Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-16 / 89. szám
Aktuális kérdések____________________________ Feloldani az érdekellentéteket Gaál Ferenc, a MOSZ megyei titkára a szövetkezeti törvény módosításáról Galambos Béla Nyíregyháza (KM) — A parlament április 7-én 176 igen, 75 nem és 5 tartózkodás mellett elfogadta a szövetkezeti törvény már fél éve rebesgetett módosítását. A szövetkezetek országos érdekképviselete a MOSZ, már másnap éles hangú közleményben fejezte ki tiltakozását, többek között hangsúlyozva, hogy a szövetkezetek szétverésére irányuló újabb támadásnak fogja fel a döntést. Egy jó héttel a történtek után Gaál Ferencet a Mezőgazda- sági Termelők Szövetségének megyei titkárát kértük: adjon szakmai értékelést az ominózus módosítással kapcsolatban. Érdemben nem... — Az alapvető gondunk, hogy ez a törvénymódosítás egyáltalán szóba került, megszülethetett. Ugyanis a két évvel ezelőtt hatályba lépett szövetkezeti törvény igazából csak az átalakulások befejeztét követően 1993-tól, egy évet funkcionált, így a működőképességének a tapasztalatait sem lehetett megfelelően értékelni. Bár az erre való törekvés sem volt meg a törvényalkotók részéről. A másik gond, hogy az idejekorán született törvénymódosítás újra a bizonytalanságot erősíti a szövetkezeteken belül és körülöttük is, mert igazolódni látszik az, hogy a szövetkezetek számára bármikor újabb és újabb játékszabályokat lehet hozni. Holott arra várt mindegyik, hogy az átalakulást és az azzal járó bizonytalanságot követően, ha fokozatosan is, de végre stabil szereplőjévé válhat a gazdaságnak mind a hitelezők, mind az egyéb üzleti partnerek szemében. A harmadik problémát pedig abban látjuk, hogy azok a pontok, amelyekben a módosítás változtatott az eredeti törvényen, a szövetkezetek működésének kereteit nem csupán érdemben nem változtatják, de pozitív irányban semmiképpen nem befolyásolják. □ Taglalná, hogy tulajdonképpen melyek a törvénymódosítás leglényegesebb elemei? — Erre úgy kell vállalkozzam, hogy nem láttam még a szövetkezeti törvény módosítás hiteles szövegét. Az információk a parlamenti döntésről kapott hírekből és az országgyűlési jegyzőkönyvek alapján összeállított gyors központi anyagból állnak rendelkezésemre, de a lényegi dolgok már egyértelműsíthe- tők. Az első módosítás a kilépő taggal történő elszámolás rendjére vonatkozik. Most egy fix határidővel korlátozza a közgyűlés szabadságát, és kimondja azt, hogy a kilépést követő, mérlegmegállapító közgyűlés utáni 30 napon belül kell a taggal elszámolni az üzletrészen kívül minden egyébbel. A második módosítás a közgyűlések megismétlését szabályozza, s kimondja, hogy határozatképtelenség esetén ugyanarra a napra nem hívható össze a már létszámtól függetlenül döntésképes újabb közgyűlés, csak egy másikra, de 15 napon belül. Véleményünk szerint ez a változtatás nem old meg semmit, csak a szervezési költségeket növeli. Mert előfordulhat, hogy egy más napon meg éppen azok nem érnek rá, akik az első alkalommal részt tudtak venni. A következő döntése a törvénymódosításnak, hogy megszünteti a szövetkezeti lajdonos, egy másik külső üzletrész-tulajdonosnak akarja üzletrészét értékesíteni. A másik ilyen, hogy a szétválást a korábbihoz képest megköny- nyítették, csupán a közgyűlés egyszerű szótöbbségéhez kötve annak kimondását. □ Ha már a külső üzletrésztulajdonosokról szó esett. Úgy tudom ők sokat vártak ettől a törvénymódosítástól. — Pedig talán a legnagyobb csalódás őket fogja érni. Köztudomásúan a szövetkezeteken belüli feszültség okozója volt, hogy három egymástól jelentősen elkülönülő érdekhelyzetét. Mégpedig úgy, hogy tisztességes áron meg tudjanak válni szövetkezeti üzletrészüktől, illetve azokat a szövetkezet működésében érdekelt tagok képesek legyenek megvásárolni. □ A szétválás újbóli lehetővé tétele volt a másik, ami már a tervezet szintjén nagy port kavart. — A legvitatottabb pontja a szövetkezeti törvény módosításnak az, amelyik elő kívánja segíteni az „egy település, egy szövetkezet” kialakulását. Mégpedig az általános szétválási szabályoktól eltérő módot Gaál Ferenc: Ez a változtatás nem old meg semmit... Balázs Attila felvétele törvény alapján a szövetkezeti vagyon 10 százalékával, kötelező