Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-05 / 54. szám
A SZERZŐ FELVÉTELE Nábrádi Lajos E rdő mellett nem jó lakni, mert sok fát kell hasogatni, így szól a régi mondás. Igaz ez Ófehértóra, az erdő melletti településre is, különösen mostanában. A település lakóinak manapság alig akad más munkájuk, mint a fa ha- sogatása. Becsukták kapuikat a helyi üzemek, a munkát adó tsz pedig... Nos, a minap tartottak tsz-közgyűlést, amelyen olyan forró volt a hangulat, hogy szinte megállt a kés a levegőben. Rövid séta után is megállapítható: szép ez a környék, fában, legelőben gazdag, a mindig piacképes dohány is jócskán megterem. Az itteniek többsége mégis szerényen, majd hogy nem szegényesen él. Mert nem áramlik ide a tőke, nem verik fel az erdők csendjét turisták százai. Pedig jöhetne a tőke, jöhetnének a turisták. Ide, a megyénk egyik legszebb környezetében fekvő településre. Az egyik oldalról fél karéjban erdők veszik körül Ófehértót. A hosszú település másik oldalán, nem messze a helységjelző névtáblától terül el a hatalmas katonai lőtér. A lőtéren a fű kövér, a község mégsem gazdálkodhat itt kedve, vagy igénye szerint. A lőtérre, a katonák gyakorlatozásának színterére még hosszú ideig szükség lesz. S milyen a határ az akácfák mentén? A mezőgazdasági művelés szempontjából vegyes. A sívó homok mellett a jobb talaj is előfordul. Itt-ott száraz do- hánykórókat látunk, ez azt is jelzi, hogy jó néhány helyen még nem akasztották földbe az ekét. Ófehértón más lesz ez a tavasz, mint a többi. A közelmúltban alaposan megváltoztak, vegyessé váltak a tulajdonviszonyok. Az erdőben és a földeken egyaránt. A település előkelő helyén, a kövesút mentén hosszú épület áll. Az egykori varroda. Lakat alatt a bejárat. A lépcsőfeljáró előtt száraz gaz látható, a lépcső tetején vastagon a por: régen jártak itt ki-be az emberek. Volt egy kis lakatosüzeme is a té- esznek. Rozsda telepedett erre az üzemre. S menjünk csak vagy két utcával odébb, az egykor oly híres ipari szövetkezet központi telepére. A bejáratnál már cégtábla sincs. A kerítésen belül a faipari üzem és a vasas üzem egyaránt csendes. Szívszorongató a csendesség, ez a tétlenség. A község polgármestere, Balogh József egy körképet, pontosabban egy kórképet fest a krónikás elé. Elmondja, hogy még mindig szép számmal lakják e települést, 2725 a jelenlegi lélekszám. A baj nem jár egyedül — mondja rezignáltan a polgármester. Tavalyelőtt helyben és a környéken is megtörténtek a tömeges létszámleépítések. Lejárt az egyéves munkanélküli segély, sokaknak folyósítani kell az úgynevezett jövedelempótló támogatást, népiesen és igazabbat mondva a szociális segélyt. Nos, a múlt év végén 164 helyi lakos részesült ebben a támogatásban, most kettőszáz. Az előrejelzések szerint ez év végére háromszázra növekszik a segélyre jogosultak száma. S ki ne tudná, hogy a segélykeret felét a helyi önkormányzatnak kell előteremteni, de miből?! A közalkalmazottak bérét is meg kell előlegezni. A polgármester széttárja a karját, úgy mondja: nincs eladni valójuk, esetleg az a néhány szolgálati lakás. Arról pedig szó sem lehet. Van egy nem éppen előmozdítója is a településnek: Ligettanya. Megtudjuk, hogy több mint százan élnek itt, többnyire hátrányos helyzetűek. Vitatkozhatunk a polgármesterrel, hogy ne a régi, hivatalos megfogalmazást használjuk, mondjuk ki nyíltan és magyarul: szegény emberek élnek a tanyán. A próbálkozásokról is beszámol a polgármester. Kilincselt ő Debrecenben és Nyíregyházán, hogy jöjjenek a befektetők, hiszen van itt több üzem beindulására, illetve újra indulására alkalmas épület. Fa és vasipari háttér, könnyűipari háttér egyaránt megtalálható itt — mondja emelt hangon informátorunk. Kár, hogy mondása nem hallik messzire. Némi biztató, vagy inkább reményt keltő hírrel is szolgál a polgármester: a tsz volt varrodáját egy vállalkozó meg akarja venni, a vételhez pályázat útján hitelt igényelt. A pályázat most van elbírálás alatt. Lehet izgulni, drukkolni. Azt is megtudjuk a polgármesteri hivatalban, hogy létezik a község közelében állami erdő, néhány hektárnyi magántulajdonba került, s alakult nemrég