Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-05 / 54. szám

1994. március 5., szombat HATTER Kimérik a birtokot megyénkben Új jelenségek a kárpótlás körül • Harmincezer igénylőre számít a hivatal Balogh József Nyíregyháza (KM) — Eldör­dült az első lövés. Pedig Nagyecseden sem történt más, mint az eltelt másfél év­ben a többi településen. A legtöbb helyen ötszáz forin­tért sikerült egy aranykoro­nát szerezni, de ahol nem si­került az egyesség, ahol kül­ső vevők is sorba álltak, ott két-háromezerre is felszö­kött az ár. Dr. Sveda Bélával, a megyei Kárrendezési és Kárpótlási Hivatal vezetőjével nézeget­jük a legutóbbi adatokat. Még most is ötszáz forintért keltek el Nyíregyháza környékén is a földek, pedig a decemberi to­longásnál arra lehetett követ­keztetni, hogy a kevesebb föld és a több kárpótlási jegy miatt az árak az egekbe szöknek. Egy AK: 64 ezerért Egy helyen meg is történt mindez, a sóstóhegyi volt Vö­rös Csillag földjéből csütör­tökön 64 ezer forintért kelt el egy aranykorona, ami azt je- , lenti, hogy egy hektár ebből az erdőből 200 ezerbe került. Igaz a napokban lelassult valamelyest az árverezések száma, mert egy csapatot a négyből átirányítottak admi­nisztrációs munkák végzésére, de a másik három folyamato­san jáija a falvakat, hogy má­jus 31-re befejeződhessen a megyében a földárverezés. A számokat szedi elő a hi­vatalvezető, s mondja: már­cius másodikéig 19 600 állam­polgár jutott tulajdonhoz, de mire e sorok megjelennek, már húszezer fölött lesz ez a szám. 66 700 hektár terület ta­lált gazdára, ami 838 771 aranykoronának felel meg. Mindez 850 árverezésen szü­letett. Április 19-ig minden napra beütemezték már az árverezé­seket, aznap lesz a kilencszáz- ötvenedik árverezés, s május 31-ig 1200 körüli árverezést tart a hivatal. Azt mondja Sve­da Béla, hogy ahol megvannak a jogerős földalapok, azokon a Szántanak a tavaszi vetés alá településeken az árverezés be­fejeződik az előírt határidő előtt. Sajnos kivétel most is van, mert a penyigei határ még mindig egy és oszthatatlan, mert az egyesség a mai napig sem jött létre, de a mátészalkai és a gyügyei tsz földjeire sincs egyesség, s tíz-tizenkét telepü­lés lakói nem juthattak, s valószínű május 31-ig sem jut­hatnak az őket jogosan megil­lető földhöz. És ezzel természetesen nem lesz sem a kárpótlásnak, sem az árverezésnek vége. Az új lehetőség ismét nagy tömege­ket mozdított meg, s olyanok is benyújtják igényeiket, akik­nek korábban eszük ágában sem volt. Most, hogy látják: van értelme, mert több helyen egészen olcsón lehet termő­földhöz jutni, aminek később nyilván meglesz a rendes érté­ke, kitöltik a kárpótlásra jogo­sító okmányokat. Hogyan juthat hozzá Eddig 15 ezret megközelítő mennyiségű csomag érkezett. Naponta ezer körüli csomagot hoz a posta, de többen viszik el személyesen, bár erre nincs szükség, mert a korábbi 60 ezerből egy sem tűnt el. Aki mégis erre vállalkozik, egy postaláda várja a borítékokat a hivatal bejáratánál. Egy jó tanács azoknak, akik még bajlódnak a kárigénylő adatlapok kitöltésével, a bizo­nyítékok beszerzésével: akkor is nyújtsák azt be, ha hiányo­sak, írják rá, hogy az okiratok beszerzése folyamatban van, mert március 16. éjfél