Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-30 / 75. szám
1994. március 30., szerda HATTER Szétforgácsolt fűrészüzem Két évig működött vételár és bérköltség nélkül a vásárosnaményi fafeldolgozó Nyéki Zsolt Vásárosnamény (KM) — A gazdaság átalakításának fontos eleme a privatizáció, mely segíthet a termelői szféra működőképességének fenntartásában, a munkahelyek megőrzésében. Ám az új tulajdonosok színre lépése önmagában még nem garancia a boldoguláshoz, a privatizációs lépések gyakran vezetnek zsákutcába. Mint ahogy kudarccal végződött a vásárosnaményi fafeldolgozó üzem értékesítése is, melynek szomorú végkifejleteként kétszáz dolgozót bocsátottak el. A nemrég gyorsan forgó, siví- tó fűrészlapok a farönköket aprították kisebb darabokra, most a leállított, csendes gépek a dolgozók megélhetési reményeit forgácsolták szét. Az előzmények 1992. februárjáig nyúlnak vissza, ekkor értékesítette az egykori tulajdonos, a Felsőtiszai Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság vásárosnaményi fafeldolgozó üzemét. Családi vállalkozás Vevőként a térségből elszármazott budapesti vállalkozó, Apagyi Béla jelentkezett, aki az IMCO Kft. nevében kötött szabályos adásvételi szerződést a FEFAG akkori vezetőségével. A kölcsönösen kialkudott vételi árat meghatározott ütem szerint még abban az évben december 31-ig kellett volna kifizetnie a vállalkozónak, aki azonban sem a vételárat, sem az elmúlt két év használati díját nem rendezte a mai napig. — Az üzem fokozatosan családi vállalkozássá alakult át, a szakembereket egymás után szorították ki a vezetésből, a döntéshozási mechanizmusból — vélekedik így a sikertelenség gyökereiről Papp Sándor, a munkástanács elnöke. — A felélés jellegű üzemeltetésre jellemző, hogy a két év alatt beruházás gyakorlatilag nem történt, csupán néhány, elavult gépet szereztek be, amelyekkel a termelést képtelenség volt bővíteni. Elcsúszó bérek — A szakmai hozzá nem értéshez párosult egy arrogáns, durva, erőszakos hangnem, amellyel a dolgozók problémáit kezelte az új vezetőség, a vállalkozó testvére és családja — folytatja a panaszok áradatát a 180 alkalmazottat tömörítő szakszervezet nevében Csonka László. — Az utóbbi hónapokban egyre többet csúszott a bérek kifizetése, s bár az új „tulajdonos” az adásvételi szerződés aláírásakor elfogadta az érvényben lévő kollektív szerződést, nem volt bérfejlesztés, a dolgozók nem kaptái meg az étkezési hozzájárulást, a szokásos fajárandóságukat illetve annak anyagi ellenértékét. Az egyre növekvő feszültség a hónap elején esedékes bér kifizetéskor csaknem tettlegességig fajuló vitába torkollt. Ekkor derült ki, hogy ismét nincs pénz a fizetésekre, s belátható időn belül nem is lesz. Mindezt lekezelő stílusban, pocskondiázó szavak kíséretében kaptuk meg a bérünk helyett. — Sértő szavakban a vezetőségnek is volt része — állítja az üzem igazgatója, Apagyi Ferenc —, engem majdnem leütöttek a feldühödött dolgozók. Az üzem hanyatlásában ők is hibáztathatok, mert a csapnivaló munkafegyelem és a hozzáállás miatt a termelékenység messze a lehetőségek alatt maradt. Sokan jártak ittasan dolgozni, a jobban kereső középvezetők pedig a magas végkielégítésben bízva egyenesen az üzem tönkretételében voltak érdekeltek. Bíróság előtt Közben március 1-jével az IMCO Kft. bejelentette a fűrészüzem működési képtelenségét, s az öncsőd kezdeményezésével egy időben valamennyi dolgozónak felmondott. A felmondás azonban nem tartalmazza a felmondási idő alatt járó bér, az elmaradt juttatások és a végkielégítés kifizetésének időpontját. A kft. igazgatója, Apagyi Béla a fővárosból csak megerősítette testvérbátyja szavait, de a felmondások technikai kivitelezéséhez szükséges 16 millió forint előteremtésére nem lát reményt a közeljövőben. — Valóban sok ellenlábassal kellett küzdenem az üzemben, s munkabért csak munkáért szokás adni, bérfejlesztést ezért nem hajtottam végre. A Tárca M ostanság sokan hangoztatják, hogy nem politizálnak. A politika úri huncutság. Sohasem voltam tagja az egyetlen pártnak, most se