Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-28 / 73. szám
1994. március 28., hétfő HAZAI HOL-MI Vérfrissítés a közéletben lekötött kezű polgármester és a kiszolgáltatott jegyző A lebegő megye, a Györke László Gávavencsellő — Dr. Józsa Fábián, a Belügyminisztérium politikai államtitkára tájékoztatta nemrég Gávaven- csellőn a környező települések polgármestereit, jegyzőit, gazdálkozó szervezeteinek vezetőit az önkormányzati törvény változásairól. Mint ismeretes, az új önkormányzati törvényt (ÖTV)-t — mely kétharmados törvény — majd az új parlament fogadja el feltehetőleg az ősszel (október-november?) esedékes helyhatósági választások előtt. Távolságtartás Tény, hogy a közéletben szükség van a „vérfrissítésre” — mondotta az államtitkár. Hiszen sokan belefáradtak a köz- szereplésbe. Aggodalomra ad okot, hogy az emberek egy része elretten ettől a bizonyos közszerepléstől, jellemző a távolságtartás. Éppen ez a visz- szahúzódás az oka, hogy nem mindig a szakma legjobbjai kerülnek be az irányító testületekbe. Ez pedig nem lehet közömbös sem az adott település, sem az ország egésze szempontjából. Az új ÖTV kidolgozásánál az volt a cél, hogy az önkormányzatok működőképessége javuljon; ola- jozottabb, vagyis hatékonyabb legyen. A feladatok „leosztása” a bizottságoknak, tisztségviselőknek lehetővé teszi, hogy a polgármester egy sor, ma még úgymond önkormányzati típusú hatáskört átvegyen. Ez, persze, nem zárja ki, hogy a testület be(el)számoltathassa a polgármestert. A jelenleg érvényben lévő törvény ugyanis megköti számos kérdésben a polgármester kezét; aki nem tud érdemi tárgyalásokat folytatni Dr. Józsa Fábián A szerző felvétele például beruházások esetében, nem tud közvetlenül szerződést kötni vállalkozókkal. Előfordul, hogy mire a testület a kérdésben dűlőre jut, a vállalkozó már továbbáll. Újdonság lesz még, ha a testület egy bizonyos kérdés megtárgyalását elveti, ám a polgármester azt perdöntőnek tartja — újra napirendre tűzetheti. Jegyzöhiány A még érvényben lévő ÖTV kiszolgáltatott helyzetet teremtett a jegyzők számára. A jegyző — mint a belső működési törvényességért felelős személy — ma gyakorlatilag nem tudja ellátni feladatát, ugyanis nincsenek ehhez eszközei. Az önkormányzatok — tisztelet a kivételnek — gyakran nem veszik figyelembe a jegyző véleményét bizonyos ügyekben. Nem csoda hát, hogy az országban tizennégyszer több a betöltetlen állás a jegyzői székben, mint polgár- mesteriben. A rendszerváltozással a volt társközségek szétváltak. Ugyanakkor számos — elsősorban nagyberuházások esetében — olyan közös ügy van, amelyek arra késztetik az ön- kormányzatokat, hogy társuljanak. Érre igen jó példa Gávavencsellő és a környék települési önkormányzatainak összefogása. Talán éppen ezért nevezhető ez a térség a megye legdinamikusabban fejlődő vidékének (ezt Várko- nyi István országgyűlési képviselő hangsúlyozta bevezetőjében). Miért célszerű társulni? Miéit szorgalmazza a kormányzat is a kistérségi társulások létrehozását? Ennek legfőbb oka — azon túl, hogy a társulások működéséhez a PHARE-program is ad pénzt — a gazdaságosabb, hatékonyabb finanszírozásban keresendő. Arról ugyanis szó sincs, hogy az önként önállósult települések feladják függetlenségüket; hanem arról, hogy egy sor beruházást olcsóbb és könnyebb megvalósítani közös erővel, mint külön- külön. Egyébként a különböző