Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)

1994-03-25 / 71. szám

1994. március 25., péntek HATTER Kórház az ország szélén Mennyibe kerül egy vakbélműtét Kisvárdán, s mennyibe másutt? A beruházás részeként átadott víztisztító Elek Emil felvétele Portalanítás Kovács Éva Kisvárda (KM) — A kórhá­zak helyzetéről igen sok szó esik mostanában, hiszen az egészségügyi reform része­ként a fekvőbeteg-intézmé­nyekben is új alapokra he­lyeződött a finanszírozás. Nem csoda hát, ha egyszer sikerről, másszor pedig pénzügyi csődről, osztályok bezárásáról, a kórházak mű­ködésképtelenségéről halla­ni. A kisvárdai kórház első volt azok között, ahol ideje­korán felismerték: a régi formán változtatni kell, egyik osztályuk bezárása, az ágyak számának csökken­tése elkerülhetetlen. Volt is gondjuk emiatt, hiszen mint annak idején lapunkban is beszámoltunk róla, a bezárt részleg miatt betegek és dol­gozók egyaránt háborogtak. Az idő igazol — Mára az idő igazolta akkori döntésünket — mondja dr. Fazekas Imre orvosigazgató — hiszen, ha nem tesszük meg, azóta már működéskép­telenek lennénk. Ezért is sze­retem minden hibájával együtt az új finanszírozási rendszert, mert ennek alkalmazása mel­lett legalább látható, mi meny­nyibe kerül, tudni lehet, hogy bizonyos tevékenységekért mennyi pénzt kapok az egész­ségbiztosítótól. A kórházi munka most mérhető, így mó­dot ad arra is, hogy összeha­sonlítsuk magunkat más intéz­ménnyel. Márpedig ha ezt megtesz- szük, rögvest kiderül: a kisvár­dai kórház, de a megye vala­mennyi kórháza kevesebbet kap ugyanazért a tevékenysé­gért, mint egy fővárosi kórház, s kevesebbet annál is, ami az országos átlag. Pedig, mint az igazgató főorvos mondja, ná­luk, nekik sem olcsóbb egy- egy gyógyszer vagy műtéthez szükséges eszköz és berende­zés, mint bárhol másutt széles e hazában. — Ez a helyzet a korábbi szabályozók, az eddigi bázisfi­nanszírozás következménye, összbevételünk ennek alapján alakul ki. Mindez pedig azt is jelenti, hogy jelenleg mérle­günkben nincs olyan tétel, amit csökkenteni lehetne, s nincs módunk arra se, hogy bármilyen pluszkiadást ma­gunkra vállaljunk, A törvény által meghatározott tizenhar­edden reggel (is) Nyíregyháza-Nap­kor volt tenyérnyi ha­zánk leghidegebb pontja. Nyáron a legszárazabb, ta­vasz elején a leghidegebb. Már megszoktuk, a szívünkön, a váltunkon viseljük, hogy sok mindenben legek vagyunk. De maradjunk egyelőre az időjá­rásnál: Sándor, József és Be­nedek térségünknek nem hoz­tak meleget. Lyukas volt a zsákjuk, amiben a meleget kellett volna hozniuk. Azért itt a tavasz a kert alatt. A tavasz, az enyhet adó, a munkára ser­kentő, a szeles, a politikai vi­haroktól tarkított, az érettsé­gikre, a választásokra, az élet­re készítő. Zsong, nyüzsög az élet kö­rülöttünk. Az egyik szatmári falu egyik házának tornácán aranysárga kiskacsákat, tar­kabarka kiscsibéket láttam a minap, csipegettek, mint a madik havi fizetés így a kis­várdai kórházban is csak mé­zesmadzag lehet, hiszen a jog­szabály megvalósításához hiá­nyoznak a szükséges anyagi feltételek. A felzárkózás pedig csak akkor lehetséges, ha a megyei kórházak több pénzt kapnak, s gyorsabban fejlődnek, mint a mostani országosan is kiemelt nagyok. A Cocom-listán volt Pedig a kórház vezetőinek és dolgozóinak nem csak a jelen­re, a jövőre nézve is szép ter­vei vannak. 