Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-08 / 56. szám
1994. március 8., kedd A nő Kováts Dénes okán vannak — még V a hölgyek között is— kJ akik úgy gondolkodnak: nem igazán szükséges bizonyos napokat ünnepelni. Szerintük nem sok jelentősége van annak, ha évente egy-egy alkalommal köszöntjük az édesanyákat, a gyermekeket vagy a nőket, hiszen egy-egy nappal a sze- retetet nem lehet pótolni, kifejezni. Bár van némi igazságuk, azért mégsem értek velük egyet. Nem „szocialista csőké- vény” ez, hiszen nem az a fontos, kik és mikor találtak ki alkalmakat a köszöntésre. Úgy gondolom: a mindennapok rohanása, hajszája közepette meg kell állni egy-egy órácskára, s kicsit jobban odafigyelni a másikra. Ma a hölgyeket köszöntjük, kicsiket és idősebbeket, családtagokat és munkatársakat, akik közelebb altnak a szivünkhöz. Egy- egy szál, vagy csokor virággal fejezzük ki elismerésünket és szeretetünket egyaránt, hiszen a „gyengébb nem” sokszor erősebb, mint mi, férfiak. Ez nemcsak a hétköznapokon derül ki — sok teher van vállukon —, de kritikus helyzetekben is, gyakran ők tudnak hamarabb megoldani válság- helyzeteket. Bár az utóbbi években jelentősen változott a hölgyek, családanyák helyzete — a családellátó szerep mellett ugyanis mind többször mutatják meg pénzkereső, sőt, vezetői képességüket is —, az otthon rendjének, nyugalmának megteremtése továbbra is az ő feladatuk maradt. Megérdemlik a köszöntést: a gyengédséget és a virágot nemcsak ezen a napon, de az év minden napján. Nehéz elképzelni életünket nélkülük—s vallom: nem is érdemes. Fél emberek lennénk nélkülük... Lelki támasz az elesetteknek Elterjedt az a hír, hogy az épület hajléktalanok menedékhelyéül szolgál Új házak sorakoznak a szántóföld mentén Elek Emil felvétele Hm. Vajon ki járhatott erre? Csak nem maga. Hamupipőke? Harasztosi Pál felvétele Magyarok a filmekben Bodnár István r udatosan rosszul kitalált, sablon figurája volt a régebbi magyar és más szocialista filmeknek a nyugatról érkezett látogató. Afféle negatív alak volt, tele mindenféle rossz tulajdonsággal. A keleti kultúrpolitika igyekezett minél ellenszenvesebbé tenni őket, olyannak mutatta be, akiket jobb messzire elkerülni, nehogy a nyugati, polgári életforma képviselője^ rokonszenvessé váljon. így aztán kémeknek, pöffeszkedő bur- zsujoknak, vagy jobb esetben pénzüket elmulató üresfejű hólyagoknak ábrázolták őket. Mostanában mintha a nyugati filmekben, tévéjátékokban is valami hasonlót tapasztalnánk. Az angol, amerikai vagy német filmekben a „keleti" ember afféle csodabogár, mindenféle rossz tulajdonsággal. Jellemgyenge, szegény, ügyefogyott: éppen mi jut a rendező eszébe. A múltkorában játszott Kémek című filmben egy orosz sportolót láthattunk, aki behódolt a titkosszolgálatnak. Egyszer aztán éjszaka, betörvén az egyik szupermarketbe, mohón lop- dosta össze magának tucatszám az ingeket, a divatos holmit: az életénél is nagyobb értéket tulajdonítva ezeknek. A megvesztegetés netovábbja pedig valami bőrzeke volt. Mindezideig nagyon tetszett a Regina révbe ér című német filmsorozat, amelyik az ötvenes évek Németországát mutatja be két életút által. Valamelyik részben aztán megjelent az elhagyott magyar feleség, aki nagy ramazurikat csapott, az anyós pedig csakúgy vedelte az alkoholt, és éjszaka is tivornyázott. Hát ez van. Megjelentünk a nyugati filmekben, s ha a rendező némi vidámabb fordulatot is akar a „művébe” csempészni, hát berak gyorsan egy csóró magyart, csehet vagy oroszt, akin aztán halálra nevetheti magát a nyugati állampolgár. Szép, nem? D. Bojté