Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-14 / 87. szám
1994. április 14., csütörtök KULTÚRA A téka ünnepi hete Kállai János Nyíregyháza (KM) — Igaz, hogy ez évben már csak öt napnyi időtartamról van szó, a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző „nagy kombináto- rai” mégis rendkívüli igyekezettel készülnek a Főiskolai Hét programjainak az összeállítására. Az egyik szervezőt, Tarczy Gyulát kérdeztük a várható eseményekről. □ Mivel indul a monstre show? — Április 18-án 20 órakor kezdünk. Ekkor lép fel Dolák-Saly Róbert és Galla Miklós. Közös előadásuk talán legtalálóbb műfaji megnevezése: zenés-humoros abszurd „játék”. De természetesen lesz más is! Dr. Walter blues kocsmájában ki-ki kedve szerint múlathatja az időt, és bemutatkozik — Villon-balladák- kal — Debrecen egyik amatőr színtársulata, a Parnassus. □ Mint a Mandala Dalszínház egyik oszlopos tagja, biztosan gondoskodtál arról, hogy ti szintén közönség elé léphessetek. — Igen, ez csaknem természetes. Viszont az igazsághoz tartozik, hogy az egész programsorozatnak van egy markáns, színházi vonalvezetése. így a kedd esti bemutatót a Mandala tartja: a Képzelt riportra alapozott musical-showt 1 adjuk elő. A miskolci Art Színház a Csárdáskirálynő abszurd változatával lép fel, délután 15 órától. □ Az elmaradhatatlan rock-koncertek... Milyen bandák érkeznek „vendégségbe”? Lesznek-e favoritok, „csemegék"? — Vikidál Gyula és Varga Miklós április 20-án 20 órától tekintik át életművük sikerszámait. Talán még nagyobb „durranás” lesz a Sziámi együttes lemezbemutatója 22 órától. Egyébként, ezt követően több órán keresztül ők látják el zenével a nagyérdeműt. De nem fognak hiányozni a teátrális élvezetek erről a napról sem. A Móricz Zsigmond Színház Fehér Folt elnevezésű mini társulata a Pisti a vérzivatarban-t viszi színre délután 15 órától. □ A dolog egyre parádé- sabbnak tűnik! Kiket vártok közönségként a rendezvényekre? — Mint az elmondottakból kitűnhetett: minden korosztályt megcéloztunk! Várjuk tehát a megyeszékhely közép- és főiskolásait, s mindenkit, aki kicsit is érdeklődik a fősuli élete iránt. A sokszínű kínálattal a nyitás volt a célunk. Ne gondolhassa senki, hogy bezárkóztunk a BGYTKF falai közé! És még el sem mondtam mindent! □ Mire utalsz? Milyen meglepetésekre készültök még? — Nos, csütörtökön, azaz április 21-én 20 órától a Pál utcai fiúk koncertezik, nem akármilyen időtartamban — kb. három-négy órán át—fognak muzsikálni. Ugyanezen a napon debütál szűkebb pátriánkban egy különös mevű csapat: az ef Zámbó Happy Dead Band. A színházi kuriozitásról pedig a szolnoki Híd Társulat gondoskodik. Ők Sartre Zárt tárgyalás című darabjával jönnek Nyíregyházára. A befejező koncerten, április 22-én pedig a nyíregyházi Texas Band próbál kellemes hangulatú perceket szerezni a hallgatóságnak. A nyíregyházi tanárképző megújult küllemű épülete Harasztosi Pál felvétele Tüzlabda... ...koncert. Lámer Emil (Ex Color) Hard Rock Társasága április 14-én, 20.30-tól a nyíregyházi Arany Cadil- lec-ben élő koncertet ad. (KM) Filmhíradó... ...ismét. A Budapest Film Rt. várhatóan napokon belül újraindítja a fővárosi mozikban a heti híradóműsorokat. A tervek szerint a filmes és filmforgalmazó szakemberek mellett Betlen János, Fiala János és Köpper Judit is segíti a szerkesztőbizottság munkáját. A Tanulás 85... ...Alapítvány kuratóriuma április 15-én, 11 órától tartja az alapítványi pályázat díjazottjainak ünnepélyes kiállítás-megnyitóját a nyíregyházi Művészeti Szakközépiskola Csontváry Kamaragalériájában. (KM) Diagnosztika... ...és therápia a vizuális művészetek eszközeivel címmel tartanak előadást április 15-én 9 órától a nyírbátori Éltes Mátyás Általános Iskola, Diákotthon és Speciális Szakiskolában. (KM) Meghalt... ...a Monterey-i dzsessz- fesztivál alapítója, James L. Lyons,. Az általa életre hívott fesztivál 1958-tól a világ vezető dzsesszmuzsikusainak és -együteseinek egyik legkiemelkedőbb fóruma volt. (MTI) Diagnózis egy fesztiválról Az 1994. évi berlini találkozó minden szekciójában képviseltettük magunkat Kása Hajnal Berlin — Ujfehértó — A berlini filmfesztivál története során — már helyzeténél fogva is — felvállalta a szocialista országok filmgyártásának bemutatását. Berlin az európai és amerikai filmek