1991. májusában született döntés az intézmény rekonstrukciójáról, ami öröm és gond is egyszerre. Öröm azért, mert végre megvalósít­hatják azokat a terveket, ame­lyeket már régóta szövöget­nek, s gond azért, mert a fela­dat sok, a pénz pedig közel sem elég. A teljes rekonstrukcióra szánt összeg két és fél milliárd lett volna, ezzel szemben 938 milliót kaptak, amit négy év alatt kötelesek felhasználni. A döntés idején megfogalmazott költségvetésen azóta rég túl­ment az idő, különösképpen azért, mert az összegben nem volt benne az infláció, no meg az áfa. — Ebből persze adódnak gondok, s a tennivalók között feltétlenül rangsorolnunk kell nyári vasárnapi húslevesek leendő kellékei. A mátészal­kai barátom az érettségire készülő fia tablóképét mutat­ta büszkélkedve. Szellemes­kedve magyarázta, hogy az Nábrádi Lajos almája ősszel, a fia meg most, tavasszal érik. Képvi­selőjelölt ismerősöm meg ar­ról szólt, hogy csengő- és te­lefon frásszá van. Vagyis ezekben a napokban izgatot­tan várja a csengetéseket, a telefonokat, mert még messze nincs ki a 750 kopogtató cé­dulája. Szatmárból jött a levél, hogy készülnek a virágvasár­napra és száz tojást gyűjte­nek nekem húsvétra, egyen­— mondja dr. Fazekas Imre, aki szerint még így sem zárha­tó ki, hogy olyan munkálatok­ról lesznek kénytelenek le­mondani, amelyek később a működtetésben okoznak prob­lémát. Azt természetesen az igaz­gató sem tagadja, hogy a re­konstrukció sokkal inkább öröm, mintsem bosszúság ne­kik. Nagy viták után, de végre átépítették a lifteket, s hiába igyekeztek spórolni, ahol lehe­tett, csak ez huszonnyolcmilli­óba került. Új vízmüvet építet­tek. amit egyebek mellett az is indokolt, hogy ezen a környé­ken az átlagosnál is nagyobb az ammóniaszennyezés, mi­közben egy kórháznak nem csak tiszta, de speciális vizek­re is nagy szüksége van. A víztisztító negyvenmillió­ba, az orvosi gázközpont to­vábbi huszonnyolcmillióba, a sterilizáló újabb húszmillióba került. A gázközpont korsze­rűségére talán mi sem jellem­zőbb, mint az, hogy Kisvár- dára érkezése előtt egy évvel — mint az amerikai tengera­lattjárók fontos berendezése — még a hírhedt Cocom listán volt. Második szakvizsga A technikai feltételek javítása mellett komoly összeget for­dítottak szakmai beruházások­ra is, így ma már Kisvárdán is gessem már arra autóm kor­mányát. Megbolydult körülöttünk az állatvilág. A kutyák szél­enyhében kifeküsznek és siit- tetik magukat a nappal, Éj­szakánként macskazenére ébredünk. Háztetőkön, lép­csőházi bejáratoknál kerge­tik egymást. Szomszédom jó­pofán tudja utánozni a kan­dúrt, amely állítólag így só­várog éjfél táján: „Nymárrr- ciusss". Vagyis márciust mond, mert állítólag ez a macskák nászának ideje. Mostanában különösen bol­dog lehet az, akinek fák és bokrok vannak az ablaka alatt. Mert napkelte táján elvégezhetők olyan műtétek és vizsgálatok, amelyekre eddig helyben nem volt lehetőség: a sebészet, a szemészet valamint a fül-orr-gégészet színvonala léphetett ily módon előbbre, de az országban másodikként egy olyan, a szívbetegségek diagnosztizálásához szüksé­ges műszert is vásároltak, amely rajtuk kívül csak a hír­neves szegedi klinikán talál­ható. — Szeretnénk