alapok — amelyek komoly támogatási lehetőséget jelentenek — is társulásokban „gondolkodnak”. Ki a főnök? Ma meglehetősen tisztázatlan, hogy mi a szerepe a megyének a közigazgatásban. Mivel foglalkozik, miért felel a megye? Ugyanakkor költségvetési száz milliókról dönt, miközben állandóan forráshiányra hivatkozik — tisztelet a kivételnek. Az államtitkár mai szerepe szerint „lebegőnek” nevezte a megyét. A magyar közigazgatás hagyományaitól teljesen idegen a köztársasági megbízotti hivatalok intézménye, melyek két-három megyét fognak össze. Örök vitatéma, hogy akkor most ki az adott térség első embere: a megyei közgyűlés elnöke, vagy a köz- társasági megbízotti hivatal (esetleg területi) vezetője. Ebben a kérdésben is minden bizonnyal változás lesz, bár a köztársasági hivatalok megmaradnak, viszont minden megyében külön-külön működik majd ilyen. A megyének konkrét szerepet kell adni a kistérségi tervezés koordinálásában, a terület- politikában, ugyanakkor a megyei funkciójú intézmények működtetése továbbra is közvetlenül a feladatkörébe tartozik. A pazarlás volt jellemző az önkormányzatok gazdálkodására általában. Kétségtelen, hogy 1994 az igazi szigorodás éve. Jelenleg az állam nem tudja ellenőrizni, hogy a leosztott pénzek milyen hatékonysággal műtödnek az önkormányzatoknál. Ez az ellenőrzési rendszer napjainkban még jellemző hiányosságaival magyarázható. Pedig kontroll nélkül nincs demokrácia — hangsúlyozta Józsa Fábián. Minden bizonynyal az Állami Számvevő- széktől a kontroll szerepet a köztársasági megbízotti hivatal veszi át. Szerteágazó törvénykezés Ki kell küszöbölni a működés során felmerült hibákat Fórum Gávavencsellő (KM) — Gávavencsellőn Karakó László polgármester adott számot nemrég a nagy nyilvánosság előtt a végzett munkáról, elemezte a problémákat. A gázprogram első üteme keretében tavaly 800 bekötés történt a településen, az idén 200 van még hátra. 1993-ban a gávai utak egy része kapott szilárd burkolatot, az idén Ven- csellő kerül sorra négy utcával. Pályázatuk 11 millió forint elnyerésére benn van. Erre a régióra — amelyet méltán nevezhetünk a történelmi Szabolcsnak — jellemző a környező települések önkormányzatainak gyümölcsöző együttműködése. A már folyamatban lévő beruházások is társulásos formában valósulnak meg. A következő lépés a telefonhálózat kiépítése, amelyet például kilenc települési önkormányzat közös erővel — és remélhetőleg megfelelő támogatással — valósít majd meg. Ennek költsége áfa nélkül 80 millió forint. A munkahelyteremtés szempontjából lényeges, hogy hamarosan megkezdődik a munka a tésztagyárban, mely mintegy 40-60 embernek ad munkát. Még tavasszal átadják a töltőállomást is. Gondot jelent, hogy a beruházásokra felvett hitelek kamattámogatását a központi költségvetés nem fedezi. Nyíregyháza (KM - Gy.L.) — Mint arról már tudósítottunk, a Települési Önkormányzatok Szövetsége (TÖ- OSZ) szervezésében múlt héten regionális önkormányzati fórumra került sor, melynek központi témája az volt, milyen legyen az új Önkormányzati Törvény (ÖTV). Dr. Kara Pál, a Belügyminisztérium közigazgatási államtitkár-helyettese előadásában az érvényben lévő ÖTV megalkotásával kapcsolatban elmondta: az eredeti javaslat belső logikai rendszert tartalmazott, a vita során vált olyanná, amilyen. Ezzel együtt a „deformálódások” nélkül is vannak fogyatékoságai, ugyanis az