jelleggel létrehozott szolidaritási alapot. A közgyűlés döntésétől teszi függővé, hogy ezt a megszűnő alapot tőketartalékként használja tovább a szövetkezet, vagy ezt is felosztja üzletrészként a tagjai között. Szerintünk ez a változtatás sem szolgálja a működés javítását, sőt még ront is a helyzeten, hisz e vagyonrésznek a hozadéka szolgált a nyugdíjas, vagy beteg tagok támogatására, egy igen vékonyka szociális háló „szövésére”. □ Csakhogy ez a szolidaritási alap nem a ma kívánatos magántulajdonú vagyonrész volt. — A világon a szövetkezetek mindenütt rendelkeznek osztatlan szövetkezeti vagyonnal. Nálunk pedig épp most vált lehetővé, hogy ha a közgyűlések az így megszüntetett szolidaritási alap üzletrészként való kiosztás mellett döntenek, gyakorlatilag eltűnik a szövetkezetekből az osztatlan szövetkezeti vagyon. Kiterjesztették □ Van egyáltalán olyan pontja a törvénymódosításnak, amelyik pozitívan értékelhető? — Igen, bár nem nagy horderejű dologról van szó. Kiterjesztették a szövetkezeti tag elővásárlási jogát arra az esetre is, ha külső üzletrész-tucsoport alakult ki: a külső üzletrész-tulajdonosok, a nyugdíjasok és az aktív tagok érdekköre. Köztük olyan érdek- különbségek feszültek, amelyek levezetése hasznos lett volna. Sajnos a mostani törvénymódosítás sem segített ezen, mert csak addig ment el, hogy a külső üzletrész-tulajdonosok részére is lehetővé tette a közgyűlés összehívását. Amennyiben az összes üzletrész vagyon 10 százalékával rendelkeznek, ugyan összehívhatják a közgyűlést, ám továbbra sem vehetnek részt szavazati joggal a döntésben. A kérdésem ezek után: akkor mit oldott meg a módosításnak ez a tétele? □ Gondolom azt azért nem hiányolja az érdekképviselet, hogy nem adtak szavazati jogot a külsőknek? — Természetesen erről szó sincs. Azzal a szövetkezeti lét szűnt volna meg, mert abban az esetben már részvénytársaságról kellene beszélnünk. A szövetkeztnél viszont csak a tagnak a joga és persze kötelessége a döntésben való részvétel. Visszatérve az eredeti gondolathoz: általunk is elismert, hogy a külső üzletrésztulajdonosok köre idegen test a szövetkezeten belül. A megoldásnak tehát arra kellett volna irányulni, amire volt elképzelése az érdekképviseletnek is és legújabban már van a kormánynak is, hogy rövid idő alatt és véglegesen rendezze a külső üzletrész-tulajdonosok engedélyezve erre. Ennek nem csupán a jogi megalapozottságát vitatjuk — többség rovására irreálisan biztosít nagy jogokat esetenként kisebbségi akaratoknak —, hanem a következményeként olyan ésszerűtlen dolgok is előfordulhatnak extrém esetben, hogy a szövetkezetét nagyobb költségbe verik a kötelezően végrehajtandó vagyonértékelés és egyéb munkák elvégeztetése, az ügyintézés, mint amennyi az egy településen lakó, és külön szövetkezet alapításának céljából szétválni szándékozó tagok vagyonának az összes értéke. Javítás helyett — Ha már a törvényalkotó mindenáron elő kívánta segíteni a kitűzött célt, legalább meg kellett volna szabnia azokat a kritériumokat, amelyek révén irracionális szétválásokra nem kerülhetett volna sor. Ilyen korlátozás lehetett volna, hogy csak a szövetkezet működési területén lévő településeken élő tagok élhetnek ezzel a szétválási kezdeményezéssel. — Mindezek alapján mondja az érdekképviseletünk azt, hogy a törvénymódosítás nem javította a szövetkezeti működés feltételeit, annak demokratikus voltát, csak újabb bizonytalanságot eredményezett és nem adott érdemben választ a kérdésekre. WL^émwéímmém§ A másik oldal Györke László A kárpátaljai magyarságnak napjaink ellentmondásos korszakában szinte naponta kell vizsgázni politikai érettségből, hűségből, szívósságból. Sőt: életművészetből. Mert ma egyáltalán élni, megélni — igen komoly erőpróba ezen a vidéken. A sajátos ellentmondás lényege: miközben a kisebbségi jogok gyakorlása területén szemmel láthatóan jobbak a viszonyok, a lehetőségek, mint bármely utódállamban, a gazdasági pangásból viszont nem látszik a kiút, ami elkeseredetté teszi az embereket nemzeti hovatartozásuktól függetlenül. Gyárak, üzemek állnak le, a tényleges munkanélküliség soha nem látott méreteket öltött. Mert nemcsak annyi munkanélküli van, ahányat nyilvántartásba vesznek. Hiszen vannak gyárak, amelyek