Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-19 / 91. szám

KULTÚRA 1994. április 19., kedd Beregi díjazottak Vásárosnamény (KM) — Az I. Beregi Képzőművé­szeti Tárlaton Szabolcs- Szatmár-Bereg megye kép­zőművészeinek anyagából a következők kaptak díja­kat: a megyei közgyűlés különdíját Szepessy Béla grafikusművésznek, a me­gyei közgyűlés kulturális bizottsága különdíját Erdei Anna festőművésznek, a megyei könyvtári egyesület különdíját Biró Lajos szob­rászművésznek, az INTER- SPÁN különdíját Kerü­lő Ferenc festőművésznek, Vásárosnamény város ön- kormányzata különdíját Soltész Albert festőművész­nek, a Vásárosnaményi Ipa­ri és Vendéglátó Szakmun­kásképző Intézet különdíját Horváth János festőmű­vésznek, a vásárosnaményi városi művelődési központ különdíját Huszár István festőművésznek, a vásáros­naményi Eötvös József ál­talános iskola különdíját Schmidt Sándor fafaragó népi iparművésznek ítélték oda az adományozók és a szakmai zsűri. Művész a gyerekért Jótékonysági koncert Debrecenben Debrecen (MTI) — „Mi, emberek rendkívüliek va­gyunk. Fát ültetünk, pedig jól tudjuk, gyümölcsét, ár­nyékát csak gyermekeink, unokáink tudják élvezni. Ilyen szelíd formában nap mint nap szembesülünk sa­ját halandóságunkkal. De léteznek törékeny életutak, váratlanul támadó betegsé­gek is, melyek porig sújtják a szenvedő környezetében élők természetes optimiz­musát. Ilyen a leukémia, amely leggyakrabban az oly tiszta, ártatlan gyerme­kek életére tör. „Remény azonban mindig van” — olvashatjuk a Művészek a leukémiás gyermekekért Kép-Világ alapítvány felhí­vásában. Az alapítvány humani­tárius küldetést vállalt fel. Nem kevesebbet tűzött ki céljául, mint hogy országos segélyakciót szervez a leu­kémiás gyermekek megse­gítésére. Mivel sok, a keleti országrészben élő gyermek a debreceni klinikára megy gyógyulást remélve, az ala­pítvány több budapesti ren­dezvény után most április 28-án Debrecenben a Köl­csey Művelődési Központ Bartók termében rendez jó­tékonysági koncertet. A hangversenyen fellép Gre­gor József, Kelen Péter, Kovács Annamária, Lerch István, Szűcs Lajos, a deb­receni Kodály Kórus és a Debreceni Filharmonikus Zenekar. Mivel úgy gon­doljuk, a nemes cél érdeké­ben megyénkből is többen részt vesznek majd a kon­certen: az érdeklődőknek jó tudniuk, hogy jegyek elő­vételben a debreceni Tour- inform Irodában (Piac utca 20.) kaphatók. Hírcsokor Koncertre... ...várja a zenebarátokat a nyíregyházi művészeti szakközépiskola zenei ta­gozata április 20-án este 7 órától. Az iskolában tar­tandó zenés est Kollonay Zoltán korrepetitor hang­versenye. Közreműködnek Gonzáles Monika, Fenyvesi Attila, Fenyvesi Zsolt ének­művészek és Tóth Tamás trombitán. (KM) A néptánc... ...és a népzene világával is­merkedhetnek az érdeklő­dők március 21-én 15 órá­tól a nyíregyházi városi művelődési központban. A jó hangulatról az Igrice néptáncegyüttes, és a Csür- döngölő Népzenei együttes gondoskodik. (KM) Hangverseny... ...lesz a kisvárdai művésze­tek házában április 20-án. Közreműködik a Szabol­csi Szimfonikus Zenekar. Vezényel Murgu Dorel. Április 19-én este fél hattól a jógaklubban Bojda Valé­ria természetgyógyász tart előadást Kisvárdán. (KM) Szépségkirálynő... ...választást rendeznek a Bujtosi Szabadidő Csar­nokban április 23-án. (KM) Bábszínházi... ...előadások szórakoztatják a gyerekeket a mátészalkai művelődési központban áp­rilis 21-én 10 és 14 órától. A