Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-26 / 72. szám
Aktuális kérdések Sport és politika Kováts Dénes Nyíregyháza (KM) — Sport és politika egymástól látszólag messze álló, de mégis oly közeli fogalmak. Ezt tapasztalhatjuk világszerte, hiszen a sport és az üzlet kapcsolata révén a politika nemegyszer szerepet játszik a sikerekben, egyes rendezvények megszervezésében. Nyíregyházán (Sza- bolcs-Szatmár-Beregben) a jövő nyári ifjúsági atlétikai Európa-bajnokság adja a téma aktualitását. — A nyíregyházi atléták és vezetők hosszú idő óta meghatározó szerepet játszanak a magyar atlétikai életben — kezdte sorolni a rendezés indokait Mádi Zoltán Nyíregyháza polgármestere, a szervező bizottság elnöke. — Elég, ha arra gondolunk: Orendi Mihály, a szakosztály vezetője az országos edzőbizottság elnöke, vagy ha felidézzük például Szabó Ildikó, Bakost Béla, Pálóczi Gyula, vagy Ficsor József és Molnár Tamás nevét, akik társaikkal együtt öregbítették megyénk és városunk sporthímevét. □ Mi szól még a rendezés mellett? — Ugyancsak a rendezés mellett szólt, hogy a korábbi kivitelezési hibák miatt a megye egyetlen rekortánnal borított pályája tönkrement, s központi támogatás csak abban az esetben nyerhető el a felújításra, ha egy ilyen nemzetközi rendezvénynek adunk otthont. Persze az sem megvetendő, hogy maga a verseny pénzügyi nyereséggel zárható, tekintettel arra, hogy az Európai Atlétikai Szövetség fejkvótát biztosít a szervezőknek minden résztvevő után. Ezen túl is ván — nem számszerűsíthető — Mádi Zoltán Balázs Attila felvétele haszon, gondoljunk csak arra, mit jelent ez a városreklám terén, hiszen tévé- és rádióállomások tucatjai közvetítenek majd innen az írott sajtón kívül. A legutóbbi, spanyolországi ifjúsági atlétikai Európa- bajnokságról például 62 tévéállomás tudósított. S a vendégek vásárolni is fognak itt... □ Képes jól megrendezni ezt a versenyt a város? Hiszen Európa szeme Nyíregyházán lesz egy hétig... — Nagy próba és lehetőség is ez egyben, nemcsak a szervezők, de a város szállodái és vendéglátó helyei számára is. A sportlehetőségek adottak a stadion és a tanárképző főiskola pályáival, kezdvező körülményeket teremtve a versenyre és a felkészülésre. A közeljövő potenciális olimpiai és világbajnokai versengenek itt jövőre, reményeink szerint nyíregyházi résztvevőnek is drukkolhatunk. Igaz, még a megrendezés alapvetően függ attól: időben megkapjuk-e a több helyről is megígért támogatást a pálya rendbetételéhez. A nemzetközi tender sikerrel zárult, két világhírű pályaépítő cég is jelentkezett a kivitelezésre, a szerződés bármikor aláírható lenne. De a hatvanmilliós felújítási költségből hiányzik a 20 millió forintos támogatás... Remélem, mielőbb megszületik a kedvező döntés. □ Akadnak azonban ellenzők, ellendrukkerek is... — Azt nem szabad feledni: ez az Európa-bajnokság a város (és a megye) történetének második legnagyobb eseménye a pápalátogatás után! Ötven ország 800 versenyzőjét, 300 kísérőt, 200 tévé- és rádióriportért és újságírót várunk megyénk székhelyére 1995. július 27-30 között. A pályát mindenképpen fel kell újítani, reményeink szerint a támogatást is megkapjuk hozzá, egyébként a városnak nem kerül pénzébe a lebonyolítás, csak haszna származik belőle. A Barsiné Pataki Etelkával folytatott beszélgetés során kitűnt, van esély arra, hogy az EB az EXPO hivatalos előren- dezvényei közé kerül be. Én úgy gondolom: a rendezés nem népszavazás kérdése, Nyíregyháza közgyűlése már számos, ennél fontosabb témában is felelősséggel döntött. Remélem, a választási hisztéria nem sodorja magával az eseményt. Aki egy kicsit is ért a sporthoz, támogatja