Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-31 / 76. szám
1994. március 31csütörtök HÁTTÉR A veszteséget mi fizetjük Nem megfelelőek a lakásállomány hőtechnikai jellemzői, rosszak a szigetelések Szekeres Tibor felvétele Szőke Judit Nyíregyháza (KM) — Delta t, ultrahangos áramlásmérő, hidraulikai ellenállásgörbe, grafikonok és thermosztatika...adatok, joulok cikáztak a levegőben s lecsaptak néha — nyilván csak rám — mint a villám. Mind-mind egy alkalmazott, mindennapi életünkbe jótékonyan beavatkozó tudomány terminológiájának elemei. Rokonszakmák találkozása. Talán így lehet meghatározni azt a nemrégiben rendezett, csak félig tanácskozást, melyet az Energiagazdálkodási Tudományos Egyesület megyei szervezetének hőszolgáltatási szakosztálya kezdeményezett. A téma — a nyíregyházi távhőszolgáltatási rendszer műszaki kérdései —, ahogy így végre mindannyiunk megkönnyebbülésére kifelé megyünk a fűtési idényből, szezonja múltnak tűnik. De egyszersmind egyáltalán nem az, hisz a távfűtés és a melegvízszolgáltatás az év bármely szakában mindig parázs vitát vált ki. Milliárdos érték Hazudnék, ha azt mondanám, minden elhangzott tény és következtetés információ volt számomra, de amit hallottam, mindenesetre okot adott az elgondolkodásra, vagy talán helyesebben a kérdések felvetésére. S ezt vállalva, inkább vitacikknek szánom ezt az írást, nyilvános töprengésnek. A témában folyamatosan kapunk leveleket, s néha egy konkrét eset apropóján nekinekirugaszkodtam magam is a távhőszolgáltatás gondjának- bajának, eredményeinek. Nem indulatokat akarok kelteni, csupán a problémák főbb csomópontjainak összefoglalására vállalkoztam — a fogyasztó fókuszából. Mert ugyebár, létezik egy hatalmas érték, milliárdos vagyon föld alatt, a levegőben, eszközökben, berendezésekben megtestesülve. Ennek a gazdája nem oly régtől a város, illetve annak ön- kormányzata. A hőforrás a Nyíregyházi Erőmű Kft., mely előállítja a hőenergiát, s van egy szakapparátus — a Nyír- távhő Kft. —, mely ezt sugarasan, 521 ágon, 522 csomóponton át továbbítja, a primer nyomvonal 36 763 méteres hálózatát működteti. S a sor végén van a 249 hőközpont és 215 hőfogadó állomás után 15 534 lakás, mintegy 500 intézmény és közület, amelyek élvezik az áldást, a meleg vizet, s optimális esetben a kellemes hőmérsékletet. Az árunak ára van, a viszonteladó attól az, ami, hogy nyilván nem beszerzési áron adja tovább a terméket. Költségeit, hasznát „pakolja rá”, hiszen a karbantartásról gondoskodni kell, a szervezetet meg eltartani. Az alapképlet nagyon leegyszerűsítve tehát ez. Valahogy az volt a benyomásom, hogy bár egy szókinccsel kommunikált a három fél — illetve kettő, mert az önkormányzat képviseletében senki sem jelent meg — mintha nem egy nyelven beszélnének. S e gyanúm igazolását véltem kihallani az egyik szaktekintély szavaiból, aki magát az eseményt „áttörésnek”, a műszaki és gazdasági kérdések együttes tárgyalását pedig hiánypótlásnak nevezte. Évtizedes hiány pótlásáról van szó, hiszen a 70-es évek közepén kidolgozott távhőellátási rendszerről már a 80-as évek közepén kiderült, hogy induláskor túlméretezték. Kihasználatlan a kapacitás. A befektetett