vagyok benne egyikben sem — szokták bizonygatni semlegességüket. De hát az életünk tele van politikával, hiszen állampolgárok vagyunk, egy nemzet fiai. Naponta állást kell foglalni, mert megkérdeznek, törvényeket hoznak és alkalmaznak, kérdezetlenül is. Ahogyan kérdezünk, az is politika. Egy embert azért ismerek, aki nem politizál, akkor se ha provokálják. Józsi bácsit — akit én találtam ki — nem lehet besorolni egyetlen párt szimpatizánsai közé sem, legfeljebb az feltételezhető, hogy nem ellenzéki, mert nem szidja a közállapotokat. De nem is dicséri. Egyszer megpróbáltam képzeletben kifaggatni: —Jónapot agyonisten, cudar időnk van. — Jónapot, az évszaknak megfelelő. — Józsi bácsi, mit szól a választásokhoz? —Mit szólnék? Régen volt én jó asszonyt választottam. — A parlamentit kérdeztem... — Meglesz, biztosan meglesz. — Es mi a véleménye a kormányról? — Az én öreg dácsiómnak nagy a holtjátéka, de a biciklim kormánya rendben van. — Es mit szól a rendszer- váltás óta eltelt évekhez, hogyan éli meg? —Láthatja, ha van szeme. kodjak, ameddig a takaróm / er. — Akkor maga egy elégedett ember... — Elégedett a rosseb, a nyulam csak négyet köly- kezett. , , S ff f r 1 ffff./ f S , % , f Kulcsár Attila ifi |f aiMatf tdcon I V*>»CHV pvil 1.1 i%cll 111» 111.1» ÜS* ■ ■ Öregszünk valamennyien. Nekem már rendszeresen orvoshoz kell járni: régebben kedden rendelt, most meg szerdán fogad. —És mondja már mi lett a cégével, felszámolták, átalakult? —Nem mindegy? Fő, hogy egészség legyen. Dolgozni mindenütt kell. — Hát éppen ez az, maga nem lett munkanélküli? — Az öregapám még nyolcvanévesen is dolgozott, pedig sohasem volt munkahelye. Én is elég jól bírom még magam. — Es mit szól az árakhoz, hogy jön ki a nyugdíjból? — A zárak, lakatok arra valók, hogy az ember tulajdonát megvédjék. A pénzt az asszony kezeli, őt kérdezze. —De ez a drágaság magának nem tűnt fel? — Az én drágaságom az édesanyám volt. Az arra tanított, hogy addig nyújtóz—És a privatizációhoz mit szól? —Beszéljen magyarul. Azt se tudom, mi az a priva-nya- vaja. — Hát azt csak hallja, hogy sorra eladják a gyárakat. — Vegye aki szereti, én nem dohányzom. Minek az a sok füstölés, kormozás. Majd nem győznek szellőztetni. — A külföldiek vesznek meg mindent... — Engem nem, gondolom maga se eladó már. — És a kárpótlásról mi a véleménye, van már kárpótlási jegye? —Nekem csak anyajegyem van, de van aki májfoltos. Engem mindenért kárpótol, hogy a gyerekek bőre makulátlan. — Na jó, hogy mondja. Mert az ő bőrükre megy a játék. Milyen perspektíva áll előttük? —Azt nem tudom most így szemüveg nélkül megmondani, de ők is megöregszenek, és lehet, hogy nekik már kontaktlencse kell. — És a médiaháborúhoz mit szól? —Nálunk nincs vízcsap, és csak a rédiát tudom, hogy micsoda. — De a szentségit magának, miért nem figyeli az ország dolgait? — Figyelem én és meg is van mindenről a véleményem, ami rám tartozik, de megtartom magamnak. —De hát csak elmegy szavazni? — El hát, ahhoz nekem is jogom van. —Árulja már el, hogy kire voksol. — Bújjon bele az urnába, oszt megtudja. — De most már valljon szint végre, nyögje ki kihez húz! tudja meg én ellenzéki vagyok, és adok magának egy pofont, ha nem válaszol tisztességesen. — Hát akkor szint vallók én is, piros lesz az arcom. y-y e maga nem tudja t 1 teljesíteni állampol- JLS gári kötelességét, mert addig él. — Csak nem üt vissza? Maga veri a másként gondolkodót, eltérő vélemény miatt? — Nem bántom én, üsse meg magát a guta. f<® eiOpOnt Áprilistól dolgozó nélkül marad az üzem Harasztosi Pál felvétele kész termékekre piacokkal rendelkezem, a termelés zavartalan lett volna megfelelő munkamorál és alapanyag-ellátás esetén. Ez utóbbiban pedig a FEFAG is szerződést szegett — passzolja a labdát a korábbi tulajdonoshoz az igazgató. ‘ Tény, hogy az idő előrehaladtával a FEFAG nem szívesen szállított alapanyagot az IMCO-nak, mivel nemhogy a vételár súlyos millióit, de még a leszállított fa ellenértékét sem fizette ki a kft. A FEFAG vezérigazgatói székét az elmúlt év augusztusától elfoglaló