döntésünket, s látja szerepét, helyét, értelmét. Ez megnyugtató. A szervező és a végrehajtó bizottság ennek szellemében látott már munkához. □ Jövőre már új közgyűlés, és esetleg új polgármester lesz Nyíregyháza élén... — En szeretném, ha a rendezés ettől független lenne, a beruházás még a mi időnkben megvalósul, költségekkel tehát számukra nem jár az EB, elismeréssel viszont járhat. Vélhetően a köztársasági elnök nyitja meg a rendezvényt, a megyeszékhelyre figyel majd Európa. S ez a lényeg, nem pedig az: ki lesz a polgármester. □ Lehet, hogy mégis Ön? Bár terjednek a hírek a városban, hogy más állás felé kacsingat a polgármester.... — Pletykákkal nem érdemes foglalkozni. A kérdésre akkor lehet majd választ adni, ha ismerjük nemcsak a parlamenti választások eredményét, de azt is, kik alakítanak kormányt. Sok tényezőtől függ még a jövőm, döntésemet csak az említett időpont után hozom nyilvánosságra. Négy évre vállaltam egy feladatot, ennek tisztességgel eleget kívánok tenni. A munka nagy részén túl vagyunk, több-kevesebb sikerrel, de azt senki sem mondhatja, hogy nem feszültünk neki, hiszen megpróbáltunk felnőni ahhoz a példátlan helyzethez, hogy pénz és idő nélkül hatékony társadalmat építsünk. Most már inkább a kampány időszaka következik. Szilárd meggyőződésem: felnőtt módjára gondolkodó társadalomban élünk, Nyíregyháza polgárai a komoly kérdések lényegi megítélésében nem manipulálhatók. □ Sport és politika: bizonyos területeken összecsengő dolgok. Igazából mindkettőnek a városérdeket is szolgálnia kell. így lesz ez most? — Nagyon remélem. Nyíregyháza utóbbi néhány esztendejének sikerágazata a sport, versenyzőink a nemzetközi porondon is képviselték szőkébb pátriájukat, voltak sportnagyköveteink. Az újabb nagy lehetőség az atlantai olimpia előtt a jövő nyári Európa-bajnokság lehet arra, hogy hírünk eljusson a kontinens minden részébe. Jó szervezéssel, vendéglátással, az egyéni és pártérdekek mellőzésével tovább haladhatunk azon az úton, melyen el szeretnénk érni: váljon lakóhelyünk a Kelet kapujává. Bíró Lajos: Fésülködő Harasztosi Pál felvétele . nyolcadik, alkalommal megrendezett ‘Beregi Ünnepi Ólét */i egyifkiemelkedő eseményeként nyitották.meg a vásáros- naményi “Városi Művelődési Központ kiállítótermében az /. Beregi Képzőművészeti Tárlatot. !A szervezők, felkérésének, eleget téve, a hagyományteremtő céllal életre hívott bemutatóra huszonnégy, megyénkben munkálkodó képzőművész küldte el alkotásait. Ä félszáznál több művet felvonultató tárlat anyagából galériánkban ez alkalommal néhány, míves szépségű kisplasztikát mutatunk.be. KM galéria 5\zI. ‘Beregi ‘Tárlat A TARTALOMBÓL: • Vegetáriánus ezüstlakodalom • Életöröm a kerámiában • Virágvasárnap • Tele a zseb a bölcsek kövével Szőke Judit Y y étéves lányom szen- l—i vedélyes vagdosó. A. JL Már úgy értem, mániákusan kivág mindent a képeslapokból, újságokból, lett- légyen az egy szép betűtípus vagy ilyen-olyan kép. Zömmel persze derűs, humoros dolgokból, amolyan gyereknek valókból áll a gyűjteménye. A minap a dobozt, melybe vizuális kincseit rejti, véletlenül levertem asztaláról. A szaDélolasz verőfény árnyakkal bályosan metszett papírdarabok szanaszét hullottak. Egy katicabogár és egy csábos manöken fotó között felbukkant egy fekete-fehér zsáner: vaskerítés oldalában koldus üldögélt, klasszikus öltözetben, jellegzetesen előre nyújtott karral. Hát ez meg mi? A napnál világosabb válasz nem maradt el: nem látod? Egy koldus. Na igen, de miért vágtad ki? Mert neki van szabadsága... Nem tudtam, büszke legyek- e az efféle bölcsesség hallatán, vagy szégyelljem magam — de hát egy ekkorka ember még nem lehet