tőke holt tőkévé alakult át. Ahol megvan az egyébként legkömyezetkímé- lőbb fűtési mód lehetősége, ott is a ma még(!) olcsóbb gázt részesítették előnyben. Azt gondolná az ember, hogy az energiagazdálkodást évtizedekre, legalábbis unokáink felcseperedéséig tervezik. Pocsékba megy Hogy miért a rendezetlenség érzése? Mert ráadásul egy dologban egyetértés volt a szakmai körben: tűrhetetlen a rendszer 20-30 százalékos hővesztesége. Először is nem megfelelőek a lakásállomány hőtechnikai jellemzői, azaz rosszak a szigetelések, de számos más magyarázatot is hozzáfűztek a gondhoz. A szakembereknek és a gazdának talán sürgősen össze kellene dugni a fejüket, hogy miként csökkenthetnék a pocsékba ment energiát. Na, de melyik hálózatelem kié? Hol húzódik a Nyírtávhő tulajdonhatára, s vajon mi és mettől meddig a lakóközösségeké? (Csak nagyon óvatosan jegyzem meg, én úgy emlékszem, egy vezetői álláspályázatban mintha szó lett volna a hőközpontok tulajdonának átadásáról... S még ennél is elővigyázatosabban gondolom tovább a következményeket: akkor esetleg piaci alapra helyeződhetne ezek működtetése is... Mert azt már láthatjuk, hogy az ország „elgázosítása” nyomán mint a gombák bújtak elő a cégek, s ki is alakult a kemény versenyhelyzet — remélem, a lakosság javára.) Fogyasztásmérők, vízórák. Ez utóbbi igen elterjedt lett. Sokakkal beszéltem, olvasói levelek is szólnak a tényről: igencsak lecsökkent a fizetnivaló az átalánydíjas szisztémához képest. Ámde az áremeléssel sikerült ezt ellensúlyozni! Takarjuk be! Nagy örömmel hallottam, hogy takarékossági okokból fűtésünk programozott, (éjszakánként jobb takargatni a gyereket) — bár a díj korántsem szakaszos, hanem bizony, légköbméterre szabott, jó bőven. S a legsúlyosabb — egy kicsit erkölcsi, egy kicsit műszaki és nagyon ^pénzügyi jellegű —konklúzió, hogy a veszteséget — s ez egy kérdésre adott válasz során nyíltan ki is mondatott — a fogyasztók fizetik meg. Ahogy azért az is kiderült, a szakma ennek a megváltoztatásán kíván munkálkodni „bankóprés és pénzjegynyomda híján”. A jó szándéknak és a nélkülözhetetlen koncepción, a jól megfogalmazott műszaki kérdéseken alapuló, ennélfogva konstruktív párbeszédnek a létező helyzetből kellene kiindulnia. Azt is a rendezvényen hallottam, hogy intelligens szabályzókat telepítenek a hőközpontokba — érdemes lenne ezt valamennyiünk érdekében több értelemben is elterjeszteni. Dupla pénz Nyíregyháza (KM - N. L.) — A következő hetekben, hónapokban a megyei munkaügyi központ ellenőrei szigorúan ellenőrzik a munkahelyteremtő beruházások támogatásaként adott pénzeszközök szabályszerű felhasználását. Az alábbiakban a közelmúltban tartott ellenőrzések közül emelünk ki kettőt — tanulság képpen. Nyíregyháza közelében egy tsz és egy kft. kettős tevékenységbe kezdett: gumitömlők készítésére és gyümölcsfeldolgozásra vállalkoztak. Pályázat útján mindkét tevékenységre munkahelyteremtő támogatást kaptak. Az „iker” üzemben a szerződés szerint 70+70, vagyis 140 dolgozót kellene foglalkoztatniuk. Az ellenőrök megállapították: éves átlagban csak 67-70-en dolgoznak, vagyis „kettős” a foglalkoztatás. Nyíregyházán egy maszek vendéglős négy