Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)
1994-04-14 / 87. szám
1994. április 14., csütörtök Kampánycsali Sűrű fillérek, apró forintok Mondja a tiszaszalkai ÁMK igazgatója, aki jövőre tornacsarnok építését tervezi M. Magyar László A z igazi horgász jól tudja, milyen fontos a csali megválasztása. A kukoricától kezdve a paprikás kenyéren keresztül a gilisztáig mindent bevet, csakhogy célját elérje. A választási küzdelmeket a háttérből irányító reklám- szakemberek is mindent bevetnek, hogy az általuk támogatott párt, illetve képviselőjelölt bejusson a parlamentbe. Úgy szerkesztik meg a plakátokat, a politikai hirdetéseket, hogy azok minél jobban megnyerjék a választópolgárok kegyét. A recept tulajdonképpen egyszerűnek látszik: végy egy 5-6 éves gyermeket, varázsold az arcára az ártatlanság mosolyát, ültesd mellé a jelöltedet, s máris nyert ügyed van. Van olyan politikai hirdetés is, amelyen a nekünk háttal álló kisfiú nyílvesszővel átlőtt szívet rajzol éppen a falra. Az természetes, hogy minden párt és képviselőjelölt igyekszik az érzelmekre hatni. A kérdés csak az, szükség van-e arra, hogy a választási kampányháborúban eszközként használják fel a gyermekeket. Fiaink és lányaink még nem értik a politikai küzdelmeket, de nem is kell, hogy értsék. A gyermekeket szerencsére, az még nem érdekli, hogy melyik kormány irányítása alatt jut tej és kenyér az asztalra. A politikai küzdelmek, gáncsoskodások helyett élvezzék a gyermekkor önfeledt boldogságának, gondtalanságának minden pillanatát. A pártok már kisajátították a virágjainkat, lefoglaltak egy-egy színt és déligyümölcsöt, s most úgy látszik, a gyermekeken van a sor, hogy hirdessék és bizonygassák a pártok országmegmentő, egységet teremtő programját. alószínűleg egy etikai kódex sem foglalkozott azzal, hogy a választási kampány során a pártok kezében a gyermek ne eszköz legyen, hanem cél. Es ...ha elindul a vonat... Harasztosi Pál felvétele Konxitientá KRP-start Balogh József A startpisztoly eldördült: mától lehet kedvező feltételekkel kisbefektetői részvényhez jutni az ország 64 OTP-fiókjánál, a Budapest Bank és a Polgári Bank erre a célra kijelölt fiókjainál. Csak személyazonossági igazolvány és 2000 forint kell az induláshoz, aztán öt év alatt lehet fizetni részletekben a 100 000 forint értékű részjegy árát. Valahol azt olvastam: az alapgondolat szinte a privatizációval együtt született, mert az előre jósolható volt, hogy a kisembereknek nem lesz pénze ahhoz, hogy tulajdonossá váljanak, márpedig egy magántulajdonon alapuló társadalmi rendben sem lenne rendjén, ha minden vagyon fölött néhány száz, vagy néhány ezer ember rendelkezhetne. Hogy milyen lesz az érdeklődés, az már két-három nap alatt kiderülhet, de a kedvező lehetőségek és a csábító ajánlatok arra utalnak: ismét lesz sorban állás az OTP-fiókokban. A kedvező lehetőségek között első helyen áll, hogy kamatostul elfogadják a kárpótlási jegyet, az ajánlatok közül pedig minden bizonnyal csábító lehet, hogy innen az ország keleti végéből résztulajdonosa lehet valaki mondjuk a Soproni Sörgyárnak, már csak azért is, mert az aligha képzelhető el ivókedvünket ismerve, hogy egy sörgyár veszteséges lesz. Néhány napja egyik ismerősöm érdeklődött: nincs-e valamilyen részletes információt tartalmazó anyaga a szerkesztőségnek a kisbefektetői részvényről, mert szeretne a részletekkel is megismerkedni. Amikor rövid idő múlva visszaadta, annyit tett hozzá: tudom én, miért találták ki az egészet. Azért, hogy még öt évig ne lehessen feloszlatni az Állami Vagyonügynökséget. Mert amíg a részletfizetésekkel adminisztráció van, addig a vele foglalkozó hivatalra is szükség lesz. t em tudom ismerőiül sömből lesz-e valaha x y vállalkozó, hisz nem a tulajdonosi, hanem a munkavállalói lét ivódott belénk. De azért az erre inspiráló szándékot és lehetőséget nem kellene az ártó cselekedetek közé sorolni. Tiszaszalka (KM - MCS) — Vagy oda megyek tanítani, ahol közel van tó vagy folyó, vagy oda, ahol síelni lehet. Az