Kelet-Magyarország, 1994. április (54. évfolyam, 77-101. szám)

1994-04-14 / 87. szám

1994. április 14., csütörtök Kampánycsali Sűrű fillérek, apró forintok Mondja a tiszaszalkai ÁMK igazgatója, aki jövőre tornacsarnok építését tervezi M. Magyar László A z igazi horgász jól tudja, milyen fontos a csali megválasztása. A kukoricától kezdve a pap­rikás kenyéren keresztül a gilisztáig mindent bevet, csakhogy célját elérje. A választási küzdelmeket a háttérből irányító reklám- szakemberek is mindent be­vetnek, hogy az általuk tá­mogatott párt, illetve kép­viselőjelölt bejusson a par­lamentbe. Úgy szerkesztik meg a plakátokat, a politi­kai hirdetéseket, hogy azok minél jobban megnyerjék a választópolgárok kegyét. A recept tulajdonképpen egyszerűnek látszik: végy egy 5-6 éves gyermeket, va­rázsold az arcára az ártat­lanság mosolyát, ültesd mellé a jelöltedet, s máris nyert ügyed van. Van olyan politikai hirdetés is, ame­lyen a nekünk háttal álló kisfiú nyílvesszővel átlőtt szívet rajzol éppen a falra. Az természetes, hogy minden párt és képviselője­lölt igyekszik az érzelmekre hatni. A kérdés csak az, szükség van-e arra, hogy a választási kampányháború­ban eszközként használják fel a gyermekeket. Fiaink és lányaink még nem értik a politikai küzdelmeket, de nem is kell, hogy értsék. A gyermekeket szerencsére, az még nem érdekli, hogy melyik kormány irányítása alatt jut tej és kenyér az asztalra. A politikai küzdel­mek, gáncsoskodások he­lyett élvezzék a gyermekkor önfeledt boldogságának, gondtalanságának minden pillanatát. A pártok már kisajátítot­ták a virágjainkat, lefoglal­tak egy-egy színt és déli­gyümölcsöt, s most úgy lát­szik, a gyermekeken van a sor, hogy hirdessék és bi­zonygassák a pártok or­szágmegmentő, egységet te­remtő programját. alószínűleg egy etikai kódex sem foglalko­zott azzal, hogy a választási kampány során a pártok kezében a gyer­mek ne eszköz legyen, hanem cél. Es ...ha elindul a vonat... Harasztosi Pál felvétele Konxitientá KRP-start Balogh József A startpisztoly eldör­dült: mától lehet ked­vező feltételekkel kis­befektetői részvényhez jutni az ország 64 OTP-fiókjánál, a Budapest Bank és a Pol­gári Bank erre a célra ki­jelölt fiókjainál. Csak sze­mélyazonossági igazolvány és 2000 forint kell az in­duláshoz, aztán öt év alatt lehet fizetni részletekben a 100 000 forint értékű rész­jegy árát. Valahol azt olvastam: az alapgondolat szinte a pri­vatizációval együtt szüle­tett, mert az előre jósolható volt, hogy a kisembereknek nem lesz pénze ahhoz, hogy tulajdonossá váljanak, márpedig egy magántulaj­donon alapuló társadalmi rendben sem lenne rendjén, ha minden vagyon fölött né­hány száz, vagy néhány ezer ember rendelkezhetne. Hogy milyen lesz az ér­deklődés, az már két-három nap alatt kiderülhet, de a kedvező lehetőségek és a csábító ajánlatok arra utal­nak: ismét lesz sorban állás az OTP-fiókokban. A ked­vező lehetőségek között első helyen áll, hogy kamatostul elfogadják a kárpótlási je­gyet, az ajánlatok közül pe­dig minden bizonnyal csá­bító lehet, hogy innen az or­szág keleti végéből résztu­lajdonosa lehet valaki mondjuk a Soproni Sör­gyárnak, már csak azért is, mert az aligha képzelhető el ivókedvünket ismerve, hogy egy sörgyár veszteséges lesz. Néhány napja egyik is­merősöm érdeklődött: nincs-e valamilyen részle­tes információt tartalmazó anyaga a szerkesztőségnek a kisbefektetői részvényről, mert szeretne a részletekkel is megismerkedni. Amikor rövid idő múlva visszaadta, annyit tett hozzá: tudom én, miért találták ki az egészet. Azért, hogy még öt évig ne lehessen feloszlatni az Álla­mi Vagyonügynökséget. Mert amíg a részletfizeté­sekkel adminisztráció van, addig a vele foglalkozó hi­vatalra is szükség lesz. t em tudom ismerő­iül sömből lesz-e valaha x y vállalkozó, hisz nem a tulajdonosi, hanem a munkavállalói lét ivódott belénk. De azért az erre ins­piráló szándékot és lehető­séget nem kellene az ártó cselekedetek közé sorol­ni. Tiszaszalka (KM - MCS) — Vagy oda megyek tanítani, ahol közel van tó vagy folyó, vagy oda, ahol síelni lehet. Az