Kovács Gábor szociálpolitikai megfontolásokkal, a munkahelyek megőrzésének szándékával magyarázta a többszöri fizetési halasztást, de beiktatása után egy hónappal megszakította a tárgyalást az IMCO-val, s bíróság elé vitte az ügyet. Emberi erőforrás Máthé Csaba M elyiket tudják jobban elképzelni: tengődni alig tízezer forintos munkanélküli-segélyből és talpalni pár száz forintos fusimunkáért, vagy egy jól fizető légkondicionált munkahelyen teával és vitamintablettákkal kezdeni a napot. Valóban végletek, az előbbi a tipikusabb, az utóbbi a kurózium, a ritka példa. A munkaerőpiacon továbbra is a kínálati oldal a hangsúlyosabb, a segédmunkástól a kétdiplomás mérnökig számos szakma képviselője keres a segélynél biztosabb megélhetést. Ugyanakkor egyre több cég keres olyan szakembert, akiket hosszú távon kíván alkalmazni és akik alkalmazásánál már nem az emberi erőforrás gyors kiszipolyozása a tétel, hanem megtartása, megújítása. A számtalan fejvadász cég speciális követelmények alapján választja ki őket, az adott kft., vagy rt. pedig a saját elképzelése alapján kívánja hasznosítani az illető tudását. Ebbe beletartozik a vitamintabletta, az ingyenes orvosi ellátás, a kedvezményes, vagy térítésmentes ebéd, a kirándulások megszervezése, a különböző üdülésekhez a hozzájárulás, tehát mind azok a feltételek, amelyek nyugodtabb, alkotóbb munkára sarkalják a fejvadász cégek által ajánlott és ctz adott cégnél elhelyezkedő dolgozót. A munkatempó az mindenhol feszített, spiccen kell lenni, tehát folyamatosan a maximumot várják el amolyan nyugati munkastílus alapján, de ezekhez úgymond a középkori feltételek már nem elegendőek, legfeljebb a leépüléshez. A szabolcsi példák pedig adottak, ezek a plusz szolgáltatások költségesek, hasznukat nehezen lehet mérni, forintosítani, mindenesetre az üzlet menete, az eddiginél gyorsabb, rugalmasabb ügyintézés, problémamegoldás, helyzetfelismerés már jelzi a konkrét eredményeket. A különleges receptúra alapján készülő szemüveglencséket számítógéppel programozzák a Cral Zeiss mátészalkai gyárában Elek Emil felvétele Balogh Géza M ár csak másfél hónap van a választásokig, nem csoda hát, ha megszaporodtak a velefoglalkozó híradások. A magára valamit is adó hivatásos politikus, vagy poli- tikusjelöltmamármajdmin- den szabad percét a választók között tölti, igyekezvén meggyőzni őket a saját, illetve a pártja programjának helyességéről, üdvözítő voltáról. Vannak persze, akik ostorral kergetnék el falujukból, városukból a képviselőjelölteket, mondván, ti is csak a saját zsebre fogtok dolgozni, ha bekerültök a parlamentbe. A választók nagyobbik része viszont tudja — legalább is hitem szerint —, nem mindenki azért vágyik a parlamentbe, hogy a saját karrierjét egyengesse. A parlament ülésterme azonban szűk, oda csak há- romszázegynéhány képviselő ülhet be. A jelentkező pedig sokkal több, egy-egy körzetben tíz-tizenöt jelölt is verseng. Az ajánló cédulák megszerzéséért nagy a küzdelem, s mint a komoly mérkőzéseken szokott lenni, itt is előfordulnak bizony szabálytalanságok. A két leggyakoribb: a jelölt, még inkább az embere, pénzt ígér a szelvényért, vagy pedig megfenyegeti a választót, mondván, ha nem nekik adják a cédulát, megnézhetik majd magukat a választások után. Ilyen, fals ügyletekről majd mindenki tud a saját körzetében is. A politikában járatosabbak arra is esküdni mertek volna, hogy az első fülön csípett független jelölt lesz. Az ő háta mögött nem áll egyetlen párt, egyetlen komoly erő sem, különösebb gond nélkül példát lehet hát vele időben, még mielőtt túlságosan elharapózna a manipulálás, statuálni. A jóslat bevált. Néhány nap telt el csupán a cédulás időszakból, az újságok máris hírül adták, hogy elcsíptek egy salgótarjáni vállalkozót, aki pénzért vette az ajánló szelvényeket. Az illetőt természetesen nyomban kizárták a választásokból, s tekintélyes bírságot is a nyakába akasztottak. Megérdemelte. Remélhetőleg tanult belőle minden, ferde utakon töprengő jelölt. Legyen pártos, vagy párttalan. Forintos szelvény