előbbi választás a Tisza közelsége miatt sokkal egyszerűbb volt Orosz Miklós számára, aki nyolc éve tanít Tiszaszaíkán és két éve annak az általános művelődési központnak az igazgatója, amejy idén 31 millió forintból gazdálkodhat. Vele a sűrű filléreket és az apró forintokat számoltuk össze. Az 1300 lelkes Tiszaszaíkán az elmúlt héten legnehezebben talán az iskolát lehet megközelíteni, hiszen az odavezető út szélét sárgahomokkal töltik, az intézmény előtt a csatornát kotorják, egy munkagép pedig tenyérbe is alig fogható köveket terít el az udvaron. Nyolc éve erőiködök, hogy elfogadható környezet legyen az iskola körül, mutat körbe a harmincas éveinek elején járó igazgató. Sportpályák Parkoló készül, hátul a nagyobb karbantartást és sokkal drágább salakos pályát aszfaltos váltja fel, mögötte tenisz-, kézilabda-, kosárlabda- és röplabdapályát alakítanak ki. Odébb parkosítanak és még egy rózsakertre is jut, amelynek avatója az idei ballagáskor lesz. — Lecsippentettünk a költségvetésünkből egy darabkát, hogy rendbe tegyük az iskola környékét — mutat a szorgos munkára Orosz Miklós. — Bár hiába pályáztunk több felhívásra is, eddig mindet visszautasították. Lassan már kezdem elhinni, hogy egyáltalán nincs esélyünk a pályázatoknál, bár becsületesen befizetjük az 1500-2000 forint nevezési díjat, de mindig ugyanazt a választ kapjuk: elfogyott a pénz, nekünk már nem jutott. Ennek ellenére nem adjuk fel, már készítjük egy 20x40 méteres tornacsarnok vázlatát, amelyet ha köny- nyűfémszerkezetből készítenek 13 millió forintból ki lehet hozni. A jövő évben jó lenne elkezdeni az építkezést, amelynek munkálataihoz a helyiek társadalmi munkával csatlakoznának. „Csont nélkül'' Ahogy a napközisek épületéhez érünk az igazgató elmondja, az idei költségvetési előterjesztésüket a képviselő-testület „csont nélkül” fogadta el. A költségvetési tárgyalások Tiszaszalkai tavasz előtt a polgármester, a hivatal pénzügyi előadója, valamint az ÁMK igazgatója és Orosz Bertalan, az ÁMK gondnoka rágta át magát a tételeken. A 31 millió forintból működtetik az iskolát, a művelődési házat, az iskolakönyvtárt, az öregek napközi otthonát, az óvodát és a Weisz-házat, a 14 ágyas panziót. Pénteki diszkó Tavaly nyáron nagy port vert fel Tiszaszaíkán, amikor bérbeadták a művelődési házat egy vállalkozó hölgynek, aki hét végeken 350-400 fiatalnak rendez zenés szórakozást. Azóta a művelődési ház évi 40-50 ezer forintos veszteségéből 240 ezer forint nyereség lett. — Az önkormányzati költségvetést megosztjuk a szomszédos tiszavidiekkel, ahonnan a Volán-busszal 78 gyerek jár át — folytatja a fiatalember. — Tiszaszalka képviselőtestülete 110 ezer forintot ad egy gyermek egy évi iskoláztatásra, amit a tiszavidiek is megadnak, de kisebb huzavona árán. Idén például a költségek megosztásáról eddig nem sikerült a két önkormányzatnak megegyezni, ebből a vitából mi kimaradunk. A képviselők által megszavazott összegen felül a saját bevételünk eléri a 4,5 millió forintot úgy, hogy nem minden áron törekszünk a nyereségre, hiszen nagyon sok olyan alap- jellegű szolgáltatást nyújtunk, amely teljesen önköltséges. Ehhez kapcsolódik, hogy a bevételből különböző eszközöket, felszereléseket vásárolunk. Elsőként az étkeztetést említi, a saját konyhájukban napköziseknek, menzásoknak és az időseknek főznek. Két éve még 150 ezer forint kintlevőségük volt, nem fizették be az étkezési csekkeket a szülők, ennek egy részét tudták behajtani. Emiatt szigorítottak, előre kell befizetni az ebédpénzt. Tavaly nyáron az ÁMK a Ferromasch Kft. felszámoló biztosával egyezett meg egy Ikarus autóbusz vásárlásáról, amelyben igen gyorsan pörög a kilométeróra, szinte nincs olyan nap, amikor ne használnák a gépjárművet. Ingyen 300 km — Szeptembertől Bihari Mihály kollégámmal, aki korábban nagyszerűen szerepelt a kajak-kenu országos vidékbajnokságon, minden hét péntekjén 40 gyereket utaztatunk Záhonyba úszásoktatásra, amelynek önköltségét a szülők vállalják át — sorolja Orosz Miklós. — A kötelező