Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-02 / 78. szám
A KM vendége_________________________ A zongora mágusa Richard Clayderman Stúdiófelvétel Bodnár István Nyíregyháza (KM) — Emlékezetes zenei élményben volt részük a szabolcsi zenerajongóknak virágvasárnap Nyíregyházán. Három év után Richard Clayderman, a zongora mágusa ismét ellátogatott Szabolcsba, és a bujtosi csarnokban koncertezett. Az érdeklődés óriási volt, úgy tűnik a korábbi személyes találkozó nem maradt hatástalan; a mostani hangversenyre még többen jöttek el, mint három évvel ezelőtt. Mintegy négyezren voltak kíváncsiak a „Romantika Hercegének” muzsikájára. Zsúfolásig telt csarnok előtt lépett porondra a világhírű szőke zongorista és zenekara. Már az indítás sem volt rossz, Vangelis zenéje jelezte, hogy a mostani koncert kicsit más lesz, mint a korábbi. Több modernebb hangszerelésű számot hallhattunk, Clayderman most más oldaláról is bemutatkozott: virtuozitása is magával ragadó. Több dzsesszesebb szám, improvizáció is tapsot aratott. Ám a legnagyobb sikert talán most is a romantikusabb számok aratták: a Webber-, az Abba-, és a Beatles- bíokk. Nem maradt el a híres szám, a Ballade pour Adelin sem, amelynek lemezéből több mint 22 millió kelt el szerte a világon. A magyar zenészekkel kiegészült zenekar végig méltó színvonalon kísérte a művészt. Hiányzott viszont egy magyar konferansz. Nem mintha be kellett volna mutatni a zongoristát, hanem talán a számok, a zene közötti szünetek miatt is. Igaz viszont, hogy Clayderman megpróbálta ezt áthidalni, rendkívül közvetlen hangon franciául és angolul — olykor pedig szimpatikus gesztusokkal — szólt a közönséghez. Nem maradt el a bóhoctréfaszerű komé- diázás sem, bár a viccek régiek voltak, de most is közvetlenül hatottak. A hölgyek kedvence most kevésbé volt tartózkodó, mint három évvel ezelőtt. Közelebb engedte magához az autogramkérőket, az utolsó szám előtt meg is indult szépen a pódium felé a lányok serege. A koncert után a művész viszont gyorsan elviharzott. Ismerve Clayderman szokásait, még jóval a koncert előtt, délelőtt az Ózon szállóban sikerült szóra bírni, interjút*készíteni vele. (A szervezők már jó előre közölték, Clayderman pontos, precíz ember, előre megtervezett napi programjától nemigen tér el, s a fellépése előtt már nem lehet zavarni). Bizony nemigen hittek a szemüknek a virágvasárnap délelőtti kocogok; kit látnak a sóstói erdőben. Clayderman egy jó félórát futkosott, aztán a szálló előtt egy kis gimnasztika következett, és némi sza- bódás után aztán kötélnek is állt. A franciául történő beszélgetés közben is olyannak tűnt, mint a színpadon: közvetlen és barátságos volt. □ Mennyire tartozik hozzá a sport, a kocogás az életéhez? — kérdeztük tőle indításképpen. — Ha csak tehetem, naponta legalább egyszer kocogok. Sokat teniszezem is. Ha van időm szívesen sportolok. Időzítenem kell a kondíciómat a koncert idejére is, hogy a legjobb formában legyek. □ Ilyenkor, amikor fellépése van, másképpen alakul a napirendje? Mondják, ma sokáig aludt... — Igen, ilyenkor a napirendem kicsit más, nem könnyű időt szakítani a kocogásra sem. De ma különösen jó esett a futás, kellemes, szép idő van. Egyébként a fellépések napján is megpróbálom a megszokott életritmusomat követni. Igaz, ez nem könnyű, délután kettőtől már próbálunk, nyolctól pedig frissen a színpadra kell állni. □ Három évvel ezelőtt járt Nyíregyházán. Azóta hány koncertje lehetett? És vajon melyik volt emlékezetes Önnek? — Rengeteget koncerteztem, összeszámolni