a tárgyiak mellett a személyi feltételeket is tovább javítani, hiszen a kettő együttese adhatna egy magasabb színvonalú betegel­látást. Gondjaink ma már első­sorban az utóbbi terén vannak, bár nagy örömömre és a közösség hasznára orvosaink közül mind többen szereznek második szakvizsgát is. A kisvárdai kórház egy azon intézmények közül, amelyek megpróbálnak a nehezedő kö­rülmények között is talponma- radni, sőt, amennyire lehet, előrelépni. Igaz, ők még sze­rencsésnek is mondhatják ma­gukat, hiszen komoly összeget kaptak a fejlesztésre. Csak­hogy a pénz, a modernizáció még nem minden. Egy kórhá­zat lélekkel, tartalommal meg­tölteni csakis a benne dolgo­zók képesek. Kisvárdán ráadásul egy ele­ve hátrányos helyzetből indul­va teszik ezt... madárdalra ébredhet. Apró kis rovarok kúsznak a gyér fűben, néhány eltévedt méhet is láttunk, hallottunk már zümmögni. Árokpartokon, házak kerítése mellett kidug­ták fejüket az ibolyák. Lilák és fehérek. Ha magunk­ba szívjuk egy kis csokor édes illatát, bódulunk, fiata­lodunk. Ha egy-egy kis időre eláll a szél, kertek, telkek felől füst szaga árad, égetik a tél ma­radványait. Mindenféle illat és szag terjeng, mintha egy nagy, láthatatlan kéz koktélt kevert volna. Nekem szántás és ásás közelében a friss hant illata tetszik legjobban, a megforgatott föld ugyanis termést ígér. allani lehet, amint a téltől megkönnyeb­bülve sóhajt a rét:- csalogat a szabadba a hosszú hajú, gyönyörű Tavasz. Galambos Béla évedés ne essék, nem a tavaszi nagytakarí­tásról kívánok szól­ni, bár így Húsvét tájékán a legtöbb családban már ez motoszkál a fejekben. Ami­nek érdekében most tollat fogtam. mégsem áll azért te!- jesen távol a takarítástól, ugyanis környezetünk egy részének, a magán és közte­rületeknek a gyomtalanítá­sáról van szó. Annak a veszélyes gyom­nak az esetében, amiről ma­napság mind többször hal­lani — vagy parlagfűként, vagy népies nevén vadken­derként emlegetve — a gyomtalanítás már jóval többet jelent egyszerű kör­nyezetszépítésnél, mert kiir­tásával nem kevesebbet, mint az egészségünket véd- hetjük meg. Hogy nem vala­miféle „ egérből elefántot csináló" újságírói túlzásról van szó, azt igazolja az az országos akció is, amelyet ennek az Amerikából hét évtizede behurcolt, s azóta az egész országban, így me­gyénkben is általánosan el­terjedt gyomnövénynek az irtására hirdetett meg a na­pokban a budapesti Széche- nyi-hegyi Regionális Egye­sület. Kérdezhetik, miért e kez­deményezés, a remények szerint minden polgárt, ön­Balogh József A tagdíj ötven forint, mert ha munkanél­küli is valaki, ki kell fejezni ragaszkodását párt­jához — mondta a minap a munkanélküliek pártjának elnöke, amikor a rádióban lehetősége nyílt a bemutat­kozásra. Alaposan megfag­gatták a kérdező riporterek, de hát végtére is semmi cso­dálkoznivaló nincs rajta, hi­szen lehet, hogy a világon sincs hasonló nevű, s hason­lóösszetételű tagsággal ren­delkező párt, illeh’e ha egy politikai párt ad magára, felvállalja a munkanélküli­ség csökkentését akkor is, ha ez nem szerepel a nevében. Míg hallgattam a műsort, egy kicsit zavarban voltam, mert néhány nappal előtte mesélte nyíregyházi isme­rősöm: hogyan jártak, ami­kor húsz vasas szakmával rendelkező munkást szeret­tek volna felvenni. Amikor a