közötti megmérettetés központjává vált. A szocialista rendszer bukása feletti ujjongást mára a hétköznapok gondjai váltották fel. Ahogy Németországnak a valamikori NDK részén, úgy a volt, szocialista országoknak is gondot jelent az elmúlt csaknem fél évszázad megemésztése, s az új struktúrák kiépítése. Az amerikai és az európai filmek harcára lassan már homály borul, s új problémák kerülnek a felszínre. A gondok nagy része európai, s filmtörténeti is. Van-e létjogosultsága a volt keleti blokk nemzeti filmjeinek, s ha van, mennyire találnak ezek értő fülekre és szemekre a nyugati közönség soraiban? Milyen mértékben befolyásolják az amerikai filmek, tendenciák a kelet-európai filmgyártást? Nincsenek-e veszélyben az egyéni hangvételű, kisebb közönség számára készült filmalkotások? Koprodukcióban Ezekre a kérdésekre azonban nem kapott választ az 1994-es fesztiválközönség. A filmbemutatók csak a problémákkal való szembesülésre adtak alkalmat. A nyugati filmes szakemberek a koprodukciókban látják e térség jövőjét, talán így még megmenthető filmgyártásunk is. Ebben az évben több nemzetközi híresség is képviseltette magát a versenyprogramban. Láthattunk filmet Peter FU<?/r-től, Alain Res- nais-tói, Jim Sheridan-tői, részt vett még R. Attenborough, Brian de Palma és James Ivory is. Jelenet Peter Weir Fearless című sikerfilmjéből Warner Bros. Film GmbH A neveket olvasván megbizonyosodhatunk arról, hogy a versenyprogramban más-más generációt képviselő, különböző stílust reprezentáló rendezők versenyeztek egymással. Peter Weir új filmje (Fearless) egy repülőgép szerencsétlenségről szól. Áz alkotás dramaturgiai súlypontját a túlélőkre, illetve azoknak lelki-emberi konfliktusaira helyezték, a gyerekét elveszítő anya, s a mindennapok taposómalmával szembeforduló hős pszichikai problémáira. A másik amerikai film Jonathan Demme Philadelphia-ja volt, amely az eddigi szerepeitől eltérő, de nagyszerű lehetőséget adott a főszereplő Tom Hanks- nek, aki ebben a filmben egy AIDS-beteget alakít. Színészi alakításáért Ezüst medvét kapott. Áz apa nevében angol-ír koprodukció, mégis inkább ír alkotás. A Guilfordi négyekről, azok szenvedéseiről és peréről szól, s akik az IRA-ter- rorhulláma idején 1974-ben tévesen, egy bombarobbantás gyanújába estek és 15 évig ártatlanul fegyházban ültek. A főszereplő nemcsak a világgal, hanem apjával is összeütközésbe kerül. A börtönben töltött idő elsimítja a konfliktust. Az apa halála után a fiú talán még erősebben bízik a szabadulásban, mint eddig. Egy ügyvédnő (Emma Thompson) segítségével 15 év után szabadul. A film igaz történetet dolgoz fel, zenéje követi a cselekmény korát, ritmusát, a nemzeti sajátosságokat. Jimi Hendrix, U2, Sinead 0 Connor, kelta népdalok. Az operatőri munka, s a különböző filmstílusok keveredésének eredménye ez a pergő ritmusú, dinamikus alkotás. A filmet nyolc Oscarra terjesztették fel, és elnyerte az Arany medvét. Hatásvadászat nélkül A versenyen kívül a Panoráma szekcióban mutatták be Lasse Hallström Mit evett Gilbert Grappe? című filmjét, ami talán az egész fesztivál csúcspontját jelentette. Egy hollywoodi film technikai hatásvadászat nélkül, ami a nézők szívét is megérinti. Tele van az emberek iránti szeretettel, s nagy érzelmekkel a kisemberek iránt. A Fórum ez évi válogatása főképpen a mongóliai és a dél-afrikai térségre összpontosult. Mongólia a kínai filmgyártás árnyékában élt sokáig, míg Dél-Afrikában a politikai, állami, etnikai változások indokolják ezt a fokozott érdeklődést. A szekció fénypontját újra Aki Kauris- maki filmjének bemutatója jelentette. A Leningrádi cowboy menni Amerika után elkészült a folytatás, a Leningrád cow- boyok találkozása Mózessel. A kritikusok szerint meg sem közelíti az elsőt, a nézőknek mégis tetszett. Magyar film-sereglés A magyar filmgyártás — az utóbbi évektől eltérően — nagy számban képviseltette magát. Minden szekcióban szerepelt filmünk. A versenyprogramban Mészáros Márta Magzat c. játékfdmje és Cakó Ferenc Hamu c. rövidfilmje, a Panorámában Jeles András Senkiföldje, a Fórumban Tarr Béla Sátántangó-ja, a gyerekfilm-fesztiválon pedig Puszt Tibor A gólyák mindig visszatérnek című filmje képviselte hazánkat. Cakó Ferenc fdmjével elnyerte az Arany medvét. Antihimnusz az emberhez Hamar Péter „O, ember, én hiszek teben- ned...” — írta egykoron Juhász Gyula, s hittel harsogott himnuszából az optimizmus sugárzott. A költő a „viaskodó harmónia” megtestesülését látta az emberben. S mit látunk mi, ha Mike Leigh filmjében, a Mezítelenül-ben a főhős Johnnyra pillantunk? Vi- askodás helyett sodródást és olyan diszharmóniát, amely végképp nem ad okot semmiféle derűlátásra. A történet valahol Manchester külvárosának egy sötét sikátorában kezdődik egy megalázó párzási aktussal, amely még arra sem ad lehetőséget, hogy a főhős arcát láthassuk. Csak menekülését van alkalmunk követni, ahogy a lopott autóval kiköt London jellegtelen külvárosában, ahol felkeresi egykori barátnőjét, aki albérlőként él együtt madárhangú, enyhén infantilis barátnőjével. Ä cselekménynek nincs semmiféle íve, a tökéletes li- nearitás jellemzi. Amikor Johnny a befejező jelenetben, félholtra verettetése után elindul tétován, bicegve, tántorogva az autóút középvonalán, a néző számára már világos, hogy ez az út nem vezet sehová, bár ez természetesen nem a konkrét valóság, hanem az emberi távlat viszonylatában értendő. Londoni tartózkodása során olyan emberekkel kerül kapcsolatba, akik valamilyen módon a homo sapiens karikatúrájának foghatók fel: a magányos, rezignált kurva, az impotens biztonsági őr, a mazochista gazdag fickó, a mondatait befejezni képtelen lakástulajdonosnő, még véletlenül sincs ebben az emberi környezetben normális alak. A mai angol valósággal kapcsolatos személyes tapasztalatok illetve hiteles szociológiai írások ismeretének hiányában a néző nehezen tudja eldönteni, hogy a rendező realitáskényszere következtében állít- e elénk ilyen emberi-tárgyi világot, vagy egyszerűen kirekeszt ebből mindent, ami emberi, amelyben a normális (szelíd-szolid polgári?) magatartásmód és reflexek érvényesülnek, hogy a stilizációnak ezzel a fokával és módjával figyelmeztessen ennek az elem- bertelenedési folyamatnak a veszélyeire és súlyosságára. Hogy a látvány reális vagy túlhangsúlyozott, itt ma, Magyarországon kevesek számára eldönthető, miként ebből fakadóan a stílus is nehezen címkézhető. Lehet ezt az egészet egyszerűen naturalistának nevezni, de ha a művészi általánosítás nem épül túlzásokra, akkor a látványvilág maga rokon a neorealista társadalom- képpel, vagy talán ez az, amit posztrealistának lehet tekinteni. Johnny figurája nem mutat semmiféle jellemfejlődést. Kezdettől bemérhetetlen személyiség, akiben a kultúra némi nyomot hagyott, de láthatóan alámerül a civilizáció hordalékában. Nem lehet tudni, aiért él-e így, mert semmiféle esélyt nem látott soha másként élni, vagy azért, mert megkísérelte a „viaskodást”, de tapasztalatai szerint minden küzdelem a polgári értékek védelmében reménytelen vállalkozásnak bizonyul, ezért nincs értelme. Egy bizonyos: a Mezítelenül hallatlanul egységes, következetes és szuggesztív társadalomrajz, markánsan érvényesülő gondolati töltéssel. Johnny alakját David Thewlis meggyőző erővel formálja meg, gesztusai magától értetődőek, nem tűnnek színészi alakításnak, hanem a megélt sors természetes megjelenési formájának. A társadalmi háttér ismeretének bizonytalanságából fakad az a következmény is, hogy a néző a maga személyes viszonyulását nehezen tudja meghatározni a látottakkal kapcsolatosan. Mennyire a mi ügyünk ez az angliai állapotrajz? Mozgósítsuk-e felelősségérzetünket vagy részvétünket? Vigyázó szemünket szükséges-e London külvárosára vetnünk? Abban az irányban változik-e a hazai élet, amilyent a film tükröz? Netán hasonlóakkal szembesülhetünk már ma is hazai nagyvárosaink perifériáin? Az az igazán aggasztó ebben a társadalomrajzban, hogy Európát festi elénk. A Nyugatot! Ázt, amit oly sok politikai szólam követendő irányként szab meg számunkra. Pedig ha keleten a sztyeppe, nyugaton ez a lepusztuló, elembertele- nedő világ az esélyünk, akkor nem árt elgondolkodni a merre továbbról! Ahogy a mostanában forgalmazott filmek többsége feliratos, ilyen a. Mezítelenül is. Az már kevésbé érthető, hogy a fordító-feliratozók miért szelídítik meg szemérmesen a hallható szöveget. Legalább annyiszor hangzik el például a nemi aktusra való felszólítás, mint a Csirkefejben, az inzerten viszont egyszer sem olvasható. Pedig az ábrázolt világ teljességéhez ez is hozzátartozik.
