sebb csapat ember a telep be­járatánál. — Még szerencse, hogy megjelentek az ibrányi, s a nyíregyházi rendőrök, így aztán jobbnak látták, ha el- somfordálnak. Nem nyertek Azt persze nem mondjuk, hi­szen nem akarunk olajat Önte­ni a tűzre, hogy nem olyan el- somfordálósok azok a legé­nyek, kint ülnek a falu szélén, az imént találkoztunk velük, az árokparton heverészve vár­ják az utasításokat. Elég papri­kás a hangulat a mi kotnye­leskedésünk nélkül is. Egy fi­atal, szakállas férfit vesz körül a tömeg, a felszámolással megbízott kft. képviselője. Halomnyi papírból próbálja elmagyarázni az elmagyaráz- hatatlant, mondataiba azonban lépten-nyomon belevágnak. A higgadt tájékozódás lehe­tetlen e hangzavarban, még volt a téma, amelyen a nagy­kállói gyerekek negyedik he­lyezést értek el. A csapat tagjai voltak: Horváth János, Lő- rinczy Edit és Végh Károly. A nagykállói iskolások azonban nemcsak a vetélkedőn szere­peltek jól, hanem az országos billegeti az alkatrészeit, ezt énekelje a Boci-boci tarka dallamára: Autónkat vedd meg, amit főztünk edd meg! Tiéd lesz egészen minden alkatrészem! És menjen a reklámfilm a tévében reggeltől estig mind­addig, amíg az emberek el- bambult vigyorral nem ro­hannak az autót megvenni. A többihez már nincs köze. Mert ha netán, valami fatális véletlen folytán betörik a kocsi ablaka, és a vevő felke­resi, csináljon úgy, mintha álmában sem gondolt volna szerencse, hogy az udvarban szép' számú rendőr tanyázik, így komolyabb összetűzésekre már nemigen kell számítani. A szövetkezet elnökével, Kodak Istvánnal, meg a polgármes­terrel, Gégény Károllyal azon­ban még így is egy mérleg- házfélébe kell húzódnunk, hogy szót válthassunk, s aztán loholjunk, hogy még szóra bír­juk a debreceni vevőt, akinek állítólag a neve is Debreceni. — A múlt héten egyszer már eljátszották ugyanezt velünk — fakad ki Kodak István. — Akkor úgy ahogy megegyez­tünk, de alighogy hazaértem Nyíregyházára, csöngött a te­lefonom. A tsz-tagok voltak, hogy forduljak azonnal, mert visszajöttek, megint vinni akarják a gépeket. A szövetkezet elnöke a tár­cájába nyúl, s elővesz egy új­ságdarabkát, mielőtt arra vála­szolna, hogy tulajdonképpen mi is folyik itt. — Az önök lapjában február 3-án jelent meg a kft. hirdeté­se, miszerint 15-én nyilvános árverésen értékesíti a Bes­senyei termelőszövetkezet készleteit, berendezéseit. A harmincnapos határidő eleve sérült, természetesen ennek el­lenére benyújtottuk mi is a pá­lyázatunkat, letettük a kauciót, s tulajdonképpen nem is nyug­talankodtunk, hiszen tudtuk, Körösi Csorna Sándor irodal­mi pályázaton is, hiszen Kiss Katalin, Lőrinczy Edit, Már­ton Adrienn és Zsákoc Brigitta első díjjal térhetett haza. A versmondó vetélkedőn / Csomos Eva a harmadik, a rajzversenyen Móricz Enikő arra, hogy az eladott tízezer autó valamelyikének az abla­ka ilyen gyorsan betörhetik. Természetesen ismerje el becsületesen, hogy az alkat­részellátást vállalta a hirde­tésben, ha a vevő meg tudja mutatni, hogy oda van írva. Sőt! Hogy látsszon a maxi­mális jóindulat, ígérje meg, hogy a kért ablakot, bár egyáltalán nem egyszerű do­log, meghozatja Bécsből két- három hét múlva. Ha erre a vevő kissé indignálódva, azaz agyvérzés előtti állapot­ban azt állítja, hogy ő beszélt telefonon egy bécsi szerviztu­lajdonossal, aki a bejelentés­től számított három órán be­lül be tudja szerezni az ab­lakot, vagy bármilyen alkat­részt, akkor világosítsa fel a hepciáskodó ürgét udvaria­san, hogy az Ml-es autó­pálya vezet Bécs felé Hegye­shalom irányában Győrön át. y—v gy a fontos: ne izgassa t-f fel magát, ha a vevő or- A—J dítani kezd, hogy volt pofája egy ilyen drága autót eladni az alkatrész biztosítása nélkül? Önnek családja van, gondolnia kell a holnapra is: nem kaphat infarktust egy rikácsoló idióta miatt. Es hogy a vevőnek is van család­ja meg egészsége...? Dögöl­jön meg. Réti János A világirodalom sze­rencséjére Kipling nemcsak a Dzsungel könyvét írta, hanem például egy