hirdetést feladták, félve gondoltak rá, mekkora lesz a tumultus a gyár kapujá­nál, hiszen onnan is több száz embert bocsátottak el nem is olyan túl régen, s bi­zony sokáig törték a fejüket, milyen feladatokat is adja­nak vizsga gyanánt, hogy csakis a legjobbakat vegyék fel Az első meglepetés akkor érte őket, amikor összesen nem volt húsz jelentkező, a sokadik pedig akkor, ami­kor mindössze nyolc embert tudtak a jelentkezők közül alkalmazni. Voltak néhá­nyon, akik részegen állítot­tak oda a felvételire, s mint utólag kiderült, nem is vé­kormányzatot megmozgató vadkender mentesítési akci- ó? A magyarázata az, hogy a parlagfű virágpora olyan veszélyes allergiás megbe­tegedéseket okozhat, amelynek nincs gyógyszere, sőt még a tüneti kezelésük is nagyon drága. A tüdőgyó­gyászok a megmondhatói, hányszor több beteg jelent­kezik náluk allergiás tüne­tekkel július elejétől—ami­kor ez a növény tömegesen virágzani kezd és a virág­porával telíti a levegőt — egészen az első őszi fagyo­kig. A Társadalom Biztosí­tás szakemberi pedig szin­tén adatok, sorával igazol­hatják. országosan hány százmillió forintot vesz ki a kasszájukból a nyári virág­por-allergia miatt évente növekvő számú, sok ezer táppénzes nap. Megyénkben az átlagos­nál nagyobb területet fog­lalnak el a parlag földek és a savanyú talaj is kedvező feltételeket teremt a vad­kender terjedéséhez. Ezért mindannyiunk közös érdeke — gyermekeink majdani egészsége szempontjából is —. hogy csatlakozva az or­szágos kezdeményezéshez, vagy anélkül, de lássunk hozzá környezetünkben, még a virágzását megelőző­en e veszélyes gyom kiirtá­sához, amennyire lehet „vi- rágportalanítva” kincsün­ket: a levegőt. letlenül. Eszükbe sem jutott, hogy munkát vállaljanak, de kénytelenek voltak je­lentkezni, mert a munkaü­gyi hivatal kiközvetítette őket, s ha meg se kísérelik, hogy munkához jussanak, hamar megvonják tőlük a munkanélküli-segélyt. Voltak néhányon akik — ahogy illik— józanul járul­tak a munkahely elé, de ke­rek-perec megmondták: sokkal jobban örülnének, ha nem vennék fel őket, de a jelentkezést ők sem hagy­hatták ki. Említhetném annak a textilgyárnak az ügyét is, amelyik azért nem talál munkáskézre, mert olyan alacsony keresetet ígér, amennyiért nem érdemes reggel felöltözni, s nem csak a betanulás ideje alatt, hanem utána sem éri el a munkanélküli-segély össze­gét. így talán nem sorolha­tó az erkölcstelenség kate­góriájába, ha a környékbe­liek elkerülik a gyárat. Gondolom nincs semmi­lyen összefüggés a munka- nélküliek pártjának prog­ramismertetője, a nyíregy­házi és a textilgyári mun­kásfel vétel sikertelensége között. Azt azonban mégis csak joggal feltételezheti az ember, hogy ha ilyen esetek előfordulnak — miért is lenne különleges az említett két példa '.’’—akkor a mun­kanélküliek érdekeit felvál­laló pártnak nem lehet min­denkire egyformán érvé­nyes a programja. S csak azokért lenne sza­bad kardot rántaniuk, akik önhibájukon kívül nem ta­lálnak megélhetést nyújtó munkát. |—-—-------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------------­Tavaszi zsongás Egyenprogram .................1.........................JIJ«J-I.lJl.lL-..J.J.-..J..--l.--.^.................. |É H §ü ®9S§| '' ,*$,,> ' iíiiffiS S’ \-X<4

Next

/
Thumbnails
Contents