ideiglenesen leálltak, a dolgozókat ellátmány nélküli szabadságra küldték meghatározatlan időre. Tehát elvben nem munkanélküliek. Sőt, elvben a „bejárók” sem, csak éppen az értéktelen papírrá váló kuponnal nem tudnak mit kezdeni, mert azért mindig kevesebbet lehet vásárolni. Húsvéti adat: egy kismalac ára: egymillió kupon (karbovanyec). Évekkel, évtizedekkel ezelőtt a megyei, járási vezetőknek éppen húsvét másodnapján támadt kedvük gyár-, üzem-, iskolalátogatásra. Ma a Kárpáti Igaz Szó hasábjain a megyei elnöki megbízott, a megyei tanács elnöke köszöntötte a református, a római és a görög katolikusokat, akik április 3- 4-én ünnepelték a húsvétot. A magyarlakta településeken — így Beregszászban is — egyre több a magyar történelem nagyjairól elnevezett utca, tér. Igaz, hogy ennek vannak opponensei, ám a bizottság, amely ezeket elbírálja, a józan észre hallgat. Érdekes, hogy a bizottságban nincsenek többségben a magyarok. A helységnévtáblák a magyarlakta települések többségében két- nyelvűek. De vajon, ha nem lenne az élet olyan nehéz, amilyen, mondhatnánk-e azt, hogy Kárpátalján minden rendben van? A látható pozitívumok ellenére ezt mégsem állíthatjuk, hiszen a megszavaztatott lakosság ennél többet akart, mikor megkérdezték. Autonómiát. Amit a kijevi vezetés rögtön különleges gazdasági övezetre szelídített. Am később ezt a változatot is elvetette az ukrán parlament. Talán azért, mert ott nem ült olyan magyar nemzetiségű képviselő, aki okosan érvelhetett volna. Aki úgy érvelhetett volna, hogy az ukrán honatyák megértsék és belássák, a tét: a kárpátaljai magyarság megmaradása Ukrajnán belül. Mert ezt mindig kihangsúlyozzák, hiszen ez a realitás, még akkor is, ha igazándiból nem ez az álma az itteni magyarságnak. A mostani választások alkalmával Tóth Mihály, aki a járás elnöki megbízottja, a beregszászi választókerületből a második fordulóban bekerült a parlamentbe. Ellenlábasa Fodó Sándor, a Kárpátaljai Magyar Kulturális Szövetség elnöke volt. A. -helybeliek véleményét fejezte ki a végeredmény: Födő Sándornál jelenleg nincs alkalmasabb vezetője a magyar kulturális szövetségnek, tehát maradjon e tisztsége mellett. Tóth Mihály higgadt, kiegyensúlyozott és felkészült vitapartner lehet a parlamentben, aki eredményesen képviselheti a magyarság érdekeit. A kárpátaljai magyarok a gazdasági kilátástalanság ellenére, vagy talán éppen emiatt, joggal érzik, érezhetik úgy, hogy az anyaország törődik, de legalábbis foglalkozik velük. Nem is azt emlegetik, hogy hány millió forintnyi segély, adomány érkezett, hanem inkább azt, mennyi sokat jelent — a megmaradás esélyét — a Beregszászi Magyar Gimnázium, az ugyancsak beregszászi Illyés Gyula Magyar Nemzeti Színház megnyitása. Azt senki sem vitatja, hogy az anyaország gyakorlati segítsége nélkül sokkal nehezebb lett volna. Csakhogy: mindig ott van az érem másik oldala. A gazdasági csőd, melynek következtében állást, megélhetési lehetőséget vesztett emberek százai, ezrei kényszerülnek arra, hogy csencseljenek. Nem nagy haszonért, hiszen az infláció katasztrofális, az árubeszerzés pedig továbbra is komoly gondokat jelent. Arról nem beszélve, hogy akármit nem hozhatnak át a határon. De vajon van-e joga bárkinek is elítélni őket? Hiszen ha a tisztességes megélhetés biztosított lenne, valószínűleg a mérnök, a tanár, az orvos nem állna ki valamelyik KGST-piacra. Persze, mindig hozzá kell tenni: hogyan élnek meg, akik ezt nem tehetik. Hiszen végül is a többség nem teheti és nem teszi ezt. A gazdasági csődben azonban benne feszül egy igen kemény, a kárpátaljai magyarság megmaradását, ittmaradását veszélyeztető elem. Bár az igaz, hogy ma már nem jelent különösebb hátrányt magyarnak lenni ott, viszont ebből — nem lehet megélni. Sokan döntenek úgy, bár fájó szívvel, hogy áttelepülnek Magyar- országra. Mert ez az ottani szemmel maga a Kánaán. eregszászban hallottam: négy év alatt többször any- nyi anyaországi vezető látogatott el hozzájuk, mint azelőtt negyven év alatt. A kárpótoltakról nem beszélve. A városi tanács egyik képviselője így fogalmazott: „Nekünk sem mindegy, kik nyerik a választásokat Magyarországon”. Nem részletezte, de egyértelmű: olyan kormányt szeretne, amely nem feledkezik meg róluk...
