Kelet-Magyarország, 1994. március (54. évfolyam, 50-76. szám)
1994-03-24 / 70. szám
1994. március 24., csütörtök HATTER Tarts irányt, oktatás! A nemzeti alaptanterv „elvei" már ismeretesek, de a követelmények még nem Kállai János Nyíregyháza (KM) — Merre tart a magyar oktatás? Költői kérdés ez a javából. Ámde, akinek feltettük — Szűcs Miklós, a Művelődési és Közoktatási Minisztérium főosztályvezetője —, nem poéta. Éppen ezért törekedett hivatalosan és pontosan tájékoztatni azon a tanácskozáson, melyet a tavaszi pedagógiai rendezvénysorozat nyitányaként tartottak a napokban Nyíregyházán. — A közoktatási törvény létezik — kezdte a mondandóját az előadó —, életbe vagy hatályba léptetése pedig szakaszosan zajlik. Az irányokat illetően e jogszabály tehát a meghatározó. Most, a törvény teljes mértékű érvényesítését megelőző szakaszban az átmenetet segítő rendelkezések kimunkálásán fáradozik a szaktárca. □ A törvény végrehajtási rendelkezéseit az első perctől kezdve hiányolják a pedagógusok. Milyen szabályozókkal készültek már el a hatályba léptetés óta? — A kormány, mint ismeretes, elfogadta a Nemzeti Alaptantervet, pontosabban az alapelveit. Az Országos Köznevelési Tanács kiadásra alkalmasnak tartotta ezt a fontos dokumentumot. Napvilágot láttak az elvekhez tartozó műveltségi területek. Követelmények Hiányzik viszont a követelményrendszer, de ennek a tető alá hozására sem kell már sokáig várni. Még ebben az évben ki szeretnénk adni, de ez kétségtelenül nagyobb „falat”, mint az elvek formába öntése. Azután következhet a keret-, majd pedig a helyi tantervek kidolgozása. Mindezt a követelmények megjelenését követő három év alatt kell elvégezni. Az alapvizsga és az érettségi normatíváinak a rögzítése is függvénye az említett folyamatoknak. □ Bonyolult feladathalmaz, egymással közvetlenül vagy közvetve összefüggő szabályozók. Nem gondolja, hogy sok az „elvarratlan szál” ? — Ez igaz. Viszont számos rendelkezés elkészült. Például Hahó! Mi is szeretnénk tudni: merre megy a suli...? a pedagógiai szakmai szolgáltatások és a szolgáltató intézmények működését leíró jogszabály-tervezet, vagy a tankerületi oktatási központok ellenőrzési területeit és feladatait tartalmazó. Fontos szabályozó Már csak a megjelentetésre vár az 1994/95. tanév rendjét ismertető miniszteri rendelet. Szakmai vitára bocsátottuk a szakértői és vizsgáztatói jogszabály tervezetét. Előreláthatóan áprilisban lát napvilágot a — megítélésem szerint egyik legfontosabb rendeletcsomag — a nevelési-oktatási intézmények működéséről szóló jogszabály. □ Mivel érdemelte ki ez utóbbi szabályozó az „egyik legfontosabb” minősítést? — Nos, ez a jogszabály-tervezet sűrítve, egybeszerkesztve rögzíti azokat a tudnivalókat, melyek ismerete szükséges az oktatási-nevelési intézmények napi működtetéséhez. Csak példaként említem, hogy mi mindenre terjed ki az „ereje” A szervezeti-működési szabályzat, a házirend, az iskolaszék, a diákönkormányzat — és még sorolhatnánk — dolgaira éppúgy, mint mondjuk a vezetői poszt betöltésével kapcsolatos előírásokra. □ Önnek nyilvánvalóan van rálátása bizonyos tendenciákra, melyek — hogy visszautaljunk az alapkérdésre — manapság kezdenek kirajzolódni a magyar oktatásban. Említsen közülük néhányat! — A folyamatok felismeréséhez és kezeléséhez felmérési adatok állnak a minisztérium rendelkezésére. Vegyünk szemügyre egyet-kettőt közülük! A középfokon továbbtanulók száma emelkedik, növekszik az „érettségis” iskolák, különösképpen a gimnáziumok iránti igény. Az érdeklődési mutató hetven százalék körüli. Hogy milyen okok játszanak ebben közre? Az egyik szerintem mindenképpen az, hogy az érettségizettek viszonylag könnyű szakmai át- képezhetőségét mind többen felismerik. Az is mindinkább bebizonyosodik: a kistelepülések főként az 1-6. osztályok funkci- onáltatásában képesek az önállóságra. Ez irányú törekvéseiket a