Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-02 / 78. szám
A KIM ünnepi melléklete j Húsvét üzenete Balogh József A történelemben egymást érik a forradalmak és fordulatok, de egyik sem maradandó. A húsvét, a feltámadás volt az egyetlen, és valóságos forradalom, mert nem a gazdasági vagy az uralmi problémák ellen irányult, hanem mindezek gyökere, oka, forrása a bűn ellen. Ha ez az okfejtés igaz, akkor a húsvét a kereszténység, sőt az emberiség legegyetemesebb ünnepe. Bosák Nándorral a Debrecen-Nyír- egyházi Egyházmegye püspökével arról beszélgettünk: mit üzen nekünk a húsvét ma? — A húsvét valóban a kereszténység legnagyobb ünnepe, mert az egész keresztény hitrendszer központi gondolatát és központi igazságát ünnepeljük, azt, hogy az Isten Fia föláldozta életét, meghalt, föltámadt és ezzel a feltámadással szerzett nekünk örök életet, új életlehetőséget. A keresztény vallásnak éppen ezért a feltámadás a központi gondolata. Amikor az apostolok elkezdték hirdetni az evangéliumot, ezt az üzenetet vitték a világba. Krisztus föltámadása az egész emberi élet misztériumát magába foglalja. — Az embernek itt a földön végső soron legnagyobb kérdése, hogy mi lesz a sorsa, mi ad értelmet az életének. És a halál olyan tény, amit senki nem tud elkerülni, de igazi megoldást sem tud rá adni, mert az ember minden por- cikájával az életre van beállítva. Hogy megsemmisüljön az ember, végképp nem tudja elfogadni. Márpedig napról napra ezzel kell szembenézniük itt a földön. Amióta megszületünk, tulajdonképpen a halálunkat hordozzuk magunkban. Erre ad megoldást, erre ad választ Krisztus feltámadása, mert megmutatja azt, hogy az emberi élet nem a földi dimenziókban valósul meg csupán, hanem természetfölötti dimenziója, természetfölötti kibontakozása és kiteljesedése van. Ezért olyan diadalmas és ezért olyan felszabadító a húsvét gondolata. □ Szent Pál apostol mondja, hogy ha Krisztus nem támad fel, hiábavaló a hitetek. Ez is azt sugallja, hogy húsvét az egyetemes emberiség legnagyobb ünnepe. Mégis valahogy azt érezzük, hogy a karácsony melegebb ünnep. — Égy gyermek születése önmagában is földeríti az ember szívét. Karácsonyhoz hangulatos dolgok kapcsolódnak a népszokások, a hagyományok révén. De az egyház mindig vallotta — és ha az ünnepeknek a struktúráját tekintjük, abból is kitűnik —, hogy a húsvét a középpontja az egész hitrendszernek. Igazában karácsony is húsvét titkában nyeri el beteljesedését. Jézus azért lett emberré, azért született meg, hogy végigjárja életútját, a keresztfán szerezze meg számunkra a feltámadás kegyelmét. A szentmisében Jézus halálát és feltámadását valljuk meg. Mondjuk is az Úrfelmutatás után: „íme hiBosák Nándor tünk szent titka. Halálodat hirdetjük Urunk, és hittel valljuk feltámadásodat.” Minden szentmise Jézus életének a beteljesedését, összegezését tárja elénk, tehát a karácsonyi szentmisében is a feltámadt Krisztus jelenik meg. Fontosnak éreznénk azt, hogy az emberek tudatában, a vallásosság gyakorlásában a húsvét is a megfelelő helyre kerüljön, a népszokásokon túl figyelnének a liturgia tanítására. Ez nagyobb koncentrálást, odafigyelést, átélést kíván, de ha megvan, kibontakozik az egyes ember számára is az a gazdagság, amit az eukarisztia és a húsvét ünnepe jelent. □ Az egyháznak minden időben meg kellett vívni a maga forradalmát. Adott-e a rendszerváltás olyan lehetőséget az egyház számára, amiben jobban kiteljesedhet? — Ezt a kérdést szét kell választani. Más az egyház belső élete és más a társadalmi környezet, amelyben az egyház a tevékenységét és a maga életét éli. Az egyház belső élete valóban állandó megújulást jelent. Krisztus azért jött el, hogy egy életutat mutasson az embernek, amely a földi problémákban, földi feladatokban teljesítve az Isten akaratát a teljességhez, a föltámadáshoz vezeti el. Ez a kereszténység ajándéka. Jézus ezt az életútat megélte előttünk, az embernek a feladata pedig az, hogy ezt az utat kövesse. Ez a keresztény élet. Soha sem tudjuk százszázalékosan megvalósítani az eszmét, ezért mindig újra és újra igazodnunk kell az eszményhez és meg kell újulni. A kereszténységnek ez a belső forradalma, az az állandó belső megújulás és életre való felszólítása, amit mindig hordoz a keresztény ember. Húsvét Elek Emil felvétele erre szólít föl. Évről-évre megünnepeljük ezt az ünnepet azért, hogy megújuljunk. Amikor húsvét éjszakáján Jézus föltámadásának örvendezünk, a szertartás keretében mindig megújítjuk a kereszt- ségi fogadalmunkat, mintegy újra kimondjuk, hogy Krisztust követni akarjuk, Krisztus nyomába akarunk lépni. Ez nemcsak az egyes emberre, hanem az egész egyház közösségére is vonatkozik. Az egyháznak, mint szervezett közösségnek is szüksége van arra, hogy megújuljon. Ez az eszményhez, a tökéletesebb állapothoz való igazodást, a meglévő hibák elkerülését, a jó követését jelenti. Ezért kéri az egyház parancsa a