után semmilyen indokot nem fo­gadnak el, anélkül semmisítik meg a kérőlapokat, hogy meg­néznék azokat. A nagyobb gond lassan nem is a föld megszerzése lesz, ha­nem az: hogyan juthat hozzá, aki megszerezte. Mert vázraj­zot ugyan adnak az árverezés után, de úgy lenne igazi, ha a földhivatal kimérné, s birtokba is adná azt. Sajnos ezt nem győzi a földhivatal. Néhány napja írtunk róla, hogy a kár­pótlásra kijelölt földek ki­jelölésére megy el a legtöbb energiájuk, így sokaknak gon­dot okoz: hogyan kezdjen földje megműveléséhez. — Az a javaslatunk — mondja a kárpótlási hivatal ve­zetője, hogy mivel az emberek többsége nem tudja leolvasni a térképről a tábla szélességét, talán egyetlen földhivatal sem zárkózna el attól, hogy ezekre a térképekre beírja a méretada­tokat, így az 1945-ös módszer­rel, lánccal, karóval most is ki lehetne jelölni a megszerzett területeket, s amikor a földhi­vatalnak lecsökken az előké­szítéssel kapcsolatos tenniva­Balázs Attila felvétele lója, pontosítják azt, s elkészí­tik a megosztási vázrajzot. Legfeljebb húsz-harminc cen­tis eltérések lehetnek, amit egy rövid ideig ki lehet bírni, de legalább nem marad üresen most tavasszal a föld. A terület nem változik Elképzelhető az is, hogy vala­ki fogad magának földmérőt, s azzal méreti ki a birtokát. Ez természetesen szabályos és el­fogadható, viszont nem prak­tikus, mert a kárpótlással szer­zett földek kimérése ingyenes, az ilyen mérésekért pedig fizetni kell. Ezért praktikusabb összeállni a táblatulajdono­soknak, megegyezni abban, hogy a mezsgye a hivatalos mérések alapján elmozdulhat, de a terület attól lényegesen már nem változik. A jogsza­bály is azt mondja, hogy a bir­tokba adás során a térmérték változhat, az aranykorona vál­tozhat, de ahhoz, hogy a hasz­nosítás beinduljon, ahhoz ez látszik ésszerűbb megoldás­nak. Az eddigi jelek alapján 30 ezer kérelemre számít a hiva­tal, s hogy abból mikor lesz kárpótlási jegy, még nem tud­ni. Föld pedig minden bizony­nyal az állami gazdaságok, a minisztériumok és az önkor­mányzatok kezelésében lévő területekből lesz. / gy ötven felé már megál­lapodik a beatnemzedék. Hősünk gombafeje is me gkopaszodott,foga megrit­kult, lába visszeres lett, agya kellően elmeszesedett, a régi lázadó kedv már csak a szemétlevitel elleni tiltako­zásban merült ki. Tisztelt csa­ládapa, tiszteletre méltó hiva­talnok. Ha nosztalgiázni akar CD lemezjátszón hallgatja a régi kedvencek régi dalait. Újab­ban Opellel jár, pedig men­nyire szerette az autóstopot. Bejárta az NDK-t, Lengyelor­szágot. .. Azóta is ha leinti egy- egy stopos, megáll, felveszi. Eldumálnak egy darabig, job­ban telik az idő is. A minap is a hajdúhadházi kanyarban leintette egy fiatal lány, és furcsa párbeszéd kezdődött közöttük, mintha nem egy nyelven beszéltek volna, pedig ez Magyaror­szág. — Hová parancsolja a fu­vart kislány? — Felőlem itt is maradha­tunk. —Na, ez új. Mi annak ide­jén azt mondtuk, hogy bárho­vá, csak jó messze. — Én itt lakok a közelben, oszt nem szeretem, ha mesz­szire visznek. Annyi a huli­gán. Fogyaszt, aztán nem akar fizetni. — Ez csak hat litert fo­gyaszt százon. Tudja, injek­toros. — Elintézhetjük itt a par­Kulcsár Attila dolgozik az ember, vagy