ember munkába állításához kapott támogatást. Az ellenőrök megállapították, hogy csak két embernek adott munkát. MBS y—j ektesse pénzét politi- kusba! A legjobb béli fektetés az érdekházasság után. Es legalább olyan ősi. De kellemesebb: a politikusnak nem kell puszit adni elalvás előtt és aztán hajnalig hallgatni a horkolását. A módszert bárki alkalmazhatja kedves olvasóink közül, akinek sok a pénze és kevés a hatalma. Részletezzük: Tegyük fel, közeledik a választás. Kinézünk magunknak egy jelöltet valamelyik pártból, aki megnyilatkozásaiban a tisztesség és az erkölcs bajnoka. Homlokán liliom, kezében az igazság pallosa, a feneke pedig kilóg a nadrágból. O a mi emberünk. Ot kell lefizetni. A kedves olvasó persze most megkérdezhetné elképedt arccal, hogy miért nem egy gerinctelen senkiházit veszünk meg, aki kezdettől fogva úgy táncol a pénzünkért, ahogy fütyülünk. Nagy butaság volna. Becstelen gazemberrel nem jó üzletet kötni. Olyan mint a zsoldoskatona: teszi, amire kérjük, de csak míg valaki nem ígér neki egy forinttal többet. Nekünk tisztességes emberre van szükségünk. Homlokán liliom, kezében az igazság pallosa stb. Módszerem szerint pénzünket szerényen a kezébe nyomjuk, és azt dadogjuk, többi ripők, megkeressük védencünket. Megkeressük és kérünk tőle egy icipici szívességet. Lehet, hogy először elsápad, elpirul a jámbor, mint szűz a férfiszaunában, de aztán látni fogja, Nógrádi Gábor Legyen milliomos! hogy tiszta szívvel és tele zsebbel egyetértünk vele, meg bocsánat és éljen a haza, meg itt írja alá. Ez őt mélységesen megfogja hatni és mert becsületes, nem felejti el, ki segítette hozzá a képviselői székhez, a pártbeli tisztséghez, és így tovább, felfelé a lépcsőn a vérpadig. (Pardon! vérpad törölve! Majd a harmadik felvonásban...) Amikor kis kiválasztottunk már benn ül a jó kis meleg, puha pozíciójában és nekünk éppen egy kis segítségre van szükségünk, hogy az Egyesült Kákaházai Szivacsműveket mi kapjuk meg, ne a hogy valóban a mi kezünkben virágozna fel leginkább a magyar szivacsipar. Látni fogja, mikor aláírását a pénzünk átvételi elismervényén is látni fogja. Aztán megint kérünk tőle egy kis szívességet, és mint, és megint, míg a beléfektetett tőkét ezerszeresen nem hozza vissza. Persze előfordulhat, hogy az emberek megsejtik, megtudják, hogy politikusunk ebben vagy abban az ügyben a mi nótánkat némi pénzért fújta. Akkor jön a vérpad, felvonásvég, függöny. Tanulság politikusoknak: Kerüld el a koporsót! Ha szűz vagy nézzél pornót! M. Magyar László M ég több mintegy hónap van hátra a május 8-i választásig, de már elárasztanak bennünket a politikai hirdetések. Legyen szó bármelyik tömegkommunikációs eszközről — a rádióról, a televízióról, az országos és a helyi lapokról — mindenhonnan a képviselőjelöltek, s a választók kegyeiért küzdő pártok köszönnek vissza ránk, s akkor még nem is említettem a városokat, falvakat kitapétázó plakátokat. Ki higgadt hangon és tárgyilagosan, ki szellemesen próbálja bebizonyítani, hogy nekünk, választópolgároknak igenis éppen őrá van szükségünk. Nap mint nap számtalanszor hallgathatjuk azt, a parlamenti bársonyszék érdekében hogyan ígérgetnek, magyarázkodnak, illetve