hívektől, hogy legalább húsvét táján a szentgyónásukat elvégezzék, vagyis a bűnbánatban megújítják életüket. Húsvét tökéletesedésre szólítja fel az egyes embert és a közösséget is. — A kérdés második része, hogy a mostani társadalmi szituáció milyen lehetőséget ad a szabadabb keresztény életre. Úgy gondolom, hogy a rendszerváltásban nagy lehetőség nyílt erre. Megszűntek azok a külső akadályozó tényezők, amelyek gátolták az egyház tevékenységét és ez föltétlenül pezsdítőleg hat az egyház belső tevékenységére is. Azonban ezen a téren sem mondhatjuk azt, hogy már minden rendben van, mert a társadalomban még mindig benne vannak bizonyos téves eszmék, félelmek, amelyek valamiképpen ellenségesen tekintenek az egyházra és az egyház tevékenységére. Ezért az egyház és a vallásos ember bizonyos értelemben még mindig hátrányos helyzetben van. Ennek a felszámolására és megszüntetésére is szükség lenne. A totalitárius rendszerek, mint amilyenben mi is éltünk az előző évtizedekben, az egyházat ellenségüknek tekintették, mert olyan elveket hordozott, ami uralmukat, uralmi rendszerüket veszélyeztette. Minden totalitárius rendszer arra törekszik, hogy az emberek életét minden vonatkozásában az uralma alatt, vagy irányítása alatt tartsa. így tud az emberekkel kénye-kedve szerint bánni. Márpedig a kereszténység az emberről alkotott felfogása szerint ellenáll ennek a hatalmaskodásnak. Az igazság szabaddá tesz titeket, mondta Jézus. Aki túl tud tekinteni az anyagi lét határain, aki a szellem és lélek dimenzióiban gondolkodik, aki hisz Istenben, hazugsággal, vagy földi paradicsom ígérgetésével nem lehet pórázon tartani. Ezért igyekeztek a vallásosságot kiszorítani az életből. Úgy tapasztaljuk, hogy ennek a kísértése még nem szűnt meg. Még mindig vannak olyan tendenciák, amelyek a régi szemlélet maradványát hordozzák és ellenségesek az egyházzal szemben. Szeretnék visszaszorítani a templomba, hogy ne avatkozzon bele a társadalom életébe, ne foglalkozzon a neveléssel, legyen a vallás magánügy, vagyis olyan, amit rejtegetni kell az embernek. Ezt vissza kell utasítanunk. Mert aki ismeri a kereszténységet, ismeri a keresztény elveket, tudja, hogy az pontosan az ember szabadságát, az ember méltóságát és kibontakozását segíti elő. Éppen ezért az egyház miközben teljesíti természetfeletti küldetését, amikor a krisztusi életelveket, erkölcsöt, életszemléletet képviseli és hirdeti, akkor az ember földi életét, az emberi közösség életét teszi teljesebbé és tökéletesebbé. Valljuk azt, hogy az egyháznak, a vallásnak jelen kell lenni a társadalomban, mert az életnek olyan konstruktív eleme, ami ha hiányzik, nem lesz teljes az emberi közösség itt a földön. □ Egy hónap múlva választás lesz Magyarországon. Mit vár ettől a katolikus egyház? — Várjuk azt, hogy az a demokratikus fejlődés amelyik elindult, tovább folytatódik. Azt is várjuk, hogy az ország népe felelőséggel döntsön a jövőjéről, az ország sorsáról. És főleg azt, hogy akiket megválasztanak, azok felelősséggel vállalják a kormányzás és az irányítás szerepét, nem a maguk, hanem az ország és a nép érdekében. A történelem azt mutatja, mindig akkor csúsztak félre, váltak destruktívvá eszmerendszerek, amikor maguk fölött semmi kontrollt nem ismertek el. Mi valljuk, hogy az ember szabadsága és az ember élete úgy teljes, ha maga fölött tudja az Istent, akinek felelősséggel tartozik, akinek számot ad az életéről. Ezért tartjuk szükségesnek, hogy a keresztény erkölcsiség jelen legyen és szóhoz jusson a nemzet sorsának formálásában. így biztosabban merjük azokra rábízni az ország sorsát, akik ezt az erkölcsi felelősséget a nép iránt és Isten iránt is érzik. A TARTALOMBÓL: • Rózsavíz • Tavaszvárás, sonkaszentelés • A zongora mágusa • Régi húsvétok Kárpátalján r ~ ' h KM galéria (PáCfy István rajzai _ /“a pontosaiba sajtóértesülések, 1960-ban, fa ■ M—J lencéves farában már bárom földrészen volt L- kiállítása az Ungváron élő IPáífy István festőművésznek: szülővárosában, valamint Ottazvában és ‘Tokióban is. Mindenesetre farán és erősen eljegyezte magát a képzőművészettel, olyannyira, bogy ma a tizennégy alfatót egyesítő Kárpátaljai Magyar Képző- és Iparművészek. Révész Imre ‘Társaságának, felelős titfara, dletve a Magyarok. ‘Világszövetsége keretében műfadő Magyar Képzőművészek és IparművészekfTár- saságának.választmányi tagja. Munfaira a világ szá- mos képzőművészeti áramlata hatott, különösen figyelemmel kísérte a fartárs magyar festészetet, hiszen Kárpátaljáról azért tartható volt a kapcsolat a magyar szellemi élettel. Kitüntetett helyet fap művészetében a Kárpátok.világa, és szívesen foglalfazikgrafifaval is. Ä mindent megérintő rendszerváltozás nyomán személyesen is bemutathatta képeit hazánkban, több kiállítása volt (Budapesten, a dunántúli településeken, jelenleg pedig megyénk.fazségeiben, városaiban vándorol a tárlata. Ablakban Egy faun délutánja