előbbi választás a Tisza közelsége miatt sokkal egy­szerűbb volt Orosz Miklós számára, aki nyolc éve tanít Tiszaszaíkán és két éve an­nak az általános művelődési központnak az igazgatója, amejy idén 31 millió forint­ból gazdálkodhat. Vele a sűrű filléreket és az apró forintokat számoltuk össze. Az 1300 lelkes Tiszaszaíkán az elmúlt héten legnehezebben talán az iskolát lehet megkö­zelíteni, hiszen az odavezető út szélét sárgahomokkal töltik, az intézmény előtt a csatornát kotorják, egy munkagép pedig tenyérbe is alig fogható kö­veket terít el az udvaron. Nyolc éve erőiködök, hogy elfogadható környezet legyen az iskola körül, mutat körbe a harmincas éveinek elején járó igazgató. Sportpályák Parkoló készül, hátul a na­gyobb karbantartást és sokkal drágább salakos pályát aszfal­tos váltja fel, mögötte tenisz-, kézilabda-, kosárlabda- és röp­labdapályát alakítanak ki. Odébb parkosítanak és még egy rózsakertre is jut, amely­nek avatója az idei ballagáskor lesz. — Lecsippentettünk a költ­ségvetésünkből egy darabkát, hogy rendbe tegyük az iskola környékét — mutat a szorgos munkára Orosz Miklós. — Bár hiába pályáztunk több fel­hívásra is, eddig mindet visszautasították. Lassan már kezdem elhinni, hogy egyál­talán nincs esélyünk a pályá­zatoknál, bár becsületesen be­fizetjük az 1500-2000 forint nevezési díjat, de mindig ugyanazt a választ kapjuk: el­fogyott a pénz, nekünk már nem jutott. Ennek ellenére nem adjuk fel, már készítjük egy 20x40 méteres tornacsar­nok vázlatát, amelyet ha köny- nyűfémszerkezetből készíte­nek 13 millió forintból ki lehet hozni. A jövő évben jó lenne elkezdeni az építkezést, amelynek munkálataihoz a helyiek társadalmi munkával csatlakoznának. „Csont nélkül'' Ahogy a napközisek épületé­hez érünk az igazgató elmond­ja, az idei költségvetési előter­jesztésüket a képviselő-testü­let „csont nélkül” fogadta el. A költségvetési tárgyalások Tiszaszalkai tavasz előtt a polgármester, a hivatal pénzügyi előadója, valamint az ÁMK igazgatója és Orosz Bertalan, az ÁMK gondnoka rágta át magát a tételeken. A 31 millió forintból működtetik az iskolát, a művelődési házat, az iskolakönyvtárt, az öregek napközi otthonát, az óvodát és a Weisz-házat, a 14 ágyas panziót. Pénteki diszkó Tavaly nyáron nagy port vert fel Tiszaszaíkán, amikor bér­beadták a művelődési házat egy vállalkozó hölgynek, aki hét végeken 350-400 fiatalnak rendez zenés szórakozást. Azóta a művelődési ház évi 40-50 ezer forintos vesztesé­géből 240 ezer forint nyereség lett. — Az önkormányzati költ­ségvetést megosztjuk a szom­szédos tiszavidiekkel, ahon­nan a Volán-busszal 78 gyerek jár át — folytatja a fiatalem­ber. — Tiszaszalka képviselő­testülete 110 ezer forintot ad egy gyermek egy évi iskoláz­tatásra, amit a tiszavidiek is megadnak, de kisebb huza­vona árán. Idén például a költ­ségek megosztásáról eddig nem sikerült a két önkormány­zatnak megegyezni, ebből a vitából mi kimaradunk. A képviselők által megszavazott összegen felül a saját bevé­telünk eléri a 4,5 millió forin­tot úgy, hogy nem minden áron törekszünk a nyereségre, hiszen nagyon sok olyan alap- jellegű szolgáltatást nyújtunk, amely teljesen önköltséges. Ehhez kapcsolódik, hogy a be­vételből különböző eszközö­ket, felszereléseket vásáro­lunk. Elsőként az étkeztetést említi, a saját konyhájukban napköziseknek, menzásoknak és az időseknek főznek. Két éve még 150 ezer forint kint­levőségük volt, nem fizették be az étkezési csekkeket a szü­lők, ennek egy részét tudták behajtani. Emiatt szigorítot­tak, előre kell befizetni az ebédpénzt. Tavaly nyáron az ÁMK a Ferromasch Kft. fel­számoló biztosával egyezett meg egy Ikarus autóbusz vá­sárlásáról, amelyben igen gyorsan pörög a kilométeróra, szinte nincs olyan nap, amikor ne használnák a gépjárművet. Ingyen 300 km — Szeptembertől Bihari Mi­hály kollégámmal, aki koráb­ban nagyszerűen szerepelt a kajak-kenu országos vidékbaj­nokságon, minden hét pén­tekjén 40 gyereket utaztatunk Záhonyba úszásoktatásra, amelynek önköltségét a szülők vállalják át — sorolja Orosz Miklós. — A kötelező tanul­mányi kiránduláshoz