Lusta kismalac című pro­dukciót a Mesekert Báb­színház mutatja be. (KM) Ösztöndíj fiataloknak A kuratórium évente kétszer dönt Budapest (MTI) — A Széchenyi István Ösztön­díj Alapítvány a műsza­ki, a gazdasági, az orvo­si, az agrár- és a termé­szettudományok területén kiemelkedő tudományos eredményeket elérő fia­tal szakemberek számára nyújt ösztöndíjakat. Az alapítvány 1993. évi tevékenységéről és idei ter­veiről a napokban számol­tak be az alapítvány kurató­riumának képviselői. Az alapítvány a további­akban is váija azok jelent­kezését, akik — külföldi ta­nulmányaik révén — kuta­tásaik eredményeivel a tu­dományos és műszaki is­meretek hazai alkalmazását segítik elő. Az alapítvány tőkéjének kamatait fordít­ják az ösztöndíjakra. Ösz- szege országonként válto­zó, de mindenhol biztosítja a nyugodt megélhetést. 1989-től 59 fiatal kutató részesült Széchenyi Ösz­töndíjban, amelyet minden év január 1-jétől augusztus 31-éig lehet megpályázni. A pályázati feltételeket a Széchenyi István Ösztöndíj Alapítvány Titkárságától lehet igényelni (1054 Bu­dapest, Nádor utca 18. MTA KSZI). Az alapítvány kurató­riuma évente kétszer dönt az ösztöndíjak odaítélésé­ről. A sóstói éremművészet elismerése Bodnár István Nyíregyháza (KM) — A sós­tói nemzetközi alkotótelep és az itt folyó munka nagy el­ismerésének számít, hogy a Nemzetközi Éremszövetség Budapesten megrendezett Kongresszusának jó néhány tagja Nyíregyházát is felke­reste. Mintegy ötven vendég látoga­tott el megyénkbe, tanulmá­nyozhatta az alkotótelep mun­káját megcsodálva a város pá­ratlannak mondható éremmű­vészeti és kisplasztikái gyűjte­ményét. A posztkongresszus tagjai a városi képtárban a me­gyénkben élő művészek alko­tásait is láthatták. A világ minden részéről ér­kező látogatók — többnapos ittlétük alatt — megyénk ide­genforgalmi és történelmi ne­vezetességeivel is megismer­kedhettek. Elutazásuk előtt be­szélgettünk néhányukkal, kér­tük, mondják el Magyarorszá­gon és a megyénkben szerzett tapasztalataikat. Masaharu Kakitsubo (Ja­pán): — Csodálatos volt ez a vendégszeretet, ahogy Ma­gyarországon fogadtak ben­nünket. A megyei kirándulás alkalmából mindenütt virágzó cseresznyefák fogadtak, úgy éreztük, hogy ők is üdvözöl­nek minket. Ez a vidék nagyon A vendégeknek az érmeöntés folyamatát is bemutat­ták Csutkái Csaba felvétele sokmindent megőrzött a rég­múlt időkből, s erre a további­akban is vigyázni kell. A ma­gyar és sóstói éremművészeti telepen nagyon sok olyan érem készül, amelyeken port­rékat látni. Japánban ilyeneket nemigen készítenek, s ezért sok szép érmét szívesen látnék az otthoni vagy az én gyűjte­ményemben is. Az egyik érme különösen tetszett, Ligeti Eri­ka szép alkotása, és nagy meg­lepetésemre a kedvemért Sós­tón az én számomra ezt újból ki is öntötték. Marie- Louis Dupont (Bel­gium): — Nekem Brüsszelben éremműhelyem van és az is érdekelt, hogyan lehetne kap­csolatot teremteni a sóstóiak­kal. Nos, úgy tűnik sikerül. Nálunk nagyobb mennyisé­gű és kisebb méretű érméket nemigen készítenek, talán az itteniekkel sikerül egyeségre jutnunk. Mindenesetre mind­ketten kinyilvánítottuk szán­dékunkat, hogy egyelőre non­profit alapon hamarosan part­neri viszonyra lépünk. Érdekes meglepetéssel szol­gált Pierre-André Zanchi, egy svájci érmeöntő vállalat igaz­gatója. Elmondta, hogy nagy múltú cégük már több magyar pénzérmét is készített régeb­ben: így a régi ötkoronást