Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-05 / 54. szám
.............. 1 11 11 """ " 1 " " 1 1 ■■■■ — LI- — ■ ■ ■ ■ - n.. " . A KIM hétvégi melléklete Aktuális kérdések ____________________________ __ T- A köz biztonsága Kováts Dénes Örömteli adat, hogy megyénkben csökkent az ismertté vált bűncselekmények száma a rendőrségi statisztikák szerint. Más eredményeket is fel tudnak mutatni. Vannak azonban aggodalomra okot adó jelenségek is. A köz biztonságáról beszélgettünk dr. Hajzer Lászlóval, Szabolcs-Szat- már-Bereg rendőrfőkapitányával. — Rögtön adódhat a kérdés, miért csökkent a bűncselekmények száma — kezdte. — Úgy gondolom, a jogszabály- változások, az állampolgárok biztonság iránti igénye, a polgárőrségek tevékenysége és a vagyonvédelmi társaságok megjelehése is hozzájárult ehhez. Természetesen mi, rendőrök is minden tőlünk telhetőt megtettünk a közbiztonság javítása érdekében, javult munkánk hatékonysága. Talán ezt az is alátámasztja, hogy az utóbbi két évben folyamatosan csökkentő tendenciát rögzíthetünk. □ A megyén belül mennyire általános ez? — Nagy a szóródás. Míg a fehérgyarmati kapitányság illetékességi területén 3,2 százalékos a csökkenés — egyébként ez a 2. legjobb kapitányság az országban — addig Vásárosnamény térségében ez a szám 24 százalék, Tisza- vasvári környékén 40,2 százalék. Tanulságos lehet, miért ez a nagy szóródás, az évértékelő kapitánysági értekezleteken is vizsgáljuk az okát. Az ismeretlen tettes ellen indult nyomozások felderítési mutatója 45,3 százalékos, ezzel a „mezőny” második felében van megyénk. □ A súlyos bűncselekmények elkövetőinek felderítéDr. Hajzer László sében talán segíthet alkalmanként az a jutalom, melyet a nyomravezetőnek kínálnak fel. Gyakran élnek ezzel a lehetőséggel? — Aki figyelemmel kíséri a tömegtájékoztatási eszközök híradásait, az tapasztalhatja: a rendőrség igyekszik élni az információvásárlás lehetőségével: ez közös érdekünk. □ Létezik besúgóhálózat is? — Ez a téma a titokvédelem körébe tartozik. Az természetesnek vehető, hogy szükségünk van információra a bűn- cselekmények tettesei felderítése érdekében, de az ismeretek átadása sokszor a bejelentőnek is érdeke. Hiszen aki adatot szolgáltat, az nem a mi két szép szemünkért teszi... Természetesen az információk többsége nem több százezret érő, vannak néhány száz, vagy ezerforintosak is. □ S ha valaki jelentkezik: hasznos adatokkal szolgál egy ügyről x forintért? Vevők rá? — Ez az információ fontosArchív felvétel ságától, s attól is függ, mi magunk képesek vagyunk-e megszerezni. □ A szervezett bűnözés mennyire jellemzi megyénket? — Ott, ahol jelen van a prostitúció, a pénzhamisítás, ahol találkozunk a kábítószeres bűnözés nyomaival, ott fellelhető. így nálunk is. Nem az a kérdés, mikor nyilvánít a rendőrség egy elkövetési módszert szervezetté, hanem hogy valóban jelen van-e. Nem félni kell a jelenségtől, hanem reagálni a kihívásra, fellépni a konkrét bűncselekmények ellen. Ezt a célt szolgálják a mind gyakoribb akciók, razziák. □ Miképp értékelhetjük térségünk közbiztonságát? — A statisztikák szerint javult, de talán az állampolgárok szubjektív biztonságérzetükben ezt nem érzékelik még. Hosszabb idő telik el, míg így lesz. A közbiztonság szempontjából nagyon fontos az őrsök létrehozása, hisz így jobban az emberek között élnek, tevékenykednek