átültetések java részben nem jöttek be. A vita során született politikai kompromisszumok az ÖTV-t szakmai, hatékonysági szempontból nem segítették. Az új törvény minta(vita)anyaga — ha úgy tetszik: tervezete — a Magyar Közigazgatás decemberi számában látott napvilágot. Felmerül a kérdés, ha ez a parlament nem tűzi napirendre, miért fontos, hogy már most elkészüljön az alapanyag? Egyértelmű: nem mindegy, hogy a törvényhozás milyen alapokról indul. Hiszen az lenne a cél, hogy mire az önkormányzati választásokra sor kerül, pontosan tudják a „hadba indulók”, mire vállalkoznak. 1994-re olyan önkormányzati törvény kell, amelyben a ’94-es gyakorlatnak, a magyar valóságnak kell dominálnia. Persze, felmerül a kérdés, mire építsenek az alkotók: külföldről vegyenek mintát? Ez nem vált be. Nyúljanak vissza a történelembe? Teljesen mások ma a viszonyok. Nem világ- megváltó elméletet kell megalkotni, hanem a négy év tapasztalatait felhasználva gyakorlati alapokon nyugvó ÖTV-t kell elfogadni, melyből ki kell szűrni a működés során felmerült hibákat. Az államtitkár-helyettes, mint a Tárcaközi Bizottság tagja, elmondta: a pályázatok elbírálásánál — ha úgy tetszik: a pénzek el(le)osztásánál — sok az esetlegesség, hiszen a bizottság tagjai nem ismerhetik a szóban forgó települések, kisrégiók mindegyikének belső gondjait. Az állami támogatási rendszer tehát átgondolásra szorul akár kisebb, akár nagyobb régiókról van szó, akár településről. Jó lenne már, ha végre egzakt módon az is meg lenne határozva, hogy mitől város a város, község a község. Egyáltalán: egy településnek hány lakosa kell legyen ahhoz, hogy önkormányzata lehessen? Azt is el kell végre dönteni, mi legyen a közigazgatási középszinttel, a megyével. Hiszen a mai felemás helyzet aligha tartható. Az utóbbi időben egyre több olyan vélemény kapott nyilvánosságot, hogy a parlamentnek az új ÖTV vitájára és elfogadására két hét elegendő. Dr. Kara Pál véleménye: mivel nagyon szerteágazó, átgondolt, körültekintő szakmai munkát igényel — ráadásul nem egy törvényről, hanem törvénycsomagról van szó —, hiba lenne torzót alkotni az idő szorításában. Dr. Kara Pál előadást tart A szerző felvétele Párbeszéd Györke László ^ zámtalanszor hallot- V tűk magas beosztású kJ vezetőktől: rossz az önkormányzati törvény. Csoda, hogy egyáltalán működik. Mások szerint egy csodálatos, ám elméleti alkotás (mint törvénytervezet) veséztetett ki annak idején a vita során, amely inkább ártott neki, mint használt, mert a helyhatósági jelleg felé tolta. Megint mások szerint a törvény alig különbözik a volt tanácstörvénytől. A legnagyobb hibája, hogy felemás. Akár így, akár úgy közelítik meg a kérdést, azzal nagyjából mindenki egyetért, hogy négy év tapasztalatainak figyelembevételével, a gyakorlatból, a valóságból kiindulva új törvényt kell alkotni. Működőképesei. De vajon miként lehet összegyűjteni a tapasztalatokat? Hogyan jut tudomására a jogalkotónak Budapesten, hogy a törvény majd miként működik mondjuk Szamostatárfal- ván. (Ne gondoljanak semmi rosszra a Szamos mentén, ugyanúgy írhattam volna Tarpát vagy Tiszabe- cset, vagy akár Vaját is. Mindegy.) Már tavaly is voltak olyan fórumok megyeszer- te, ahol ez az információ- csere, párbeszéd kialakulhatott. Az idén pedig egyre gyakrabban kerül a téma egy-egy tanácskozás napirendjére. Hallhattuk e kérdésben a Magyar Közigazgatási