szaktárca támogatja. A felsőbb évfolyamok működtetésében — gondolva a tíz osztályos formációra — a társulásos formát tartjuk jobb megoldásnak. Figyelmet érdemlő jelenség: mind több a közös igazgatású, különböző típusú iskolát magában foglaló intézmény. r élre ne értsenek! Nem i-4 lopásra vagy rablásJ. ra buzdítom a kedves tisztességes olvasót. No, persze azok is hozzásegítenek célunkhoz, a meggazdagodáshoz, de egyik sem a kedvenc műfajunk. Egyelőre. Az én sokszor kipróbált és mély élet- tapasztalatokkal bizonyított módszereim arra adnak választ, amint azt sorozatom előző részeiben is tanulmányozhatták, hogy miképpen tudjuk elvenni mások pénzét a törvényileg biztosított keretek között. Az egyik ilyen zseniális módszer, amelyet sok-sok ezren alkalmaztak már hazámban, hogy céget alapítunk, majd csődbe megyünk. Azt kérdezik mi ebben az üzlet? A csőd. Üzletünk java ugyanis nem abból áll, hogy a pénzünkből árut veszünk, majd az árut tisztességes haszonnal eladjuk. Azt kérem minden pancser meg tudja csinálni. A mi üzletünk lényege, hogy hitelbe veszünk árut, gyorsan elpasszoljuk, majd csődbe megyünk, hogy füstöl. Nem tudom elég érthető voltam-e nem aljas. Megegyezik velük, hogy a hatszázezer forintjukat előlegként átveszi és kötelezi magát, hogy egy hónapon belül kiköltözik a lakásból. Minderről hivatalos Nógrádi Gábor Legyen milliomos vagy ismételjek. Mindezeknél azonban egyszerűbb és törvényileg támogatott Fogd a pénzt és fuss! módszert hallottam a minap a fodrászomnál. Mindenki alkalmazhatja, akinek van egy eladható lakása és egy vastag bőre az arcán. A módszer alkalmazója úgy dönt, hogy eladja a lakását vagy házát, lehetőleg egy ifjú és tapasztalatlan párnak, akik még mindig abban a hitben élnek, hogy az emberiség jó. De legalábbis szerződést csinálnak, akár ügyvéd előtt is, mert Ön becsületes ember. Azt kérdezi a kedves olvasó, hogy miből lesznek így milliók? Abból, hogy a fiatalokon kívül még négy embernek eladta a lakását és egyiknek sem költözik ki. Sem egy, sem két hónap múlva. Nem költözik ki és a pénzt sem adja vissza. Mit tetszik mondani? Hogy akkor elveszik a lakást? Szó sincs róla! Töiyény is van a világon, vagy mifene? Elkezdődik egy hosszú pereskedés. Az idegek, a pénz és a kapcsolatok harca. Idegeik a fiataloknak lesznek, pénze meg kapcsolatai pedig Önnek. Persze jogállamban élünk. A pereskedés végén a bíróság az ifjú pár és a többi négy vevő javára fog dönteni. A pert tehát elvesztette, de ne ijedjen meg. Nem kell visszafizetnie azt a töménytelen sok pénzt, hiszen azt már elköltötte, odaadta a húgának vagy lehúzta a klotyóbán stb. A bíróság humanista: nem veszi el a feje felől a lakást és nem teszi az utcára. Sőt. Nehéz helyzetére való tekintettel részletfizetést engedélyez. Havi néhány ezer forintos összegben kell a balekoknak kifizetnie a hárommilkót. Mit tetszik mondani? Hogy ez rettenetesen erkölcstelen? Na és? Most filozofálunk vagy meggazdagszunk? Harasztosi Pál felvétele Aztán egy másik, a kollégiumok helyzetére utaló tünet: a szakmunkástanulók számának drasztikusabb csökkenésével néhány „koli” fölöslegessé válhat. A jövőben a bentlakásos intézmények egy része várhatóan tehetség- gondozó kollégiummá alakul majd át. □ A tanulólétszámok várható mérséklődése korántsem csak a kollégiumokra lesz kihatással. A demográfiai apály már beköszöntött az általános iskolában. A következménye...? Egyensúlyra törekvés — Az intézménymegszüntetést, ha erre céloz, veszélyes dolognak tartom. A 0-2 éves korúak száma emelkedik. Ez, távlataiban kompenzálhatja azt a kétségtelen tényt, hogy az ezredfordulóra a középiskolákban 25 százalékkal kevesebben lesznek „bent”. Az egyensúlyt némiképp visszaállíthatja az is, hogy elejét kell venni a párhuzamos képzési formák kialakulásának. A középfoknak például — éppen azért, mert működőképes feltételrendszere van -— többet kell vállalnia a