is nehéz. Voltam Japánban, Singapurban, Hongkongban, Kínában és Dél-Ame- rikában. Szóval igen sok felé jártam. De hogy melyik volt különösen emlékezetes, azt nehéz megmondani. Számomra minden hangverseny nagyon kellemes élmény, mert olyan szerencsés vagyok, hogy mindig nagyon jó és figyelmes a közönség. Nyugodtan mondhatom, hogy minden egyes koncert nagyon fontos pillanat számomra. □ Úgy hallottuk, itt is óriási az érdeklődés a koncertje iránt. Mit gondol, mi az ön varázsának a titka? — Nem tudom. Talán a zenének köszönhető, mely a szívemből fakad, és úgy gondolom, hogy a közönség szereti ezt a zenét. S még egy dolog: megpróbálok mindig a lehető legőszintébb lenni. Azt hiszem, ez az őszinteség az, ami megteremti ezt a közvetlen kapcsolatot a közönség és én közöttem. Cl Közeledik a húsvét. Vajon vannak-e még ünnepei. Mit jelent ez a szép ünnep Önnek? — Az ünnepeket .mindig a családommal, a feleségemmel és a fiammal töltöm. így most is családi körben ünnepelhetünk. Aztán mindjárt ismét útra kelek, mert Dubay-ban lesz fellépésem, ezt követően ismét Singapurban. Ezért is jó, hogy az ünnepek alatt egy kicsit otthon is lehetek. Európai arcok amerikai tükörben Hamar Péter Lassan fél évszázaWmSm anna^» hogy az 'jiil utolsó haláltábor —"'^kapuit is megnyitották a második világháború győztesei, visszaadván az élet lehetőségét megmaradottak- nak, ám a holocaust, az égő áldozat füstje még mindig nem oszlott el Európa felett, s a keserű pernye visszaszáll a szívünkre. A nyugtalan lelkiismeret bizonyítékaként peregnek a vásznon az utóbbi idők témába vágó alkotásai: Jeles András munkája, a Senkiföldje; Roberto Faenzáé, a Jónás, aki a cethal gyomrában élt; s legújabban egy sokat emlegetett film az óceánon túlról, a Schindler listája. Steven Spielberg témaválasztása a meglepetés erejével hatna, ha nem kísérte volna a filmet a forgatás kezdetétől olyan reklámhadjárat, amelyre talán még példa se volt. Nincs az az újság, amely valamiképp ne tudatta volna olvasóival, készül a nagy mű Thomas Kenneally ausztrál író dokumentumregénye nyomán, és hogy a rendező még Aus- chwitzot is fölkereste személyes élményszerzés céljából, majd jöttek a hírek sikerekről és díjakról. Spielberg, a kaland- és sci-fi filmek nagy mestere a zsidóüldözésről készített filmet, ráadásul feketefehérben. Ez több volt annál, amit korábbi munkái, például a Cápa vagy a Harmadik típusú találkozások után várni lehetett. S most itt van a film, megjelent a kötet is, akinek kedve támad, hasonlítgathat és mérlegelhet. Milyen film a Schindler listája? Alapgondolatát illetően maradéktalanul tisztességes, szakmai szempontból kikezdhetetlenül tökéletes. De ne legyen pillanatnyi kétségünk; a saját árnyékát senki sem lépheti át! Spielberg sem! Ez a munkája is ugyanúgy amerikai film, mint a korábbiak, s itt a jelző nem nemzeti hovatartozást fejez ki, hanem szemlélet- módot. Mert az Egyesült Államok az valami más, Európa is más. A kettő pedig felcserélhetetlen. Mi a második világháború az amerikaiak számára? Többnyire kaland, sikertörténet benne résztvevő katonáik számára, .esetleg példázat. Ugyanez Európa számára kegyetlenül véres valóság, több tízmillió halott, hatmillió kiirtott zsidó, átszabdalt országhatárok, lepusztult gazdaság, ki nem heverhető személyes történelem. Innen nézve ez egy kontinens tragédiája, s lehettek benne részsikerek, de nem Wallenberg és Oskar Schindler voltak a főszereplők. Kimetszhetett Spielberg egy happy endre hangszerelhető eseménysorozatot, megtűzdelhette melodramatikus