du­mál. A kettő együtt nem megy. És nálam előre kell fi­zetni. Volt már olyannal is menetem, akinek nem ment, és utánna nem akart fizetni. — Ne féljen ez vadonatúj Autóstopos kólóban is. Ha akarja járat­hatja közben a motort. — Hová akar eljutni kis­lány, azt mondja meg, vagy csak fázik és melegedni sze­retne a kocsiban? — Eljuthatunk bárhová, garantálom, hogy közben maga is belemelegszik, csak mondja már, hogy hogyan akarja. — Hát úgy, hogy cseve­günk és közben Debrecenbe érünk. — Lehet menet közben is, de veszélyes és drágább — könnyen az árokba köthetünk ki. —Az irányítást csak bízza rám, engem a beszélgetés nem zavar. — De engem igen. Vagy kocsi és akár 200-zal is me­hetnénk. — Ötszáz a minimum. Na, mért nem nyúlkál már... — Ne féljen kislány, én nem szoktam kikezdeni uta­saimmal. Elviszem magát és kész. Mintha hímnemű lenne. — Maga azokat szereti? Akkor minek állt meg? —Maga stopolt le... — Mert azt hittem vevő lesz. — Mire, maga egy ügy­nök? Mit árul, kézi zingert? — Úgy is lehet mondani... Képzelje elektromos cuccot. Ismeri a dugaszoló aljzatot? Na azt. Uram nem akar dug­ni egyet? — Hol lehet itt azt kipró­bálni? — Itt a kocsiban, vagy az erdőben, bárhol... —Földelt? > — Nem, majd leterítünk egy pokrócot. — Ne haragudjon, de nem értem, elektromos pokrócot? — Akkor álljon meg maga impotens buzi! — De hiszen még el se in­dultunk... Az ügynök erre dühösen kiszállt a kocsiból és segítsé­gül kiabált, mire egy társa— feltehetően vasdorong-ügy- nök — kiugrott a bokorból, hogy fizetni akar a fuvarért. De az Opel gyorsan indul és az úrvezetőnk máskor sem fogadott el senkitől semmit, ha a benzinköltségbe be akartak szállni. y y ősünk latinul soha- i—i sem tanult, ezért nem JL A. értette a hölgy búcsú­szavait. Pestig volt ideje elme­rengeni idők és a szokások változásán: hogy már az autó­stop se arégi. Bánta, hogy ma­gára haragította azt a csinos kis ügynököt, hogy nem vá­sárolt tőle. Talán munkanél­küli szegény... Es egy villás­dugónak némi hoszszabbító- val az asszony is biztosan örült volna otthon... k í~]F*3 * ^ *3 ü 1 « Az övezet Angyal Sándor WWWWffWÄWÄOTWKNTOMOTJeWWWWeMOTAWnWJWVKOTWOTJWKWW y—j gyszerre munkál az emberben az öröm és JLs az aggódás, mióta hí­rét vehettük: a kormány úgy döntött, különleges gazda­sági övezetet létesítenek Zá­hony térségében. Az öröm nyilvánvaló, hiszen egy ilyen nagy horderejű kabinetdön­tés akár történelminek is minősíthető, hiszen — meg­valósulás esetén — nem csupán a közvetlenül érintett terület, de az egész Szabolcs- Szatmár-Bereg fejlődése új ösztönzést kapna, maga­sabb színvonalra juthatna. Aligha kell mindezt egy rövid eszmefuttatás kereté­ben részletesen indokolni, hiszen csak rá kell nézni a térképre, s máris szembe- ötlik, hogy Záhony — amit nem is olyan régen még Eu­rópa egyik legnagyobb szá­razföldi kikötőjének nevez­tek találóan—hídfőállás le­het egy olyan részén Közép- Kelet-Európának, ahol fon­tos szállítási útvonalak ke­resztezik egymást, ugyan­csak fontos (pontosabban fontossá válható) külkeres­kedelmi partnerek felé. Akkor miért az aggódás? Azért, mert az elmúlt évek­ben számos, első hallásra tetszetős elképzelések, kon­cepciók születtek már e mérhetetlenül elmaradt