iskolai hozzájárulásként 300 kilomé­terre ingyen adjuk az autó­buszt. Már második éve szer­vezzük a sítábort a megyei diáksport bizottság támoga­tásával, ahova jutalomútként a jobb tanulókat visszük, ugyan­is a 25 gyermek útját közel 50 ezer forinttal támogatjuk. Emellett a helyi labdarúgókat mi szállítjuk és sokszor a kör­nyező falvak iskoláinak is odaadjuk méltányos áron a buszt. Ebből profitálunk még pedig a következő szisztéma alapján: az iskola felszerelését évről évre bővítjük, azokra a tantárgyakra jut a legtöbb Archív felvétel pénz, amelyek technikai szint­je szerintünk le van maradva a többiekhez képest. Idén a ké­mia és fizika volt porondon és emellett földrajz térképeket vásároltunk. Ezen kívül fény­másolót vettünk. Eddig ugyan­is a polgármesteri hivatalhoz jártunk a feladatlapokat má­solni. Mostantól egyszerűbb és gyorsabb lesz mindezeket megoldani. Ha a sűrű fillére­ket összerakjuk akkor két IBM 380-as gépet is meg tudunk venni, ami egy számítás- technikai bázisiskolának na­gyon fontos. Az iskolából az öregek nap­közi otthonához indulunk, ahol a 30 idősnek különböző programokat szerveznek. Az otthon jelentősen bővül, ugyanis a polgármesteri hi­vatal nemrég kapott 2,2 millió forintot egy gondozási köz­pont megvalósításához. A Ti- sza-partján már a vadonatúj kenuk és kajakok sorakoznak, amelyek a nyári vízitúra leg­fontosabb kellékei. A vízijár­műveket az úszásoktatás bevételéből vásárolta az ÁMK. Továbbtanulás — A legfontosabb szempont számunkra — mondja Orosz Miklós —, hogy Tiszaszaíkán a gyermekek ne érezzék a továbbtanulásnál annak hátrá­nyát, hogy falun nevelkedtek. Ehhez eddig sikerült megte­remteni a feltételeket, még ak­kor is, ha mindez jelentős erő­feszítésbe került. Ennek ered­ményeként a végzős gyerekek 95 százalékát felveszik a me­gye különböző középiskolájá­ba. A ki a kereskedelemben igazán meg akar gaz­dagodni, az minden hé­ten addig-addig csavarja az agyát, amíg ki nem talál valamit, hogy olcsóbban vá­sárolhasson az ő szeretett vevőközönsége. Okos keres­kedőnk folyamatosan és el­szántan nyomja le az árakat. Lenyomja, de olyan nagyon mélyre, hogy az alatt már csak a magyarfoci meg Attila ko­porsója van. Kiárusít tavasz- szal, leértékel nyáron, féláron ad ősszel, télen meg szinte ingyen. Bizony így tesz a jó ember, ha milliomos akar lenni. Vajon most a kedves olvasó azt-gondolja megbom­lott az elmém ? Nem. És keres­kedőnk sem hülye. Csupán horgászember. Tudja, mi az: beetetni. A vevőnek ugyanis összeakad a szeme, ha meg­látja az árcédulán, hogy most 6500 forint helyett 2300-ért kaphat egy gombfelvarró de- tonátort. Micsoda?! — sikolt fel lelkesen — több mint négy­ezerrel olcsóban? Hát ez fan­tasztikus. Hé, kisasszony, ket­tőt csomagoljon! És ugyan mondja már meg, hogy mi ez! Más alkalommal ingeket adjunk 1500 helyett hétszáz­ért, s ha hétszázért sem megy, akkor hatszázért ket­tőt. Lesz ott olyan tolongás, mint Mohácsnál, mikor lőtt a török. Kell azt tudni a vevők­nek, hogy az ingek darabját Csádból importáltuk egy ma­rék rizsért? Áldja a nevünket, vigye az ingünket. Az is bölcs IHM '-ívJ húzás, ha teljes kiárusítást rendezünk beszerzési áron, merthogy — úgymond — be­zár a bazár. Ilyenkor a be­szerzési áron ne legyen több a hasznunk, mint 80-100 százalék, mert a pofátlan­ságnak is van határa, azt mondják. A bezárás pedig eltarthat addig, míg csal a csali. Árleszállitási módszerünk­nek egy cuki kis változatát dobta be egyik áruházi lán­cunk. Hetenként, egy bizo­nyos napon, mindent olcsób­ban adott a nyugdíjasoknak. Volt is nagy öröm, nagy há- lálkodás, meg áldja meg Is­ten. Kaptak sajtót dögivei. Nem is lett volna semmi baj, s mennybe megy a cég, ha egy néni nem akarja azt az olcsó vasalót megvenni az árleszállítás napján, amit előzetesen kinézett. M erthogy az a vasaló azon a napon nem volt sehol. Csak egy másik típus, háromszor annyiért. Hiba volt. Öngól. Ilyet nem szabad csinálni. Nem szabad a nyugdíjasokat beengedni az áruházba, csak az árleszállítás napján. _ HÁTTÉR _ E23MI Nógrádi Gábor Leaven milliomos

Next

/
Thumbnails
Contents