Kamara elnökét, a Belügyminisztérium magas beosztású munkatársait, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkárát. És, természetesen, a fórumok aktívabb résztvevőit, akik jobbára nem rejtették véka alá a gondokat, problémákat, fonákságokat, amelyek közvetve vagy közvetlenül érintik magát a törvényt; amelyeknek így vagy úgy befolyásolniuk kell(ene) az új ÖTV-t végső formájában. Viszont sokan tartanak attól — nem teljesen alaptalanul —, hogy a különböző pártérdekek miatt újfent kompromisszumos „fércmű" lesz a végeredmény. Jó lenne hinni, hogy győz a szakma... A petneházi... ...önkormányzat rövid időn belül tervezi egy 100 adagos konyha, két szolgálati lakás és fogorvosi rendelő építését. (KM) Az önkormányzatok... ...igen jelentős segítséget adtak a decemberi árvíz idején a vízügyeseknek. Hiszen a védelemben részt vevő 624 embernek kétharmadát az érintett önkormányzatok biztosították. (KM) Nagycserkeszen... ...az ivóvízhálózat kiépítettsége 60 százalékos. Az ön- kormányzat a szűkös anyagi körülmények ellenére hétszázezer forinttal támogatja az építkezőket. (KM) Rendeződni... ...látszik a barabási kisha- tárátkelő, hiszen nemrég a helyi önkormányzat közreműködésével új autóbuszforduló épült itt. (KM) Nem zavarják... ...pártcsatározások a vasmegyeri önkormányzat munkáját. Sőt, a faluban sem működik egyetlen párt- alapszervezet sem. (KM) Nem helyhatóság Nyíregyháza (KM) — Dr. Köllner Ferenc, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségének főtitkára az önkormányzati fórumon hangsúlyozta: a törvényben érvényesülnie kell az önkormányzatiságnak, amely nem azonos a helyhatósággál. A működőképes törvény megalkotása során nemcsak az ÖTV-hez, hanem az alkotmány mellett 8-9 más törvényhez is hozzá kell nyúlni. Óva intett attól, hogy elhamarkodják, elkapkodják a döntést, mert a kutyafuttában született törvények visszaütnek. Valószínűleg sok vitára ad majd okot a támogatási rendszer megítélése. A ma érvényben lévő így szól: a feladathoz szükséges támogatást kell nyújtani. A tervezetben pedig így: a feladathoz arányosat. Az viszont egyelőre tisztázatlan, hogy milyen arányokról van szó. Egyértelmű, hogy a feladatokat két csoportra kell osztani: az önként vállaltakra — amelyhez nem kell állami támogatás, és a leosztottakra (oktatás, egészségügy stb.). Éz utóbbi esetében a települési önkormányzat úgymond szervezési feladatot lát el. Ezekhez a feladatokhoz az államnak az eszközöket biztosítani kell a társadalmi átlagnorma szintjén. Hogy ez mennyire van így, mennyire sántít ma — nemigen kell részleteznünk. A főtitkár úr messzemenő- > en nem értett egyet a jelenleg érvényben lévő támogatási rendszerrel. A cél- és címzett támogatások, akárcsak a hátrányos helyzetűek listája lényegében nem más, mint a helyi érdekek figyelmen kívül hagyása. Hogy néz ki mindez a gyakorlatban? A települési önkormányzatok nem mindig azt fejlesztik, építik, amire éppen a legégetőbb szükségük volna, hanem azt, amire állami pénzt lehet „elcsípni” (1. tornaterem-program). Ebből következik, hogy a településfejlesztés végül is nem helyben dől el, hanem megint magas szinten. Az is vitatéma, hogy a leosztott állami pénzek sorsát, hatékonyságát ellenőrizze vagy felügyelje az állam? Nyilvánvaló, hogy a demokráciában ellenőrzésről van szó. I I Röviden I " -------------------------—---------------—----—- ...— —— M Ís