verset a fiának arról, hogy ha bizonyos tulajdon­ságokat kifejleszt magában, és így meg így cselekszik az élet válságos helyzeteiben, akkor... A költemény címe: Ha... Ezekben a hetekben szó­noki emelvényről, TV- klipről, hangmontázsból, riportból, kiadványból árad, sugárzik felénk, egyre erőteljesebben, hangzato­sabban, meggyőzőbben ez a kiplingi feltételesség a vá­lasztásra készülő pártoktól. AHA...! HA kormányzati pozíció­ba jutnak, HA megszerzik a kívánatos többséget, HA megnyerik a választást. Egyikük-másikuk már el is könyveli győzelmét, belénk szuggerálva ezzel is a dön­tést. Megnevezi koalíciós partnereit, és körvonalazza Balogh József y—T Időit a sokat vitatott #-/ kérdés: május 29-én A-J lesz a képviselővá­lasztás második fordulója. Ahogy a döntést megelőzőn hallhattuk, s amint utólag megerősítették a pártok ve­zetői: nem mindenkinek tet­szett a dátum. Voltak, akik hamarabb szerették volna megejteni a második fordu­lót, voltak, akik hétköznap szerették volna a lebonyolí­tást. A többféle akarat jelző­je volt a választási bizottság szavata is: 10-10 arányú el­döntetlenre sikeredett, s mint ilyen esetben szokás, az elnök szavazata kettőnek számított. Ez mondta ki a végső szót. Biztosan megvan a maga oka, hogy a pártok egymás­tól eltérően vélekedtek a dátum szerencsés, vagy sze­rencsétlen voltáról. Az SZDSZ-es Pető Iván a hata­lom létének meghosszabbí­tására tartja alkalmasnak a két választási forduló kö­zötti három hetet, ami na­gyobb esélyt ad a kampány eldurvulására. A Fidesz is hosszúnak és drágának farija, sőt attól tart, hogy a forró nyári vasárnap nem fogja növelni a választók részvételét. Az MDF javas­lata elfogadásának örül, mert nem tartotta volna jó­nak, ha a május elseje, vagy a pünkösd miatt kevesebben mentek volna el szavazni. a hozzájuk való majdani vi­szonyulását. A győzelem nem lehet vitás. Pedig az élet naponta igazolja: ígéret és valóság két különböző dolog. Az előbbinek semmi nem szab határt, az utóbbi viszont a mindenkori helyzet által meghatározott. Az ellen pedig nem lehet tenni sem­mit. Legfeljebb négyéven­ként... De miért csak kormány­zati szerephez jutva töre­kednének dolgaink jobbítá­sára a pártok? Amelyik nem nyer, az vajon négy éven át nem veszi ki részét a munkából? Mármint, ami­vel ezt az országot együtt, közösen ki kellene vezetni gondjai labirintusából? Csak kormányzati pozíció­ban kötelességük küzdeni erejük szerint? A „legne- mesbekért” ? Mi lenne, HA egyszer mi, a választók szabnánk meg, bizalmunk feltételeit. Ha a HA, általunk nyerne megfo­galmazást. Es az AMED­DIG is... Az MSZP elfogadja a döntést, de úgy tartja: az időhúzás senkinek nem ked­vez, tovább tart a bizonyta­lanság. És a gyanú is meg­fogalmazódott: a koalíciós pártok által szorgalmazott időpont mögött valószínű taktikai megfontolások hú­zódnak meg. A kereszténydemokraták jónak tartják, mert e két forduló között az egy hét ke­vés lett volna, a második hét vége a háromnapos pünkösd miatt lett volna kedvezőtlen, a munkanapon megtartott választás—mert iyen javaslat is volt —, je­lentős többletköltséggel járna. Szóval — mondják a keresztény demokraták —, ha nem is ideális a dátum, de a legkisebb rossznak te­kinthető. A független kisgazdák a legjobbnak tekintik a dön­tést, mert szerintük 7 millió magyar ünnepli a pünkös­döt, s ezt nem lett volna szerencsés politikai ese­ménnyel megzavarni. Rá­adásul a következő hét jól szolgálja még a felkészülést. Hasonlóképpen oszlott meg a többi párt véleménye is, ami azt jelenti: jó, vagyis mindenki számára elfogad­ható döntés nem születhe­tett volna. Es ezt alighanem természetesnek kell tekinte­nünk, mint ahogy az egy­mástól eltérő programok, a gondok megoldására aján­lott javaslatok is eltérnek egymástól. Nógrádi Gábor Legyen milliomos Ásványok és kőzetek, kagylók csodálatos világával ismerkedhetnek a látogatók a mátészalkai Szatmári Múzeumban Elek Emil felvétele Huszonkilencedike Ha mi győzünk...

Next

/
Thumbnails
Contents