me­gye felzárkóztatására — s ha történtek is tiszteletre méltó dolgok —, szomorú­an tapasztaljuk, hogy ez a távolság nagyon nehezen csökken, hogy bizony egynémely elképzelés nem volt több tetszetős retoriká­nál. Ezért húzzuk alá több­szörösen — hogy tisztán emlékezzünk rá — máris felkérte a kormány a bel­ügyminisztert, s a környe­zetvédelmi tárca vezetőjét, továbbá valamennyi érin­tett minisztérium, a köztár­sasági megbízott, a megyei önkormányzatok felelőseit, hogy együttesen dolgoz­zanak ki a megye fejleszté­sét szolgáló rövid és közép­távú programot. Ezen belül is kiemelt fontosságúnak minősítik Záhony és térsége földgázellátás-fejlesztési programját, amihez a te­rületfejlesztési alap tőke- részesedését is bevonják. Ne tűnjön vészmadárkodás­nak, ha a korábbi évtizedek jó néhány elvetélt ötletére utalunk, s ha arra gondo­lunk, hogy sok bába közt el­veszhet a gyermek. Ráadá­sul egy ilyen hídfőállás kiépítése nem hónapot igé­nyel, annak években mérhe­tő a „kihordási ideje”. Mint köztudott, választá­sokra készülünk, amelynek kimenetele ma még ismeret­len. Garanciákat szeret­nénk látni, hogy az újonnan felálló végrehajtó hata­lom a legmagasabb szinttől a legkisebb településig ma­gára nézve kötelezőnek fo­gadja el a mostani döntést, amelynek végrehajtásáért nem szűnik meg munkál­kodni. ■■■dHÉáÉMiÉÉiÉÉlHHHHHHHI Mágikus navigálás Szőke Judit r udom, nem túl gusz­tusos a bevezetés, de ostobaság maga a je­lenség is. Szóval, az egész akkor kezdődött, amikor az ősember leszállván a fáról, bunkójával fejbe verte ős­honfitársát, feltörte a kopo­nyáját és felfalta agyvelejét. Úgy tartják a szakemberek, hogy az volt az elképzelésük, ily módon a másik erejét is birtokolják. Áfáról leszálló politikus pedig a tévét akar­ja felfalni, hogy birtokba ve­gye a nézők agyvelejét, vagy hogy a sajátját nyomja a má­soké helyébe. A tömegkommunikáció hatalmi ág. De csak akkor, ha szabad. S ettől a foga­lomkörtől távol áll az a szinte napi gyakorlat, hogy egyesek mágikus navigáló eszköznek tekintik. A kame­ra semleges, de aki a /came­raman mögött az instruk­ciót adja, már korántsem. S a súgógépek szövegeinek fogalmazója is tartozik va­lahová vagy tartozik vala­kiknek— lehet, hogy súgnak neki is? A hírek sorrendje, a vágások az adatok pozi­tív beállításának terjedése nem mindig a hitelességet szolgálja. Egyre többször és több időt töltenek a kép­ernyőn kormánypárti, kor­mányhoz közel álló körök, avagy lojális szakértők. A műsorvezetők, kommentá­torok — legalábbis így tű­nik a túloldalról — csak a politikailag megbízhatók közül kerülnek ki. Az az ér­zésem, hamarosan indíta­nak egy sorozatot azzal a címmel: mit tettem ma a nemzet boldogulásáért... De rájöttem, miért törté­nik mindez. Biztosan olvas­ták azokat a nyugati, tö­megkommunikációval fog­lalkozó pszichológiai tanul­mányokat, melyek szerint nem szerencsések a precí­zen kimért párt-műsoridők. Ugyanis a néző csak azt ér­zékeli, hogy egymás után hangzanak el ugyanolyan határozott meggyőződéssel szögesen ellentétes elképze­lések, kritikák és magyará­zatok. S képzeljük el, neki kell szelektálnia ezek kö­zött. És ezt azért nem sza­bad megengedni. Szóval, az objektivitás árt.

Next

/
Thumbnails
Contents