jelenetekkel, el is lehet ezt adni odaát, talán még itt is, mert nemigen szeretünk szembesülni az igazsággal, de Sem- prun A nagy utazása után másfajta fogalmaink vannak fasizmusról, zsidóüldözésről, haláltáborokról. Mert Semprun ott szorongott a lezárt marhavagonban, és saját bajtársai füstjét látta szállni az égre. Az amerikai rendező számára ezek másodlagos élmények. Ezért nem lehet hiteles. Az a gond a filmbeli Schind- lerrel, hogy az alkotók egy valóban létezett hús-vér alakból romantikus hőst faragnak. A történet kezdetén megismerkedhetünk egy erkölcsileg romlott figurával, egy nőfaló lump fráterrel, aki úgy akar meggazdagodni, hogy a kiszolgáltatottak, megfélemlített zsidó üzletemberek pénzét használja fel, és ehhez a manőverhez gátlástalanul hazudik mindkét oldalra. A történet végére viszont valódi Grál-lovaggá válik, aki azért könnyezik, mert az aranyból formált náci párti jelvényéért még egy zsidó fogoly életét megvásárolhatta volna. Ne vitassuk, hogy lehetnek ilyen pálfordulások az életben! Spielberg ott követi el a hibát, hogy ezt a jellemváltást nem hitelesíti. Motívumai nem meggyőzőek, inkább külsődlegesek. Pedig vannak a filmnek részletmozzanatai, amelyek hallatlanul hitelesek. A krakkói gettókórház kiürítésének jelenetsorából emlékezetes marad, ahogy az ápolószemélyzet — látván a helyzetet — a kegyes halált osztja ki a magatehetetlen betegeknek. Premier plánban látjuk egy öregasz- szony képét. Némaszereplő, statiszta, de ahogy átveszi a méregpoharat, s aztán mindenbe belenyugvás mellett megjelenik arcán a köszönet, a hála, az maga a színészi remeklés. Az ilyen megoldások igazolják Spielberg rendezői nagyságát. A Schindler listája egyetlen ponton rendít meg: az epilógusban. A vetített kép kiszínesedik, a főhős sírját látjuk, s jönnek sorban az egykori túlélők, az igaziak, nem a színészek, és elhelyezik az emlékezés kavicsát a sírkőre. Ami nem sikerült Spielberg- nek, azt megteszik ők: visszamenőleg hitelesítik a filmcselekményt. Horpácsi Sándor Kortyolgatva, kós- - j tolgatva olvastam végig ezt a könyvet, mint amikor az embert ízes, ám ismeretlen itallal kínálják meg. Fokról fokra kellett leküzdenem idegenkedésemet, amely a küzdelem feladására késztetett. Vi- szolyogtató már maga a választott téma: a halál is. Felkészületlenek vagyunk rá, a sajátunkéra, szeretteinkére is. Korunk: a modem (a posztmodem is) egyszerűen nem tudja kezelni a témát, túl profának vagyunk, a transzcendens el- vétése, tagadása, az „Isten nélküli (utáni)” világ a Létbe ki- vetettségünket is tragikusnak látja, tragikumként éli meg, de katharzis nélkül. A vallások a létet végtelennek tekintik, az egyénét félegyenesnek, amely a születéssel kezdődik, de a végtelenbe (Istenhez) ível. A modem, a materialista ugyanezt két pont közé szorított szakasznak látja, de a sztoicizmus nyugalma, bölcsessége nélkül. Balassa Péter, az esztéta viszont kísérletet tett arra, hogy a modem kétségbeesését, ürességét a Biblia (az új- és ószövetség), az Evangélium, azaz a Reménység koordinátái közé szorítva világítsa át és érBalassa Péter könyve: Halálnapló telmezze. Az emberélet felén túl (közeledve az ötvenhez) óriási kihívás, egyszersmind csapdahelyzet is ez. Mert ha azt mondom, a szerző nagyon okos, felkészült, intelligens, de (még) nem bölcs, akkor nem csupán az ő élethelyzetét, de olvasója rosszkedvét, idegenkedését is definiáltam. Nem ez Balassa Péter legjobb, legkiérleltebb opusza... Az olvasó kínos érzése, hogy a szerző túlírta, s mert mindent el akart mondani a témáról