tanulmányi kiránduláshoz iskolai hozzájárulásként 300 kilométerre ingyen adjuk az autóbuszt. Már második éve szervezzük a sítábort a megyei diáksport bizottság támogatásával, ahova jutalomútként a jobb tanulókat visszük, ugyanis a 25 gyermek útját közel 50 ezer forinttal támogatjuk. Emellett a helyi labdarúgókat mi szállítjuk és sokszor a környező falvak iskoláinak is odaadjuk méltányos áron a buszt. Ebből profitálunk még pedig a következő szisztéma alapján: az iskola felszerelését évről évre bővítjük, azokra a tantárgyakra jut a legtöbb Archív felvétel pénz, amelyek technikai szintje szerintünk le van maradva a többiekhez képest. Idén a kémia és fizika volt porondon és emellett földrajz térképeket vásároltunk. Ezen kívül fénymásolót vettünk. Eddig ugyanis a polgármesteri hivatalhoz jártunk a feladatlapokat másolni. Mostantól egyszerűbb és gyorsabb lesz mindezeket megoldani. Ha a sűrű filléreket összerakjuk akkor két IBM 380-as gépet is meg tudunk venni, ami egy számítás- technikai bázisiskolának nagyon fontos. Az iskolából az öregek napközi otthonához indulunk, ahol a 30 idősnek különböző programokat szerveznek. Az otthon jelentősen bővül, ugyanis a polgármesteri hivatal nemrég kapott 2,2 millió forintot egy gondozási központ megvalósításához. A Ti- sza-partján már a vadonatúj kenuk és kajakok sorakoznak, amelyek a nyári vízitúra legfontosabb kellékei. A vízijárműveket az úszásoktatás bevételéből vásárolta az ÁMK. Továbbtanulás — A legfontosabb szempont számunkra — mondja Orosz Miklós —, hogy Tiszaszaíkán a gyermekek ne érezzék a továbbtanulásnál annak hátrányát, hogy falun nevelkedtek. Ehhez eddig sikerült megteremteni a feltételeket, még akkor is, ha mindez jelentős erőfeszítésbe került. Ennek eredményeként a végzős gyerekek 95 százalékát felveszik a megye különböző középiskolájába. A ki a kereskedelemben igazán meg akar gazdagodni, az minden héten addig-addig csavarja az agyát, amíg ki nem talál valamit, hogy olcsóbban vásárolhasson az ő szeretett vevőközönsége. Okos kereskedőnk folyamatosan és elszántan nyomja le az árakat. Lenyomja, de olyan nagyon mélyre, hogy az alatt már csak a magyarfoci meg Attila koporsója van. Kiárusít tavasz- szal, leértékel nyáron, féláron ad ősszel, télen meg szinte ingyen. Bizony így tesz a jó ember, ha milliomos akar lenni. Vajon most a kedves olvasó azt-gondolja megbomlott az elmém ? Nem. És kereskedőnk sem hülye. Csupán horgászember. Tudja, mi az: beetetni. A vevőnek ugyanis összeakad a szeme, ha meglátja az árcédulán, hogy most 6500 forint helyett 2300-ért kaphat egy gombfelvarró de- tonátort. Micsoda?! — sikolt fel lelkesen — több mint négyezerrel olcsóban? Hát ez fantasztikus. Hé, kisasszony, kettőt csomagoljon! És ugyan mondja már meg, hogy mi ez! Más alkalommal ingeket adjunk 1500 helyett hétszázért, s ha hétszázért sem megy, akkor hatszázért kettőt. Lesz ott olyan tolongás, mint Mohácsnál, mikor lőtt a török. Kell azt tudni a vevőknek, hogy az ingek darabját Csádból importáltuk egy marék rizsért? Áldja a nevünket, vigye az ingünket. Az is bölcs IHM '-ívJ húzás, ha teljes kiárusítást rendezünk beszerzési áron, merthogy — úgymond — bezár a bazár. Ilyenkor a beszerzési áron ne legyen több a hasznunk, mint 80-100 százalék, mert a pofátlanságnak is van határa, azt mondják. A bezárás pedig eltarthat addig, míg csal a csali. Árleszállitási módszerünknek egy cuki kis változatát dobta be egyik áruházi láncunk. Hetenként, egy bizonyos napon, mindent olcsóbban adott a nyugdíjasoknak. Volt is nagy öröm, nagy há- lálkodás, meg áldja meg Isten. Kaptak sajtót dögivei. Nem is lett volna semmi baj, s mennybe megy a cég, ha egy néni nem akarja azt az olcsó vasalót megvenni az árleszállítás napján, amit előzetesen kinézett. M erthogy az a vasaló azon a napon nem volt sehol. Csak egy másik típus, háromszor annyiért. Hiba volt. Öngól. Ilyet nem szabad csinálni. Nem szabad a nyugdíjasokat beengedni az áruházba, csak az árleszállítás napján. _ HÁTTÉR _ E23MI Nógrádi Gábor Leaven milliomos