is. — Nagyon hálás vagyok a szervezőknek a szabolcsi ki­rándulásért, egyáltalán nem bántam meg, hogy eljöttem ide. Nagyszerű tükröt tartottak elénk a megyejárás során, ahol sokminden olyan volt, mint ré­gen, és retusálás nélkül láthat­tuk a történelmet. Idegenfor- galmilag is sok érték rejtőzik ebben a tájban, a természet­ben. A munkámhoz is jó ötle­teket kaptam, új információ­kat, amelyeket hasznosítani tudok. S ha megengedik, hadd mondjam el kritikai észrevéte­lemet is, bizonyára nem bán­tom meg önöket vele. Sokkal jobban kellene élni a lehetősé­geikkel, eladni, menedzselni magukat. Ez a megye is párat­lan természeti értékekkel ren­delkezik, és a nemzetközi tu­risztika talán nem is tud róla. Ligeti Erika alkotóművész, aki szinte törzsvendége a sós­tói tábornak befejezésül el­mondta, hogy a vendégekkel sikerült megismertetni a ma­gyar és általában a közép-eu­rópai érmék és kisplasztikák eredetiségét. Míg a nyugaton inkább a merkantilista szellem jellemzi az érmekészítést, ad­dig itt — köszönhetően a sós­tói tábornak is — valami egé­szen más, lírailag, művészileg is gazdagabb töltésű alkotások születnek. Most a világ min­den részéből összesereglett vendégek is meggyőződhettek erről. Harminc év a nagyhalásziakért Elsődleges feladata a családgondozás, az egészségkultúra terjesztése, a tanácsadás Baraksó Erzsébet Nagyhalász (KM) — Szinte minden településnek meg­vannak a maga tipikusan karakterisztikus személyisé­gei, akik elválaszthatatlanul hozzátartoznak az adott helyhez. Bizonyára egyetér­tenek a nagyhalásziak ab­ban, hogy a most várossá vált nagyközség egyik ilyen karaktere a „Kisasszony”, azaz Somfai Árpádné, vagy ahogyan jobban ismerik: Szemző Sarolta. Saci nénit a leggyakrabban kerépáron láthattuk — magam is halászi gyermekkoromban — állandóan úton volt a bicik­lijével, járt házról házra, ta­nyáról tanyára, széliében és hosszában. Nagy népszaporulat Baranya megyéből került ide az ország másik végébe, mert itt volt munka, miután a tanítói oklevele után a védőnői képe­sítést is megszerezte. Rövid ideig a vasmegyeri körzetben dolgozott, majd 1945-től Nagyhalászban, ahol pár hó­napot leszámítva 30 esztendőn át volt a falu lakóinak segít­ségére. Mi vonzotta Nagyhalászra? Az ,A”-típusú egészségház, amihez védőnői lakás is tarto­zott, és — nagy szó volt akkor —; villany is volt. A községről az a hír járta, hogy dolgos jómódúak lakják, de ő úgy tapasztalta, a gazdagság külső Somfai Arpádné Szemző Sarolta Harasztosi Pál felvétele jelei nem mutatkoztak. Nem látszott meg a tehetősség a családok életmódjában, rend­szerint három nemzedék zsú­folódott egy fedél alatt. Ami­kor odakerült, tízezer lakosa volt a községnek és rengeteg tanyája. A falu közepétől az egyik irányba 14, a másikba meg 17 kilométer távolságra is laktak a körzetéhez tartozó családok. Nagy volt a népsza­porulat, a kezdeti időszakban évi kétszáztíz gyermek szüle­tett. Akkor egyedül reá hárult minden teendő, most ugyanazt a területet négy védőnő látja el. Elsődleges feladata volt a családgondozás, az egészség- kultúra terjesztése, tanácsadás a kismamáknak, és az újszü­löttek ellátásának segítése. Nagy pszichológiai érzéket is kívánó munka a védőnőé, sok szempont figyelembe vételé­vel lehet a megfelelő hangne­met megtalálni. Volt, aki meg­sértődött, ha nem azonnal, ha­nem csak egy nappal a gyer­mek megszületése után láto­gatta meg, másutt meg nem hívták be a házba, inkább