tolla bizony a fecsegés lapályára tévedt, azt is elmondja, amit nem gondolt végig. Mindezt pedig Balassa Péter eddigi teljesítménye iránti tisztelet mondatja ki. Az esztéta, a tudós értékítéletei még akkor is a reveláció erejével hatnak, ha nem váltanak ki mindig egyetértést. Ez a most választott műfaj: a napló azonban mintha feloldotta volna a logika, a szerkesztés fegyelme alól, s a szubjektivizmusa, én — és a világ — megfogalmazása sok oldalát a magánügy szintjére húz le. Ahhoz ugyanis, hogy háromszáz oldalnyi elmélkedést, reflexiót, emlékmorzsát, olvasmány- és műveltséghordalékot elolvas(has)sunk több segítséget várnánk a szerzőtől. Olyan ez, mintha egy kincsekkel telt zsákot laza mozdulattal kiöntenének az asztalunkra. Nem tudunk mit kezdeni az életrajzi elemekkel, amelyeket nem epikusként kezel a szerző, tehát nem elmondja, hanem mintegy odaveti, motiválatlanul. Feltételezve az olvasótól a türelmet, a szándékot, hogy a szétszórt utalásokból majd összerakja a történetet. Hatalmas műveltséganyagot görget, göngyölít a szerző. Teheti, mert mint mondtam sugárzóan okos, felkészült (elvégre egyetemi tanár). Elköveti azt a hibát (az egyetemen aligha), hogy olvasójáról feltételezi, sőt elvárja, hogy ugyanúgy ismetje a zenét (az operaház belső történéseit pl.) a világ- irodalmat, a képzőművészetet, Európa városait, mint a szerző. Tehát nem ismereteket közöl, hanem rögtön véleményeket, reflexiókat, intim emlékszilánkokat. A napló alapeleme, rendező elve az idő, de ez Ba- lassánál nem lineárisan előre, azaz valahonnan valahová tartozó vonal, hanem barokkosán zsúfolt, s épp ezért áttekinthetetlen massza, ha úgy tetszik rejtvény. Kedvenc szavai a szét, ti. hogy szét beszél, ír mindent, ami a tudata felhalmozott, megőrzött és az elvan. Tarkovszkij halála a kályha, ahonnan elindul, alkalom arra, hogy az önsorsrontó világ, s a benne az intellektuel, az érző, gondolkodó ember kétségbeesését, rezignációját megfogalmazza. Ez a minden egész eltörött rosszkedvű konstatálá- sa olykor találkozik az olvasó igenlésével, máskor ingerült ellenzésével. Az ingerültség oka az, hogy a világ minőségének (rossz) megállapításához nem kell ekkora szellemi apparátus, bizonyítóanyag, másrészt ha az intellektus csak erre képes, akkor önmagát (funkcióját, létjogosultságát) kérdőjelezi meg. Ez utóbbi megállapítás nem kívánja igazolni a „sült realizmus” lapos, sommás értelmiségellenségét, de igenis megérti azokat, akik idegenkednek az ezoterikus, önkielégítő, önmarcangoló szellemi kakukkvárba menekülő magatartástól. A halál (a sajátunké, másoké) alapvető élmény. Minden nagy kultúra kialakított egy viselkedésformát, ha úgy tetszik technikát, amely ezt kezelni tudja. Századunk, a Modem ezt nem tudja. Mint a saját farkát mardosó kígyó kering önmaga körül, s kétség- beesetten kapkod. Keresi a szavakat, fogalmakat, amelyekkel eldadoghat valamit róla. Pedig itt nem a sok szó segít, hanem a pontos fogalmazás. Nos ez nem sikerült most Balassa Péternek. Sorry. (Jelenkor K. Pécs, 1993.) 14 ‘Kgfet-Otfagyarország ünnepi melléklete ' M MMj gMC V «> VS MMjM \ gg 1994. április 2. ' ' . , gí-. < Új film. A múlt héten volt a Clint Eastwood, Kevin Costner főszereplésével készült „Tökéletes világ” (A Perfect World) című, színes, amerikai film magyarországi premierje. Generációk, jellemek, a2 élet váratlan, kíszamithatatlan, de a dolgok menetét visszafordíthatatlanná tevő események filmjeként ajánlhatjuk — nem elfeledve a cselekmény kínálta izgalmakat sem IWERCOM-FELVÉTEL •;XVV Könyvespolcunk