Gizella Nyíregyháza (KM) — A római katolikus karitász március elején egy központi, információs irodát nyitott Nyíregyházán a Közép utca 17. szám alatt. Az egyház szolgálati lakásának egyik szobájában rendezkedtek be. Az iroda lakókörnyezetében azonban elterjedt a hír, miszerint az épület hajléktalanok menedékhelyéül fog szolgálni. Ez ellen tiltakozva a lakók aláírást gyűjtöttek. Az egyház válaszából kiderült, erről szó sincs. A részletekről kérdeztük Gégény Bélát, a Deb- recen-Nyíregyházi Egyház- megyei Karitász igazgatóját. Magányos idősek — Kezdettől fogva az volt az elképzelésünk, hogy az épületben egy információs irodát alakítunk ki. Az egyik legfontosabb feladatunk lesz, hogy közvetlen kapcsolatot építsünk ki Hajdú-Bihar és Szabolcs-Szatmár-Bereg megye 63 plébániájával. Voltak, akik úgy gondolták, hogy az épület csavargók, lumpen emberek menedékhelyeként működik majd. Az egyház elsősorban azokkal törődik, akik nem önhibájuk miatt kerültek szerencsétlen helyzetbe, de természetesen felebaráti kötelességünk másokon is segíteni. Ezt a törődést a helyi plébániákon oldjuk meg. Ettől függetlenül, ismétlem, az iroda tájékoztató, koordináló funkciót tölt be. A karitásziroda munkatársai szeretnék elérni, hogy a plébániák aktív tagjai részt vállaljanak az egyház karitatív Támaszra várva tevékenységéből, környezetükben felleljék azokat a személyeket, akik magányosak, idősek, valamilyen mértékben fogyatékosak, hogy ne maradjanak egyedül azok sem, akikről a hozzátartozók, illetve a rokonok már gondoskodni nem tudnak. Munkájuknak ez a végső célja. Lehet, hogy valakivel csak el kell beszélgetni, mert nagyon jó nyugdíja van, anyagilag jó helyzetben él, de egyébként senki sem néz rá. A karitásziroda igazgatójának példájával élve: ha Mari néni hetente egyszer vagy kétszer elmegy ehhez a nyugdíjashoz, beszélget, imádkozik vele — nagy szolgálatot tesz. Munkájukban fontosnak tartják, hogy jó kapcsolatot alakítsanak ki mindazokkal a szervezetekkel, melyek hasonló tevékenységet végeznek. Balázs Attila felvétele Meghallgatva az emberek problémáit ugyanis gyakran kiderül, hogy az adott ügyben például a családsegítő központ vagy a polgármesteri hivatal hatékonyabban tud eljárni. A karitász így egyfajta tanácsadói, tájékoztatói szerepet is betölt. Bejegyzés Gégény Béla sajnálatosnak tartja, hogy a karitász lényegét egyesek csak a ruhasegélyezésekre szűkítik le. Az igaz, hogy munkájuk az erdélyi menekülteknek történő ruhagyűjtéssel indult, de a segítségnyújtásuk valójában ettől sokkal szélesebb. A Nyíregyházi Magyarok Nagyasszonya Főplébánián 1990-ben 25 katolikus hívővel alakult meg a karitász- csoport. Nyitott Ajtó néven szeretetszolgálatot hoztak létre, amely minden szombaton 9 és 12 óra között állt az érdeklődők rendelkezésére. Négy karitásztag közreműködésével részt vettek a Bethesda telefonos lelkisegélyszolgálatban is. Ezenkívül a Szent Antal Plébánián Kis István atya közreműködésével foglalkoznak még az alkoholbetegekkel, a kábítószertől befolyásolt fiatalok problémáival. Ebből is látszik, hogy a rászorulóknak nem anyagi, hanem elsősorban lelki támaszt tudnak nyújtani, hiszen szinte kizárólag csak a hívek adományaira támaszkodhatnak. Bejegyzés alatt áll a Kelet- Karitász Alapítvány, így lehetőség lesz arra, hogy mindazok, akik a karitász szándékaival egyetértenek anyagilag is támogathassák munkájukat. A segítségadásnak egy új területén találkozhatunk a karitász tagjaival. Február elején alakult meg a Kamilliánus Család. Lellisi Szent Kamill alapította ezt a rendet, melynek céljait