rendőreink, kellenek az akciók, jelenlétünk a közterületeken. A bűncselekmények száma csökkent, a közbiztonságot komolyabban veszélyeztető ügyekben jó a felderítési mutatónk. Sikernek könyvelhető el, hogy négy elveszett csecsemőt találtunk meg, mentettünk így meg a biztos haláltól, sikeres volt a csapatszolgálati és a rendezvénybiztosítási tevékenységünk is, valamint az, hogy az áldatlan állapotok, a blokádfenyegetések ellenére fenntartottuk a közbiztonságot a záhonyi határátkelő térségében. Az emberölési ügyek felderítése kiemelkedően jó arányú volt. Örvendetes az is, hogy 30 százalékkal csökkent a halálos balesetek száma. □ És a kudarcok? — Sajnos ilyenek is voltak. A leginkább talán azt fájlaljuk, hogy nem sikerült a gondos keresés ellenére sem megtalálni időben Olasz Ritát, illetve holttestét. □ Gondolom, a feladatok adottak az idei évre. Hiszen az eredmények ellenére még bőven van mit tenni a közbiztonság érdekében. — Az idei a közterületi bűnözés visszaszorításának éve (az óévben a közlekedésbiztonságot kezeltük kiemelt feladatként), fő célunk a közrend-közbiztonság javítása. Emellett kiemelten kezeljük majd a külföldiek által elkövetett bűncselekmények felderítését illetve megelőzését, javítani kívánjuk a panaszfelvétel és ügyintézés színvonalát. Szeretnénk, ha rendőreink még alakiasabbak lennének, és erőteljesebb fellépést akarunk a gazdasági bűncselekmények, a kábítószerkereskedelem és a szervezett bűnözés visszaszorítása érdekében. A TARTALOMBÓL: _______________ • A megye kétarcú éve • Lángoló könyvek • Bemutató a kamaraszínpadon • Moldova hatvan éve Tar János: Erdő Elek Emil reprodukciói s-t fagy megtiszteCtetésneÍQ s egyszersmindpá- í/\_ igája szakmai efísmerésének érzi a Mátészalkán élv Tar fjános, fiogy töBB évtizedes amatőr képzőművészeti tevékenysége után végre megkapta az elismerést: képeinek színvonala alapján a Magyar Alkotóművészek Országos Tgyesüketé- nek tagjává minősítették dl küéönőöző technikájú képein főként a környezetet a szatmári tájat és az emßereket örökíti meg szívesen. Immár hivata- Cos Bizonyítékot is szerezve arról hogy a művészkörökben méltányoljáka tehetségét, új lehetőségek várnak rá a képzőművészetben. KM galéria Szatmár fjfpei Nem mind jobb, ami külföldi Marik Sándor A kinek ma pénze van, sokkal jobban vásárolhat, mint akár csak egy-két esztendeje. Kedvezően változik ugyanis a kínálat az üzletekben - ezt még az is könnyen megállapíthatja, aki nem rendszeresen jár boltokba. Jócskán vannak már olyan áruházi polcok, amelyek — a választékot tekintve — vetekednek a nagy nyugati szupermarketek ajánlatával. Közel van az az idő, amikor bármilyen árut megvehetünk idehaza is, aligha gondolunk mostanában a néhány évvel ezelőtti Gorenje-utazások példájára. Magam aránylag gyakran járok üzletekbe, leginkább napi cikkekért. Szívesen nézelődöm is ilyenkor, ha tehetem, nem rohanok. Tetszik, hogy szinte hétről hétre bővül a választék, de — bevallom — meglep, hogy minden kis minőségi javulást számottevő áremelés követ. Nem is volna baj, ha megmaradnának a régi, bevált termékek is, és így döntene a piac, a vevő: kell-e neki a drágább új, vagy nem. Erről azonban szó sincs, az olcsóbb termékek gyorsan tűnnek el a polcokról, vagy egyszerűen azoknak is felemelik az árát. Nemrégiben például teljesen elképedtem, hogy egy jellemző olcsó árúnak, a