ki­hozták a gyereket az udvarra — ez azt jelentette, hogy nincs kitakarítva. Elsőként kapta Egyéb furcsaságok is megtör­téntek. Egyszer egy családnál egy addig nem ismert, fiatal nőt talált, aki igen kikereke­dettnek látszott. Megkérdez­te tőle: Mikor lesz szükség a védőnőre? Mire a válasz: Isten őrizz! Hogy tetszik azt gon­dolni a Kisasszonynak? Hi­szen csak három napja esküd­tünk meg. Néhány nap múlva jött a bába értesítése, hogy megszült a fiatalasszony. Na mi az, megszületett az Isten Őrizz? — kérdezte az ifiasz- szonyt az első látogatáskor. Mert tudott csípős humorú is lenni, de nem bántó szándék­kal, hanem a butaság miatt. Nagyon szép pályát és sok szép eredményt mondhat ma­gáénak, amit a legmagasabb szinten is elismertek: elsőként kapta meg az Egészségügy Kiváló Dolgozója kitüntetést. De vajon mi az, amiben nem érte el a várt sikert? A cigánykérdés — mondja kissé szomorúan. Nagyhalászban mindig nagyon sok cigány lakott, embertelen körülmé­nyek között, putriban is. Ha nem jöttek be az egészségház­ba, a védőnő kivitte a telepre a Sabin-cseppeket, olykor töb­bet tett értük, mint a magyar gyerekekért. De hatni nem tu­dott rájuk. Volt olyan nő a ci­gányok között, akinek 23 éves korára már hat gyermeke volt. Hogyan látja a mostani vé­dőnők munkáját a megválto­zott körülmények között? A közerkölcsökkel van baj — fejti ki —, ami nemcsak val­lási szempontból káros, de nem tartja helyesnek, hogy a nő, aki esetleg a következ­ményekkel nincs tisztában, maga dönthessen, szüljön-e, vagy nem, ha már teherbe esett. Jobban érvényesülő tár­sadalmi kontrollra volna szük­ség, hogy kevesebb legyen a terhességmegszakítások szá­ma, főleg a fiatalkorúak köré­ben. Kerek évforduló Saci néni, aki annyi embernek segített az évtizedek során, és mindig emberek között volt, most egyedül él a nyíregyházi lakásában. Bár városi lánynak született, és a dunántúli tájon nőtt fel, nagyon megszerette a falusiakat, a halásziakat és Szabolcsot. Férje halála után sem ment vissza, ittmaradt. De mert — a szintén nagyhalászi tanárnő barátnőjét kivéve — a régi ismerősök ritkán láto­gatják, néha arra gondolt, talán mégis a faluban kellett volna maradni... Ez az írás egy szép, kerek évforduló alkalmából a „Kis­asszony” születésnapjára ké­szült, most aktuális. Saci néni, Isten éltesse sokáig! Miskolci írófesztivál fiatal alkotóknak Konferenciák, kötetbemutatók, előadások, koncertek várják a résztvevőket Miskolc (KM) — Az Uj Be­kezdés Művészeti Egyesület 1994. július 20-25. között Miskolcon rendezi meg a Fia­tal írók III. Országos Fesz­tiválját. A fesztivál részvételi díja 5000 Ft/fő, mely magában foglalja a szállást, a teljes el­látást és a programokon való ingyenes részvételt. A rendez­vényen szakmai konferenciák, kötetbemutatók, ismeretter­jesztő előadások, képzőművé­szeti kiállítás, színjátszó cso­portok, koncertek várják a résztvevőket és az érdeklő­dőket. A fesztivál szakmai és sza­badidős programjait szervezők 1994. május 15-ig várják — elsősorban — a pályakezdő fi­atal írónemzedék képviselői­nek jelentkezését és a bármi­lyen művészeti ágban bemu­tatkozni kívánó egyének vagy közösségek jelentkező sorait, az alábbi címen: Új Bekezdés, Miskolc, Pf.: 620., 3510. (Esti órákban telefonon is: 46/370- 733). A jelentkezéshez egy saját névre megcímzett és felbé­lyegzett válaszborítékot is mellékeim kell, a visszajelzés érdekében.

Next

/
Thumbnails
Contents