munka- nélküliek átképzéséből, s olyan oktatási-képzési feladatokból, melyekre ma még talán nem is gondolnak. Öndicséret Réti János M ég át sem lapozhatta a nagyközönség az elmúlt négy esztendő sikereit felsorakoztató propagandakiadványt, máris zúdult rá a kritika a másik oldal szinte minden „szegletéből”. Mondván: a kormány, következésképp a koalíció nem átallja az adófizetők pénzén kelletni magát, dicsekedni eredményeivel, pontosabban azzal, amit eredményként a maga számlájára merészel elkönyvelni. Tévedéseiről, baklövéseiről bezzeg hallgat a krónika. Szóval, micsoda gusztustalan fogás ez, satöbbi, satöbbi... Mivel magam testes- tül-lelkestül sem kormány- párti, sem ellenzéki nem vagyok, ezért csak választási urna elé készülődő állampolgárként gondolkodtam el a két megnyilatkozáson. A kiadványon és a kiadvány kritikáján. Bevallom, mesz- szire nem merészkedtem, inkább csak kérdések megfogalmazására vettem magamnak bátorságot. Például: várhatja-e a kormány valamilyen politikai tényezőtől vagy orgánumtól jótetteinek összegző dicséretét, vagy csak magamagától? Aztán: létezik-e olyan kormányzó párt vagy formáció a világon, amelyik hatalma megtartása érdekében az önbírálatot választja módszeréül és nem eredményeit igyekszik „megénekelni”, amennyire lehet? Kívánom, hogy unokáink unokái megérjék annak a hatalmi tényezőnek ország- lását, amelyiket a választások előtt az ellenzéke fog az egekig magasztalni, aminek így nem marad más dolga, mint szemérmesen saját hibáira irányítani a figyelmet. Bár..., ha májusban fordul a színpadkép, akkor a jelenlegi bírálók pontosan négy év múlva készíthetnek egy ellenkező előjelű kiadványt. Követendő példaként minden későbbi kormány számára. Zárt láncú tévérendszer, iskolai rádió szolgálja a vásá- rosnaményi {pari szakmunkásképző intézet oktató-nevelő munkáját. Elek Emil felvétele-----------------------------------------------1 Gyermekek nevelőszülőknél Páll Gésa ■j-k eméljük a dráguló megélhetés nemfog- IV ja sehol beárnyékolni a nevelőszülők és a náluk nevelkedő állami gondozott gyermekek kapcsolatát. Gyakori beszédtéma ez sok száz szabolcsi családban, ahol a vér szerinti gyermekek helyett, vagy azokkal együtt befogadták a családba a nehéz sorsú, eddig kevés szeretetben gondoskodásban részesülő gyermekeket. A gyermekhez való ragaszkodás olyan motívum, amely aligha mérhető pénzzel, még akkor is, ha napjainkban egyre több pénzbe kerül a gyermek tisztességes nevelése. Igazában soha nem volt elegendő, az a pénz, amit a nevelőszülők az államtól kaptak a kiadások fedezésére, vagy inkább mérséklésére. Manapság viszont, amikor a gyermekek ellátása, iskoláztatása óriási anyagi terheket ró minden családra, még inkább nehéz beosztani a pénzt. Ez még akkor is számos nehézséggel jár, ha köztudottan ma már nem az idős, kiskeresetű emberek vállalnak állami gondozott gyermekeket, hanem a nevelőszülők többsége a közép vagy a fiatalabb korosztályból tevődik össze. A keresőképes korosztályból. Csak akkor kezdődnek a bajok, amikor a szülők munka nélkül maradnak. A vállalt, a nevelt gyermekrőt akkor is gondoskodni kell. Szűkebb ismeretségi körömben is akadnak nevelőszülők, akik igen nagy áldozatok árán se tudják tartani a korábban megszokott életnívót. Mind többen vallják be, kissé pironkodva, hogy kénytelenek elfogadni a különböző jótékonysági egyesületek, társaságok élelmiszer-, ruha- és egyéb adományait. De nem hajlandók lemondani a gyermekről, még akkor sem, ha szerényebbre kell fogni a családi költségvetést. A dráguló élet természetesen mindenkit szorongat. De nem egyformán. A tehetősebb, gazdagabb nevelőszülőket nem úgy, mint a szegényebbeket, vagy a munka nélkül maradókat, akik a megnyirbált családi kiadásokat legfeljebb még nagyobb szeretettel igyekeznek pótolni. De ez a szeretet ritkán váltható át pénzzé. Az áruházak, boltok köszönömért nem adnak semmit. Sajnos.