cinikus. Mindenesetre megdöbbentem és csak annyit nyögtem ki: hm. Ami abban a szituációban kétségkívül illett inkább egy prófétalelkű kupléénekes reagálásához, semmint a szülői tekintélyhez. Igenis, nekem is van szabad- ségérzetem. Na, nem sok, az idő múlásával bevallom, hétről hétre kevesebb ugyan, de valamennyi. A rendszerváltozás során keletkezett szabadságillúzióm fogyóban van, bár mostanában újra reménykedem. Legtöbbünknek, mint „egyszerű" állampolgároknak, mintha fokozódott volna a kiszolgáltatottságunk. Félünk most is. Most nem egy misztikus hatalom katonáitól, hanem a bűnözőktől, akik a tévesen értelmezett demokrácia, a nem túl feszes, a nem túl kifogástalan törvényalkotás jegyében szakadtak ránk. Ránk zúdultak az adók, áremelések is — de nekem a rossz érzésem inkább azok miatt van, akik szívinfarktusig, pihenés nélkül dolgoznak, hogy egy elfogadható szinten megélhessenek. A negyven-ötvenévesek miatt, akik a legtermékenyebb értékteremtő korban vannak, ám a munkaerő- piacon öregnek fiatalok, fiatalnak öregek. Mi lehet számunkra a választható, követhető minta a nyomasztó, sőt tragikus anyagi különbségek, a gyorsan felborult értékrend világában? Ennek megítélése különben is megrekedt a közhelyes általánosságoknál. Olyan jelszavak, eszmék divatoznak, amelyek hallatán a szegénység röstelli a szegénységet, mert ha szegény, akkor biztosan buta és élhetetlen. Az alkotás nyugtalanító érzésével megáldott vagy megátkozott, a hatalom holdudvarából kiszorult értelmiség zsebkendőnyi területen kénytelén cselezni. De elkomorulnak a döntéshozók, mert nem tudnak velük mit kezdeni, ha megpillantanak egy dolgozó, termelő, vállalkozó, valami jobbra, szebbre törekvő embertípust. Nekik, persze nem lesz jövőjük. Lesz ellenben a törvényt át- hágónak, az ügyeskedőnek, a nagyban szabályt s erkölcsöt szegőnek (erkölcsök?! az rövid távon nem kifizetődő). A jövő emberei a bérgyilkosok, a felszámolók és a tanácsadók lennének?... Bár ha én újra kezdhetném, politikai kegyencnek állnék, mert a világ meg nekik áll. Javában folyik a politika piacosítása, azaz a lojalitások, támogatások, kölcsönös előnyök adás-vétele. A sajtó derekasan dolgozik a politikai alvilág kutatásán, meg-megjelennek tényfeltáró írások a gazdaság és a politika összefonódásáról, a kétes tranzakciók betüremkedésé- ről, de a kép még most sem eléggé világos. (Olvastam valahol, hogy egy interjú végén az újságírónak azt találta mondani beszélgetőtársa: nézzen csak a szemembe, hadd jegyezzem meg magamnak!). A hoci-nesze támogatás, a politikai lojalitásért való járandóság, a speciális for-ok, az oda-vissza megerősített pozíciók, viszontszolgálatok, kiváltságok osztogatása nincsenek túl jó hatással a közéletre, sokak szerint elmocsarasítják azt. Az állások, befolyások, előléptetések legális cseréje megfojt minden kezdeményezést, megbénítja a társadalmat. S a közember felháborodását is kiváltja. Ja, persze, az nem számít. Mert ha valakit is érdekelne, akkor nem engedhetné meg magának egyik derék miniszterünk, hogy hátravetett fejjel, pökhendi hanghordozással, gőggel telve azt mondja: rendszerváltás volt, nem lakosságcsere... Ami persze; tény. Am ha valakinek fogalma sincs arról, mi folyik az utcán, hogyan gondolnak, éreznek az irodák, műhelyek mélyén, hogy néz ki az emberi arc, mi az a nincs, vajon meglehet-e abból úgy élni, hogy még holnapra is jusson... Ha ezt a lakosságot, ami nálam embereket jelent, szemtelenül, fapofával szemlélik, akkor itt minden elképzelhető. O h, bocsánat, most jut eszembe, hogy azt olvastam egy drága brosúrában, egy hurrájelentésben: itt verőfény van. Na, igen. Délolasz. 9éagánv&temény