egy erdőművelő szövetkezet. Főleg az akác az uralkodó a környéken. A kemény, jó minőségű akác. Hosszú ideig innen vitték messze földre az ipari akácot bányafának, parkettának, szőlőkarónak. Csak a tsz-hez több mint ötszáz hektár erdő tartozott. A lőtér a védősávval együtt 650 hold területen fekszik — és ez sok, mondja kesernyésen a polgármester. A kárpótlási igények kielégítésével kapcsolatban szeremének lefaragni ebből a hatalmas területből. A Honvédelmi Minisztérium pedig hónapok óta nem válaszol a polgár- mesteri hivatal és a földkiosztó bizottság levelére. A lőtér sorsa tehát még nem dőlt el. Az erdőé tulajdonképpen már igen. Mozgékony, piros arcú, az egészségtől majd kicsattanó fiatalember beszélget néhány társával a tölgyes közelében, közel a vasúti sínekhez. O Pápay Sándor erdész, a január 1-jén alakult Felsőerdő Mezőgazdasági és Erdészeti Szövetkezet vezetője. Mint mondja, 150 hektárnyi területen alakultak, 120 hektár az élő erdő, 30 hektárnyi a gyep, ahová szintén fákat akarnak telepíteni. Az erdész hangsúllyal diktálja a jegyzet- füzetbe: „Öten alakítottuk a szövetkezetét. Gazdálkodni akarunk az erdővel, tehát nem csak kitermelni, nem garázdálkodni. Többnyire akác és nyárfa van a birtokunkban, de akad egy kevés tölgy és fenyő is. A telepítésnél, a művelésnél és a kitermelésnél jó néhány helyi ember nek munkalehetőséget teremtünk.” Zakor Zoltán tsz-elnök még egy szövetkezet meg alakulásáról számol be. Mondja, hogy a téeszből kivált emberek megalakították a Sirokkó Dohánytermesztő Szövetkezetét. Jó talaj, szárítókapacitás, szakértelem és felvevőpiac áll mögöttük — teszi hozzá. Nem mondható el ennyi jó a té- eszről. Tavalyelőtt is, tavaly is hatalmas veszteséget cipelt a közösség. Egy országosan is ritkaságszámba menő telepe is van a téesznek — mondja az elnök, nem büszkeséggel, inkább panaszosan. Itt működik a község határában az a sertéstelep, amely fajtatiszta kan sertéseket nevel, tenyészt. Az itt tenyésztett apaállatok utódainak jó a húsarányuk, a tenyésztési arány is jó, ám a sertéstelep mégis kétmillió veszteséggel zárta a múlt évet. Mert a tenyésztési kedv csökkenése — régi, rossz szóhasználattal élve — ide is begyűrűzik. Az Alföldön csökkent a kocaállomány, egyre kevesebb megrendelés érkezik az itteni, egyébként még mindig jó hírű sertéstelepre. A tsz almafái pedig... Jobb azokról nem beszélni, mondja az elnök. Az akácfáról, az ipari fáról viszont szívesen beszél a vasútállomás mellett lévő fatelepen Kertész János gépkezelő. Hatalmas markolóval rakja a rönköket a teherautóra. Míg jön a következő autó, elmondja, hogy vállalkozóé lett az erdőgazdaság itteni telepe. Ám a vállalkozás nem indul éppen rózsásan. A technika lehetne modernebb is. Ő munkás létére is tudja, hogy a fapiacon is sok az ellentmondás. Ezt tapasztalja akkor is, amikor késve kapja meg a bérét... Rövid gyaloglás után a sínek mentén lévő fatelepről a község közepére érünk. Kissé meglepve tapasztaljuk, hogy itt is működik a KGST- piac. Csak kicsiben. Az árusok hosszú asztalkákra rakták ki portékáikat. Nem túl nagy a kínálat, igaz, a kereslet sem. A települést hatalmas erdő takarja el a 41-es úttól. Nyírbátornak pedig Ófehértó nem tartozik a vonzáskörzetébe. Vagy mégis? A kérdés akkor merül fel, amikor a buszmegállóban két várakozó tizenéves lánnyal beszélgetni kezdünk. Nyírbátorba utaznak. Egyikük a kisvárosban egy maszeknál tanulja a kereskedőszakmát, a másik varrónőnek tanul. Hol fognak dolgozni végzés után? Kuncogás, fiatalos vállrándítás a válasz. Ennyi tapasztalat után barangoljunk egy kicsit az erdőben, az egykori ligettanyái katonai bázis közelében. Az itteni szolgálati lakások többsége már kong az ürességtől. Csak néhány polgári alkalmazott van a kerítésen belül. A szögesdróttól kőhajításnyira szelíd fenyveserdő kezdődik és kúszik fel a homokdomb hátára. O lyan itt a levegő, mint egy szanatóriumban. Az avar alól dugják ki fejüket a jól telelt füvek, virágok. Őzek ugrálása veri fel a csendet. Szép és gazdag az erdő. Reméljük: az ófehértóiak pár év múlva elmondhatják, hogy erdő mellett mégis jó lakni... Ä %let-Magyarmz0ß hétvégi mlféKlete.; 10