felvállalta a kamilliánus családmozgalom. A betegeket, az alkohol, a kábítószer, az AIDS áldozatait akarják szolgálni. A kórházakban felkeresik azokat, akiknek nincsenek hozzátartozóik, akiket nem látogat senki. Ezeknek az embereknek a sorsát a kórházi kezelés után is figyelemmel kísérik, ügyüket felvállalják és kérésüket továbbítják a házi gondozó szolgálathoz, illetve a megfelelő szervhez. Ez nem azonos azzal, hogy közvetlenül gondozzák az illető személyt, hanem hogy egyáltalán törődnek velük. Bővebb információ A karitász negyedévenként — legközelebb április 5-én — AGAPÉ-t rendez az idős, rászoruló embereknek a nyíregyházi főplébánián. A tagok azt is vállalták, hogy kocsival elhozzák az idősebb vendégeket. A karitász tevékenységéről az érdeklődők bővebb információt kaphatnak az Egyház- községi Értesítőben. Aki önzetlen szeretetből segíteni kíván nehézsorsú embertársain, az csatlakozhat a karitászcso- porthoz. Y y ellyel kínáltam, s mi a i—j gond(?), Miklós — JL A. kérdeztem. A kánikulában, hóban, fagy ban, építőiparban edződött ember lesütötte szemét. Könnyekkel küszködött. Nehezen jött a szó... — Nem is tudom, hogyan mondjam — bátortalanko- dott, s közben feszengett. Kabátja belső zsebéből fehér borítékot húzott elő. Levele nyomán az élete szinte lepergett előttem. A megyében alig van olyan komolyabb gyár, intézmény, vagy lakótelep, amelynek építésében ne vett volna részt. S nem kis felelősséggel, munkahelyi vezetőként, vagyis a frontvonalban. A vállalat csődbe jutott, de — azt hiszem — joggal érzi úgy: a tevékenysége nyomán szégyenkezés nélkül állhat az Úr színe elé, s a sorstól nem ezt érdemelte. Mit? Az otthonülést, a lakásban tétlenül jár- kálást és a nélkülözést. Dehogy adta fel, azonban 57 évesen azt tapasztalja: tenniakarásának legfeljebb elnéző mosoly a fogadtatása. Cselényi György Kiáltás Egyszeresük felvirradt a nagy nap: építésztechnikusi állást hirdettek. Igaz, 35 évest kerestek, de gondolta megpróbálja. Jelentkezett, s —a 6-tól 18 óráig tartó munkaidőt, a 10 nap folyamatos meló után (ha a helyzet megengedi) két nap pihenőt, s lesz, amikor éjszaka is kell dolgozni, valamint a szociális ellátás helyi dolgozónak nincs—feltételeket és a szerény fizetésajánlatot elfogadta. Miklós, mint annyi évtizeden át, dolgozott rendesen, becsületesen, lelkiismeretesen. A közvetlen főnöke elégedett is volt vele, de a maga- I sabb főnök, a I vállalkozó gyakran a „Sokan vagyunk, meg a hülyék, marhák, hazugok”—jelzőket hangoztatta, ok nélkül. Az emberünk természetesen nem méltatlankodott, mert örült, hogy dolgozhat. A munkaszerződés iránti kérdésére a „Majd meglesz” — volt a reagálás. Egyszer a főnöki „Hülyék, marhák, lógó- sok” — ordítozás közepette Miklósnak a tárgyilagosságot hiányoló megjegyzésére a „Mars a k... anyádba, tűnés a munkahelyről, de azonnal!” — tőkés hörgés volt a reagálás. Hát eddig tartott a munkája. Az otthona melegétől, fotelja kényelmétől szinte szenved. A lakásában idegesen, sőt kétségbe esetten járkál. Még van annyira erős, hogy az alkoholhoz ne nyúljon. A nyugdíjra, vagy a le- százalékolásra gondolni sem mer. Dolgozni akar! Tisztességes emberek és tisztességes körülmények között. Szerencsére a feleségének van munkahelye. gy a KGST-piacon néha egy rongyot vehetünk— írta Miklós, akinek a levelezés nem volt kenyere, de a lelki válság, a mérhetetlen keserűség, s a szívbőlfakadó bánat rávitte. Sorai egy segélykiáltás: „Mondják meg, hová menjek, mit csináljak, miből éljek Kérem Önöket, mondjanak valamit!” — HÁTTÉR — I í I -1 y n * IT: j íU fr7,/ftI* IIMP^ m es a nap