utat mutatnak, értékelnek, ítéletet mondanak, óvnak a félrelépésektől, köszönik a bizalmat. Lelket melengető szavaikkal hatnak a szívre, az észre, a tisztességre, a magyarságtudatra. Némelyik már olyan sokszor elhangzott, hogy nemcsak kívülről fújjuk, hanem már meg is unjuk. S vajon mivel rukkolnak még ki május második vasárnapjáig? Az emberben jogosan felvetődik a kérdés: honnan van ez a rengeteg pénz a hirdetésekre? Bezzeg, amikor beteg gyermekek külföldi műtétjéhez, az alacsony fizetések fejlesztéséhez kell a támogatás, akkor az államnak nincs pénze, a választási kampányra azonban egyesek milliókat is elkölthetnek. Vélem, hogy annak a pártnak lenne a legnagyobb sikere a választók körében, amely nem hirdetne fennen, hangos szóval szólamokat, hanem a tettek mezejére lépne: a választási kampányra szánt forintmilliókat szétosztaná az idősek, a • nyugdíjasok, a munkanélküliek, vagyis az arra rászoruló választópolgárok között. E nemes gesztussal valószínűleg jobban belopná magát az emberek szívébe, mint a politikai hirdetésekkel. Kampány „könyökig" Új kétrészes ebédlőgarnitúra gyártását kezdték meg* a kisvárdai Blondel Kft.-ben. A rusztikus jellegű Vajk ebédlőbútorból tizenkét darabos szériát gyártanak Elek Emil felvétele lm Vilifill? VT 1>«I Kállói vandálok Kovács Éva A mitől féltem, bekövetkezett. Még nemrég írtam arról, milyen szép dolog, hogy Nagykálló főutcáján gyönyörű, frissen ültetett fasor köszönti a tavaszt, még alig múlt el az öröm, hogy szorgos kezek arra is gondoltak, hogy kialakítsák a fák körül azokat a kis gödröket, amelyek ösz- szegyűjtik, megtartják a vizet, ezzel is segítve, hogy az újonnan ültetett facsemeték a száraz időben se szomjazzanak, biztosan gyökeret eresszenek. Sajnálattal közlöm, soknak közülük már sohasem lesz gyökere. Alig kapaszkodtak meg a fiatal fák a frissen ásott gödrökben, vandál kezek máris derékba törték őket. A nagykállói gimnázium előtt kezdték a pusztítást, s csonkították végig a fákat azok a bátor, erős emberek, akik, úgy tűnik, a világért sem kerestek volna maguknak más, értelmesebb, kevésbé káros szórakozást. Nem tudom, mikor tették, gondolom, sötétedés után, az éj leple alatt. Olyankor, amikor egy másik csapat meg éppen a Kállósem- jén és Nagykálló közötti úton a szegélyjelző műanyag oszlopoknak esett neki. Nem kell nagy nyomozóképesség, a Dériekéhez hasonlatos rendőrszimat ahhoz, hogy kiderítsük: a semjéni diszkó távozó vendégei között kell keresni a tetteseket. Miből gondolom? Igen egyszerű az okom: az egyelőre ismeretlen vandálok a faluszélén lévő diszkónál kezdték, s Nagykálló határáig folytatták a rombolást. A lövéstől vagy derékból kicsavart műanyag jelzőoszlopokat rendre az út menti árokba dobálták, ezzel is jelezve, tettükkel semmi mást, csak pusztítani, garázdálkodni, kárt okozni szerettek volna. Következetesen dolgoztak, mert kezük nyomán egyetlen oszlop sem maradt sértetlenül. Nem tudom, a vandalizmus ellen miképpen lehet védekezni. Csak azt tudom, milyen nagy bosszúság ez a józanul gondolkodóknak, akik sajnos hiába vannak többen, sem Kálló környékén, sem másutt nem képesek legyőzni a vandálokat. & jf 4 * j * T * j á | JIÉ