húsos csontnak — ami végül is kilencvenöt százalékban csont — száz forint fölé kúszott az ára. Minőségi dolgokról jobb nem is beszélni. Újabban a korábbinál is célszerűbbnek látszik ha vásárlás előtt több helyen szétnézünk. Meglepő mértékben térnek el az árak. Azt pedig, hogy hol olcsóbb valami, komputerrel sem lehet kiszámolni, hiszen szinte semmilyen rendező elvet nem lehet találni — legfeljebb a „KGST-piac” kínálatára mondható: aránylag ott a legolcsóbb sok portéka — ám az a hely nem mindenkinek ajánlható nyugodt szívvel. Nemrégiben véletlenül láttam meg, hogy az egyik divatos borotvahab és arcvíz egyharma- dával drágább az egyik boltban, mint a tőle száz méterre lévő másik belvárosi üzletben. Az ilyen eltéréseket aligha indokolja bármi, hiszen az olcsóbb sem egy utcai asztal egynapos árleszállításán volt kapható. Arra is fel lehet figyelni, hogy van már olyan üzlet, ahol állandósultak a jelentős árengedmények. A vásárló azonban egy idő gyanakodni kezd: talán az induló árat állapítottak meg kicsit vastagabb ceruzával, hogy legyen miből engedni, hátha a gyanútlan vevő komolyan veszi: az illető helyen mindig féláron lehet vásárolni. Erről természetesen szó sincs. Ezek a bolti kalandozások azonban — tudom — messze nem lehetnek teljes körűek, hiszen a jellemző képet árucikkek tízezrei mutatják, s nincs hétköznapi vásárló, aki képes lenne mindet áttekinteni. Ezért is vettem kézbe különös érdeklődéssel a Kereskedelmi Minőségellenőrző Intézet (Kermi) nemrégiben érkezett vaskos elemzését: vajon a szakemberek visszaigazolják-e a napi tapasztalatokat választékról, áremelésről. Majdnem harmincezer vizsgálat eredményét elemezték egy fél év tükrében. Az áruféleségek egyhatoda volt hazai gyártmány, a többi import. Ez utóbbiak száma különben jelentősen, négyszeresére emelkedett egy év alatt—van tehát hatása a liberálisabb behozatalnak, és alapos az az érzés is, hogy nagyon nagy mértékben nőtt meg a behozott cikkek száma. Nem kell persze „has- raesni” minden külföldi áru előtt — sajnos, elég sok közöttük a kifogásolható. A szép, értékes dolgok mellett rengeteg bóvlit is behoznak, hiszen már nemcsak a nagy importcégek kereskedhetnek külföldön, hanem sok új, kicsi is. Közülük nem mindenki fordít kellő gondot a minőségre. Százával voltak például olyan cipők, ruhák, amelyek a legalapvetőbb követelményeknek sem feleltek meg. Az importbútorok közül minden tizedikre felkerült a címke: balesetveszélyes. Talán még ennél is bosszantóbb, hogy 2500 különféle gyermekjáték közül kétszáz fajta egészségi ártalom miatt nem kerülhetett forgalomba. A szakemberek egyéb tapasztalatokról is fellebbentik a fátylat — a vásárló egyszerre örülhet és bosszankodhat. Itt van például „a kilencvenes évek egyik sikerágazata”, ahogy a privatizációról annak vezetői nyilatkoznak mostanában. A Kermi többek között ilyeneket állapít meg: a csokoládégyárak privatizációja következtében a korábban importként vizsgált termékeket hazai gépsorokon, de import masszából formálják és csomagolják, ugyanakkor jól ismert kiváló minőségű termékek gyártását megszüntették. És ez nem csupán a csokoládékra vonatkozik: egyszerre bővül és szűkül a kínálat—csak az árak emelkednek folyamatosan. M indezek ellenére is igaz: vásárolni ma jobb, mint korábban. Csak, éppen még jobban meg kell nézünk, mire adjuk pénzünket. ÜMLagámtJéíémémy
